Mária
szentséges nevének ünnepét a törökök felett 1683-ban Bécsnél aratott
győzelem emlékére tette XI. Ince pápa az egész Egyház számára
kötelezővé. A Sobieski által vezetett keresztény sereg Isten Anyjának
zászlaja alatt indult augusztus 15-én a csatába. A döntő ütközetre
szeptember 12-én került sor, amikor is a törökök megsemmisítő vereséget
szenvedtek. A pápa még ugyanebben az évben e győzelem emlékére Mária
nevenapjának ünnepét a Mária születése napja utáni vasárnapra helyezte,
és az egész Egyház számára előírta. Szent X. Pius pápa az ünnepet a
győzelem napjára, szeptember 12-ére helyezte át. [XI. Incéről, Avianói
Márkról és az 1983-as hadjáratról a honlap következő cikkében van szó:
Boldog XI. Ince pápa]
Az 1970-ben bevezetett új római kalendáriumból azzal az indoklással
törölték Mária nevenapjának ünnepét, hogy ez a szeptember 8-i ünnep
megduplázását jelenti.
A keresztény sereg győzelmében döntő szerep jutott Marco d’Aviano
[Avianói Márk, (Carlo Domenico Cristofori); Aviano, 1631.– Bécs, 1699.]
kapucinus barátnak [aki a budapesti XI. Ince pápa-szobor talapzatán
mellékalakként szerepel], aki pápai legátusként tartózkodott a csapatnál
Bécs körülzárásakor. A barát a keresztény seregnek a csatára való
felkészítését szándékosan szeptember 8-ára, Mária születésének napjára
tettette.
P. Thomas Jentzsch „Fatima és a félhold” című könyvében
így idézi fel ezt az eseményt: „A keresztény hadsereg hatalmas
seregszemléjének napja volt ez Isten Anyjának képe előtt, amit a
Sobieski király sátra előtt díszesen felépített oltárra állítottak. A
szentmise alatt a kereszténység ügyét ismételten a Mindenható oltalmára
bízták.”
Ezután a legátus pápai áldásban részesítette a sereget,
majd prédikációt mondott, amiről Sobieski levélben számolt be:
„Megkérdezett bennünket, hogy bízunk-e Istenben, és a mi egyhangú
válaszunkra, hogy teljes és egész bizalmunkat beléje vetettük, többször
elismételtette velünk: Jézus Mária, Jézus Mária! De még ezzel sem
elégedett meg, hanem bejárta a sereget, a harcosok sorai közé
furakodott, egy kereszttel a kezében mindenkit bűnei mély megbánására
igyekezett rávenni, és ezt követően az egyes századokat és zászlóaljakat
még külön is megáldotta. Erejét felülmúlva fáradozott a lelkek
megmentésén. Igyekezetét nagy siker koronázta. A Boldogságos Szűz
születésnapjának ezen emlékezetes ünnepén a seregben mindenünnen
felhangzott a kiáltás: »Vétkeztem, vétkeztem, vétkeztem, irgalom, o
Uram!« Igen, még a tévhitűekben, a protestánsokban és másokban is
felébredt mély áhítattal a bűnbánat aktusa, és nem szűntek meg Istenhez
könyörögni bűneik bocsánatáért!”
A szeptember 12-i győzelmet mindenki
csodának tekintette, ami csak a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának
volt köszönhető, és ami Lepanto óta a kereszténység legnagyobb győzelme
volt.
Hogy milyen hatalmas segítségre
számíthatunk mi is életünkben a Boldogságos Szűz Mária és szent nevének
tisztelete által, azt Clairvaux Szent Bernát fogalmazza meg számunkra:
„Ha a kísértések viharai tombolnak, szomorúság sziklái fenyegetnek,
tekints a csillagra, hívd Máriát. Ha a gőg, a becsvágy, a rágalmazási
vágy, az irigység hullámai ide-oda dobálnak, tekints fel a csillagra,
hívd Máriát. Ha harag, kapzsiság, érzékiség lelked hajócskáját döngeti,
tekints fel Máriára. Ha bűneid nagysága összezavar, lelkiismereted
piszka megszégyenít, az ítélettől való félelem elrémít, és a szomorúság
és a kétségbeesés mélyében való elmerülés fenyeget, gondolj Máriára.
Veszélyekben, félelmekben, kétségekben gondolj Máriára, hívd Máriát,
soha ne tűnjön el szádról és szívedből az ő neve.
Ha azonban
közbenjárásának hatalmát akarod megtapasztalni, akkor kövesd szent
életének példáját. Ha követed őt, nem tévedhetsz el, ha hozzá
könyörögsz, nem kell kétségbe esned, ha rá gondolsz, nem tévedsz, ha ő
tart téged, nem esel el, ha ő véd téged, nem kell semmitől félned, az ő
vezetése alatt nem fáradsz el, az ő pártfogása alatt eléred célod, és
így magadon tapasztalod meg, mennyire igaz, ami írva van: És a szűz neve
volt Mária.”
„Detinet Filium, ne percutiat; detinet
diabolum, ne noceat; detinet virtutes, ne fugiant; detinet merita, ne
pereant; detinet gratias, ne effluant. – Visszatartja a fiát, hogy ne
büntessen; megfogja az ördögöt, hogy ne tudjon ártani; megőrzi az
erényeket, hogy ne tűnjenek el; megőrzi az érdemeket, hogy ne vesszenek
el, megőrzi a kegyelmeket, hogy ne illanjanak el.”
Hívjuk hát gyakran és telve bizalommal az Isten-szülő nevét segítségül: „Jézus Mária, Jézus Mária, Jézus Mária József!”
