Pénteken
felavatták Izrael első olyan emlékművét, amelyik a melegholokauszt
"áldozatainak" állít emléket. Elérkezett tehát az az idő is, amikor az
izraeli kormányzat a Tóra útmutatásaival teljesen ellentétes módon a
buzik kivégzése helyett azokat mentegeti és ünnepli. Mózes törvénye
ugyanis nagyon egyértelmű ebben a kérdésben: a homoszexualitásért
kivégzés jár. Ez éppen olyan parancsolat, mint a ne lopj vagy a ne
gyilkolj, vagyis minden olyan embernek, aki elfogadja az ószövetséget,
teljesen egyértelmű kellene hogy legyen. Teljesen érthetetlen tehát,
hogy ebből a törvényből hogy lehet ennek az ellenkezőjét kihozni? Akkor
most ez csak a zsidók számára nem érthető vagy mi? Elég valószínű
egyébként, mivel minden más normális ország visszaszorítja, üldözi,
esetleg kivégzéssel jutalmazza a természetellenes fajtalankodást,
buzulást, és egyéb elfajzásokat. A Tóra ismerete nélkül is. Egy normális
embernek ezen nem is kell mit magyarázni.
Az
iszlám alapját képező Korán is érdekesen kezeli a kérdést, mivel a
szexuális elfajzásokat száz vagy nyolcvan korbácsütéssel lehet büntetni.
Lehet azon vitatkozni, hogy pontosan milyen eszközzel lehet
végrehajtani az ilyen ítéletet, de általánosságban elmondható, hogy a
huszadik korbácsütésre a bőr heves vérzések közepette több helyen
erőteljesen felszakad, a negyvenedikre a hús helyenként lefoszlik a
csontokról, a hatvanadikra pedig elég valószínű, hogy a főbb ütőerek is
átszakadnak, és a nyolcvanadikra még egy erőteljes testfelépítésű ember
is többszörösen meghal.
Visszatérve
a melegholokausztra: mivel napjainkban is elmondható, hogy Izrael zsidó
lakosságának 90%-a buzi, teljesen egyértelmű, hogy siratják az övéiket.
Az ő fejükkel gondolkodva az is teljesen nyilvánvaló, hogy a csak
számukra tényként kezelt holokauszt minden áldozata buzeráns volt, tehát
ők tulajdonképpen nem tizenötezer, hanem hatmillió buzira emlékeznek.
Mivel a zsidó tudja, hogy a másik zsidó milyen, ez nem is lehet
kérdéses. A nagy zsidó színészkedés a holokauszttal kapcsolatban mintha
most őszinteségi rohammá változott volna. A bűnt divattá tenni akaró
minden igyekezetük azért van, hogy szándékaik szerint egyszer majd
minden bűnüket felfedhessék, de mégis áldozatként és követendő példaként
tekintsen rájuk mindenki - elérve ezzel a képmutatás, a bűn és az Isten
elleni lázadás végső kiteljesítését. Csakhogy a világ egészségesebbik,
és egyre erősebbé váló fele nem kér sem a zsidókból, sem a
képmutatásaikból, sem a bűneikből.
A
zsidók pedig kerüljenek csak szerepzavarba. Járassák csak le a
holokausztos halálkultuszukat, amennyire csak tudják. Mert a legtöbb
ember számára a komédia ezen foka már gusztustalan és röhejes.
Tamási Attila
