Miatyánk arámi nyelven

Abun d-bashmayo
nithqadash shmokh
tithe malkuthokh
nehwe sebyonokh
aykano d-bashmayo oph bar'o

Hab lan lahmo d-sunqonan yowmono
washbuq lan hawbayn wahtohayn
aykano doph hnan shbaqan l-hayobayn
lo ta'lan l-nesyuno
elo paso lan men bisho

Metul d-dylokh hi malkutho
whaylo wteshbuhto
l'olam 'olmin
Amin.

A Szűzanyánk 2013. május 20-ai üzenete Medjugorjéből

A Szűzanya üzenete 2013. május 20-án Ivan Dragičević által:

Ma is, mint minden nap a Szűzanyával való találkozás után, szeretném közelebb hozni hozzátok és megosztani veletek a találkozást. A Szűzanya ma is nagy örömmel és boldogan érkezett. Most is mindig édesanyai üdvözletével köszöntött: "DICSÉRTESSÉK A JÉZUS DRÁGA GYERMEKEIM!" Ezután a Szűzanya kitárt karral imádkozott felettünk, különösen a jelenlévő betegek felett. Majd a következőket mondta: "DRÁGA GYERMEKEK, MA IS KÜLÖNÖS MÓDON HÍVLAK BENNETEKET, EBBEN A KEGYELMI IDŐBEN, NYÍLJATOK MEG A SZENTLÉLEKRE. DRÁGA GYERMEKEK, NE ENGEDJÉTEK MEG, HOGY A VILÁG VEZESSEN TITEKET. IMÁDKOZZATOK, LEGYETEK KITARTÓAK AZ IMÁBAN. A SZENTLÉLEK SZÁLLJON LE A CSALÁDOKRA, AMELYEK SÖTÉTSÉGBEN VANNAK." A Szűzanya együtt imádkozott velünk és közbenjárt értünk Fiánál. "KÖSZÖNÖM DRÁGA GYERMEKEK, HOGY MA IS VÁLASZOLTATOK HÍVÁSOMRA." Ezután a Szűzanya megáldott édesanyai áldásával mindannyiunkat és mindazokat a kegytárgyakat, melyeket áldásra hoztak. Mindannyiotokat felajánlottalak Neki, szükségleteiteket, szándékaitokat, családjaitokat, de különösen a betegeket. Ezután a Szűzanya folytatta az imát és imádkozott mindnyájunkért, majd imádságban távozott, a kereszt és a fény jelében, a következő köszöntéssel: "MENNYETEK BÉKÉVEL DRÁGA GYERMEKEIM!"

dr. Benyik György: A Szentlélek és a lelkünk működése

A Szentlélek a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. A keresztény ikonográfiában galambként ábrázolják.

Az Ószövetségben, a zsidók Isten lelkével azonosították a Szentlelket. Ez a lélek az, amely a teremtés kezdetén jelen van (1Móz. 1.2), amely Isteni erőt ad a választottaknak (1Sám. 16,13). A prófétai tevékenység mozgatója (Iz. 61,1).

Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal Isten fia teljesíteni tudta küldetését. A keresztények egységének alapja hogy "mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13).

A Szentlélek adományának tartják a különös lelki képességeket, görög szóval a karizmákat, amelyek a következő képességekre értenek: bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás ajándékai, prófétálás. A jó és a gonosz lélek megkülönböztetésének képessége stb.

Nagy Szent Vazul (329-379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Neki köszönhetjük, hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) felvette a hitvallásba a Szentlélek témáját. "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és életadóban(...), akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk, aki a próféták által beszélt." A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: "Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, (Vö. Gal 4,6.) valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában….”

Szent Pál a Galatának írt levelében (5,22-23) a szentlélek adományait a következőképpen sorolja fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Ezek a legértékesebb emberi képességek.

Szentlélek ellen is képesek vagyunk bűnöket elkövetni. Amikor a jó indulatunkat visszatartjuk. Amikor a megismert igazság ellen foglalunk állást. Amikor másoktól irigyeljük Isten kegyelmét. Amikor meg akarunk maradni a bűnben, és azokat képtelenek vagyunk megbánni, a Szentlélek ellen vétünk.

A Szentlélek működése legalább olyan titokzatos, mint a mi lelkünk működése, egy különbséggel. A mi lelkünk sötét indulataiban rombolni és pusztítani tud, az Isten Lelke mindig építő értékes tettekre sarkal.

