A Szeretetláng átadásának 50. évfordulója

2012. április 11.-15.

Program:

Április 11.
Remetekertvárosi Szentlélek templom (10-17. ó.)
10.00-10.10    Hívek köszöntése (Szöllősi Ildikó)
10.10-11.00    Rózsafüzér + Szeretetláng rózsafüzér
11.00-12.00    Szentmise (főcelebráns: Róna Gábor SJ)
12.00-12.30    Kindelmann Győző tanúságtétele
12.30-14.30    Ebédszünet
14.30-15.00    Begyik Tibor előadása
15.00-15.30    A Benyus család gyermekeinek előadása a Szeretetlángról
15.30-16.00    Irgalmasság rózsafüzér + litánia + kilenced
16.00-16.50    Szentségimádás, szentségi áldás (Erdődi Ferenc atya)
16.50-től         Imádság a templom kriptájában Erzsébet asszony sírjánál

Április 12.
Kármelhegyi Boldogasszony templom (17-19 ó.)

17.00-17.10       Hívek köszöntése (Begyik Tibor)

17.10-17.30       Szeretetláng rózsafüzér

17.30-18.00    Zsolozsma
18.00-18.50    Szentmise (főcelebráns: Erdődi Ferenc atya)
18.50-19.00    Szentségi áldás

Április 13.
Szent István Bazilika (9.00-12.45, 14.30-17.30 ó.)
9.00-9.15        Bevonulás, vándor Szeretetláng Szűzanya-kép átadás
9.15-9.25        Hívek köszöntése (Tolvaj Endréné)
9.25-10.25      Dr. Wilhelm Leichmann atya előadása + Szeretetláng rózsafüzér
10.30-12.00    Szentmise és Szeretetláng-átadás (főcelebráns: dr. Székely János püspök)

12.00-12.45    Róna Gábor atya nemzetközi lelkészi tanácsadói munkájának megköszönése és a megbízatás átadása Szakács Péter atyának

12.45-14.30    Ebédszünet

14.30-15.00    Benyus család: zenés áhítat
15.00-15.20    Irgalmasság rózsafüzér + litánia + kilenced
15.20-15.50    Buzai Tamás tanúságtétele
15.50-16.00    Szeretetláng dal
16.00-16.40    Rózsafüzér
16.40-17.20    Szentségimádás (Szakács Péter atya)
17.20-17.30    Elköszönés (Tolvaj Endréné)

Április 14.
Városmajori Jézus Szíve plébánia (13.00-15.00)
13.00-13.10    Hívek köszöntése (Begyik Tibor)
13.10-14.00    Rózsafüzér + Szeretetláng rózsafüzér
14.00-15.50    Szentmise (főcelebráns: Bárány József atya, szentbeszéd: Róna Gábor SJ)
15.50-16.00    Szentségi áldás

Április 15.
Sziklatemplom (Gellérthegyi Magyarok Nagyasszonya templom): 13.00-16.00 ó.
13.00-14.00    Rózsafüzér + Szeretetláng rózsafüzér
14.00-15.00    Szentmise (főcelebráns: Szakács Péter atya)
15.10-15.30    Irgalmasság rózsafüzér + litánia
15.30-16.00    Szentségimádás, szentségi áldás (Vaslabán Csaba atya)

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“

 Kérlek, imádkozzátok Isteni Irgalmasságom rózsafüzérét, és kezdjétek el Kilencedemet Nagypénteken

2012. április 4., szerda 1.00

Drága, szeretett leányom, az idő csaknem elérkezett az egész világ számára, hogy elmélkedjetek Kereszthalálomon.

2012 az az idő, amikor Nekem sürgősen szükségem van imáitokra azokért, akik nem fognak felismeri Engem, és azokért, akik nem ismernek Engem.

A ti feladatotok lesz, szeretett Követőim, hogy segítsetek Nekem megmenteni azokat a szegény lelkeket, akiket közel kell vonnom Magamhoz, hogy fel tudjam készíteni őket az Én Új Paradicsomomra.

Gyermekek, szeretném, ha imádkoznátok az Isteni Irgalmasság Rózsafüzérét, és elkezdenétek az Isteni Irgalmasság kilenc napos Kilencedét Nagypénteken.

Fontos, hogy közületek minél többen elvégezzék ezt a Kilencedet a többi lélekért. Ezért nagy kegyelmekben lesz részetek, és Én soha nem hagylak el titeket. Meg fogom menteni a lelketeket, amikor Elém járultok az Ítélet Napján.

Sosem szabad belefáradnotok az imádkozásba, mellyel a többi lelket mentitek meg. Ti vagytok az Én Hadseregem, és az Általam adott kegyelmek révén ti Velem fogtok együttműködni a föld, Bűntől való megtisztításában (még) Második Eljövetelem előtt.

