DÁTUM: 2000. március 24.
TÉMA: Jöjjetek a Gecemáni kertbe, és kérjétek a hit és kitartás kegyelmét
Látomásban láttam a mi Urunk Jézus Krisztust a kereszten függve. Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le és befedte az egész helyet. A felhőben láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztus vértől ázott Arcát. A mi Urunk csendesen így szólt:
„Fiam, azért jöttem, hogy elmagyarázzam nektek Péter tagadását, s hogy ez hogyan valósul meg választottaim életében. Fiam, sokan már most megtagadtak engem. Sokan enyéim közül ebben a pillanatban is megtagadnak engem. Bizony mondom neked, hogy még több ember fogja ezt tenni velem. Csak nagyon kevesen küzdenek majd erősen és állnak meg a saját lábukon. Fiam, amikor megjövendöltem Péter próbatételét, ő fogadkozni kezdett, hogy akár a halálba is követ Engem. Nem kért kegyelmet tőlem, még akkor sem, amikor a Gecemáni kertbe vittem imádkozni őket. Sürgettem őket, hogy imádkozzanak, hogy hitük meg ne inogjon. Ők azonban még egy órácskát sem virrasztottak velem. Most a ti figyelmeteket hívom fel arra, hogy a rátok váró megpróbáltatások sem lesznek könnyebbek. Hányan lesznek közületek majd, akik könnyek között bánkódnak, miután Péterhez hasonlóan estek el.
Fiam, pontosan éjjel 12 óra volt, amikor a főpap szolgálója látta Pétert a tűz körül ülni a többiekkel együtt, mert szeretetem tüze kihűlt szívében. Ellenségem tüze körül melegedett. A belső tüze kialudt, ezért külső vigasztalásra és melegségre szorult. A szolgáló ezt kérdezet tőle: nemde te is hozzá tartozol? Közelebb jött hozzá, ránézett, és így szólt Péterhez: te a követője vagy. Péter először így tagadta: nem vagyok, nem ismerem őt, asszony, nem ismerem őt, és még csak nem is értem, miről beszélsz.
Választottaim, egy kis idővel azelőtt Péter azt mondta: „nem tagadlak meg, még akkor sem, ha mások megbotránkoznak, követni foglak, még ha az életembe is kerül”. Ó Péter, a bátorságod már most elhagyott, mikor egy szolgálólány tett fel kérdést neked? Nem a római helytartó hallgatott ki, nem a zsidó főpap intézett hozzád kérdést, nem a katonák hallgattak ki, egy egyszerű kislánynak nem tudod, hogyan válaszolj.” Fiam, Péter ekkor tagadott meg Engem először.
Pontban péntek hajnal három órakor Péter még mindig a tűz körül ült, amikor a körülötte lévők faggatni kezdték:” nemde te is a követői közé tartozol?” Azután ő így tagadott: nem, nem vagyok. Egyikük különös tekintettel ránézett és így szólt: „kétség nem fér hozzá, hogy te is egy vagy közülük.” Péter így válaszolt: „hagyj békén ember, nem tartozom hozzájuk,” és esküdözni kezdett, hogy még csak nem is ismer engem.
Egy óra elteltével, pontban négy órakor Péter harmadszor tagadott meg Engem, az előzőeknél is nagyobb esküt tett, mikor azt mondta, még soha nem is beszélt velem.
Gyermekeim, ne feledjétek, hogy Péter az apostolaim vezetője. Egy volt azok közül, akik tanúi voltak színeváltozásomnak. Ő volt az, aki megvallott engem az élő Isten Fiának. Hallotta az élet igéjét, és követett engem. Velem együtt evett és ivott, és most megtagad engem azért, mert nem kérte a kegyelmet, hogy kiállja a megpróbáltatásokat.
Gyermekeim, azt kérem tőletek, hogy tartsatok Velem és virrasszatok minden péntekre virradó csütörtök éjjel. Jöjjetek Velem a Gecemáni kertbe. Jöjjetek és kérjétek a kitartás és a hit kegyelmét. Veletek vagyok, a Gecemáni kertben, hogy segítsek nektek. Aki a Gecemáni Órák imáit rendszeresen végzi, nem fog senkit sem megbotránkoztatni, mint Péter tette. Még ha meg is tagad, azáltal, hogy nem hisz figyelmeztetéseimnek, megadom neki a megbocsátás kegyelmét. Mély bűnbánatot érez majd bűnei miatt és bocsánatért fog esedezni, s Én nem utasítom őt vissza. Kerüljétek el a bűnre vezető alkalmakat, ha nem akartok elesni. Fussatok a Gecemáni kertbe és imádkozzatok mindig. Én vagyok a Haláltusát vívó Mesteretek, aki szeret titeket.
Az én békém legyen veletek, megáldalak titeket.

DÁTUM: 2000. március 31.
TÉMA: Megtisztítom bűnös természeteteket
Látomásban láttam Haláltusát vívó Jézus Krisztust, Szent Fején töviskoronát viselt. A tövisek okozta Sebeiből Legdrágább Vére ömlött és eláztatta egész Arcát. Egy ideig csendesen rám nézett, majd így szólt:
„Fiam, hallottam imádat, és láttam lemondásaidat. Én késztettelek téged arra, hogy hagyd el a várost és tölts el pár napot Olo-ban a Kármel-hegyi sivatagnál étel és ital nélkül. Veled megyek, melletted leszek. Ott majd megtisztítom bűnös természetedet, szavaidat, gondolataidat és cselekedeteidet. Azt kérem tőled, hogy ajánld fel nekem egész lényedet, mint élő áldozatot. Azt akarom, hogy te és minden szerettem mindig közel legyen hozzám. Legyetek tudatában annak, hogy a sötétség órájában éltek. Emlékezzetek hozzátok intézett kérésemre: alakítsátok szíveteket élő tabernákulumommá.
A sivatagban majd megtanítom neked a teljes önátadás imáját. Ezt az imát használjátok majd Legdrágább Véremnek való önfelajánlásotokhoz. Ezzel az imával háromévente egyszer megújíthatjátok majd felajánlásotokat, s így szeretetetek is megújul. Amikor majd szárazságot érzel, tekints majd az Én vértől ázott Arcomra, s meríts belőle frissülést. Megígérem neked, hogy betöltelek szeretetemmel, szemeidet és elmédet megnyitom majd az isteni és lelki dolgok felé, s erővel töltelek el. Barnabás, emlékezz, hogy Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki téged meghívott.
Szeretlek téged, te is szeress viszont Engem.
Megáldalak téged.”
A látomás hirtelen eltűnt.