2010. augusztus 15., vasárnap

2010. Július 30.
IVAN látnok beszéde
Ivan a „bevezetőül” szolgáló ima (Miatyánk, Üdvözlégy) után azonnal lendületesen kezdte el mondanivalóját.
„Szűzanyának mondanivalója van a mai világ számára, s a legfontosabbakat szinte mindig megismétli. Mert nem elég hallgatni azokat, hanem arra kér, hogy „éljük, éljétek ezeket az üzeneteket!” Mindig szelíden úgy fejezi be, hogy „köszönöm, hogy elfogadtátok meghívásomat”. És arra kér, hogy „legyetek eszközeim, apostolaim a mai világban”.
Mindannyian meg vagyunk hívva, hogy Szűzanyával, az Ő vezetésével apostolkodjunk a világban. Már 29 év óta azt kéri, hogy tegyünk meg mindent ennek az apostolkodásnak a jegyében.
„Anyám, miért pont engem választottál?” – kérdezi Tőle Ivan látnok. „Nem tudom, hogy be tudom-e teljesíteni a küldetést, amit kérsz. Nincs egy nap sem, hogy úgy tudnám megvalósítani a tennivalóimat, amint Te kéred!” - És a Szűzanya azt válaszolta:
„Drága gyermekeim, nem mindig a legjobbakat,és a legokosabbakat választom ki.” – És 29 évvel ezelőtt beíratott a Béke Iskolájába… Azóta is minden eszközt megragadva azon igyekeztem, hogy a küldetésem betejesítsem. Próbálom a szívem mélyéről minden nap megvalósítani azt, amit, és ahogyan a Szűzanya rám bízott.
A megtérés a feladatom, és napról napra folytatnom, és erősítenem kell az elhatározást, hogy ezt Krisztussal fogom megélni az életemben.
Nem különleges életem van, a család nekem nagy ajándék, de ugyanakkor nagy felelősség is. Jól tudjátok, aki sokat kap, annak sokkal is kell elszámolnia. Ezért minden nap újra megújuló feladat a Madonnával lenni, és beszélgetni Vele, ötször is egy nap, majd visszatérni az élet valóságába. Néha csak egy pillanatra látom, de mégis minden alkalommal kell egy kis idő, amíg visszatérek a mindennapi élet valóságába.
A Szűzanya mindig tanít, és azt kéri, hogy a napjaink legyenek olyanok, amelyek a következőkből állnak: „Megtérés, szívbéli ima, bűnbánat, böjt, erős hit, megbocsátás, engesztelés, remény.” Ezekkel vezet a Szűzanya bennünket úgy, mint Egyházát. Ezeket ismétli, amikor azt mondja, hogy mit akar, és mit kér, hogy megvalósítsuk.
Gyermekek, voltunk az első találkozásnál, egyetlen kérdést tettünk csak fel: „Ki vagy, és hogy hívnak?” – „Én vagyok a Béke Királynője!” – felelte. „Fiam, Jézus, azért küld hozzátok, hogy megerősítselek benneteket azzal, hogy Béke, Béke, és harmadszor is csak Béke legyen köztetek! A Béke (Isten Békéje, ezért nagybetűs. – Szerk. megj.) kell, hogy uralkodóvá váljék az egész világon.” - A világot az önmegsemmisítés veszélye fenyegeti. Ezért meg kell tudnunk érteni, hogy a Szűzanya legnagyobb vágya, hogy Isten Békéje töltse be az emberi szíveket, és az egész földet. Ő igazán tudja, hogy miért mondja ezt, és hogy mennyire szükséges az, hogy ezt kell mondania.
A fiatalság és az egyház úgy jön hozzánk Medugorjéba, hogy szüksége van a Békére.
Mária szeretne a Fiához vivő úton vezetni bennünket. Egyenesen hozzánk jön itt, és „gyógyszert” hoz.
„Drága gyermekeim, még soha eddig nem volt ekkora szükség a Békére és Fiam Szeretetére, mint ma, olyan nagy, és nehéz krízisben, az „Istenhit krízisében” van a világ! Az Isten nélküli világ felé tart ez a folyamat. Az a „béke”, ami most érezhető, az csak illúzió, és csupán ingatag, világ-adta béke.
Az Igaz Béke Istenben és Istennél van.
A családban kezdődik a baj is, és ott kellene kezdődnie a Békének is. A szülők ma nem találnak sem egymás, sem gyermekeik számára időt. Nincs az emberi szívekben szeretet és hűség még a családban sem. Ez történik ma mindenhol.
