A HAMIS PRÓFÉTA MEGGYALÁZTA JÉZUS FÖLDJÉT

FERENC PÁPA MEGGYALÁZTA JÉZUS FÖLDJÉT

Korábban írtuk, hogy még visszatérünk a pápa szentföldi látogatására. Vártunk több napot, hogy a jogos indulatok ne befolyásolják véleményünket. Kezdjük egy objektív szemlézővel, aki a PressTV oldalán fejtette ki a véleményét, miszerint a pápa látogatása hatalmas csalódást okozott mind a palesztínok, mind az ottani keresztények körében. Ahol a pápa járt az Jézus lábnyomait viseli és a pápának, mint Jézus földi helytartójának KÖTELESSÉGE LETT VOLNA Jézusról megemlékezni, akit még a muzulmánok is tisztelnek. Ehelyett ez az egyházi bohóc és pojáca, aki rendezvényein rendszeresen apró gyerekeket simogat és csókolgat a tévékamerák előtt, most bemutatta a valódi énjét és nézeteit. Nem is érdemes jellemezni. Pedig ő még a Jézus Társaság tagja is (jezsuita). A cikk szerzője kiemelte, hogy a palesztínoknál motyogott valami imát a zsidók 8 méteres betonfala előtt, de a zsidó népirtásról nem szólt egyetlen szót sem, tehát cinkosan védte a terroristákat. A Vatikáni Rádió magyar adása szinte kéjesen fürdött azokban a beszámolókban, amikor nagy részletességgel ecsetelték a pápa minden rezdülését és hajbókolásait a zsidó politikusok és rabbik előtt, aminek a fő témája a „holokauszt” volt. Ez volt az a kulcsszó, ami jellemezte a pápa Canossa járását. Tette mindezt Jézus zsidók általi kivégzésének a színhelyén. A kétezer éves egyház nevében. Az előbb említett rádió egyik adásában kiemelte, s  ezzel valójában igazat mondtak, hogy a pápa azért törte magát, hogy Izrael  kedvébe járjon, mert Izraelt sehol a világon nem ismerik el, minden ország kiközösítette és most Izrael bemutatta a világnak, hogy a pápa mint egy dróton rángatott bohóc, azt tette és mondta a világ számára, amit Izrael elvárt tőle és lediktáltak neki. Még azt is megtudtuk, hogy a „szentatyát” sokszor  zsidó biztonsági őrök is terelgették. Most nem idézzük föl azt a szerencsétlen szöveget, amit a Jad Vasemben föl kellett neki mondania, mint egy jótanuló diáknak. Nevetséges volt hallgatni azt a sok hazugságot az állítólagos szenvedésekről. Eddig még egyetlen pápa sem ment el a szibériai haláltáborokba, ahol százmilliókat öltek meg a zsidó bolsevik vezérek. De eljöhetne a pápa Pestre is, ahol elmesélnénk neki, hogy a zsidó ávósok több évtizedig hogyan kínoztak halálra ártatlan magyarok tízezreit. A rádióból azt is megtudtuk, hogy 400 amerikai rabbi is „átugrott” Izraelbe, hogy a pápa vezeklését közelről megcsodálják. S akkor még ez sem volt elég. Ferenc pápa nem a Golgotára ment el és nem tépdeste meg ruháit,  hanem a cionizmus kitalálójának Herzl Tivadarnak a sírjánál koszorúzott és mondott álszent beszédet. A Vatikáni Rádiót idézzük, ahol a sírnál a pápa kijelentette:”Soha többé terrorizmust! A terrorizmus zsákutca.” De hogy ezeket a mondatokat mire vagy kikre értette, s milyen összefüggésben? - azt már nem tudtuk meg a rádióból. A végén a Siratófalnál is meg kellett jelennie, egy rabbi kiséretében a pápának, ahol a szokásos papírcetlit is bedugdosta a római kövek réseibe, ezt is elmondta a rádió. Nem érdekes a cetliszöveg tartalma, üres közhely volt. Na és a rabbikkal való csókolgatások, amiket az AP képek is megörökítettek, mindent elmondanak a talpnyaló, képmutató pápáról. Úgy véljük, hogy a pápa messze túlteljesítette azt a zsidó tervet, amit előírtak neki Izraelben. Hírek szerint a pápa egy zsidó és egy palesztín vezetőt is meghívott a Vatikánba, hogy később ott egyezkedjenek a „békéről”….