Ha követjük indításait, kibontakozik lelkünkben mindaz a jó, amit Isten belénk oltott. Úgy legyen.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

És aztán, ahogyan el fognak felejteni Engem, Egyházam fel fog támadni a halálból, épp úgy mint Én is feltámadtam

2013. május 19. vasárnap 20:08

Drága szeretett leányom, az Új Paradicsomomban a halálnak nem lesz többé hatalma Isten azon gyermekei fölött, akik szeretik Őt.  

Ezek az Üzenetek, sajnos szükségtelen félelmet fognak hozni azoknak, akik úgy gondolják, hogy amikor ez a Föld az Új Ég és az Új Föld javára félre lesz dobva, akkor a halállal fognak szembenézni. Ez nem igaz. Azok, akik kegyeimet élvezik, és akik elfogadják Irgalmasságom Kezét, meg fogják kapni az élet Ajándékát. A Nagyfigyelmeztetés bekövetkezte után még az ateisták is, a nem hívők, a nem-keresztények, és minden más hitfelekezetűek is Hozzám fognak fordulni, és el fogják fogadni Ajándékomat. Ez akkor lesz, amikor le fogom győzni a fenevadat, mert Én a lelkek milliárdjainak – akik a világban élnek – örök életet fogok adni.

A bűn, amelyet a gonosz Ádám és Éva által hozott a világba, meg fog szűnni. Irgalmasságom fogja azt legyőzni. És, ahogyan a bűn tönkreteszi a testet, Világosságom úgy fog Örök Életet hozni az emberiség számára. A halál, a betegség, az öregség nem fog létezni többé Új Paradicsomomban. Több milliárd választott gyermekemnek tökéletes teste és lelke lesz, egységben Atyám Isteni Akaratával. 

Ő, az Én Atyám, Örök Életet adott Ádámnak és Évának, és ők elutasították azt. És így a Paradicsom Ajándéka és az Örök Élet, tőlük és a leszármazottjaiktól meg lett tagadva. Ez most végre meg fog változni. Életemnek, Halálomnak és Feltámadásomnak most újból meg kell ismétlődnie, szövetségem ezen utolsó szakaszában.

Egyházamat – épp úgy, mint Engem – üldözték, és most kegyetlen ütlegelést, fájdalmas támadást és egy látszólagos megsemmisülésnek tűnő vereséget fog elszenvedni. És miután keresztre feszítették és félredobták, úgy fog tűnni, hogy kiégett és feledésbe merült.

A pogányság erősödni fog. De mivel azt a gonosz fogja befolyásolni és vezetni, vigyázni fog arra, hogy a valódi arcát meg ne mutassa. Ez a világnak úgy lesz bemutatva, mint egy új formája a társadalmi igazságosságnak – egy új formája a humanizmusnak, amikor az ember minden igényéről gondoskodnak. Ezek az igények a bűn elkövetésének jogát is magukba fogják foglalni, de ezekre a bűnökre – annak ellenére, hogy ellenszegülnek Istennek – úgy fognak tekinteni, mint az ember erkölcsi jogaira.

Mennyire iszonyatos lesz Számomra, Jézus Krisztus számára, ez a gonosz egy-világvallás! Nemcsak, hogy hátat fognak Nekem fordítani, hanem groteszk módon még sátáni szimbólumokat is mellékelnek majd oda, ahova a Keresztemet kiteszik. Ostyámat el fogják dobni. A templomok oltárain másfajta áldozatot fognak bemutatni.

A fenevad lesz az, akit ők nyíltan imádni fognak, és ennek fejében  ő nagy hatalmat fog nekik adni. Ezért sokan azt fogják hinni, hogy azoknak, akik ezt az utálatot irányítják, csodatevő erejük van. És bár úgy tűnhet, hogy ők egy jó és tisztességes egyházat követnek, az nem fog mást nyújtani, mint sötétséget.

