Az 1. évezredben öt önálló patriarchátus volt – Róma, Antióchia, Alexandria, Jeruzsálem és Konstantinápoly. A negyedik század elején keletkezett az ariánus eretnekség, majd a nestorianizmus és a monofizitizmus. Az eretnekségek ellen lépett fel az első négy zsinat – a niceai (325), a konstantinápolyi (381), az efézusi (431), a kalcedoni (451).

 

Ezt a videót megnézheted itt is: https://declares-the-lord.wistia.com/medias/t67z4846ax
https://rumble.com/v3fkctu-j-patriarchtusok.html
https://ugetube.com/watch/rPYB2IlneQMR52f
https://cos.tv/videos/play/47065791115596800
https://www.bitchute.com/video/rOxJRNexW3XZ/
https://gloria.tv/post/9Mpy7BZ6PZSq6UwPuuLXzmsrJ

 

 

A Római patriarchátus bírt a legnagobb autoritással a hit tisztaságának dolgában. A kalcedoni zsinatra (451) – amely szembeszállt az akkori eretnekséggel -, lett elküldve Nagy Leó pápa dogmaitikai levele. A levél elolvasása után a zsinati atyák felkiáltottak „Ez az atyák hite! Ez az apostolok hite! Így hiszünk mindannyian! Péter szólt Leó szája által.”

A történelemből szintén ismerjük Hormisdas pápa dogmatikai megfogalmazását (518) a római apostoli szentszék romlatlan hitéről, amely „a keresztény vallás tökéletes, igaz és a tévtanítás által el nem ferdített alapja.”

Jelenleg Ferenc céltudatosan rombolja az erkölcsi normákat és a hit tanbeli alapjait. Legalizálja a szodómiát és a bálványimádást (Pachamama, az ördögnek való odaszentelődés Kanadában). Meg kell fontolni, hogy nem kellene-e az önfelszámoló folyamat megállítására bevetni az 1. évezredből származó gyakorlatot és így megújítani a patriarchátus funkcióját. Az új katolikus patriarchátusok a törvénytelen pápa kártékony tevékenységét és az ő öngyilkos struktúráit leblokkolhatnák.

Lehetne egy patriarchátust alapítani Észak-Amerika számára, egy másik Dél-Amerika számára, egy következőt pedig Afrika számára. A történelmi keleti patriarchátusok, úgy mint az Antióchiai, Alexandriai, Jeruzsálemi és Konstantinápolyi elvesztették gyakorlati jelentőségüket az iszlám expanzió hatása által. A patriarchátus kapcsolatának a pápasághoz nagyjából olyannak kellene lennie, mint amilyen az 1. évezredben volt. Minden patriarchátus önálló volt, ám egyek voltak a hit és az erkölcs kérdésében, amit Róma garantált a pápa primátusa által.

Ebben a krízises korban viszont Róma nem garanciája az igazhitűségnek, épp ellenkezőleg. Éppen ezért, rendkívüli időben az igazhitű pápát rendkívüli módon kell megválasztani, mivel a Vatikában az igazhitűség számára már nincs hely és tér. A Vatikán kiűzte Krisztus Lelkét és a szabadkőművesek lelkét fogadta el. Ferenc, az érvénytelen pápa, aki visszaél a legmagasabb autoritással, a felszámolásba vezeti a szentségi papságot, magát a papság intézményét és a kereszténység lényegi alapjait. Ennek bizonyítéka a szinodális LMBTQ út. A jelenlegi vatikáni aposztázis összehasonlíthatatlan módon felülmúlja az ún. lutheri reformáció skizmáját.

Anélkül, hogy a katolikusok bűnbánatot tartanának, és elfordulnának a világ lelkétől és találnak napi egy óra időt Isten számára és a saját halhatatlan lelkük számára (Legjobb 20 és 21 óra között), nem következik el semmilyen hatékony reform.

 

+ Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód                 + Timóteus

püspök-titkárok

 

2023. 8. 29.

 

Letöltés: BKP: Megállítja-e az egyház önfelszámoló folyamatát az, ha Amerikában és Afrikában új patriarchátusok jönnek létre? (2023. 8. 29.)