A gyermeki hithez való visszatérésnek megvan az az előnye, hogy megnyílik az ember szeme és füle, úgy kezdi látni és hallani az evangéliumot, ahogy már régen nem. Az így elmélyült hit előtt feltárul a szavak értelme, és rácsodálkozásai sorában a legnagyobb az lesz, hogy „na, ezt meg hogyhogy nem láttam eddig?” És csodálkozásainál csak a hála lesz nagyobb benne, mert minden újonnan felfedezett és megértett igazság csodálatos összefüggésben van a többivel, és mindegyik erősíti az emberszerető Isten iránti viszontszeretetét.

Ha például úgy döntünk, hogy Isten szavát hinni akarjuk, és ezzel az elhatározással olvassuk Isten népének történetét, csodákat találunk, például Noé történetében. Noé bárkája és az özönvizet abban túlélő nyolc lélek az Egyház előképe, Szent Péter apostol az özönvizet a keresztségnek feleltette meg, arról beszélt, hogy „ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment” és mi is úgy szabadulunk meg a keresztség révén, mint az a „kevés, mindössze nyolc lélek”, aki „megszabadult a víz által” (1Pét 3,20-21).

De az özönvíz-keresztség párhuzam helyénvalósága elsőre nem feltétlenül látszik, mert miért is jelentené az özönvíz túlélése a víz általi megmenekülést? Hiszen úgy tűnhet, hogy az özönvíz maga a probléma volt Noénak és családjának, nem pedig a megoldás.

A korábban már idézett dr. Kurt Wise egyik előadásában szólt arról, hogy a földrengések a friss üledékes rétegeket meghajlítják, és az ilyen tűrődések méretei alapján következtetni lehet az azokat okozó földrengések nagyságára. Az özönvíz alatt keletkezett üledékrétegekben olyan méretű tűrődések láthatók a világ különböző helyein, amelyeket okozó földrengések túlmutatnak a Richter skálán. A wikipédia a 10-es fokozattól globális katasztrófának nevezi a földrengést, amely során „a földkéreg kettéreped, a törésvonalak tovább húzódnak, hihetetlen pusztítás”, de amely a cikk szerkesztője szerint „az emberiség történetében még nem történt meg”. Nos, Dr. Kurt Wise és sok más tudós szerint mégis megtörtént, éppen az özönvíz alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy elképzelhetetlen lett volna túlélni Noénak és családjának az eseményeket, ha nem árasztotta volna el víz az egész világot, és ők nem a hatalmas víztömeg tetején úsztak volna a bárkában, amelynek megépítése idején Szent Péter szavai szerint Isten „türelmesen várt”. Mert azok a földrengések, amelyek ilyen tűrődéseket hoztak létre az üledékrétegben, legalább annyira hatékonyan törtek össze bármilyen élőlényt, mint egy kéttengelyes kalapácsos aprítógép (bármi is legyen ez utóbbi – jegyzem meg a bölcsészek és teológusok nevében).

Tehát Szent Péter igazat írt: a víz nem a probléma volt, hanem a tektonikai katasztrófa túlélését biztosító közeg. Valóban a víz által menekült meg Noé. Ahogy a keresztség révén menekülünk meg mi is. És a keresztség előképét megfontolva tegyük fel a kérdést: ha helytálló a kép, márpedig az, hogyan lenne lehetséges a keresztség nélkül elérni az örök életet, ha a pusztán előkép özönvíz nélkül lehetetlen volt túlélni? Ennyire fontos tehát a hittérítés és misszió, és aki ennek ellenkezőjét állítja, az pusztán saját hitetlenségéről, vagy saját kényelmének fontosságáról tesz tanúbizonyságot, még akkor is, ha Isten mindenhatóságára és irgalmára hivatkozik. És ennek fényében nyugodtan tehetjük a megfelelő, „Blőd, hitetlen megnyilvánulások” nevezetű dossziénkba Franciscus igyekezetét a hittérítés prozelitizmusnak bélyegzésére.

És ha már elérkeztem hozzá, megosztanék még egy gondolatkört róla.

A korábban említett Altman atya a napokban egy előadásában ellenpápának nevezte Franciscust. Bár Altman atya sokszor és sok jót mondott és tett, a pápai trón ily módon való üresnek nyilvánítása jelenleg éppen nem tükrözi a valós helyzetet, mert a pápai hivatalt éppen a nagy valószínűséggel eretnek és hitevesztett Franciscus tölti be. Bár Altman atya hivatkozott Bellarmin Szent Róbert és mások témába vágó gondolataira, állítván, hogy eretnekség és egyéb főbenjáró bűnök miatt a pápa elveszti hivatalát, de azok sajnos nem támasztják alá kétséget kizáróan állítását. Inkább tekinthetők a jövendő és várható végítélet megelőlegezésének, semmint evilági valós lehetőségnek. Egyrészt, mert az egyházatyák és teológusok között nincs ezzel kapcsolatban egybehangzó teológiai álláspont, így aztán nem meglepő módon sajnos nincs bevett jogi eljárás sem a méltatlanná vált pápa hivatalától való megfosztására, és jele sincs annak, hogy a bíborosok igyekeznének tisztázni ezeket, vagy fellépni próbálnának vele szemben.

