Amit
most leírok, valójában világgá szeretném kiabálni, hogy mindenki
meghalja, mennyire szeret a jó Isten. Minden embert külön-külön, a
tenyerén hordoz és irányítja az életünket, de annyira finoman, hogy nem
avatkozik a szabad akaratunkba, azt mindenkinek önként szeretetből kell
vissza adnia. Az igazán boldog ember akinek minél hamarabb sikerül
találkozni ezzel az élő szeretettel a jóságos Istennel, és az Ő
akaratával egyesülni, mert ez az igazi cél amiért teremtett. De valójában nem számít az életkor hanem a döntés és a kitartás a szüntelen odafordulás és a teljes önátadás.
Akinek Isten kegyelméből sikerül megnyitni szívét lelkét és erős
akarattal kitartani az elhatározás mellett az nagyon hamar
megtapasztalja, hogy komoly harcról van szó. Egy új életről, ugyan azt
kell tenni tovább is és ugyan ott ahol azelőtt, csak egészen másként,
mindent Isten dicsőségére, a lelkek és saját lelkünk javára. Ez az új életforma küzdelem saját rosszra hajló természetünkkel, kísértéseinkkel
amit testünk kívánságain és az ördög csábításai okoznak. Aki ezt Isten
kegyelméből felismerte azon a sok útvesztőn keresztül amiben nap mint
nap kerülünk, az mégis boldog, nagyon boldog lehet mert már látja a célt
és ez a lényeg. Ezért érdemes élni mert aki így átment a halálból az
életbe, örökké élni fog. Egy ilyen út nem könnyű mert hosszú vajúdás is
lehet ha nincs vezető vagy esetleg makacsságunknál fogva nem tudunk
bízni sem emberben sem Istenben. Így az én lelki utam is hosszú
vajúdáson ment át, sok dolga volt a jó Istennek velem de most mégis
nagyon hálás vagyok és ez a hála íratja velem ezeket a sorokat.
Először
is hálás vagyok a jó Istennek, hogy adott szerető szülőket akik által a
világba léphettem és akik mindent megtettek ami tőlük telt, és most is
megteszik, hogy örömet szerezzenek, hogy boldogok legyünk, és hálás
vagyok a testvéremért akivel lelkileg tudjuk erősíteni egymást és igazi
szeretet köt össze minket. Úgy ahogy a fizikai testem világba lépett,
vele együtt lelki életem is elindult, református környezetbe színtiszta
református falúban születtem. Szüleim, nagyszüleim templomba járó
emberek voltak, megkereszteltettek és vittek a templomba már kis
koromtól minden vasárnap és ünnepnap. Tizenhárom éves koromban
konfirmáltam, előtte egy évig felkészítőre jártam olyan kötelező módon,
hogy megismerjük a református egyház tanítását, de minden nagyon zavaros
volt számomra, a feltámadásról azt tartották a szüleink és még a
tiszteletes úr is, hogy a gyermekeinkben támadunk fel. A Szűzanya
tiszteletét bálványimádásnak és a katolikusokat bálvány imádóknak
tartották és tartja sok tájékozatlan és rosszindulatú református ma is,
ez nagyon nagy tévedés és fájdalmas valóság. Ebből a tévedésekkel teli
környezetből hívott a jó Isten, ezért érzek sokszor nagy felelősséget,
hogy mit tehetnék az imán kívül azért, hogy ebben a nagy tudatlanságban
és tévhitben világosságot és igazságot lehessen vinni. Hála Istennek
azért most vannak jó páran fiatalok, akik kiléptek leginkább a
karizmatikus (élet a lélekben) közösség felé és velük már lehet beszélni az igazságról és a komolyabb lelki életről.
