Isten ezt a kérdést teszi fel mindnyájunknak: „Bízol bennem? Akkor is hiszel szeretetemben, ha többé már nem értesz meg engem?”


Talán nem is olyan soká olyan katasztrófákkal kell a világnak szembenéznie, melyek szörnyűségükben minden eddigit túlszárnyalnak: – Mi lesz akkor számunkra a legfontosabb? Mit fognak akkor rajtunk számunk kérni?
Mikor Jézus megkezdte passióját, Pétert és vele a többi tanítványát is így figyelmeztette: „Íme a sátán kikért titeket magának, hogy megrostáljon, mint a búzát.” (Lk 22,31)
Mi is világosan érezhetjük már, miként követel ki bennünket magának a Sátán, hogyan ingat meg minket, és hogyan veti minden erejét latba, hogy minket is magával rántson. – Jézus annak idején ezzel erősítette Pétert: „De én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék hited.” (Lk 22,32)

Mi a mi hitünk és bizalmunk próbaköve? A nehéz szenvedések közepette Isten, az Atya ezt a kérdést teszi fel mindnyájunknak: Bízol bennem? Akkor is hiszel a szeretetemben, ha többé már nem értesz meg engem?

A Jelenések könyvében újra és újra azt olvassuk, hogy a végidőkben a hitben való rendíthetetlen kitartás és az Isten szeretetében való bizalom dönt el mindent. „Itt van a szentek béketűrése és hite.” (Jel 13,10) – „Itt van a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.” (Jel 14,12) – És Pál apostol is arra int bennünket a Zsidókhoz írt levelében, hogy tartsunk ki, és ne dobjuk el magunktól a bizalmat. „Krisztus mint Fiú a saját háza fölött áll; mely ház mi vagyunk, ha a bizalmat és a dicsőséges reménységet mindvégig szilárdul megtartjuk.” – „Azért ne veszítsétek el bizalmatokat, amelyre nagy jutalom vár.”(Zsid 3,6; 10,35)

Isten, aki az örök szeretet, olykor egész viselkedésében teljesen érthetetlenné válik számunkra – leginkább a hallgatásában, amikor elrejti hatalmát. És az ellenség hangja pont ekkor támad a leghangosabban, hogy elbizonytalanítson bennünket Isten és az Ő szeretete felől. És aszerint, hogy ez mennyire sikerül neki, fogjuk mi a nagy próbát kiállni vagy sem.

Mindazonáltal egész szívvel bízni Istenben – még akkor is, ha látszatra úgy viselkedik, mint az ellenségünk – csak az tud, aki szereti Őt. Ha Istent elismerjük a világ mindenható, hatalmas, erős Teremtőjének és Urának, de egyúttal az örök szeretetnek is, aki nekünk mindig csak a legjobbat akarja, akkor a Sátán által belénk ültetett összes kérdésre magától értetődő választ kapunk: Miért engedi ezt meg Isten? Miért nem hallgat meg engem, holott olyan sokat imádkozom? Miért nem mutatja ki végre a hatalmát?

Csak, aki Isten szerető szívét végre megértette, és Előtte, mint az Örök és Mindenható előtt apró porszemecskévé vált, tud erős maradni, és nem elbizonytalanodni, nem megzavarodni Benne. Egyedül az ilyen ember tudja minden helyzetben teljes bizalommal mondani: Nem szükséges, hogy Istent megértsem, hiszen én az Ő gyermeke vagyok.

Mint Isten teremtményei és gyermekei soha nem szállhatunk szembe Istennel és az Ő szent akaratával, akármit is jelent ez számunkra. Egész létünk attól függ, hogy egyek vagyunk-e Vele.
De miként szerezhető meg ez az eggyé válás? Ez az Isten szeretetébe vetett bizalmunkból nő ki, ami mindig tökéletes és csodálatos, akkor is, ha szándékai rejtélyesek maradnak számunkra.
Amit mi tenni tudunk, az az, hogy akaratunkat mindig újra és újra alávetjük Istennek és az Ő szent akaratának. És ez igazán nem túl nagy követelmény. Istent, az örök szeretetet tisztelni és határtalanul Benne bízni, még akkor is, ha semmit nem értünk abból, amit Ő tesz: egyedül ez fogja a Hozzá való szeretetünket a próba idejében bizonyítani.

Ha nem kételkedünk Isten szeretetében, akkor Sátán számára verhetetlenünk maradunk. – Az előttünk álló években mindannyiunk számára nyilvánvalóvá fog válni, hogy valóban megbízunk-e Istenben, vagyis képesek vagyunk akaratunkat az Övének alárendelni vagy sem. Mert a győzelem vagy vereség nem a mi erőnktől függ, hanem az Isten akaratával való egyesülésünktől, és ezzel a mi szeretetünktől, ami megbízik az Ő szeretetében.

Ha mindig megérthetnénk, amit Isten csinál – ha mindig csak örülhetnénk, hogy csak csodákat élünk át, akkor soha nem válhatna belőlünk diadalmaskodó hívő. Pont az Atya felfoghatatlan, érthetetlen akaratával való eggyé válás az, ami minket erőssé tud tenni. Ha eggyé válunk Isten akaratával, válunk eggyé a mindenható és nagy hatalmú Úrral, a menny és föld Teremtőjével, a seregek Urával – és akkor hogyan lehetnénk még gyengék?

Mai világunkban, amikor egyik katasztrófa a másikat éri, megvan még a lehetőségünk, hogy lelkileg felkészüljünk a végső nagy próbatételre. Az Isten akaratára naponta megadott igenjeinkkel – bárhogyan is vezet Ő bennünket – és azok a bizalom- és hitpróbákkal, melyeket a végidőben való létünk követel ki tőlünk, készít elő minket Isten, hogy a próbát majd sikeresen ki tudjuk állni.

https://www.katolikus-honlap.hu/2601/schlink.htm