A kérdés, amit ma minden embernek meg kell válaszolnia, valójában így hangzik: Isten vagy a Sátán forgatókönyve szerint akarjuk-e leélni az életünket. Hogyan akarunk, próbálunk az emberiség történelmének mostani időszakában, nagy valószínűséggel e földi világ végének közelében, életünk felett dönteni.
E kérdés helyes megválaszolásához mai helyzetünk pontos ismerete elengedhetetlen: ehhez segít e két részlet is a fentebb ajánlott cikkekből:
1. „Végül, ha már addig az állításig jutnak el, hogy a teremtmények
maguk istenek, és isten csupán egy fogalom, ott vallási területen a
panteizmus, politikai területen pedig a kommunizmus kerül hatalomra. És
ekkor Isten, aki végül megelégeli mindezen istentelen káromlásokat, e
tévedésektől uralta világban az embereket életre-halálra kiszolgáltatja
az elvetemült és megvetésreméltó zsarnokoknak.” (Donoso Cortes, „A jelenkor fő tévedései eredetük és okaik alapján”)
2. „Sokan úgy gondolják, hogy a Kommunista Kiáltvány felett eljárt az
idő, hiszen a kommunizmus 1990 körül megbukott, felbomlott a Szovjetunió
és az ú. n. szocialista táborhoz tartozó országok új államformában
alakultak újjá. De ez csak a látszat: … a kommunizmus, mégpedig
legaljasabb formájában soha nem látott mértékben uralja mai világunkat.
… Ez az ideológia minden ízében hazugságot vall, és minden
porcikájában Isten ellen lázad. Ebből az ideológiából ered
minden baloldali mozgalom, minden lázadás, minden hazug elmélet és
törvény, ami mára elvileg és gyakorlatilag is az egész világ összes
országának életét meghatározza. … A baloldaliság tehát az, ami az
igazsággal szemben áll, és a kommunizmus az, ami minden baloldaliságot,
vagyis hazugságot összefoglal magában” („Ma már csak ez a kettő létezik: keresztények és antikrisztusok”)
Soós Péter augusztus 7-én megjelent videójában erről a döntésről és e döntés következményeiről beszélt. Beszédének legérdekesebb (és a katolikus vallással nem ellenkező) részei ITT hallhatók. Beszédének „A kapu záródik – Az idő nagyon közel! El ne késs! – Felkészülés Jézus jövetelére” címet adta a következő szentírási részekre hivatkozva: Lk 13,23-30; Mt 19,16-30; 22,1-14.
Lk 13,23-30: „Valaki megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki: "Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."”
Az említett beszédből
és a szentírási idézetekből egyértelműen kiderül, hogy bár az ú. n.
oltás – anyagának összetétele miatt – egyedül önmagában megtiltja minden
katolikus számára, hogy beoltassa vele magát, a lényeg ennél több: A
mostani koronaőrület és mindaz, ami ezzel jár sokkal több, mint az
oltás-probléma, ami csak a következménye, de nem az oka és nem a lényege
annak, hogy ez a
mostani idő ízig-vérig sátáni világ: a földön megvalósuló pokol, mert
minden részletében hazugságra és Isten tagadására épül és támaszkodik.
Mindebből
az következik, hogy az e világban való legcsekélyebb önkéntes
részvétel egyet jelent az e világgal való közösség-vállalással, azaz a
Sátán világában való részvétellel. Ez a döntő! Ennek tudata kell tetteinket, döntéseinket meghatároznia!
Ahogy Soós Péter nagyon világosan rámutatott: a beoltást igazoló
kóddal, a Sátán kódját kapja meg az érintett, „ami ugyan alakilag nem,
de tartalmát és szellemiségét tekintve teljesen megfelel a Jelenések
könyvében leírt Sátán bélyegének”. Nem csak az anyaga miatt, hanem
mindaz miatt, ami mögötte meghúzódik, amiből és amiért létrehozták!
