Nagypénteken kezdődik az Isteni Irgalmasság Kilenced

"Jézus azt kívánja tőlem, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjak el egy kilencedet, melyet ma kell elkezdenem az egész világ megtéréséért és Isten irgalmának felismeréséért." - Szent Fausztina -

Az ünneppel kapcsolatban érdemes idézni Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk. "Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!" (Napló 49.) "...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére" (Napló 699.)

Szerte a világon milliók készülnek kilenceddel az irgalmasság ünnepére. A kilenced nagypénteken kezdődik. Ez a nap - húsvét ünnepével együtt - Isten irgalmas szeretetének csúcspontja.

A kilenced imái megtalálhatók Szent Fausztina naplójában (1209-1229).

Amikor II. János Pál pápa Krakkóban felszentelte az Irgalmasság bazilikáját, beszédében ismételte ezt a fohászt: "Jézusom, bízom benned!" Tegyük ezt mi is mindannyian.

Katona István

Az Isteni Irgalmasság kilenced
(Nagypéntektől húsvét 1. hetének szombatjáig)

Szt. Fausztina naplójából: ..Jézus azt kívánja tőlem, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjak el egy kilencedet, melyet ma kell elkezdenem az egész világ megtéréséért és Isten irgalmának felismeréséért. - ,,Hogy minden lélek dicsérje jóságomat. Bizalmat kívánok teremtményeim részéről. Bátorítsd a lelkeket kimeríthetetlen irgalmam iránti nagy bizalomra. Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében.''

Jézusom, bízom Benned!

Kilenced az Isteni Irgalmassághoz

Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.

,,Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz feladatod most és a jövendő életben. Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek.''

Azt válaszoltam: ,,Jézusom, nem tudom, hogyan kell tartanom ezt a kilencedet, s mely lelkeket kell először is legirgalmasabb Szívedhez vezetnem.'' - Jézus azt mondta, hogy mindennap meg fogja mondani, mely lelkeket kell aznap Szívéhez vezetnem.

Első nap

,,Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek.''

1211 Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk, és megbocsátasz nekünk, ne nézd bűneinket, hanem bizalmunkat, (58) mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged.

Ó, Isten irgalmának mindenhatósága,

A bűnös ember egyetlen mentsvára,

Te az irgalom és könyörület tengere vagy,

Ki alázattal kér, megsegíted azt.

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.

Második nap

,,Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.''

1213 Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.

Az isteni szeretet forrása

A tiszta szívekben lel lakásra,

Kik az irgalom tengerében megfürödtek,

S mint fénylő csillagok tündökölnek.

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel (59) szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.

Harmadik nap

,,Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak meg keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.''

1215 Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel szent Szíved a mennyei Atya iránt lángol.

Kifürkészhetetlenek az irgalom csodái,

Sem a bűnös, sem az igaz nem képes átlátni.

Mindenkire könyörülő szemmel nézel,

Mindenkit szereteteddel érsz el.

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a Szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.

Negyedik nap

1216 ,,Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!''

1217 Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!

Szereteted fényessége

Gyújtson világot a lelkek éjébe!

Add, hogy Téged ők is megismerjenek,

És irgalmasságodért velünk együtt dicsérjenek.

Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmadat örökkön-örökké! Ámen.

Ötödik nap

,,Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet - az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak[333] sebeim, és így enyhítik kínjaimat.''

(61)

Kik egységed köntösét szétszaggatták,

Szíved számukra is irgalom-forrás.

Irgalmad mindenhatósága, ó Istenem,

Tévedéseikből kihozhatja e lelkeket.

1219 Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is örökké dicsérjék irgalmad bőségét!

Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat, és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bűneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.

Hatodik nap

,,Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat.''

1221 (62) Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: ,,Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.'' Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak az Úr trónja előtt. Felszálló illatukat maga az Úr élvezi. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, és szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.

Az igazán alázatos és szelíd lélek

Már itt a földön a mennyországgal élhet.

S alázatos szívének illata

Magát a Teremtőt is megragadja.

1223 Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói. Ôk hasonlítanak legjobban szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig. Irgalmasság és végtelen Jóság Atyja, kérlek ezen lelkek iránt érzett szeretetedre és tetszésedre, áldd meg az egész világot, hogy minden lélek együtt zengje irgalmasságod dicséretét mindörökkön-örökké! Ámen.

Hetedik nap

1224 ,,Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ôk irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.''

