Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Róma negatív hatása azt fogja eredményezni, hogy sokan félre lesznek vezetve

2013. július 20. 12:45

Gyermekem, miközben a Keresztény hiten belüli zűrzavar növekszik, továbbra is ott lesznek azok, akik hűségesek maradnak Fiamhoz, akik hitük erejével őrködni fognak Isten Szent Szava fölött, és védelmezni fogják azt.

Róma negatív hatása azt fogja eredményezni, hogy sokakat félrevezetnek, akik akaratlanul is el fognak fordulni Fiamtól, Jézus Krisztustól. Ők tévedésbe fognak esni, mert olyan új tanokat fognak elfogadni, melyek nem Istentől származnak. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok a Keresztény Egyházakon belül azokért, akik beesnek abba a csapdába, hogy elfogadják a hazugságokat, melyeket álruhába öltöztetnek azok, akik azt állítják, hogy Fiam által lettek kiválasztva, hogy hirdessék az Ő Szavát.

Mindezek a dolgok már évszázadok óta meg voltak jövendölve a látnokoknak, és mégis, sokan közületek nem hajlandók elfogadni ezeket a próféciákat. Én előre figyelmeztettem az emberiséget ezekre az eljövendő sötét napokra, mert Fiam azt szeretné, hogy óvakodjatok a bukott angyaloktól, melyek el fogják lepni Egyházát a Földön. Könnyeim patakokban ömlenek, mert az Egyházon belül oly sok felszentelt szolga tagadja jelenéseimet. Ezeket a jelenéseket Isten hagyta jóvá, hogy figyelmeztessék az emberiséget a veszélyekre, melyekkel a lelkek szembesülnének abban az esetben, ha előzetesen nem kapták volna meg az Igazságot.

A próféciák, melyek La Salette –ben és Fatimában adattak nektek, nagy jelentőséggel bírnak. Miért hagyják figyelmen kívül oly sokan – azok, akik azt állítják, hogy szeretnek Engem –, amit a világnak mondtam? Nem hallgattátok meg, és hagytátok megtéveszteni magatokat.

Itt az ideje, hogy emlékezzetek arra, hogy a sötétséget, mely Fiam földi Egyházát beborítja, az a gonosz okozza, aki sokakat félrevezetett. Ez a sötétség nem jöhet a Fiamtól, és ezért az Ő Misztikus Teste – az Ő Egyháza – érintetlen marad. Azok, akik hűségesek maradnak az Ő Misztikus testéhez, nem fognak eltérni az Igazságtól. Azok, akik elárulják Fiam Egyházát és elutasítják Tanításait az új gyakorlatok elfogadása miatt, melyek sértőek Jézus Krisztusra nézve, elvágják magukat Irgalmától.

Tudnotok kell, hogy amikor úgy változtatnak Fiam Keresztjén, hogy az másképpen fog kinézni, és amikor a Szentmise Áldozatot a modernitás nevéhez igazítják, akkor úgy fogjátok látni a Fiam iránti tiszteletlenséget, ahogyan ezek a dolgok bemutatásra kerülnek.

Nektek sohasem szabad Fiamat elárulnotok. Ő oly sokat szenvedett, és még mindig lesznek néhányan a saját Egyházán belül, akik tévedésbe fognak esni és ismét Keresztre feszítik Őt. Amikor ezeknek az eseményeknek tanúi lesztek, tudni fogjátok, hogy az idők megváltoztak, és hogy az Isten és a fenevad közötti végső csata folyamatban van.

Szeretett Édesanyátok
Az Üdvösség Anyja

Az írókról

Az írók élete nem fenékig tejfel, hogy őszinte legyek. No, nem kívánom magamat és más írókat felmagasztalni, de tényleg nem könnyű ezzel a művészeti ággal élni. Ha megy az írás, akkor semmi sem számít, ezt főleg Hrabal írta le rendkívül szemléletesen: Ha megy az írás, akkor csak gépelés van, szaporodnak a teleírt papírlapok, és a világ le van szarva…”

De olyan is előfordulhat, hogy az ember egyetlen sort sem tud írni, hetekig, hónapokig csak az üres papírlapot nézi, nem jut előbbre. Én már átéltem egy kisebb válságot, amikor három hónapon keresztül egyetlen betűt sem írtam, pedig a regény ott feszített az agyam hátsó fertályában, mégsem tudtam írni a szövegeimet. Nem kellemes érzés, olyankor ittam, sokat olvastam nagyszerű alkotóktól, például Hrabaltól, vagy Simenont is említhetném; alapjaiban véve rengeteg kedvenc íróm van, de leginkább azokat az írókat szeretem, amelyek sokat írtak a szeretetről, és a műveikből süt az emberek megbecsülése.