Érdemes elolvasni:
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/05/becsokolas.html

„Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik”

Krisztus mennybemenetelének ünnepe
P. Bernhard Zaby és P. Hermann Weinzierl közös honlapjáról

Krisztus mennybemenetelének ünnepén az Evangéliumban ezeket a komoly szavakat halljuk: „És mondá nekik: Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Mk 16,15) A hit és a keresztség az örök üdvösség nélkülözhetetlen feltételei: Urunk Jézus Krisztus szavai alapján hit nélkül csak az elkárhozás marad az ember számára.

     Egyúttal a hitet az apostolok és utódaik és küldötteik prédikációjától teszi függővé. Szent Pál ezt így foglalja össze: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?” (Róm 10,13-15)

Az egyházi Tanítóhivatal tehát elengedhetetlen hitünk és örök üdvösségünk számára.

Azokat, akik hallgattak az apostolok prédikációjára, hittek és megkeresztelkedtek, keresztényeknek kezdték el hívni. Ők mind együtt alkották az Egyházat, ami a tanító és hallgató Egyházból állt. De már az apostolok idejében tévtanítók lopakodtak be közéjük, akik meghamisították a hitet és követőket gyűjtöttek maguk köré. Így alakultak ki a szekták, akik szintén „kereszténynek” nevezték magukat. Ily módon a „keresztények” elnevezés lassan egyfajta „gyűjtőnévvé” vált, ami a keresztények különböző „fajtáit” jelölte. Ezért hogy a valódi keresztényeket megkülönböztessék és kiemelhessék, „katolikusnak” kezdték őket nevezni, ami annyit jelent, hogy „univerzális”, azaz egyetemes, de ami valójában nem más, mint szószaporítás, hiszen a kereszténység, az Egyház per se egyetemes, mert minden idők embere számára maga Krisztus alapította mint az üdv egyetlen földi intézményét.

Az ú. n. reformációval az újkorban további zűrzavar keletkezett, amikor sokan új „egyházakká” önállósították magukat, és ezáltal már az „egyház” szó is gyűjtőnévvé vált. Ezért újfent szükségessé vált, hogy az igaz Egyházat a „katolikus” jelzővel megkülönböztessék. A többség lassan hozzászokott ehhez a nyelvi használathoz [azaz a nyelvük, a hallás értelemszerűen tudatukat is befolyásolta], és az egyetlen és igazi Egyházat már csak a sok között az egyiknek, és az egyedüli valódi keresztényeket, akik az igaz hitet megőrizték, már csak a keresztények több lehetséges fajtája között az egyik válfajnak tartották. Egyúttal sajnálkoztak a „kereszténység szakadása” miatt. A modern ökumenizmus teljes egészében erre a hamis keresztény- és egyházfogalomra épül.

A 19. században a liberalizmus egyre inkább behatolt az Egyházba. Így keletkezett a „liberális katolikusok” furcsa jelensége – ami valójában önmagában ellentmondás. [Hiszen egy liberális nem lehet keresztény, ahogy a tűz sem lehet egyúttal víz is.] Az igazi katolikusokat és keresztényeket ettől kezdve „ultramontánoknak” nevezték, mert a hegyeken (montane) túl (ultra), vagyis a római pápához igazodtak. Ők ugyanis még mindig tudták, hogy az egyházi Tanítóhivatal nélkül vagy ellen nem lehet kereszténynek lenni. Így történt, hogy fokozatosan a katolikusság fogalma is sokfajtaságban oszlott fel, ilyen és olyan katolikusok lettek.

Miután a 20. században az Egyház ellenségeinek sikerült az Egyházba beszivárogni és egy liberális ember-csinálta-egyházat létrehozni, ami magát a katolikus Egyháznak adta ki, a dolog még zűrzavarosabb lett. Az igazi katolikusokat hirtelen már nem is tartották többé valóban katolikusnak. „Fundamentalistaként”, „őskonzervatívként” „örök tegnapiként”, „tradicionalistaként” vagy akár „szélsőjobbosként” kirekesztették őket. De legalább ily módon felismerhetőek maradtak még, mint olyanok, akik nem tartoznak a liberális ember-csinálta-egyházhoz.