1225 (63) Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.

A lelket, ki Urának jóságát hirdeti,

Isten különösképpen szereti.

Mindig közel van az élő víz forrásához,

Ki kegyelmet merít az Isten irgalmából.

Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat - végtelen irgalmasságodat - különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: ,,A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.''

Nyolcadik nap

,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának (64) valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.''

1227 Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.

A tisztítótűz szörnyű hőségéből

Irgalmadhoz kiáltás száll e kínok mélyéből.

És vigaszt, enyhülést, hűsítést ad.

A szívedből folyt vér- és vízpatak.

Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.

Kilencedik nap

,,Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd be őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod! - E lelkek utolsó (65) esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.''

1229 Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.

A tűz és a jég együtt meg nem lehet,

Mert vagy a tűz huny ki, vagy a jég enged.

Ó, Uram, irgalmad még nagyobb

Nyomorúságot is megold.

Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét...

Az Irgalmasság órája (15:00)

1320 Jézus mondja: ,,Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Mélyülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Megengedem, hogy behatolj halálos szomorúságomba. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek tőlem valamit.''

Az Irgalmasság rózsafüzére:

476 …e szavakat hallottam: ,,Ez az ima haragom enyhítésére szolgál. Imádkozd kilenc napig a rendes olvasón a következőképpen: Először egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet imádkozz, ezután a nagy szemekre a következőket ismételd: Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért; majd a kis szemekre: Jézus fájdalmas kínszenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Végén háromszor ismételd e szavakat: Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk és az egész világnak!"

Keresztút 2011

„Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.”

(Lk 12,4)

„Ne féljetek! Ne féljetek az emberek ítéletétől, az élet kihívásaitól, a betegségtől, a megpróbáltatástól, de még a haláltól se. Ne féljetek, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljetek, mert én legyőztem a világot. Ne féljetek, mert a halálra kimondott igen, igen az Életre. És az Életre kimondott igen, nem a Halálnak.”

A  kihívó tekintetek leperegnek az összeszedett,  befele tekintő arcról. A megkötözött kezeket  belső erő tartja össze.

Hol  és hogyan állok én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!

I.  állomás: Jézust halálra ítélik

„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34)

Az  Atya akaratának teljesítése nemcsak feladat,  küldetés, hanem egyben táplálék is. A  tudat, hogy az Atya tervéről van szó,  értelmet ad a szenvedésnek is, és a  nehéz percekben erősít a Megbízó közelsége.

A  „mindhalálig engedelmes” nemcsak a teher  súlya alatt, hanem az Atya akarata előtt  hajlik meg, egyik kezével szinte öleli  a keresztet, másikkal „tartja” a nyitott  összeszedettséget. Három lehajtott fej, két  együtt menetelő világ…

Merre  megyek én, és mi  táplál utamon?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk!

II.  állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Boldogok  akik éhezik és szomjuhozzák az az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)

Ki  éhezheti és szomjazhatja inkább az igazságot,  mint az, akit térdre súlyt, nyom az  igazságtalanság terhe? Az igazság beteljesülésére  való vágy azonban nem jogosít fel erőszakos  megszerzésére. Aki azonban elszenvedte ezt  a súlyt is, méltó arra, hogy amikor  ideje elérkezik, elteljék vele.

Jézust  nyomja nemcsak a kereszt, hanem az azt  súlyosbító emberi gonoszság is. Ő azonban  ráhajol a keresztre, egy marad vele.

Ki  merem próbálni legalább  képzeletben ezt a helyzetet?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit Isten a szegények evangelizálására  küldött!
- Irgalmazz nekünk!

III.  állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Aki  tiszta szívből igent mondott az isteni  megbízatásra, és őrzi a bizalmat bensejében,  a szenvedő emberben, a megtört Fiúban  is látja Istent. A tiszta szeretet osztozik  a szenvedésben is.

Óvatosan lépnek egymás felé. Behunyt szemük egy irányba néz, befelé irányuló tekintetük egy pontban találkozik. Bensőséges köszöntésükbe beleölelik a keresztet…

Kész  vagyok én is így  ölelni?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki Isten és az emberek áldozati ajándéka  vagy!
- Irgalmazz nekünk!