Az én életemet úgy is mondhatnám, hogy a mi életünket úgy alakította a jó Isten, (mert most már határozottan hiszem és vallom, hogy minden az Ő kezében van és Ő irányítja minden léptünket),
a férjemen keresztül megmutatta hogy a katolikus vallás nem
bálványimádás, hanem az egyetlen amely megőrizte az igazságot, amit
Jézus tanított apostolainak, és ezt hitelesen a katolikus egyházban
maradt meg évszázadokon keresztül. Már tizennégy évesen kaptam Szűzanyát
és kis Jézust ábrázoló képet, és rövid imákat, amit akkor nem mertem
elmondani mert benne volt a Szűzanya neve. Valójában ez volt első
találkozásom a Szűzanyával, ezért tudom mindenkinek elmondani hogy nincs
az-az állapot amelyből a jó Isten ne tudna felemelni és szép lassan
meggyőzni, elvezetni a teljes igazságra, csak foglalkozni kell ezekkel a
dolgokkal és egymással. Szükségünk van arra, hogy tanítsuk, segítsük
azokat, akik nem rendelkeznek a teljes igazság ismeretével, vagy
önhibájukon kívül, tévtanítások áldozatai. De mind ezek mellett én sem
foglalkoztam a hittel, a vallással, fiatalon, tizennyolc-húsz évesen, az
volt a fontos, hogy munkahelyem legyen, férjhez készültem, és még a
református templomból is gyakran elmaradtam, és az életem így elég rossz
irányt vett. Huszonegy évesen nem férjhez mentem, hanem a jegyességet
felbontva egy másik kapcsolatba léptem. Most utólag azt is az Isteni
Gondviselésnek tulajdonítom, mert az a házasság egész életemet más
irányba fordította volna, a jó Isten így látta jobbnak, hogy megmentsen
sok könnyelműségem és meggondolatlanságom ellenére. Mert bűneim súlyát
jól éreztem és ami megvigasztalt, egy kedvenc református énekem volt
amit sokszor énekeltem: „Itt van szívem, Neked adom Uram”, és hiszem,
hogy a jó Isten ezt komolyan vette. Ez a második kapcsolat még
szörnyűbben végződött, abból sem lett házasság, sőt gyilkosság, egy kis
baba élete.
És akkor azt mondta a jó Isten „elég”, felnyitotta a szememet és megnyitotta a szívemet,
rá tudtam nézni a keresztre és a Szűzanya képére, ami addig is az ágyam
felett volt, az albérleti lakásban, de addig soha nem figyeltem rá. Akkor „megláttam” és letérdelve azt mondtam: „soha többet nem akarom ezt a bűnt elkövetni”,
de nem tudtam, hogy mit kell tennem. Ez karácsony környékén,
szilveszter előtt volt, ami még jobban fokozta a fájdalmamat, és az,
hogy a húgom, aki öt évvel fiatalabb nálam, tizenkilenc évesen férjhez
ment és kisbabát várt, én pedig nem mertem vállalni. Azt hiszem tudta a
jó Isten, hogy kell valami nagyon nagy fájdalom, ami felébresszen a
borzasztó közömbösségből és önpusztításból, amiben akkor éltem.
És
akkor egy őrt rendelt mellém, a férjem személyében, aki ugyan az volt
akitől tíz évvel azelőtt a Szűzanya képet és imákat kaptam. Időközben
még sokszor találkoztunk, elbeszélgettünk, jól ismertük egymást, de ez a
találkozás meghatározó volt, azonnal eldöntöttük, hogy össze
házasodunk. Amit a férjem most is huszonkét év házasság és hét
csodálatos már majdnem felnőtt gyermek élete láttán is tévedésnek és
meggondolatlan döntésnek tart, mivel ő soha nem készült házasságra. Én
most már teljesen biztos vagyok, hogy részünkről megfontolatlan lépés
volt, de ha fontolgattuk volna, nem lett volna bátorságunk belevágni, de
a jó Isten így mutatta meg az Ő nagyságát és dicsőségét, hogy
megsegített minden nehézség ellenére együtt maradni és a számtalan
újrakezdéshez erőt és kegyelmet adott a nagyon sok ismerős és jó barát
imája és áldozata által amit hálás szívvel köszönök és kérem Isten
áldását rájuk. Ilyen csodálatos Isten útja.