Az imádkozás nem megy könnyen mindannyiatoknak. A legjobb módja ennek az, ha egyesítitek magatokat az Én Fájdalmas Kínszenvedésemmel, és elmélkedtek Szenvedésemről, különösen Haláltusámról a (Getszemáni) Kertben. Az Én Nagy Irgalmam ekkor a leghathatósabb. Pont a bűnösökért – köztük azokért a pogányokért, akiknek soha nem adatott meg a lehetőség, hogy megismerjenek Engem – álltam ki a legnagyobb kínokat.

Ti, akik szerettek Engem, tudjátok ezt.

Minél teljesebb a Belém vetett bizalmatok, annál erősebb az Én Irgalmam. Annál inkább meg tudok bocsátani. Irgalmam olyan hathatós, hogy ez az egész emberiség bűnét el tudja söpörni a föld színéről.

Azok, akik hisznek Bennem, bíznak Bennem, az életszentség magas fokára juthatnak el azáltal, hogy – mintegy elsőbbségként- segítenek megmenteni felebarátaik lelkét. Irántam való szeretetből teszik ezt, mert tudják, hogy ez nagy vigaszt nyújt Nekem.

Nektek, az Én tiszta és igaz Követőimnek, akik oly nagyon szerettek Engem, tudnotok kell, hogy szívetek nagylelkűsége által tudom megmenteni a bűnösöket.

Meg kell értenetek, hogy a bűnösökért haltam meg, és őutánuk szomjazom a legjobban. Nagy könyörülettel vagyok a bűnösök iránt.

De nektek, Követőim, akik szintén bűnösök vagytok, teljesen bíznotok kell Bennem. Ezáltal számos különleges kegyelemben részesültök.

Minél inkább kéritek Segítségemet, annál inkább megkapjátok.  A köztetek és Köztem lévő kötelék miatt, ti segíteni tudtok Nekem megmenteni a többi lelket, hogy ne merüljenek el a kétségbeesésben és a reménytelenségben.

Ne feledjétek az Isteni Irgalmasság Kilenced erejét, és azt a számos lelket, akiket megmentetek Nekem ebben az évben.

Szeretett Jézusotok

A hírek is bemondja, hogy „a keresztények” mit ünnepelnek húsvétkor. De én miért ünneplem?

Európai mindennapjaink tapasztalata, hogy ünnepeink lomtárhoz hasonlítanak: nagy kupacba fölhalmozott mindenféle holmi. A felszínen a nem olyan régi, „szinte még új” cuccok eltakarják a régieket, amelyeknek már létezéséről sem tudunk. Az ünnep járulékai: tárgyak, családi és népszokások, elvárások (rokont látogatni kell, sonkát enni kell, stb.), és nem utolsó sorban a remélt pihenés, hiszen „hosszú hétvége” van.

Ilyenkor a Krisztust ismerő ember nekigyürkőzik, és szépen nekilát, hogy elhordja a szemetet, legalábbis azt, ami ugyan még hasznos lehet – máskor, másvalamire –, de most útban van. Mert kell, hogy valami mély és valódi értelme legyen ennek az egésznek, egy olyan középpont, amely körül elrendeződnek a dolgok, és a „holmi”-nak neve és őt megillető helye lesz: a „hosszú hétvégéből” találkozás a családommal, a szokásból alkalom a játékra, ahol szabadon az lehetek, aki vagyok… a hétköznapi szerepek és álarcok (és nyomorúságok) nélkül.

Mi hát az alapja ünnepemnek húsvétkor? Nem elégedhetem meg a gyerekek hittankönyvébe írt válasszal. Nem vagyok gyerek, és bevallhatom, nekem több kell. A hírek is bemondja, hogy „a keresztények” mit ünnepelnek húsvétkor, de én miért ünneplem? Mi közöm hozzá, és miért van közöm hozzá? A válaszadáshoz nem elég könyveket bújni, húsvéti képeslapot küldözgetni a neten vagy beleharapni a húsvéti sonkába (legalább gondolatban). Önmagamba nézek, és – ha még mindig folytatom – ott is rendet rakok, takarítok, hogy meglássam, észrevegyem, aki már olyan régóta vár. Engem. Ott.

„Uram, látni szeretnénk Jézust!” – mondja néhány görög Fülöpnek az evangéliumban. („Hát, nem tudom, mit tehetek, majd megnézem, ráér-e?” – ráncolja valószínűleg Fülöp a homlokát és szalad Andráshoz, aki biztos tud valamit ilyen szorult helyzetben… Idegenek és éppen most... de kínos!) Mintha csak ma történne. Rám néznek annyian – otthon, utcán, templomban, családban, iskolában – és ha nem is ezekkel a szavakkal, de szabályosan könyörögnek: „Látni szeretnénk Jézust? Te ismered, mutasd meg nekünk!” Ott van a szemükben, a mozdulataikban, még az ideges és agresszív ordítozásban is vagy az önpusztító pótcselekvésekben: „Vágyom arra, aki él, aki nem halhat meg örökre, aki életet ad. Mutasd meg Őt nekem!” És rezonál valami erre bennem is, egészen belül. Hiszen bennem ugyanez a vágy él: Látni akarok! Látni őt, aki él, aki nem halhat meg örökre, aki életet ad. Aki szent, erős, halhatatlan. Aki irgalmaz, és jóváteszi, ami ebben a világban helyrehozhatatlan és jóvátehetetlen. Látni akarom. Ha tehetem, belemerülök az Egyház liturgiájába. A templomba lépve levetem a világi jelmezeket, egyszerű krisztushívő vagyok, egy a többi között. Engedem, hogy a szent szavak és jelek áthassanak.