IV.  állomás: Jézus találkozik édesanyjával

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)

Aki  irgalmat gyakorol, maga is megtapasztalja az  irgalmasságot. Az az ember, aki, ha rövid  időre is, a Szenvedő sorsában osztozik,  vállára veszi és átöleli a keresztet,  megtapasztalja az életét teljessé tevő  irgalmat, találkozik magával az Irgalommal,  aki mintegy a nyomában halad, kíséri  őt, nemcsak ezen a „golgotás” útszakaszon,  hanem minden nap, élete végéig, a nagy  Találkozásig.

Ha  Jézus válláról le is vették a keresztet,  kapcsolatban marad vele. Keze hozzátapadt,  összetartoznak. Szenvedő és Segítő egymásra  hangolódva, szinte azonos testtartással mennek  egymás mellett.

Mi  köze ennek a képnek  az én életemhez?

-  Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap  és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!

V.  állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)

Egy  talpalatnyi föld Jézus mellett – ennyi  máris övé, a szelídé, aki nem karddal,  hanem enyhülést hozó kendővel közeledik.  És ez a darabka Föld egy életre  szóló és azon is túlmutató találkozás  színhelye. A csendes, szelíd, apró gesztus  az igazi részvét jele és valódi segítség.

A  kendőn találkozik a két ember tekintete  és érintése. A kereszt alatt meghajló  és a térdre hulló szelídség, az isteni  és az emberi alázat egységének fókuszpontjává  lesz az a kendő…

Mi  az én „kendőm”  és hogyan bánok vele?

-  Jézus Krisztus, szent, ártatlan és szeplőtelen  Főpapunk és Áldozatunk!
- Irgalmazz nekünk!

VI.  állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)

Maga  az Igazság szenved üldözést az igazságért.  Ő, akié a mennyek országában az Atya  jobbján lévő hely. Aki sorsában osztozik,  vele tarthat a halál után, az Életbe  is.

Második  elesés, második felállás… Jézus kereszthez  való viszonyulása változatlan. Talán a  katonáé változott…

Hogyan  alakul át az én  hozzáállásom, amikor az  első elesést a második  követi, a vágyakozást  az üldözés?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  akit az Atya Szentlélekkel és erővel  kent fel!
- Irgalmazz nekünk!

VII.  állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

„Boldogok a békességben élők, mert Isten gyermekeinek hívják majd őket.” (Mt 5,9)

A  békesség, amelyben Isten gyermekeinek élniük  kell, vagy bennük van, vagy nem létezik.  Vagy belülről árad, vagy nem érdemes  kívülről remélni. Isten gyermekeinek belső  békessége az Atya felbecsülhetetlen értékű  és minden áron megőrzendő ajándéka, amit  a Fiún keresztül áraszt ránk, a Szentlélekben.

Egy  asszony áldásra térdel Jézus elé, a  másik megtartja a keresztet, a harmadik  arcát eltakarva, mögöttük sír.

Mit  teszek én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki számunkra új utat nyitsz!
- Irgalmazz nekünk!

VIII.  állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,11–12)

Három  elesés, három fokozata az igazságért való  szenvedésnek, három „boldogság”. Amikor a  gyalázathoz és üldözéshez a rágalommal  való magára maradás is társul, amikor  a legtürelmesebb ember is azt mondaná:  „most már végképp elég!”, akkor Jézus  nemcsak állítja, hogy „boldogok vagytok”,  hanem felszólít: „örüljetek és ujjongjatok!”  A mennybéli jutalom teremtettségünk céljának  elérése, amiért semmilyen ár nem túl  magas.

Jézus  ismét kettesben a kereszttel, térdre roskadva.  Már nemcsak öleli a fát, hanem ráhajol,  szinte eggyé válik vele…

Mit  vált ki belőlem ez  a testtartás?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki engesztelő és elfogadott ajándék vagy!
- Irgalmazz nekünk!

IX.  állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

„Ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!”

(Mt 5,39–40)

Jobb  és bal arc, ruha és köntös –  mindez kevés a gonoszságnak, és mindennél  többet ad Jézus értünk. A szelíd  megadás a legnagyobb ellenállás. A gonoszságot  csak a megtestesült Szeretet győzi le.

Mintha  egyezkedne a két szempár: mit tegyünk  ezzel az utolsó ruhadarabbal? És ezzel  az emberrel, aki nyugodtan, behunyt szemmel  és imára emelt kézzel áll itt?

Hogyan  reagál bensőm erre  a pillanatra?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki hűséges, ártatlan és szeplőtelen vagy!
- Irgalmazz nekünk!