De ahogy e körökbe is mind jobban beszivárgott a liberalizmus és ezért az ember-csinálta-egyház általi elismerésüket erőszakkal szorgalmazni kezdték, a fogalom újra sokértelművé vált. Ma az igazi keresztényeket és katolikusokat általában „szedisvakantistáknak” nevezik, mert ők a Szentszéket (sedes) betöltetlennek (vakant) tartják. Valójában azonban csak egyszerűen ahhoz az elvhez ragaszkodnak, hogy a hit a hallásból származik („fides ex auditur”), mégpedig az élő Tanítóhivatalra, mindenekelőtt a római pápára való hallásból, amivel az Egyház tévedhetetlensége együtt áll vagy bukik.

     Megszívlelik azt, ami a „Keresztségi szövetségemnek mindig szilárdan kell állnia” [szó szerinti fordítás] kezdetű [német] egyházi énekben olyan szépen és erőteljesen fejeződik ki: „Az Egyházat akarom hallani … és követni a tanítását.” Hitünk az Egyházra való hallgatástól, örök üdvösségünk pedig a hitünktől függ. Üdvözítőnk így és nem másképp jelentette ezt ki nekünk.

Most mégis egy olyan „tanítóhivatalra” kellene hallgatnunk, ami eretnekségeket hirdet nekünk, ami hitünket és az Egyházat lerombolja? Távol álljon tőlünk! Vagy hinnünk kellene, hogy bár az egyházi Tanítóhivatal az, ami nekünk ilyen eretnekségeket hirdet, de nekünk nem kell őt követni? Hogy fáj az ilyen beszéd a katolikus füleknek! Hinnünk kellene, hogy az egyházi Tanítóhivatal valaha is eretnekségeket hirdethet? Vagy nekünk katolikusként vonakodnunk kell az egyházi Tanítóhivatalt követni? Hogy lehet tőlünk ilyet elvárni? Ha tehát mi ezt a „tanítóhivatalt” nem követjük, mivel ez nem lehet a mi szent és szeplőtelen Anyánk, az Egyház Tanítóhivatala, akkor szedisvakantistáknak kiáltanak ki bennünket, ami manapság olyasmit takar, mint szektások és szakadárok.

     [A Mária havi ájtatosság zárókönyörgésében ezt imádkozzuk: „… segíts engem hathatós esedezéseddel, hogy én is, mint Te, az Isten kertjében, az Anyaszentegyházban, mely szent Fiadnak saját vérével szerzett s magának eljegyzett szeplőtelen Jegyese, díszelegjek…”]

     Valójában mi nem vagyunk mások, mint katolikusok és keresztények egészen abban az értelemben, amilyenek ezek mindig is voltak, csakhogy nekünk ma – Istennek panaszoljuk – az élő Tanítóhivatal időleges kiesése mellett kell eligazodnunk.

Az ördögnek ármánykodása révén sikerült elhitetni, hogy az üdvöt többféleképpen el lehet érni, és ehhez a lehetőségek dús piacát kínálja fel. Számos vallás közül lehet választani, sok keresztény denomináció között, és most már a katolikusok, sőt még a tradicionalista katolikusok sok fajtája között is. Így mossa el az ördög a valóban az égbe vezető egyetlen út nyomát, ami éppen kirekesztettsége miatt megint egyedülálló marad, mégha törvényen kívülre helyezett és elhagyatott is.

     De nem egy keskeny és meredek útról és egy szűk kapuról beszélt Üdvözítőnk, ami a mennybe vezet? És csak úgy, mint mindig: ez az egy és ugyanaz az út: Aki az apostolokra és utódaik, a Tanítóhivatal és küldötteik prédikációjára „hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik”.

(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2014. május 29.)
http://katolikus-honlap.hu/1401/zaby11.htm

Jézust vallotta Megváltónak a csodarabbi

A Jézusban mint Messiásban hívő izraeli zsidókeresztények (Messianic Jews) egyik vezetője, az izraeli születésű Zev Porat vallástörténeti jelentőségű eseményekről számolt be néhány hete az internetre feltett videóinterjújában, amelyet a néhai Jichak Kaduri rabbi egyik tanítványával készített: a világhírű szellemi vezető szűk körben állítólag azt tanította, hogy Jézus (héberül Jehosua) a Messiás. A megdöbbentő hír nem előzmények nélküli: Kaduri rabbi halála után egy évvel már megrázta az izraeli közvéleményt, a média figyelmének is középpontjába került, és nagy vitát váltott ki, hogy a tekintélyes rabbi egy hátrahagyott feljegyzésében a Messiás neveként a Jehosua szót adta meg.