Vissza kell térni az imához! Járjatok Istennel! Minden család az imádság kis központja legyen! Így lesz öröm és harmónia a családban.” (Ezért „kell” Ivannak is családban élnie, hogy a Szűzanya vezetésével a családi életre mutasson példát. - Leíró megj.)
A Szűzanya a Fény, és a szeretet öröme felé szeretne kivezetni bennünket a világ szomorúságából, mert jelen állapotában remény nélküli az élet. Ha nincs Béke a szívekben, a világban sem lesz, nem találjátok. Nem beszélni kell az imáról, csak imádkozni. Csak ekkor, csak így fog megújulni a család.
A világnak, és az Egyháznak is spirituális megújulásra van szüksége. Nincs testi gyógyulás lelki gyógyulás nélkül.
Krízisről, és visszaesésről beszélünk, de igazából a lelki problémáink nagyok, emiatt van minden nehézség. Épp ezért, nem várhatjuk, hogy az emberiség megjavuljon, ha a családban nem teszünk semmit. Az Egyház, önmagában, családi háttér nélkül, nem tud megmenteni senkit. A családban, a legkisebb szeretetegységben születik az öröm, és az áldozat is. Ezért jön hozzánk az Anya, az Igazi Anya, és mondja: „Drága gyermekeim, sírnátok örömötökben, ha tudnátok, mennyire szeretlek benneteket!”
Ezért eljön hozzánk a Szűzanya, és azért jön, mert aggódik az üdvösségünkért! „Közétek jövök, hogy a Békét veletek tudjam megvalósítani!” – mondja. Majd sokszor megismétli: „Harcoljatok a bűn ellen! Azért vagyok veletek, mert Édesanyátok vagyok! Nektek hányszor kell gyermekeiteket figyelmeztetnetek, hogy a jót megtanulja, és azt tegye? És remélem, ti sem fáradtok abba bele, hogy szeretettel figyelmeztessétek őket. Mert ki az, aki ebben elfárad? Én Édesanyátok vagyok, szeretetet kívánok családjaitokban, ezért Én sem fáradok el figyelmeztetni benneteket. Mert ismételni kell a jót mindaddig, amíg meg nem tanulja a gyermek, hogy mit, hogyan kell tennie. Ismételni kell, hogy el ne felejtődjön.”
Nem félelmet kelteni, kritizálni kell, vagy világvégéről, második eljövetelről kell beszélni, hanem a Tanításokról. Ő (Mária) a Remény Anyja. Belőle, Szent Fiából nő ki a Jövő Egyháza. Ha ti erősek vagytok, az Egyház is erős lesz, ha nem vagytok erősek az Egyház sem lesz az. „Mert ti az Élő Egyház vagytok! Nincs Élő Egyház, élő családok nélkül!”
A Szűzanya meghív bennünket „az Eucharisztia Követeinek”. Azt szokta mondani, hogy „Ha holnap el kell határoznotok, hogy jelenésemre, vagy a szentmisére menjetek, akkor én azt mondom, hogy menjetek a szentmisére, mert ott az élő Krisztussal találkoztok!
Találkozzatok Vele, nyíljatok meg a számára. Olvassátok a Bibliát, járuljatok havonta szentgyónáshoz, és Keresztimádathoz.”
Az üzenetekben a Szűzanya hangsúlyozza, hogy a napi imák is „szívből jöjjenek, „ne csak szájjal(!), hagyományosan, vagy megszokásból” történjenek.
Szívvel, szívből, és egész lényünk szeretetével imádkozzunk. „Így az ima egy találkozás lesz az Élő Istennel. Legyen öröm az ima, és akkor vidámak lesztek. Aki jól imádkozik, az nem fél a jövőtől. Legyen az ima egyszerű is, és még egyszerűbb. A szívből jövő rövid sóhaj is lehet egy ima!
Gyakran mondjátok, hogy nincs idő. Úgy tűnik, hogy az idővel van a probléma. A valódi probléma azonban a szeretet hiányából fakad. Ha tetszik valami dolog nektek, akkor van időtök rá, ha nem tetszik, akkor nincs rá időtök. Kell, hogy biztosítsatok időt az elmélyült imához.”
Szűzanya folyamatos éberségre hív.
A beszéd befejezéseként pedig ezt mondta: „Ma este megemlítelek benneteket, és az egyházközségeteket is, ahonnan jöttetek. Remélem, hogy szívetekkel válaszolni fogtok erre, és a most elvetett magvak kicsíráznak bennetek, úgy, hogy ez csak kezdeti zarándoklat lesz. A lelki megújulást folytatni kell. Ez az idő a felelősség ideje. Döntsetek Isten mellett, és a Béke Királynője fogja a kezeteket. Így legyen.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. Béke veletek!”