A prédikációban Soós Péter elismétli, amire Jézus tanította az övéit:
Mondjunk le mindarról, ami e világhoz köt bennünket, mégpedig Jézusért
és a saját üdvösségünkért! Egy mai katolikus hite, kitartása,
béketűrése, azaz testi, lelki és szellemi ereje össze sem hasonlítható,
azaz sokkal-sokkal gyengébb az elmúlt kétezer év katolikusainak
erejénél. Mégis, legalább próbáljunk meg kitartani, legalább
akarjunk kitartani, hogy ezáltal Isten megadhassa kegyelmét,
segítségét! Mert csak ha hajlandók vagyunk/leszünk lemondani minden
földi javunkról, juthatunk be a szűk kapun Isten országába!
Urunk
Jézus Krisztus mondta: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy
Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek,
férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a
vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának
megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) – Most lehet igazából megérteni, hogy
mit értett Urunk e szavak alatt. „Ettek, ittak, házasodtak” – ez alatt
Urunk azokat az embereket érti, akik mindig csak a saját evilági
létükkel vannak elfoglalva, onnan nézik és ítélik meg az életet, minden
más, távolabbra való kitekintés nyűg a számukra.
Pedig a logika azt mondja, hogy minél közelebb a pusztulás, az
embereknek annál jobban kinyílik a szeme, és annál többen igyekeznek a
jó útra térni, menekülni a rossz befolyás alól. Ehelyett pont az
ellenkezője történik! Minél nyilvánvalóbb a vég, az emberek túlnyomó
többsége annál kevésbé hajlandó ezzel foglalkozni, idejét, erejét annál
inkább evéssel, ivással, mulatozással akarja tölteni, csakhogy ne
kelljen odafigyelnie, mi zajlik körülötte, és ne kelljen cselekednie, ne
kelljen megtérnie. Ez a fajta viselkedés is e helyzet ördögi
természetére utal. „A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre
süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek” (2 Tim 3,13)
Pedig a világ eseményei évek, sőt évtizedek óta egyre fenyegetőbbé
válnak, egyre inkább azt mutatják, hogy közeleg a vég, közeleg a nagy
döntés ideje. 2011. márciusából való ez a levéltöredék, ami a régi fórum
egyik bejegyzésével kapcsolatban íródott: „A végidő jön, amikor nem
lehet többé langyosnak lenni. A Jóisten a hátramaradó időt arra
tartogatja, hogy mindenki elé, jobban mondva csak a félig-meddig jók
elé (a rosszak elé már nem tesz semmit) odategye a döntő kérdést:
válasszatok végre, fehér vagy fekete, mert szürke többé nem lehet. Ezt
egyre több embernél észre lehet venni, mármint azt, hogy a Jóisten
feltesz nekik egy kérdést, és arra egyértelmű választ vár, nem pedig
langyosat.”
Dániel
prófétánál olvassuk: „Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára
tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok
közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják
érteni.” (Dán 12,10)
Bármi
is történjék még, bármi is vár ránk, az bizonyos, hogy Urunk második
eljövetele közel van. És ezzel az az idő is, amit Szofoniás prófétánál
így olvashatunk: „Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet,
amely az Úr nevében reménykedik.” (Szof 3,12)
Az egyháztanítók szerint a végső időkben még jobban üldözni fogják a
keresztényeket, mint az első évszázadokban. Az biztos, hogy a káosz, a
pásztorok teljes hiánya, Krisztus Egyházának látszólag tökéletesen
reménytelen állapota, Urunknak az Egyházának és a helytartójának adott
ígéretének látszólag teljes meghazudtolása a megmaradt katolikusok
hitére és bizakodására nagyobb megpróbáltatást jelent, mint a korabeli
mártírok testi kínjai, de talán épp ez emelhet fel bennünket: ez adhat
erőt, dacot a végsőkig való kitartásra: csak azért is hinni, minden
látszat ellenére hinni, sőt biztosan tudni, hogy Isten a legmegfelelőbb
pillanatban fog közbelépni, és rendet teremteni.
De a Biblia bizonyságot ad: „Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel. (Péld 29,25)
http://katolikus-honlap.hu/2101/lenz.htm