Ezekben a templomokban, amelyeket az Én tiszteletemre, Jézus Krisztus tiszteletére építettek fel, szemérmetlen ünnepségeknek és viselkedéseknek lehettek szemtanúi, de Én nem leszek Jelen. És aztán, ahogyan el fognak felejteni Engem, Egyházam fel fog támadni a halálból, épp úgy mint Én is feltámadtam. Aztán a nyilvános helyeken Egyházam újra fel fog éledni. Akkor Én minden gyermekemet össze fogom gyűjteni, akik hűségesek maradtak Szavamhoz, és akiknek megnyílt a szemük az Igazságra. Majd azokkal együtt, akik a Nagy napra vártak, de már halottak, fel fogunk emelkedni az Új Paradicsomba.

Mert azok, akik elutasítanak Engem, minekután minden kísérletet megtettem, hogy megmentsem a lelküket, félre lesznek dobva. Aztán Uralkodásom elkezdődik, és Királyságom, amelyet Atyám megígért nekem, megalakul.

Sohase féljetek a jövőtől, mert egyedül csak az Én Új Királyságom fogja kielégíteni a ti szegény szomorú szíveteket. Egyedül csak az Én Királyságom fog Örök Életet adni nektek.

Nektek mindenkiért imádkoznotok kell, hogy méltókká váljatok arra, hogy ezt a nagy Ajándékot megkapjátok.

Jézusotok

A kereszt ára - Egy iráni lelkész drámai vallomása

Azon a héten, amikor a zsidóság a sávuót, a keresztény világ pedig a pünkösd ünnepét tartotta, Szaúd-Arábiában a bíróság hat év börtönre és 300 korbácsütésre ítélt egy libanoni keresztényt. A férfi bűne az volt, hogy a hitéről beszélt egy szaúdi nőnek, aki az iszlám helyett a kereszténységet választotta. A nő csak úgy kerülte el az iszlámból való kitérőkre automatikusan kirótt lefejezést, hogy elmenekült Szaúd-Arábiából. A világ másik legszélső­ségesebb vallási diktatúrájában, Iránban is az életüket kockáztatják a keresztény lelkészek azért, hogy prédikálhassanak.

Egy pásztor, aki megnyitotta a gyülekezetét a muzulmánok előtt, a Hetek tudósítójának elmondta történetét, hogyan torolták meg rajta és családján a hit hirdetését.

„Jézus, aki Mária fia, az igazság és felebaráti szeretet, a zsarnokság elleni küzdelem zászlóvivője. Szerencsére ma, amikor a kétségbeesés növekszik, a remény is felragyog. Remény egy boldogabb jövőben, valódi békében, az embereket szerető, jólelkű vezetők megjelenésében – remény mindabban, amit a Mindenható megígért. Hisszük, hogy Jézus vissza fog jönni, együtt az iszlám egyik tisztelt gyermekével, hogy a világot szeretetbe, testvériségbe és igazságba vezesse. Minden kereszténynek vagy az ábrahámi vallások valamelyikét gyakorló hívőnek felelőssége, hogy előkészítse az utat ezen isteni ígéretek beteljesedéséhez.” - Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő fenti szavai egy időben hangzottak el a teheráni legfelsőbb bíróság által 2010 novemberében Juszuf Nadarkhani keresztény pásztor ügyében kihirdetett halálos ítélettel. A lelkészt többször módosított vádpontok és ítéletek után végül nemzetellenes tevékenységben találták bűnösnek. A ha­lálbüntetéstől megmenekült, de összesen három évet töltött az iráni rezsim legszigorúbb börtönében.

A teheráni kormány politikája azóta sem változott: 2011-ben hat év börtönre ítélték Behnam Irani pásztort, egy évvel később pedig ugyanilyen ítélettel sújtották ben Farshid Fathi gyülekezetvezetőt. Iranit „nemzetellenes tevékenységekkel” vádolták (keresztény hitről prédikált), míg Fathit „vallásos propagandával” (perzsa nyelvű Bibliákat terjesztett).

Saeed Abedini ítéletét január végén hirdették ki: nyolc év letöltendő büntetés a hírhedt Evin börtönben, ahol jelenleg magánzárkában tartják fogva. A vádpontok közt keresztény házi gyülekezeteket segítő tevékenysége, valamint az általa létesített árvaházban az iszlám vallás tanításának elutasítása is szerepelt. A muzulmán családból áttért keresztény pásztort a börtönben többször megverték és megkínozták, azt követelve tőle, hogy tagadja meg a hitét. Felesége a CNN-nek adott interjúban elmondta, hogy attól tart, férje megrendült egészségi állapotában nem éli túl a megpróbáltatásokat.  „Nem tudhatjuk, beszélhetünk-e még valaha is vele. Minden nap egy halálos ítélet” – mondta.