Azon
a számunkra „pálfordulást” hozó téli szeles napon, 1993 január 3-án
este, már együtt mentünk a szentmisére, és én attól kezdve csak
szentmisékre jártam. Két év kellett amíg a teljes döntésem megszületett,
1995 április 23-án, Irgalmasság vasárnapján lettem elsőáldozó, vagyis
konvertitaként visszatértem a katolikus egyházba. 2003 május 25-én
bérmálkoztam, és közben született három lányunk és négy fiunk.
A
lelki utunkat a jó Isten irányította a fizikai életünkkel együtt és
csodálatosan gondoskodott az anyagi szükségleteinkről és a lelkiekről
egyaránt. Több közösségben megfordultunk, de igazából mindenhol
hiányzott valami. A Katekumenális út volt az első, már mindjárt a
házasságunk kezdetén, mivel a férjem odajárt, mentem én is vele. Öt évig
bejártunk faluról Sepsiszentgyörgyre, ami egyre nehezebbé vált, mivel a
kicsikkel és az álatokkal sok gond volt, de igazából én csak mentem a
férjemmel, de a lelkiség nem vonzott. Aztán megismertük az „Élet a
lélekben” közösséget, szemináriumot is végeztem, kapcsolatot tartottunk
egy ideig. Nekem tetszett volna a mozgalmas, énekes együttlét, de nem
tudtam itt sem megtalálni a lényeget. Egy lelkiségi találkozó alkalmával
találta meg a férjem a Kék könyvet, amely a Gobbi atya által kapott
Szűzanya üzeneteit tartalmazza, és így kezdtük el a heti családi
Cönákulumokat. De ez sem hozta el az én számomra a Jézussal való
találkozás élményét, mert nem elég csak hetente egyszer kétszer egy
órára találkozni a jó Istennel, a Szűzanyával, hanem most már tudom,
hogy szüntelen vágy kell bennünk legyen a velük való kapcsolatra és Isten kell az első helyen legyen de valóban a legelső helyen az életünkbe.
Ezeken
az utakon vezetve a jó Isten megérlelte szívemet erre a vágyra, két és
fél évvel ezelőtt kezdődött a lelki életem harmadik szakasza, amikor
akartam tenni valamit azért, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljek a
Szűzanyával, hogy Ő vezessen szent Fiához. Ilyen szándékkal végeztem el a
Lourdesi kilencedet majd szent Mónika közbenjárását kértem
gyermekeimért, és szent Rita segítségét, hogy jó feleség lehessek. Az ő
életükön elmélkedve segített engem is a Szentlélek, és Ő adta a
könyveket a kezembe, és nyitogatta a szívemet, mert persze azok a
könyvek addig is a polcon voltak. Így olvastam Jézus benső életét (Baij Mária Cecillia – magán-kinyilatkoztatásait), ami nagyon megérintett, és a Szeretetláng lelki naplót,
Erzsébet asszonytól, ami igazi kalauzom lett, mert egyre több nehézség
és fájdalmas valóság tárult fel a mi életünkben, és éreztem, hogy nem
elég a megszokott napi ima, vasárnapi templomba járás. Nincs igazi
kapcsolatunk a jó Istennel, a Szűzanyával, az Úr Jézussal, a
Szentlélekkel, és egymással sem vagyunk élő kapcsolatban. A
legfájdalmasabb, hogy a leányunk minden úgymond vallásos nevelés,
ismeret ellenére, elköltözött, úgy mint más, a mai divat szerint. Ez
döbbentett rá a valóságra, hogy nem tudtuk átadni a hiteles keresztény
életet neki, és ez egy fájdalmas tény.
Az
Isten ismét a sajnálkozó természetemre alapozva érintette meg a
szívemet, küldött valakit, aki úgy el tudta mondani a fájdalmát és az
életének a titkait, hogy szinte elfelejtve a saját problémámat, hatalmas
együttérzést indított el bennem, és mivel tudtam, hogy semmi mást nem
tehetek érte, elkezdtem erősem imádkozni érte, úgy mint még soha.
