Rendhagyó bejegyzés a következő. Lehetne liturgiamagyarázatot közreadni, magyarázni az ősi virágvasárnapi hagyományt, de nem ezt teszem. Illetve részben igen: aki az “igazság szeretetétől” vezérelve többet szeretne tudni arról, hogy milyen egy virágvasárnapi mise egy kisvárosi plébánián, ahol nem szakították meg az ősi katolikus hagyományt, kedvére való filmet kap az alábbiakban. Ebben végigkövethet egy virágvasárnapi körmenetet és szentmisét, úgy, ahogy egy kisvárosban, a franciaországi Port Marly-ban megünnepelték. Mert ezzel a bejegyzéssel egy 1987-es Virágvasárnapról kívánok megemlékezni, úgy, ahogy az a fentnevezett kisvárosban történt.

Ceterum censeo mondogatom, hogy “ha lesz ideje és alkalma az Egyháznak a megújulásra, az szükségszerűen a minden korok szentmiséjéhez való visszatérésben valósul majd meg“. Ez nem lehet másként! De azt nem gondolom, hogy ez küzdelem nélkül, hirtelen bekövetkező általános megvilágosodással, békésen következik majd be, hiszen a nagy eretnekségek utáni megújulás mindig küzdelmes volt. A Sátán ideje kevés, és a bukott püspökök meg sokan vannak, így nem csak a hagyományhű papok felfüggesztésével, kiközösítésével és laicizálásával, hazugsággal és jogtalansággal próbálják elnyomni a katolicizmus újraéledését, hanem az egyre nagyobb számban kiüresedő templomok bezárásával is. Inkább használják bútorraktárként, adják el szabadkőműveseknek vagy adják át az enyészetnek azokat, mint hogy átengedjék olyan szentmisék megünneplésére, amelyre épültek ezek a templomok. A pachamama-mise rendben van, az analfabéta-ábécés-imaalkalmak és misék rendben vannak, azokat celebrálhatja olyan bíboros, akinek még az árnyéka is szivárványszínű, a bohócmisék rendben vannak, de az Isten megdicsőítő minden korok szentmiséje tiltott.

Így volt ez már a nyolcvanas években is: Port Marly népe az új rítust rájuk kényszerítő püspökükkel való hosszas küzdelem után elvesztették templomukat. Mert a püspök nem állt szóba velük, és inkább befalaztatta a templom bejáratait, mintsem engedje a régi rítusú misék mellett egy emberként kiálló kisvárosiak istentiszteletét. Port Marly lakói hosszú ideig bérelt termekben vehettek részt szentmiséken, mígnem az Úr 1987. évének dicsőséges Virágvasárnapján kézbe vették a megoldáshoz szükséges faltörő kost.

Aki kíváncsi a jövőre, nézze meg ezt a videót a múltból. Különösen a 24. perctől kezdődő legcsodálatosabb zengő Christus Vincit-től. (És a 30. perctől felcsengő Mária-éneket se hagyja ki!)

Vajon nálunk a kőművesmunkához vonzódó püspökök vagy a faltörő kost hordozók lesznek nagyobb számban?

https://invocabo.wordpress.com/2022/04/10/egy-dicsoseges-viragvasarnap/