Ahol a megtérés halálos vétek

Az emberi jogi szervezeteknek köszönhetően az iráni keresztények üldözésére külföldön is felfigyeltek. A névvel ismertté vált esetek mellett számos prédikátort és lelkészt idéztek bíróság elé, vagy éppen börtönöztek be tárgyalás nélkül Iránban. Többen közülük rejtélyes körülmények között meghaltak. Számos iráni keresztény kényszerült elhagyni az országot, és még otthonuktól távol is létkérdés számukra, hogy személyazonosságuk rejtve maradjon. Teherán egyik közelmúltban betiltott közösségének vezetője is – aki az iráni hatóságok elől menekült el az országból – ezzel a feltétellel mondta el történetét a Heteknek.

„Noha Irán az ötvenes években az elsők között lépett a demokrácia útjára, a társadalomban megrendült a Nyugat iránti bizalom, és 1979-ben vallási alapon álló diktatúra került hatalomra. Az addig szabadon működő keresztény felekezeteket egyre szigorúbb rendeletekkel szabályozták, csak azoknak maradt legális a tevékenysége, amelyek minden tekintetben hajlandóak voltak kiszolgálni a hatalom elvárásait. A keresztény csoportok tagjainak, amilyen a miénk is volt, kötelező lett a tagsági kártya, amelynek a másolatát el kellett juttatni a rendőrséghez. Istentiszteletet kizárólag a jóváhagyott időpontban lehetett tartani, és megkövetelték, hogy minden új tagról jelentést adjunk.

Ha valaki muzulmán háttérből tért át, az fokozottan célpontja lett a zaklatásoknak, ezért a keresztények igyekeztek kisebb, házi közösségekben gyakorolni a hitüket, mert így rejtve maradhattak a nyilvánosság elől. Egy ideig működhet a titkolózás a barátok, munkatársak, tanárok előtt, de előbb-utóbb valaki úgyis rákérdez, hogy miért nem böjtölsz ramadánkor, miért nem jársz mecsetbe... Ráadásul minden hivatalos irat – iskolai felvételi, útlevél, banki adatlap – kitöltésekor találkozunk azzal a kérdéssel: mi a vallása? Ha feltüntetjük az igazat, magunkat és családunkat is véget nem érő zaklatásoknak tesszük ki. A keresztényüldözés amúgy is felerősödött az utóbbi években: előfordult, hogy hitgyakorlatuk miatt még szoptatós anyákat is börtönre ítéltek.

Az elsődleges célpontok az új megtérők, és azok, akik házi gyülekezeteket tartanak fenn. Az iráni hivatalnokok úgy vélik, hogy az ilyen közösségek nem szakrális célokat szolgálnak, hanem iszlámellenes elveket terjesztenek. Azt híresztelik, hogy az ilyen csoportokat nyugati cionisták finanszírozzák, hogy a fiatal irániakat eltérítsék hitüktől. A közvélemény úgy tudja, hogy Európában mindenki keresztény, így azok az emberek, akiket a televízióban látunk, a részeges, házasságtörő, kihívóan öltöző, erkölcstelen viseletű emberek, nos, azok a keresztények.

Ennek ellenére mára nagyon sokan csalódtak a muzulmán rezsimben. Emberek ezrei keresik a kiutat, és így megnyílnak a keresztény tanítások felé. Egy muzulmán áttérítése a saría szerint tilos, ezért aki egy muzulmánt eltérít a hitétől, a saját életét veszélyezteti. Általában ilyen helyzetek adnak ürügyet a hatalomnak a beavatkozásra. A hatóságok igyekeznek az evangéliumi keresztényektől – különösen azoktól, akik perzsa nyelven végzik szolgálatukat – írásos kötelezvényt kicsikarni, hogy muzulmánok számára nem teszik lehetővé az istentiszteleteiken való részvételt. A keresztény közösségek erőteljes növekedése olyan nyugtalanító a hatalom számára, hogy maga Hamenei ajatollah is felszólalt ezzel kapcsolatban. A rezsim hatalmas összegeket fordít az iszlám népszerűsítésére, ennek ellenére az iráni embe­rek elfogadók, és nyitottak az evangéliumra” – állítja a teheráni lelkész, akinek apját tizennyolc éve a legnagyobb asszír keresztény gyülekezet vezetőjének választották meg.