Jichak Kaduri rabbi pontos születési ideje nem ismert, 2006-ban Izraelben bekövetkezett halálakor 106. és 118. életéve között járhatott. Bagdadban látta meg a napvilágot, ahol már tinédzserként a zsidó vallás, majd misztika odaadó tanulmányozójává vált a Ben Is Hai (’Élet Emberének Fia’) becenéven ismert „keleti” (mizrahi) ortodox zsidó rabbi, a „bagdadi” Joszéf Háim tanítványaként. 1923-ban költözött a Szentföldre, jóval Izrael államá­nak kikiáltása előtt, ahol életét a Tóra tanulmányozásának és az imádkozásnak szentelte. 1934-től Jeruzsálem Óvárosában élt, ahol fotografikus memóriájáról vált közismertté: fejből tudta a héber Bibliát és számos rabbinikus iratot. Jóllehet ő maga szóban és szűk körben tanított, keveset írt, és még kevesebbet adott ki belőle, 1989-től a misztikával foglalkozó jeruzsálemi rabbik vezetőjüknek tekintették. Miközben elítélte a mágiát művelő úgynevezett „gyakorlati kabbala” képviselőit, imái és áldásai nyomán feltűnően sokan természetfeletti gyógyulásokról számoltak be. Közeli ismerősei szerint soha nem haragudott, nem veszekedett, nem gyűlölködött, és nem volt irigy, szinte mindig mosolygott. Ennek ellenére Szaddám Huszeinre átkot mondott ki annak Izrael elleni támadása után; valamint elítélte a kabbalával foglalatoskodó Madonnát is, amikor az Izraelbe látogatott. Az izraeli vallási élet egyik legnagyobb tekintélyű szellemi vezetőjeként tartották számon, rövid nyilatkozataival a választások kimenetelére és a kormányzatra is jelentős befolyást gyakorolt, maga Benjamin Netanjahu miniszterelnök is látogatta zsinagógáját, és személyes kapcsolatot tartott fenn vele. Felesége halála után 1993-ban (azaz 100 éves kora körül) újra megházasodott. Haláláig birtokolta szellemi és értelmi képességeit. Temetésén kétszázezren vettek részt, Mose Kacav államelnök búcsúztatta.

Kaduri rabbinak már bagdadi mestere, majd később a szintén világhírű lubavicsi Schneerson rebbe egyaránt azt jövendölték, hogy találkozni fog a Messiással. Élete utolsó éveiben azt állította fiának és tanítványainak, hogy ez valóban többször is megtörtént, azonban ezzel kapcsolatosan csak tömör és rejtélyes utalásokra szorítkozott. Egy ízben azt mondta, hogy ha a Messiás most eljönne, a szekularizált izraeliek könnyebben elfogadnák, mint az ortodoxok; egyik jom kippuri (engesztelésnapi) prédikációjában pedig azt hirdette, hogy Izrael számára a bűnbocsánat a Messiás vérén keresztül válik elérhetővé. Miközben meghagyta, hogy iratait csak halála után egy évvel bonthatják fel, jelezte, hogy azok között találnak majd egy feljegyzést, amely a Messiás nevét fogja tartalmazni.Az iratok rendezése közben tanítványai valóban rábukkantak a cédulára, amelyen a következő szöveg állt: „Ami a Messiás akrosztichonját illeti: »Fel fogja emelni a népet, és bebizonyítja, hogy Tórája és szavai igazak.­« Aláírásommal a kegyelem hónapjában, 5765-ben: Jichak Kaduri.” A fő mondat szavainak kezdőbetűi a héberben a Jehosua, azaz Jézus nevet adják ki.A cédula közzététele nagy port vert fel az izraeli médiában, és Kaduri tanítványai között is megosztottságot, éles vitákat eredményezett. Egyesek hamisítványnak mondták, azonban a hagyaték gondozásával hivatalosan megbízott csoport határozottan állította eredetiségét, bár tartalmával kapcsolatban ők is értetlenségüket fejezték ki.A Zev Porat által most közzétett videóinterjúban nyilatkozó egykori Kaduri-tanítvány szerint azonban a nagy rabbi szűk körben már életében szóban is említette, hogy a Messiás neve nem más, mint Jehosua. Bár teljes körű tanítást erről nem adott, tanítványa szerint rajta kívül is sokan hisznek közülük Jézusban mint Messiásban, csak – tőle eltérően – egyelőre nem vállalják ezt a nyilvánosság előtt.