X.  állomás: Jézust megfosztják ruháitól

„Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek gyermekei mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”

(Mt  5, 44–45)

„Erőseknek érzitek magatokat, pedig nem lenne erőtök, ha Atyámtól nem kaptátok volna azt. De nem tudjátok, mire használjátok, nem vagytok tudatában annak, amit cselekedtek…” „Atyám, irgalmazz nekik!”

A  kínzók összehangolt erőbevetése két oldalon,  középen az áldozat imából táplálkozó  nyugalma. Ki itt az erősebb?

Én melyik erőhöz csatlakozom?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki szeretett és vérével tisztára mosott  minket!
- Irgalmazz nekünk!

XI.  állomás: Jézust keresztre szegezik

„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

Az  elhaló élet, sok életet, minden életet  megment. A romlásból Élet fakad, az  elveszíteni tudás nyitottá tesz az ajándékra.  A kilehelt élet Életre kelt.

Két  személy, szemben, két oldalon. Akárcsak  az ítéletkor. De már nem a kihívóan  néző katonák, hanem térdre hullott, összekulcsolt  kezű, alázatos asszonyok. Fölöttük: áldó,  szinte ölelő karok.

Be  merek-e lépni ebbe  a képbe?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki saját vére által hatolt át az  egeken!
- Irgalmazz nekünk!

XII.  állomás: Jézus meghal a kereszten

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)

Eddig  a pontig még volt remény, még történt  valami. Most már csak az üres kereszt,  az élettelen, lassan kihűlő test. Meddig  fokozható még ez a szomorúság? –  A Vigaszig, az igazi Boldogságig.

Hárman  tartják a holttestet… Vagy a test tartja  össze őket?

Mi  tart engem, kit, mit  tartok én?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki kiengeszteltél az Atyával és békét  szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!

XIII.  állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik

„Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” (Jn 2,19)

Testének  temploma lebontva. A harmadnap még bizonytalanul  távoli… De közeleg. A kétely és  üresség kibírása, átélése is hozzá  visz közelebb.

Eltűnt  a kereszt, a sötétség mindenkit még  mélyebbre nyomott…

Kész  vagyok elviselni ezt  az állapot? És fel  bírok-e tekinteni a  feltámadás fényének reményében?

-  Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk,  aki az örökkévalóság Főpapja és örökkön  élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!

XIV  állomás: Jézus szent testét sírba teszik

A Passió (The passion of the Christ) from NÉKA on Vimeo.

A keresztre feszítés orvosi szemmel

A legtöbb keresztény számára oly megszokott és természetes Krisztus kereszthalálának ténye, hogy el sem gondolkodik arról, mit is jelentett fizikailag a keresztre feszítés. Az evangélisták leírása kevés támpontot ad, mivel abban a korban a keresztre feszítés és a korbácsolás igen elterjedt volt, így nyilvánvalóan nem látták szükségesnek, hogy részletesen ismertessék. A keresztre feszítés valósága, a halál közvetlen oka – az orvos szemével.

A keresztre feszítés – melynek első ismert esetei a perzsáknál fordultak elő – Nagy Sándor révén került Egyiptomba és Karthagóba, ahol a rómaiak is elsajátították. Livius, Cicero és Tacitus is említi, és az antik irodalomban számos utalás található arra vonatkozóan, hogy a rómaiak továbbfejlesztették és számos különböző formában alkalmazták e kivégzési módot. Például a kereszt vízszintes szára a tetejénél 60-80 cm-rel lejjebb is metszhette a függőleges szárat – az ismert latin kereszt formájában –, de Jézus idejében a T alakú, ún. tau-kereszt volt a legelterjedtebb. Régészeti bizonyítékok szólnak amellett, hogy Jézust is ilyen keresztre szegezték.

A középkori és reneszánsz festményeken – történelmi és bibliai alapok nélkül – úgy ábrázolják Krisztust, hogy az egész keresztet viszi a vállán. Valójában a függőleges oszlop általában rögzítve volt a kivégzőhelyen, a mintegy 50 kg-os vízszintes gerendát pedig az elítélt vitte a börtöntől a kivégzőhelyig. Ugyancsak téves a szögbeverés helyének középkori ábrázolása. A római leírások és a történeti kutatás szerint a szögeket a csuklóban találkozó csontok, a radius és az ulna között verték be, nem a tenyérbe, hiszen a test súlya alatt azonnal kiszakadt volna az ujjak között. 
    