Álmok és a fekete Peugeot

„A vezetők megegyeztek, hogy Isten útmutatása szerint megnyitják a gyülekezetet a perzsa muzulmán emberek számára. Az asszírok, akik nem voltak hozzászokva, hogy érintkezzenek a muzulmánokkal, ezt nagyon rosszul fogadták. Olyan erős az elkülönülés, hogy asszírok nem járhatnak perzsa iskolába, tilos számukra a perzsa közösségekben megjelenni vagy közeli barátságot kialakítani perzsákkal. Sok vitát követően végül úgy döntöttek, hogy mégsem nyitjuk meg a gyülekezetet a muzulmánok előtt. Ám hamarosan egy asszony érkezett, Newsha, aki elmesélte, hogy álmában Jézus szólt hozzá. Arra kérte, hogy jöjjön el, és mondja meg a lelkésznek: ez a gyülekezet Istené, és nem a pásztoré, Jézus pedig meg kívánja nyitni az ajtót az emberek előtt. Azután egy másik személy, Cyrus is felkeresett minket. Zokogva kérte, hogy imádkozzunk vele. Neki is megjelent álmában Jézus, amikor egyik fia mellett töltötte az éjszakát egy kórházban, ahol a gyereket kemoterápiával kezelték. Azt álmodta, hogy Jézus elküldi őt hozzánk, hogy imádkozzunk a fiáért. Pár nappal az ima után Cyrus visszatért, de ez alkalommal nem egyedül. A mikrobuszban egész családja, és mintegy tucatnyi rokona ült. Cyrus elmondta, hogy fia váratlanul teljesen meggyógyult az agydaganatból, és azért jöttek el mindannyian, hogy átadják életüket Jézusnak. Az ő fiai lettek az első perzsa nyelven beszélő gyerekek a bibliaiskolában.”

A lelkész előtt ezekből a jelekből nyilvánvaló lett, hogy Isten szándéka a muzulmánok felé való szolgálat. „Ugyanakkor a közösség eredeti tagjai nem értették meg ezt, így a legtöbb asszír elhagyta a gyülekezetet, csak nagyon kevesen maradtak velünk. A perzsa közösség – mint­egy ötven fő – rövid időn belül meglepő növekedésnek indult. Az ébredésnek híre ment. Lassan az asszírok is visszatértek, és részt vettek a perzsa nyelvű istentiszteleteken. Látták, milyen rendkívüli csodákat cselekszik Isten a gyülekezetben. Egy ember, aki gégerákkal érkezett, és hangja sem volt, az ima után a mikrofonba mondta el gyógyulását. Egy híres filmrendező, aki nyomorék volt, szaladva ment haza családjához. Nők, akik a testüket árulták, találkoztak Isten kegyelmével, és új életet kezdtek. Még olyan emberek is megtértek, akik a kormánynak dolgoztak, és kémkedni jöttek közénk.”

Ahogy a gyülekezet növekedett, a kormány is nyomatékosabban lépett fel. „Többször beidéztek a rendőrségre kihallgatásokra és szembesítésekre. Egy alkalommal az istentisztelet után egy fekete Peugeot 406-os jelent meg az utcán. Két középkorú, elegáns férfi ült benne. Megálltak mellettem, és az egyikük a nevemen szólított. Átadott egy telefonszámot, hogy hívjam fel, majd továbbhajtottak. Tudtam, hogy a négyjegyű hívószám csak a hatóságé lehet. Nyilvánvaló volt, kik kerestek, de nem tudtam, mit akarhatnak tőlem. Végül is telefonáltam, de a beszélgetés olyan mélyen sokkolt, hogy rögtön megváltoztattam a telefonszámomat. Nem is sejtettem, hogy ez a kis eset nehéz és fájdalmas évek nyitánya volt csupán.”

