2015. január 14., szerda

Változott az örökbefogadás Ausztriában

Az osztrák alkotmánybíróság szerdai határozatának értelmében visszavonták az örökbefogadás tilalmát azonos nemű párok esetében. Eszerint mostantól nem vérszerinti gyermek közös örökbefogadására is lesz lehetőség. Azonos nemű párok eddig csak vérszerinti gyermeket fogadhattak örökbe.
A határozatot Gerhart Holzinger, az alkotmánybíróság elnöke azzal indokolta, hogy a kizárólag szexuális irányultság alapján meghatározott szabályozás megléte indokolatlan volt. A mostani döntés alapjául az Emberi Jogok Európai Egyezményének, a magánélet és családi élet tiszteletben tartásárról szóló cikkelye szolgált.
Azonos nemű párok 2013 óta fogadhatják örökbe partnerük vérszerinti gyermekét Ausztriában, miután a strasbourgi emberi jogi bíróság jogsértőnek mondta ki ennek tiltását, hiszen a heteroszexuális, nem összeházasodott párok előtt nyitva állt ez a lehetőség. A strasbourgi bíróság akkori határozata szerint az osztrák szabályozás hátrányosan megkülönbözteti a heteroszexuális párokkal szemben a homoszexuálisokat, s ezzel sérül az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14., a diszkrimináció tilalmáról szóló cikke, valamint a magán- és a családi élet tiszteletben tartásáról szóló 8. cikk.
A téma megosztotta az osztrák kormánykoalíciót, hiszen az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) az örökbefogadási jog azonos nemű párokra való kiterjesztését szorgalmazta, míg az Osztrák Néppárt (ÖVP) ezt elutasította.
A szociáldemokrata Gabriele Heinisch-Hosek nőügyi miniszter a homoszexuálisok jogaiért való küzdelem egyik fontos lépésének nevezte a mai döntést. Az ÖVP elnöke, Reinhold Mitterlehner, alkancellár hangsúlyozta: tiszteletben tartják és elfogadják a döntést. Leszögezte azonban azt is, hogy a néppárt továbbra is a hagyományos családi modellt támogatja.
Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szerint az örökbefogadási tilalom feloldása a "gyerekek fekete napja".
Homoszexuális párok polgári házasságot Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Izlandon, Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban köthetnek. Ezekben az országokban egyes információk szerint Portugália kivételével örökbe fogadásra is jogosultak az azonos nemű párok.
Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata Ausztriában, Svájcban, Liechtensteinben, Németországban, Csehországban, Magyarországon, Szlovéniában, Észtországban és Írországban engedélyezett.

http://hirosveny.hu/hirek/valtozott-az-orokbefogadas-ausztriaban

Csak ha femen-aktivisták kongatják a Notre Dame harangját

A párizsi szennylap szerkesztőségére elkövetett merénylet után kiadott első lapjában a szerkesztőség megmaradt tagjai a pápán és az egyházon mulatnak. „Leginkább az nevettetett meg bennünket, hogy a Notre Dame harangjai a mi tiszteletünkre harangoztak”, írta a szerkesztőség elferdítve azt a tényt, hogy a harangok nem az újság tiszteletére, hanem a 12 meggyilkoltért szóltak.
Szívesen küldenénk el ezt az üzenetet a pápának, aki ezen a héten szintén „Charlie” volt: Hogy a harangok a mi tiszteletünkre szóljanak, azt csak akkor fogadjuk el, ha femen-aktivisták azok, akik kongatják.”
A szerkesztőség ezzel az üzenetével arra emlékeztetett, hogy mintegy két évvel ezelőtt femen-aktivisták és pápa-kritikus nők félmeztelenül protestáltak a Notre Dame-ban.



forrás: www.kath.net
http://katolikus-honlap.hu/1501/parizs.htm

Andreas Becker: Az USA további ötezer terroristát akar felfegyverezni és kiképezni Hány keresztényt fognak ezek megölni?