Krisztus fizikai szenvedése a Getszemáni kertben kezdődött. Fiziológiai szempontból jelentős a vérrel verejtékezés, amit érdekes módon egyedül Lukács, az orvos említ: „Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre” (Lk 22,44). Noha korunkban minden elképzelhető érvet bevetnek annak bizonyítására, hogy ilyesmi nem létezik, az orvosi szakirodalomban leírt és bár ritka, de alaposan dokumentált jelenségről van szó. A Jézus által elszenvedett erős érzelmi megrázkódtatáshoz hasonló stressz esetén a verejtékmirigyek apró kapillárisai megrepedhetnek, így az izzadságba vér vegyül (hematidrózis).            

Jézust letartóztatása után még éjszaka a főtanács és Kaifás főpap elé hurcolják. Itt éri az első fizikai sérülés. Egy katona arcul üti, amiért nem válaszol Kaifás kérdésére. Később az őrök bekötik a szemét, arcába köpnek, arcul ütik, és gúnyolódva kérdezgetik, találja ki, melyikük volt. Másnap kora reggel zúzódásokkal tele, szomjan, az álmatlan éjszaka után kimerülten az Antonia-erőd praetoriumába, a helytartó elé viszik. Pilátus el akarja hárítani a felelősséget: Heródes Antipászhoz, Júdea negyedes fejdelméhez viteti Jézust, ahonnét újabb fizikai bántalmazás nélkül tér vissza. Ekkor rendeli el Pilátus a tömeg követelésére Barabbás szabadon bocsátását és Jézus megkorbácsolását. A kor római történetírói szerint a korbácsolás nem tartozott a keresztre feszítéshez; számos tudós szerint Pilátus eredetileg a korbácsolást szánta teljes büntetésnek, s csak akkor döntött a kivégzés mellett, amikor a tömeg azzal vádolta, hogy nem áll ki kellően a császár mellett azzal szemben, aki a zsidók királyának mondja magát.

Az ostorozás előtt Jézust levetkőztetik, és kezeit a feje fölött egy oszlophoz kötik. A zsidó törvény szerint senkire sem lehet negyvennél több ütést mérni – kérdés, hogy a rómaiak ehhez tartották-e magukat. A római katona előrelép, kezében a flagrum (vagy flagellum), melynek erős bőrszíjai két-két ólomgolyóban végződnek. Teljes erővel sújt le Jézus vállára, hátára, lábára. Az ólom először csak a bőrt szakítja fel. Később a zuhogó ütések egyre mélyebben hatolnak a bőr alatti szövetekbe. A vér előbb a hajszálerekből és a vénákból kezd szivárogni, majd patakokban tör elő az izmok artériáiból. Az ismétlődő csapások újra meg újra felszakítják az ólomvégek ütötte mély zúzódásokat. A hát bőre végül hosszú cafatokra szakadt, felismerhetetlenségig zúzott, vérző massza. A százados, látva, hogy az elítélt már alig él, leállítja a korbácsolást. Eloldozzák a félájult Jézus kötelékeit, aki a saját vérétől áztatott kövezetre zuhan.

A római katonák gúnyt űznek a barbár zsidóból, aki királynak mondja magát: vállára palástot, kezébe pálcát helyeznek jogarnak, fejére hajlékony tövises ágakból koronát nyomnak. A fejbőr a tövisek nyomán erősen vérzik, hiszen a test egyik legjobb vérellátású területe. Miután kigúnyolták és arcul verték, leveszik róla a palástot. A sebzett hát alvadt vérébe ragadt szövet letépése rendkívül fájdalmas, akár egy sebkötés óvatlan eltávolítása. A sebek felszakadva újra vérezni kezdenek. A rómaiak a zsidó szokásnak engedve visszaadják Jézus ruháit, majd a kereszt vízszintes fáját a vállára kötözik. Megindul a menet – az elítélt Krisztus, két gonosztevő és a római kivégzőosztag – a Via Dolorosán.     