Kötéllel a nyakamban

Ezután gyakorivá váltak a zaklatások. „Követtek minket, fényképeket csináltak rólunk – azt akarták, hogy rettegjünk. Sorra küldték a rólunk készült fotókat, bejöttek az otthonunkba, amíg távol voltunk, és jeleket hagytak maguk után. Tudatni akarták, hogy bent jártak. Blokkolták a levelezéseinket, lehallgatták a telefonbeszélgetéseinket, mindezt úgy, hogy közben mi is biztosak legyünk abban, hogy ezt teszik. 2009-ben a gyülekezetet hivatalosan betiltották. A kihallgatások folyamatossá és erőteljesebbé váltak. Kényszerítettek, hogy információkat adjak a tagokról, írjak alá magam, a családom és más gyülekezetek vezetői ellen szóló dokumentumokat. Megtagadtam az együttműködést. Előbb megfenyegettek, majd hamarosan elvesztettem a munkahelyemet, eltanácsoltak az egyetemről, és a végén már az utcára sem mertem egyedül kimenni.

A kihallgatások alkalmával először csak hosszú, dühítő, értelmetlen várakoztatást alkalmaztak. Az utolsó években több időt – sokszor egyfolytában napokat – töltöttem kihallgatásokon, fogdában, mint szabadon. Amikor továbbra is megtagadtam az együttműködést, a bánásmód megváltozott. A várakoztatások helyére zárka lépett – nemegyszer sötétzárka, ahol minden kapcsolattól elszigetelve tartottak. Közben hozzátartozóim hangját játszották be felvételről – kínvallatásuk, szenvedéseik hangjait. Amikor kihallgatásra vittek, hosszú folyosókon vezettek át újra és újra. A menet során mindenhol kínzás hangjait lehetett hallani, néhány ajtón át látni is lehetett, ahogy kínoznak valakit. A kihallgatás előtt közölték a vádat és a várható ítéletet – persze ez csak a rettegésteli légkört volt hivatott megteremteni. Gyakran teljesen meztelenre vetkőztettek a kihallgatás teljes idejére. Mindez azt szolgálta, hogy lelkileg összetörjek, és hajlandó legyek az együttműködésre.”

Az olyan esetekben, amikor ez sem érte el a célját, az iráni hatóságok fizikai terrort alkalmaztak. „Napokon át minden élelmet, vizet megvontak tőlem. Amikor újra enni hoztak, az az étel visszataszító, ehetetlen volt. Ekkor már rendszeresen ütöttek, rúgtak. Többeket – férfiakat és nőket egyaránt – brutálisan megerőszakoltak, különböző durva tárgyak használatával. A vallatásokra törött üvegekkel teliszórt úton vezettek, miközben egy folyosón láthattam, ahogy másokat kínoznak. Nekem szerencsére nem jutott ki belőle, de többeket megkorbácsoltak, bottal vertek félholtra. A legdurvább kínzási forma talán az, amikor megrendezik a fogvatartott kivégzését. A folyamat addig tart, amíg a fogoly már biztos lesz benne, hogy ez itt a vég. Talán az akasztás a legszörnyűbb. Az ember felkészül, hogy a következő percben megfullad, és akkor leveszik nyakáról a kötelet.

A végén én is mindenre hajlandó lettem. Mindent aláírtam, amit elém tettek, magammal és családommal kapcsolatban is. Miután kiengedtek, fokozott megfigyelés alá vontak. Ez volt az utolsó esélyem arra, hogy elhagyjam az országot, hogy ne tudjanak felhasználni annak a rombolására, aminek addig az építését szolgáltam. Amíg nem változik a rendszer, csak az éle­tem kockáztatásával térhetek vissza. Vannak, akik nem törnek meg, és képesek maradni. Ilyen Juszuf Nadarkhani is, aki a halálos ítélet után csodálatos módon kiszabadult, és máig Iránban él és szolgál – de a legtöbben elmenekülnek.”

A drámai körülmények ellenére Iránban sokan vonzódnak a keresztény tanítások felé. „Több európai székhelyű televízió, amelyek keresztény tartalmat közvetítenek műholdon és interneten, arról számol be, hogy naponta ezernél is több üzenetet kapnak Iránból. Sokan várják, hogy a jelenlegi kormány bukásával új helyzet jön létre, amiben szabadabb lehet az evangélium hirdetése. Nem tudni, lesz-e ilyen fordulat, de az bizonyos, hogy az egyik legszélsőségesebbnek tartott iszlám országban sem veszett ki az emberekből a vágy a szabad vallásgyakorlásra” – állítja a perzsa lelkész.

(Lőwy Gábor, hetek)