Imádkoztunk telefonon keresztül együtt és ez nagyon jó volt, mert ez az
ima szeretetből fakadt és ez az igazi ima lényege, mert az igazi
szeretettel, Istennel kötött össze. Amíg érte imádkoztam, én kaptam meg
azt az ajándékot, hogy szívvel tudjak imádkozni, és megtaláltam az
örömet és erőt az imában, a kapcsolatot a Szűzanyával és az Ő Szent
Fiával. A fejlődésben nagyon sokat segítettek a Szőkefalvi üzenetek
- amelyekkel addig nem foglalkoztam – miután jó sokszor elolvastam,
csodálatos módon egyre jobban megtapasztaltam, hogy a Szűzanya milyen
egyszerűen, érthetően elmondja, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy
egységben legyünk Vele és szeretet közösségben az Ő Szent Fiával, mert Ő
semmi mást nem akar, csak visszavezetni az Oltáriszentség
tiszteletéhez, szeretetéhez, imádásához, és az egymás iránti szeretetünk
gyakorlásához, mert e nélkül nincs hiteles keresztényélet, csak
„folklór vallásosság” Barsi Balázs atyát idézve, és ez nem sokat ért az
én, a mi életünkbe, sőt megtévesztő, megbotránkoztató a kívülállók
számára.
Ezen felbuzdulásomban én csak egy pici elhatározást tettem, hogy a Szűzanya Szőkefalván adott üzeneteit szeretném megélni, mert számomra olyan világosak, egyszerűek és érthetőek voltak.
A Szűzanya ugyanezeket kérte a Kék könyv üzeneteiben is, de ottan nem
tudtam megragadni a lényeget, mindig úgy éreztem, az a papoknak szól,
habár az összes jelenések üzeneteinek lényege: - a megtérés
fontossága, a bűnbánat, rendszeres ima, különösen a rózsafüzér, böjt, a
szentmisén való tudatos részvétel, a rendszeres gyónás, de mindehhez
szükséges a nyitott szív és a semmit nem fontolgató feltétel nélküli
bizalom és szeretett.
A
jó Isten nem volt szűkmarkú és megajándékozott 20014 nyarán jó emberek
önfeláldozó szeretete által - akikre ezúton is kérem Isten bőséges
áldását - elvitt Medjugorjéba, férjemmel együtt, ott egy néger atyán keresztül csodálatos áldásában részesített, ami felejthetetlen az én számomra. Azóta is érzem ennek a zarándoklatnak megerősítő kegyelmeinek hatását. És még ez sem volt elég, 2014 szeptemberében ott lehettem Szőkefalván a Szűzanyának történő ünnepélyes felajánláson, Bocsa József atyával, ami meghatározó lett az én életemre, megkaptam azokat a kegyelmeket, amelyek megtartanak a nehéz és küzdelmes hétköznapokban, mert tudom, hogy bármi is következik, a Szűzanyához akarok tartozni, mint rabszolgája, a szó legnemesebb értelmében.
És
most tiszta szívvel megköszönöm mindazoknak akik ezt a felajánlást
lehetővé tették Isten fizesse meg fáradozásaikat és töltse el bőséges
kegyelmeivel továbbra is, hogy még sok hasonlót tudjanak szervezni és a
részvevők komoly szándékkal, elhatározással és felkészülten vegyenek
részt, hogy befogadhassák a felajánlással járó bőséges kegyelmeket.
De le kell írjam szívem fájdalmát, amelyet most május 17-én tapasztaltam meg Szőkefalván, annyi mindenről beszélünk, de sajnos a lényeg a Szűzanya üzenetei, kérései, csak olyan mellékesen vannak érintve.
Olyan jó lenne, hogy legalább azon az egy napon, ott a jelenési helyen,
megkérdezni önmagunktól - akik oda elmegyünk és hisszük, hogy valóban a
Szűzanya szólt Rózsika által -. hogy miért is jött a Szűzanya, azok az üzenetek nem idejét múltak, most kellene megélni és készülni az Úr Jézus dicsőséges visszatérésére,
mert a vőlegény késik, még van időnk, de ha belefáradunk, olajunk
elfogy, lámpásunk kialszik, szívünk kihűl. Ki ad majd olajat nekünk,
amikor megérkezik a vőlegény?