Csütörtök. Jó együtt, egy asztal körül. Asztalhoz ülök (megmostam a kezem?), néhány egyszerű szó és olyan táplálékot kapok, amit máshol nem. Élet van benne. Péntek. Végigjárom a keresztutat. Nem baj az se, ha érzelmeim és gondolataim mintha valami más úton járnának, a passió egy-egy jelenetében mégis ott látom magam (aki keresztre feszít? akit megfeszítenek?), és végül – a kereszt leleplezésekor rádöbbenek: Nem én, hanem Ő halt meg, egészen emberként. És én élek, Istennél, aki szent, erős, halhatatlan. Szombat. Gubbasztok a sír mellett (gyerekre vigyázva, főzve, takarítva, autót szerelve, újságot olvasva – mindegy). Várok. Beleszagolok a tavaszba, amely életet ígér, és belenézek a halott Krisztus arcába. Nem fordítom el az arcom többé egy szenvedő arctól sem. Húsvét éjjel. Átkelek a sötétségen, és belenézek a megdicsőült arcba. Látlak, Uram, mert élsz és én is élek. És eszembe jut szavad: Ha a búzaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Igen, szeretnék így szeretni, kilépve magamból, hagyva, hogy meghaljon bennem a mulandó, hadd éljek végre teljes életet. Figyelmesen szemléllek, Föltámadt Úr. Tudom, ahol Te vagy, ott vagyok én is. A Föltámadott megkérdezi Mária Magdolnát: „Miért sírsz?” Majd nevén szólítja, és ezzel kiemeli fájdalmából. Pétertől ezt kérdezi: „Szeretsz engem?” Háromszor is választ követel, és ezzel értelmet ad Péter további életének. Föltámadt Úr, Egyszülött Testvér, engem is megkérdezel. Nem sírok már, és életemnek értelme van – Benned elrejtve. Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt!

Ferences barátok

Fülöp Ágnes: NAGYCSÜTÖRTÖK

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg! Különös viszonyra utal a nagycsütörtöki evangélium nyitómondata. Jézus tudja, hogy elérkezett az ideje annak, hogy elhagyja a világot, s az Atyához menjen. Ezzel együtt fáj elszakadni azoktól, akik az „övéi” voltak ebben a világban. A világhoz való ragaszkodás nem a világi keretek, a helyszín értelmében mutatkozik meg, hanem azokban, akik benne élnek, akiktől egyszer csak el kell válni, és ez nehéz. Az emberi kötődés természetes, de Jézusban az Isten szentimentalizmusa kissé meghökkentő. Mint például Lázár feltámasztása előtt, amikor Jézus sír az ott lévők gyászát látva, pedig tudja, hogy hatalma erősebb az elmúlásnál, pillanatok műve, hogy az öröm felváltsa a veszteség felett érzett fájdalmat. Ez a szentimentalizmus nem szégyen, sőt enélkül a jézusi, isteni szeretet szegényebb volna egy természetes megnyilatkozással. Jézus meri átélni a szeretet kötődésének érzését. Jézus tudja azt is, hogy nem hagyja el övéit többé soha, de ezt a tanítványok nyilvánvalóan még nem értik. A lábmosás szertartása több mint szokásos szolgai rítus. Aki úgy szeret, hogy képes megalázni magát azok előtt, akiket szeret, azoknak megérinti a lábát, vagy hozzáhajol. A bűnbánó asszony Jézus lábát csókolta meg, Lázár nővére Jézus lábára öntötte az olajat, Mária Magdolna Húsvét vasárnap Jézus lábát ölelte át, amikor felismerte őt. Jézus azért értette meg ezt a szeretetet, mert az ő szívében is ugyanaz élt. Megmosta a tanítványok lábát, miközben észrevétlenül le is borult előttük. Isten ebben a pillanatban meghajol az ember előtt, akit szeret, mielőtt – egy időre – elszakad tőle. Szemléljük ma Jézus szeretetének emberi gesztusait, megnyilvánulásait! Kiv 12,1-8.11-14; Zs 115; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15”.

http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=705&sessid=KjYxNzExMzU5MTMzMzY3NjE1NjUxNDA1NTky