Múlt vasárnap masíroztak, az állam- és kormányfők Párizs utcáin. Egy hihetetlennek tűnő előadás. A hatalmasok egészen elől, tágasan elkülönítve, illő távolságra a néptől, kiemelve egy beállított képhez. A koreográfia meg akarta örökíteni, ki a hangadó, és kinek kell gombnyomásra követni, felháborodni, demonstrálni, tapsolni. Minden gombnyomásra, ahogy ezt az egyre inkább Metternich-hez hasonló felsőbbség akarja. És ahogy ezt a szolgálatkész vezető médiumok e felsőbbség megbízásából a néppel közlik.
Ott masíroztak ők tehát, egymás mellett, karonfogva, Hollande, Merkel, Netanjahu, Juncker, Renzi és sokan mások. Felháborodás, harag, fekete öltönyök, bánat, állami gyász az iszlamista merénylők áldozataiért … De álljunk csak meg! Az ember szeretné megállítani a filmet, akár gombnyomásra is, legalábbis a távvezérlővel a tévé előtt.
A politikusok Párizsban: egy beállított kép (a médiában úgy nézett ki, mintha jóval a tömeg előtt mennének, a valóságban csak a fotózásra fordultak be egy mellékutcába messze a néptől).
Itt valami nem stimmel. Nem ugyanazok ezek, akik most arcukra kiültetett megütközéssel Párizson keresztül menetelnek, mintha a népnek érzéseiket tennék kirakatba, bocsánat, juttatnák kifejezésre, nem ugyanazok, akik évek óta az iszlamista terrorizmust a Közel-Keleten pénzelik, kiképezik, felfegyverzik és ezzel egyáltalán naggyá tették?
Vagy talán az engedelmes polgár távkapcsolóval a kezében valamit félreértett? Talán helytelen gondolatai támadtak? Vagy végre derengeni kezd nála valami? Lehetséges, hogy egy téves filmben van éppen? Vagy egy valós manipuláció közepén van, ami belőle egy kötélen rángatott bábút csinál?
Tehát ott vonulnak Párizs utcáin egyetértőn, teátrálisan, médium-hatásosan koreografálva, Az iszlám békés. Charlie Hebdo a mi európai értékeink kifejeződése. Pegida gonosz [így nevezik azt a németországi kezdeményezést, melynek keretében minden hétfőn békés felvonulást tartanak Európa iszlamizálása ellen]. Fizesd meg az adóidat, légy engedelmes és csak a hatóság által megszabott keretek között mozogj. A szokványos felhasználó hipnotizálva ismételgeti a vezető médiától előreszajkózott utasításokat.
A felvonulással egyidőben a Pentagon szóvivője, John Kirby admirális megerősíti a hírt, hogy az USA és nemzetközi szövetségesei, ezekhez tartozik Németország, Franciaország, Izrael, azaz mindazok, akik Párizsban a gyászmenetben a szemünk és a nép szeme előtt vonulgatnak éppen, további ötezer „mérsékelt” szíriai milicistát képeznek ki a fegyveres harcra. Kezdés: 2015 tavasza.
Washington a terv gyakorlati megvalósítását Törökországgal, Katarral és Szaúd-Arábiával való szoros együttműködésben akarja megvalósítani. „Folytatjuk együttműködésünket Ankarával, hogy közös erővel formáljuk és felfegyverezzük a szíriai ellenzék mérsékelt erőit”, mondta Kirby admirális, aki még hozzátette, hogy Riad és Doha is részese a csoportnak, és „ad hoc” infrastruktúrát fognak a számára rendelkezésre bocsátani.
Ugyanebben az időben a török külügyminiszter, Ahmet Davutoglu Ankarában kijelentette, hogy „a végleges megegyezés erről a programról nagyon közel van”. A megfelelő harcosok kiválogatását és kiképzését Michael Nagata tábornokra bízták, a Special Operations Command Central (SOCCENT) parancsnokára, aki az elmúlt hónapokban tárgyalásokat folytatott a szíriai „mérsékelt” ellenzékkel. A SOCCENT-nak Floridában van a főhadiszállása és Katarban az operatív központja.
Ehelyütt nem árt egy kis visszapillantás és emlékezés arra, hogy az al-Qaida szinte egy éjszaka eltűnt a sajtóból, amikor az USA és szövetségesei 2011-ben Szíriában meg akarták dönteni az Assad-kormányt. Akkor bukkant fel a Szabad Szíriai Hadsereg, ami – Washington szerint – a demokráciáért és a nyugati szabadságért harcol. Ezeket a „mérsékelt erőket” a Nyugat pénzelte, támogatta és fegyverezte fel, közvetlenül vagy még inkább Kataron, Szaúd-Arábián és Törökországon keresztül. A „demokratikus” pro-nyugati milicisták Assad ellen harcoltak, de harcoltak a keresztények ellen is. És nem a szabadságért és a demokráciáért harcoltak, hanem az iszlám kalifátus visszaállításáért és a seriáért. Az erről szóló híreket először elhallgatták és tagadták. Ezért csak lassan és mellékcsatornákon jutottak el a nyugati nyilvánosság elé. Amikor a keresztények és mások elleni mészárlások egyre brutálisabbak lettek, egyeseknél derengeni kezdett, hogy az új Szabad Szíriai Hadsereg talán a régi al-Qaida lehet, csak más néven és furcsa oldalcserével.