Az
én számomra a csend, a várakozás, a felkészülés ideje van, a
bizalomban, az engedelmességben való megerősödés ideje, a megtisztulás, a
bűnbánat, a vezeklés ideje, mert van amiért bűnbánatot tartanom. Kérem
a jó Istent, az elbizakodottság és a gőg minden formájától mentsen meg,
segítsen hogy minden cselekedetem, szavaim, gondolataim Őt tudják
szolgálni, a Szűzanya vezetése alatt, ezért nagyon fontos a kitartó és rendszeres ima, amit a Szentcsalád is gyakorolt, (Jézus benső élete).
Hiszem,
hogy mindenki élete egy kész csoda, van akinek azért, mert Isten
megóvta tisztaságban, már az is kész csoda, hogy idejében felismerte
Isten vele kapcsolatos tervét, és a tisztaság értékét, de ugyanolyan
csoda az is aki hozzám hasonlóan megtérő bűnösként talál vissza az igazi
szeretethez, az élő Istenhez. Ezért mindenkinek van amiért hálát adnia,
csak meg kell állni, Isten csodáin elgondolkodni, amit az életünkben
végbe vitt és élni a mának, mindig csak a mának, de szerényen,
bizalommal, ahogyan a szentjeink tették.
Este lezárom a napot a Szűzanya által a Pió atyának diktált rövid kis imával:
„Befejezem, Atyám! Befejezem mára, minden kegyelmedért legyen örök
hála. Tisztelet, dicsőség, imádás, dicséret: Neked fölséges Atya, Fiú és
Szentlélek! Áldalak Istenem, szentjeiddel áldlak, mert megadtad létét
tegnapnak és mának. Add, hogy a holnapot Szent Neveddel kezdjem, Uram én
Teremtőm, Megváltó Istenem! Befejezem, Atyám! Mára befejezem, örök
jóságodért, örök hála legyen! Adjon hálát érte minden teremtményed, és
bocsásd meg kérlek a mi vétkeinket, Atyám, erre kérlek! Ámen.”
Reggel szintén Pió atya imájával kezdem a napomat, a Szűzanyának szentelve magamat:
„O, Mária, a megtestesült Igének szülője és a mi legédesebb anyánk, itt
vagyunk lábaid előtt, mialatt felvirrad egy új nap, egy új nagy
ajándéka Istennek. Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat,
bennünk minden a Tiéd legyen: értelmünk, akaratunk, testünk és lelkünk.
Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet, a Te Jézusod életét.
O, mennyek királynője legkisebb értékű cselekedeteinket is támogasd a Te
anyai sugallataiddal, add, hogy a szent és szeplőtelen áldozatnál
minden és mindegyik tiszta és Istennek tetsző legyen! O, jóságos anya
tégy minket szentekké, amint ezt tőlünk Jézus elvárja és a Te szíved
vágyakozva folytonosan kéri. Ámen.
Bízok
a jó Istenben és az Ő Szent Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban és a
Vigasztaló Szentlélekben, hogy Ő mindent a javunkra fordít, ha mi a
Szűzanya Szeplőtelen Szíve által kérjük és neki ajánljuk szabad
akaratunkat. Ezt kérem mindenki számára, különösen lelki testvéreim,
rokonaim, jó ismerőseim és minden keresőnek és kívánok olyan igazi
tanúságtevő keresztény közösséget, ahol nem csak beszélnek a hitről,
hűségről, igazságról, békéről, szeretetről, hanem szívvel, lélekkel élik
amit hisznek, ilyen eszköz szeretnék lenni a Szűzanya kezében.
Ehhez
kérem a Mennyei Atya áldását, mindenki számára, akik ezeket a sorokat
olvassák, vagy hozzájárultak a megjelentetéshez, ezen szép kettős
ünnepünk alkalmából: Úrnapja és az Üdvösség Anyja ünnepén! 2015. június 4.
Testvéri szeretettel Z. Etelka. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/tanusagtetel/