Jézus hiába próbál felegyenesedni, a nehéz fagerenda és a vérveszteség miatti sokk megtántorítja: elesik. A rázuhanó fa felszaggatja a sebektől borított vállat, hátat. Megpróbál felemelkedni, de az izmok felmondják a szolgálatot. A százados ráparancsol egy vállas bámészkodóra, Cirenei Simonra, hogy vigye a keresztet. Jézus követi, vérző testét a sokktól hideg verejték veri ki. Mintegy hatszáz métert tesznek meg a Golgotáig. Jézust enyhe fájdalomcsillapító hatású mirhával kevert borral kínálják, amit nem fogad el. Simon leteszi a földre a fát. Jézust háttal a földre lökik. Vállával zuhan a fára.

A katona a csuklóhajlatot keresi. Mélyen beveri a hatalmas szöget. A másik oldalon megismétli a mozdulatot, ügyelve, hogy ne feszítse szét túlságosan a karokat, hogy tudjon mozogni. A vízszintes gerendát az oszlopra helyezik, és az oszlop tetejére erősítik a feliratot: A Názáreti Jézus, a zsidók királya. A bal lábfejet a jobbnak feszítik, és a boltozaton keresztül mindkettőt a fához szögezik; a térd enyhén hajlított. Megtörtént a keresztre feszítés.

A függés közben a csuklókra nehezedő testsúly borzalmas fájdalmat okoz az ujjakban és a karban – a szögek a medián ideget nyomják. Ezért az áldozat megpróbálja a lábakra helyezni a testsúlyát. A metatarsalis csontok közötti idegek elviselhetetlen fájdalma hasít belé. A karok lankadnak, az izmok görcsbe rándulnak. A hatalmas, lüktető fájdalommal járó görcshullámok miatt alig-alig tudja felnyomni magát. A mellizmok megbénulnak, a bordaközi izomzat nem működik. A belégzés lehetséges, de kilélegezni képtelen. Jézus egy-egy pillanatnyi lélegzetvételért küzd. Végül a szén-dioxid felgyűlik a tüdőben és a véráramban, és a görcsrohamok enyhülnek. Egy-egy rángással képes megemelkedni, hogy kilélegezzen és beszívja az éltető oxigént. Kétségkívül ezekben a pillanatokban ejtette ki ránk maradt hét utolsó, rövid mondatát.

Az elsőt a római katonákra tekintve: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.”

A másodikat a bűnbánó latornak: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”

A harmadikat – elborzadt ifjú tanítványára tekintve – anyjának: „Asszony, nézd, a fiad!" – majd Jánosnak: „Nézd, az anyád!”

S a negyediket:  „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Jézus órákon át mérhetetlen kínokat áll ki: az idegtépő fájdalom, a görcsök, a felsebzett hát dörzsölődése a durva fán. S ekkor újabb fájdalom jelentkezik: erős, szorító mellkasi fájdalom, amikor a szérummal telítődő szívburok nyomni kezdi a szívet. A nyomás alatt álló szív küszködve pumpálja a sűrű vért, a megkínzott tüdő kétségbeesetten küzd levegőért. A kiszáradás jelei mutatkoznak: „Szomjazom!” Jézus halálos dermedést érez tagjaiban. „Beteljesedett!” Utolsó erejével még egyszer megemelkedik, hogy levegőt vegyen. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

A keresztre feszítés végén általában megtörték a megfeszített lábszárcsontját. Így az áldozat nem tudott felemelkedve levegőhöz jutni, és megfulladt. Jézushoz érve azonban a katonák látták, hogy erre már nincs szükség. Egy katona lándzsát szúrt az ötödik bordaközön át a szívbe, ahonnét „nyomban vér és víz folyt” (Jn 19,34). A szívburokból szivárgó víz post mortem bizonyítja, hogy Jézus halálát nem fulladás okozta, mint általában a keresztre feszítettekét, hanem a sokkos állapot és a szívburokban felgyűlt folyadék nyomása miatti szívmegállás, a szív „meghasadása”. 

Végigszemlélhettük tehát – orvosi szemmel is – az embernek ember és Isten ellen véghezvitt gonosztettét. A látvány borzalmát egyedül Isten végtelen irgalmának jövendő megnyilvánulása, a dicsőséges húsvéti hajnal várása enyhíti.
Forrás: cbn.com
Magyar Kurír

Gyilkosság és áldozat

Nagypéntekre a zsidóság szellemi vezetői véghezvitték tervüket, elfogták és elítélték Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Ez mutatja máig, hogy milyen szellemiség vezette és vezeti őket. Erre nincs mentség. Semmiféle mentség sincs, hiába állítja egy magát püspöknek kiadó vén cionista ezt Rómában másként.

„Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”

A zsidóság szellemi hovatartozását ez az egy dolog határozza meg, és különbözteti meg minden más néptől. Nem a gazdagsága: voltak más gazdag nemzetek is. Nem az, ahogy megszáll és kifoszt minden más nemzetet, és az elpusztításukra törekszik: mert voltak más népek is, akik kisebb mértékben, de ugyanezt cselekedték. Nem csak a hazugság, mert olykor más is hazudik. A zsidóságot csak és kizárólag a gyűlölet határozza meg, méghozzá az Istennel szembeni, ok nélküli gyűlölet. A gyűlöletük és bűnük minden más megnyilvánulása ebből fakad, az Isten gyűlöletéből. Mert aki látja, hogy Isten embereket támaszt fel, betegeket gyógyít és mégis Isten ellen tör, az gyűlöli az Istent, ahogy Kajafás és a farizeuok is ezt tették. Ez a gyűlölet az, ami az Isten tanításait is eltorzítani igyekszik, hogy Isten ne lakhasson az emberek szívében.

A rabbik is a gyűlöletben határozták meg a zsidóság szenvedéseinek forrását, de ők a zsidók egymás iránti gyűlöletét jelölték meg okként, hogy ezzel is a saját bűneiket kisebbítsék, és elfeledtessék a bűn igazi okát. Mert nem az emberrel szemben ellenségesek elsősorban.

Krisztus kereszthalála után az első dolguk volt kétségbe vonni a feltámadás tényét, a második pedig, hogy letagadták a gyilkosságot. Az újszövetségben olvashatjuk, hogy hazugságaikat még az apostoloknak is képesek voltak magyarázni, mintha ők ezt jobban tudnák. Évek múltán pedig a zsidóság szembesült Jeruzsálem lerombolásával is, mégsem változtak meg, sőt, ezután még a Talmudot is összeállították, hogy csak azok lehessenek a zsidó nép vezetői, akik a Jézus által elutasított és szidott hamis tanításokat elfogadják és terjesztik, vagy egyenesen Krisztust gyalázzák. Tehát nem csak hogy megjavultak volna, de még romlottabbá lettek. Amíg keresztény ember él a földön, bizonyság lesz a zsidók bűnei ellen, és nem csak a cselekedeteik bűne, hanem a gyűlöletük bűne ellen is.

Ha tehát gyűlöletcsoportokat keresünk, akkor a zsidókra kell néznünk, köztük kell keresni őket. A gyűlölet országa Izrael. Ezt a természetüket ideig-óráig el tudják leplezni, de cselekedeteik elárulják őket, ahogy Krisztus esetében is elárulta. Ha az istentelenség, keresztényellenesség, viszály és a zavar forrását keressük, azt is a zsidók közt kell keresni. Minden ország és szerveződés, ahol zsidó él és zsidó a hatalom közelébe jut, szükségképpen fertőzött. Ugyanakkor ez a szellemiség elsősorban a zsidóság számára káros, hiszen a bukással is a Sátán vesztette személy szerint a legtöbbet. Semmi sem lehet rosszabb, mint zsidóként a teljes sötétségben élni.

Más részről: kétezer évvel ezelőtt a zsidóság szellemi megsemmisülésével (a nem csak kereskedelmen és anyagelvűségen alapuló, hanem egyenesen minden isteni törvényt megszegő zsidó világuralommal) vagyis az Ószövetség végével elérkezett volna az emberiség történelmének vége is. Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy az ember kapjon még egy esélyt, és elodázza a világ végét. Tudjuk a történelemből, hogy nem kellettek tömegpusztító fegyverek, a Római Birodalom hanyatlásával mégis hihetetlen mértékben csökkent az emberi népesség (a második századtól a hetedik századig hozzávetőleg 20 millióval, vagyis legalább a népesség felével), és ott is a pusztító szellemiség volt ennek a hanyatlásnak az oka, a háborúk csak másodlagosak, törvényszerű következmények voltak. Az új korszakot Krisztus adta nekünk: a tiszta gyűlölettel szembe a tiszta szeretetet állította, az engedetlenséggel szembe az Isten iránti engedelmességet, a tévelygéssel szembe az igaz tanítást. Egy olyan világban, amit már elborított a sötétség, megmutatta, hogy másképp is lehet élni. Nem másra bízta rá a feladatot, hanem Ő mutatott példát. Ennek a példamutatásnak az áldozata mérhetetlen erőt ad még ma is, hogy szembeszálljunk a gyűlölet, a hazugság és a sötétség minden erejével. Ennek fényében tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. Szellemiségben is, cselekedetben is, emberben is.