Mondjuk másképp, „mérsékeltebben”. A „mérsékelt” szíriai ellenzék nagy része már régen az Iszlám Államért (IS) harcol és az al-Qaida más szervezeteiért a Közel-Keleten, mint például az al-Nusra-brigád. És egyáltalán nem olyan gonosz nyelvek azt állítják, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg kezdettől fogva egy suunita-iszlám harci csoport volt, amit a Nyugat Assad megbuktatásáért mint segélycsapatot állított fel. Al-Qaida adja a harcosokat, a Nyugat adja a fegyvert, az arab olaj-emirátusok a pénzt. Egy vakmerő hármas-fogat.
De kit érdekelnek a Közel-Kelet keresztényei? Charlie Hebdo-t mindenesetre nem érdekelték. És kit érdekel, hogy a Közel-Keleten demokrácia van-e vagy a felégetett föld törvénye? Még a nyugati keresztények is keveset tudnak közel-keleti testvéreikről. A legtöbb nyugati behatárolt képzeletében a Közel-Kelet mohamedán és egy kis rész zsidó. De keresztény?
Ráadásul a Nyugat új értékrendjében a kereszténység „privát ügynek” lett kikiáltva, amiért is a keresztények bár számszerint sokan, de a cselekvésben letargikusak lettek. Másképp kifejezve: Az elmúlt 50 évben a keresztényeket úgy domesztikálták, hogy ott tartanak, hogy elveszítsék identitásukat. Hogyan tudhatnának akkor más keresztényeknek segíteni?
A pillantásunk ismét Párizsra tér vissza és a gyászfátyolt viselő politikusokhoz. Hogyan is van ez akkor? Azok a politikusok, akik most gyászpofával masíroznak, tették az Iszlám Államot azzá, amivé ma lett. Ugyanígy azt is lehetne mondani, hogy egyáltalán ők kreálták az Iszlám Államot és az al-Nusra-brigádot, hiszen fegyver, pénz és logisztika nélkül ezek aligha lehetnének mások, mint egy tucat gesztikuláló beduin a tábortűznél. Igen, pontosan, azt az Iszlám Államot, amiben a párizsi gyilkosok, a Kouachi fivérek harcoltak.
Vagyis a politikusok pénzelték és fegyverezték fel azokat, akik a merényletet végrehajtották. És most további ötezer Kouachit akarnak felfegyverezni és katonailag kiképezni.
Abu Bakra l-Baghdadi, az új „kalifának” Mossulban állítólag már 30 és 50 ezer közötti harcos áll a rendelkezésére. Az elmúlt júniusban, amikor Abu Bakr Mossul felett átvette a hatalmat, még csak 3-5 ezer embere volt. Az új harcosok nagy része iraki sunnita. De az Iszlám Állam közép és felső parancsnoki szintje nemzetközi. Mossul a „kalifátus” székhelye Irakban, ahogy Raqqa Szíriában. Hány embert, hány keresztényt fog az ötezer új Kouachi megölni? Pénzelve, felfegyverezve és kiképezve azon polgárok adójából, akik Párizsban korrekt távolságra a politikusoktól masíroztak utánuk. Vagy inkább mondjuk úgy: masírozhattak? Tudják ezt ezek a polgárok? Akarják ezt?
2015. január 9-én, egy nappal a párizsi merénylet után, az al-Nusra-brigád bombázta az Aleppo-i Szent Rita katolikus-örmény templomot. Két órával a szentmise után csapódtak be a gránátok. 2012 decemberében a francia külügyminiszter, Laurent Fabius kijelentette: „Nem értem, hogy az USA miért döntött úgy, hogy a Jabath al-Nusra csoportot a terrorista szervezetek listájára teszi, mikor ezek ott helyben jó munkát végeztek. A szíriai ellenzék (Szabad Szíriai Hadsereg) vezérének ugyanez a véleménye.”
A közel-keleti gyilkosságok „nyugati” aspektusa lehet, hogy csak egy a sok között. Mindazonáltal nyomasztó és említésre méltó. Mert ezáltal a vasárnapi párizsi gyászmenet a nagyra kivetített politikusaival nem csak beállított, mert irányított, hanem képmutató is. És ugyanezek a politikusok szidalmazzák békés polgárok hétfő esti sétáját [Pegida mozgalom]. Pedig azok legalább hitelesek…
www.katholisches.info
http://katolikus-honlap.hu/1501/parizs.htm