(hetek)

Az Európai Bizottság leszavazta az Egy közülünk kezdeményezést

Az Európai Bizottság, hivatalának utolsó napján, leállította az Egy közülünk kezdeményezést. Részletek:

A Bizottság nem terjeszt elő jogszabályjavaslatot, figyelmen kívül hagyva két millió polgár véleményét és kérését.Az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés a legelső és ezidáig a legsikeresebb kezdeményezés az Európai Unióban. A 28 tagállam nemzeti hatóságainak igazolása szerint közel kétmillió ember állt személyes adataival és aláírásával a kezdeményezés mögé.A kezdeményezés azt a kérést fogalmazta meg az Európai Unió jogalkotói felé, hogy az Európai Unió anyagilag ne támogasson megfogant emberi életek, embriók elpusztításával járó kísérleteket és tevékenységeket.Az európai polgári kezdeményezés jogintézményét a Lisszaboni Szerződés hívta életre.

Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Ti ugyanolyan vétkesek lesztek, mint azok, akik a hóhéraimnak való Átadásomért voltak felelősek

2014. május 28. szerda, 8:40

Drága szeretett leányom, az Ígéretem, hogy újra eljövök, be fog teljesülni. Semmi sem tudja megakadályozni Második Eljövetelemet, de azok, akik tudják, hogy Én Ki Vagyok, és akik készséges és nyílt szívvel ádáz ellenségeimnek dolgoznak, azt hiszik, hogy még ezen Nagy Nap elérkezése előtt el tudják pusztítani a lelkeket.

Ellenségeimnek tudniuk kell a következőket: Én ismerlek benneteket. Látom a lelketeket. Látom mindazt a rosszat, ami a szívetekben lakozik. Látom a jóságot is, ami felsorakozik bennetek. Hallgassatok most meg Engem, mivel Én annak Igazságát tárom fel nektek, aminek be kell következnie.

Ha szerettek Engem, akkor arra fognak ösztönözni titeket, hogy ne hallgassatok Rám.

Ha hisztek Tanításaimban, arra fognak kérni benneteket, hogy egy új, hamis „helyettesítőben” higgyetek.

Ha hiszitek, hogy ezeken az Üzeneteken keresztül Én kommunikálok veletek, a gonosz arról fog meggyőzni benneteket, hogy ezek a Szavak nem Tőlem származnak. Tehát abba a kísértésbe fognak hozni benneteket, hogy eláruljatok Engem, és ezt ti szolgáim üldözése által fogjátok megtenni, akik támogatják ezt a Küldetést. Ti ennek a Küldetésnek az árulóivá váltok, és mint olyan, ugyanolyan vétkesek lesztek, mint azok, akik a hóhéraimnak való Átadásomért voltak felelősek.

Ha nem hallgattok Rám, a ti dolgotok, nem fogom számon kérni tőletek, mert Én soha nem fogom rátok kényszeríteni az Akaratomat. Sokkal jobb, ha figyelmen kívül hagytok Engem, és követitek Tanításaimat, minthogy fájdalmat okozzatok másoknak.

Most, hogy Tervem elkezdődött lelkek milliárdjainak a megmentésére, tudnotok kell, hogy azoknak az embereknek az akarata fölé fogok emelkedni, akik ellenszegülnek Nekem.  Semmi – sem szavak, sem tettek, sem cselekedetek, semmiféle gonoszság nem tud megállítani Engem azon törekvésemben, hogy megmentsem az emberiséget. Azok, akik Isten útjába állnak, tehetetlenek lesznek, és azon a Napon, amikor ítélni jövök, végül fájdalommal fognak Színem előtt a földre borulni.

Jézusotok