Tamási Attila

A Megváltó előtt hódol az egyház

Jézus halálával minden embert megváltott – nagypénteken, a keresztáldozat emléknapján erre hívja fel hívei és minden jóakaratú ember figyelmét a Katolikus Egyház. Ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot, ezzel is a Megváltó halála feletti mély gyászt fejezi ki.

Jézus halálával minden embert megváltott – nagypénteken, a keresztáldozat emléknapján erre hívja fel hívei és minden jóakaratú ember figyelmét a Katolikus Egyház. Ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot, ezzel is a Megváltó halála feletti mély gyászt fejezi ki.

A nagypénteki istentisztelet alapelemei már a IV. században kialakultak. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak a hívek az utolsó vacsora termétől a Golgotáig, a keresztre feszítés helyéig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Ezt követően szentírási részleteket olvastak fel.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig Jézus halálának órájához, délután 3 órához kapcsolódott, ám később átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést. A csonka misének is nevezett szertartás három fő részből áll: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, hódolat a kereszt előtt, áldozási szertartás.

Sok helyen szokás ilyenkor szentsírt állítani, ahová a hívők imádkozni járulnak. Nagypénteken, akárcsak a nagyböjt többi péntekjén, a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságot tartanak, amelynek segítségével bárki bekapcsolódhat Jézus Krisztus kínszenvedésébe és halálába.

Nagypénteken a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. Emellett 14 évesnél idősebb tagjaitól azt kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír

Ozsváth György Ahogy a szikla látta

Én, a szikla úgy ismertem magam, mint aki kemény, nem inog meg, sokat elbír, akire építenek. Arra gondoltam, hogy fontos szerepem lesz, például egy épület talapzata.

Azonban egy napon kőfejtők jöttek és kemény csákányütésekkel vájni kezdtek.

A testemből szakítottak, kő és por szállt az ütések nyomán. Kiáltottam, hogy itt valami súlyos tévedés lesz… de senki sem hallotta.

Ahogy ütöttek, egyre nagyobb üreg tátongott bennem. Nem értettem mi készülődik, de a kőfejtők elejtett szavaiból megtudtam, hogy egy jómódú ember sírjának szánnak.

Amint elkészültek, odahengerítettek egy követ, s úgy hagytak, üresen.

Nem tudtam, hogy az üresség fáj, csak némán harsogtam: miért pont én. Az idő nehezen telt.

Egy péntek délután, egyszer csak hirtelen besötétedett. A sötétség olyan mély volt, ami egyetlen éjszakához sem hasonlítható.

Nem sokkal utána férfiak és asszonyok jöttek. Egy véresre vert halott férfit hoztak, kinek kezén és lábán szögek nyomait láttam, s az oldalán egy még nagyobb sebet.

Ő lenne a jómódú ember?... Nem valószínű, még a szokásos megkenés is elmaradt.

Különösen az egyik asszonyra figyeltem fel, akit mélyen átjárt a fájdalom, de valahogy mégis erő sugárzott belőle. A látványa olyan mély részvétre indított, amit még soha nem éreztem.

Ahogy belém helyezték a testet, ismeretlen, erős érzések kerítettek hatalmukba.

A kíséret hamar elsietett, a szombatot emlegették, s hogy még visszajönnek.

A lázadásom elmúlt, csak vártam.

Másnap katonák jöttek. Miért kell egy halottat őrizni?

Vasárnap hajnalban, ami történt…az leírhatatlan. Fény és ragyogás…ma is látom.

Később asszonyok jöttek, futva, a testet keresték. Beléptek, a leplet forgatták, sírtak.

Hirtelen két fényes alak jelent meg, s megszólították az egyik asszonyt. Ez után egy másik alak…de hiszen őt hozták összeverve, de most egészen más…hiszen hajnalban ő ragyogott! Az asszony először kertésznek, majd mesternek hívta.

Amikor a férfi megszólalt tudtam, hogy nem pusztán csak ragyogott hajnalban, hanem ő a Fény. A Fény, aki azon a hajnalon legyőzte a sötétséget. Feladatot adott az asszonynak, hogy vigye a hírt embertársainak: Feltámadt!

Ez bennem történt! És benned?