   Azt hiszem, az íróknak komoly feladataik, kötelességeik vannak: az abszolút, tökéletes igazságra kell törekedniük. És minden írónak… Aki krimiket ír, és akik tudományos, politikai esszéket, aki gyermekekhez szól, annak ez még hatványozottabban fontos. Manapság az a divat, hogy az írók, újságírók egy megveszekedett igazságot nem hajlandóak leírni, jobb esetben féligazságokkal traktálnak, vagy egy az egyben hazudnak, velősen és tömören. Az én gondolatom a következő: ha egy író hazudik az oldalain, amelyeket teleír, akkor megbecsteleníti, elárulja az olvasókat, márpedig egy író az olvasóiból él, nem csak anyagi, hanem szellemi téren is. Jó lenne felnőni a feladathoz, és a hazugságokat átformálni a valóság hirdetésére, mert az igazság sokkal szebb, még akkor is, hogyha ezért fejek hullnak a porba.

   Van egy régi mondás, miszerint a toll hatalmasabb fegyver, mint a kard… Egy írónak borzasztóan nagy felelőssége van, mert az emberekhez szólva, nekik írva, elindíthatja őket egy útra, amely lehet rossz és lehet jó (nem szeretem a jó és a rossz fogalmát); egyes művek képesek előrébb vinni egy egész társadalmat, és akár egy tisztességes regény segíthet felépíteni egy országot. Én, személy szerint, a kortársaim között, tehát a velem egykorú fiatalok között, még egyetlen íróval vagy költővel sem találkoztam, de hiszem, hogy fogunk még találkozni, és ha közösek a céljaink, akkor dolgozhatunk együtt.

   Nem vagyok az irodalmi társaságok híve, leginkább azért nem, mert túlságosan sokat politizálnak az ilyen helyeken; meg egyébként is, valahogy hamar megunnám a társaságot, főleg, ha valaki fényezné a regényét egész délután vagy este… Azért remek lenne ismerni mai fiatal költőket, írókat, szívesen írok azért, hogy akár mások rájöjjenek, írni jó, és egyébként is, szeretek adni; valamit, bármit…

   Hiszem, hogy lesznek még olyan férfiak és nők, akik ezért az országért hajlandóak alkotni, fognak még versek, regények, színdarabok születni Magyarországról Magyarországnak, csak ki kell várni a megfelelő időt, ezek a művészek jelentkezni fognak. Külön ildomosnak tartanám, ha a különböző művészek, alkotók valóban élvezhető témákban, a valóságról készítenék el a műveiket; a legjobb hely, ahol anyag után lehet kutatni, az az élet. A régi időkben megkövesedett hagyományokat fel lehet rúgni, és attól még, hogy valaki nem szépíró, még írhat jól. Különösen várom, hogy felbukkanjon néhány valódi színdarabíró, akik aztán elárasztják a színházainkat jobbnál jobb darabokkal. És nem kell feltétlenül a magyarságról szólniuk a daraboknak, lehet írni kapcsolatokról, barátságokról, akár a politikáról, de még a családról is, annyi téma van, szerte a világban annyi mindent lehetne kiragadni és felemelni, csak legyenek ehhez megfelelő emberek.

   Az írók minden korban, minden időben felelősek voltak a társadalom fejlődéséért, már csak ezért sem tehetik meg, hogy hazugságokat írjanak, már ezért kötelező, úgyszólván szükségszerű az igazságra törekedniük. Ha egy ország irodalma, azon belül írói tisztaszívű emberek, akkor annak az országnak egészséges társadalma lesz, mert az emberek, legyenek bármilyen rendűek, rangúak, tiszta érzéseket fognak olvasni, valódi élethelyzeteket tárnak eléjük az írók.

   Az igaz, hogy a régi korokban egyes írók, költők kiszolgálták az éppen aktuális hatalmat, politizálásra adták a fejüket, csakhogy a művészembereknek muszáj felülemelkedni a politikán, mert a tisztaszívűség nem engedi, hogy az ember arcátlan, hazug, észjáték politikának legyen eszköze. Ha egy író szívből ír, akkor egy politikus fogadja meg az útmutatásait, de ne egy politikus mondja meg az írónak, hogy miről szóljanak a művek. Éppen ezért a szerzők ne menjenek bértollnoknak, már csak azért sem, mert megölik az ihletet…

   Én erre tettem fel az életemet, hogy magyar író legyek, minden korban, minden időben, és csatlakoznék Wass Alberthez, aki minden egyes művét a magyarságra hagyta örökségként. Az én örökségem minden egyes novellám, minden regényem, a darabjaim, ezek a Magyar Nemzeté, annak minden tagjáé…

 

                                                                                      Sz. Kovács Péter