Tudom, hogy sokak türelmét próbára teszem a következő gondolatokkal, de mégis megfontolásra ajánlom, pontosan a türelmüket vesztett, ellenpápázó katolikusoknak.

Krisztus Urunk életében több főpap működött Izraelben, mert akkoriban már rég a politikai hatalom aktuális gyakorlói helyezték a nekik tetszőket a főpapi tisztségbe. És ezeket a főpapokat már nem is kenték fel, ahogy az Áronnál történt, így aztán Krisztus Urunkat hivatalra méltatlan, fel sem kent politikai kinevezett főpapok ítélték és adták halálra. És Jézus mégsem kérdőjelezte meg hivatalukat, mert bár Pilátusnak mondta ezt, de rájuk is érvényes volt: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked”. Ízlelgessük ezért ezt: a méltatlan, politikai kinevezett főpap is felülről kapta a hatalmát, tehát nem az erkölcsi és hitbeli kiválósága, nem a hivatal elnyerésének tisztasága, hivatalviselésének módja volt alapja és oka hivatala elfogadásának. És Jézus tanítványai ugyanígy nem kérdőjelezték meg a főpapokat, sőt, Szent János beszámolója és magyarázata szerint Kaifás főpap még prófétált is hivatala erejénél fogva: „Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért” (Jn 11,51). Igaz, hogy ő maga sem értette, hogy mi az igazi jelentése szavainak, ahogy persze Franciscus sem értette, amikor főpap lévén szintén prófétált: megjövendölte, hogy a római rítusnak csak egy formája marad meg. Csak azt nem tudta, hogy az nem az új lesz… De ha Isten a méltatlan főpap révén is megnyilvánult próféciában, miért gondoljuk, hogy bármivel előrébb kerülünk, ha a méltatlan pápa tragikus valóságát tagadjuk türelmetlen értetlenségünkben?

Az Egyház története hatalmas tárháza az irregulárisan megválasztott és méltatlan pápáknak. A mostani válság minden korábbinál súlyosabb, és bár sok válságos „részpélda” hozható az Egyház történetéből, de sosem volt az összes példa egyszerre annyira aktuális, mint most. Olyan állapotba került az Egyház, amilyent a világ Noé korában érhetett el, amikor „megtelt a föld gonoszsággal” az emberek által. És mivel egy hithű pápa megválasztására már csak matematikai, nem pedig valós esély maradt, emberileg szólva minden remény elveszettnek látszik. Egyedül Isten tud megoldást hozni és feloldást adni ebben a helyzetben.

De mitől hozná közelebb az isteni megoldást az, ha ellenpápának neveznénk Franciscust, vagy esetleg a még nála is rosszabb utódát, ha az Úr nem könyörül meg korábban rajtunk? Miért ne kövessük Szent Péter példáját a méltatlan utódjával szemben is alkalmazható eljárással: ha a hittel ellenkező szavaival és tetteivel, parancsaival szembesülünk, mondhatjuk mi is, hogy „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!” (Csel 4,19)

És Noé története reményre adhat okot nekünk ebben a helyzetben is.

Amikor Isten becsukta Noé mögött a bárka ajtaját, Noé pusztán gyermeki hittel, előre nem látott módon való megmenekülésük reményében hagyatkozhatott rá az Úr szavára, miközben zengett az ég, ömlött az eső, recsegett, ropogott a bárka. És ez a ráhagyatkozás nem is lehetett volna teljesebb, mert Noé bárkájának sem volt kormánylapátja. (Mondhatnánk, hogy talán csak az elbeszélés lényegre törő szűkszavúsága okán nem tudunk róla, de ugyan milyen célt szolgált volna egy kormánylapát, hová kormányoztak volna vele…).

Isten az Úr, Ő a történelem és az Egyház ura, a mi életünk ura, és ha Noé bárkájának fenntartója, őrzője és kormánylapátja volt, miért gondolnánk, hogy a mienknek nem? Éppen ezért ne azon tipródjunk, hogy vajon Isten becsukta-e már a bárka ajtaját, hanem azon, hogy mi már benne vagyunk-e.

És ne akarjunk kiszállni belőle a tagadással.

https://invocabo.wordpress.com/2023/07/11/noetol-a-meltatlan-papaig/