Szeretem a
karácsonyhoz valamilyen módon köthető történeteket és szívesen osztom
meg őket az oldalon. Az idei felhozatal rendhagyónak mondható, mert a
napokban megosztott írások nem kifejezetten megható vagy szívmelengető
helyzeteket mutatnak be, hanem inkább a Jézus 2000 évvel ezelőtti
világrajövetelével kapcsolatos témákat feszegetnek, bár azt is meg kell
vallanom, hogy számomra ez éppen olyan szívmelengető, mint egy
karácsony éjjelén megválaszolt ima. Azért is rendhagyó ez a két poszt
(sajnos csak kettő), mert némiképp szembemennek a karácsonykor
megszokott írásokkal, vagy azért, mert nem ostorozzák eléggé az
ünnepet, vagy azért mert egy évszázadok óta elfogadott történetet
helyeznek más megvilágításba.
A „betlehem” szóra, főleg, ha az
karácsony tájékán hangzik el, a legtöbb ember azonnal a jól ismert
dekorációra asszociál: istálló közepén egy jászolban az újszülött Jézus,
körülötte pedig állatok, illetve József és Mária. A képpel egyetlen
probléma van: Jézus valószínűleg nem egy istállóban született.
Mindannyian ismerjük a történetet, amit
számos bibliai témájú film is feldolgozott már Lukács elbeszélése
alapján. Augustus császár rendeletet adott ki, hogy „az egész lakott
földön összeírást tartsanak”, aminek eredményeként „elment mindenki a
maga városába, hogy összeírják”Lukács 2.
Tette ezt József és Mária is. A filmekben láthatjuk, hogy József egyik
betlehemi fogadó után a másikban próbál helyet találni várandós
felesége és a maga számára, sikertelenül, míg végül egyéb hely híján
egy istállóban kötnek ki, Jézus pedig megszületik. A helyzet azonban
az, hogy az egész istállós, szálláskeresős eseménysorozat néhány szó
alapján, inkább csak amolyan következtetésként adódott a történethez.
Lukács ennyit ír: „megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.” (Lukács 2:7)
Lukács azonban nem valószínű, hogy egy
fogadóra utalt itt. Először is egy Betlehem méretű eldugott faluban nem
igen lehettek fogadók. Másodszor pedig a fogadónak fordított „katalüma”καταλυμα
szó vendégszobát is jelent. Lukács és Márk ugyanazt a szót használják
az utolsó vacsorának helyet adó helyiségre (Márk 14:14, Lukács 22:11),
ellenben a jó szamaritánus történetében, ahol ténylegesen tudjuk, hogy a
szamaritánus egy fogadóba viszi az útfélen talált férfit, egy egészen
más szó, a „pandocheion” szerepel, ami egyértelműen fogadót jelent. Ez a
fogadó mellesleg a Jerikó és Jeruzsálem közötti forgalmas útvonal
mentén állt a történet szerint.
Harmadszor, József, aki bizonyára
szerető, gondoskodó férj volt, nyilván mindent megtett, hogy Mária és a
születendő Jézus számára megfelelő helyet találjon, amire Lukács
szerint volt is ideje. „Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai…”Lukács 2:6 A sorok között sehol egy utalás arra, hogy fejvesztve rohangált volna szálláshelyet keresve.
Végül pedig József rokonai számára
kifejezetten sértő lett volna, ha a fiatal pár egy fogadóban száll meg,
akkor is, ha a népszámlálás miatt a vendégszoba már tele volt és Mária
az otthon közös helyiségében volt kénytelen megszülni Jézust, ami
akkoriban nemcsak a családtagoknak, hanem egy-egy állatnak is éjszakai
szállásként szolgált.
Szomorkodásra persze nincs okunk és a
régi betlehemektől sem kell megválni, már akinek van, legfeljebb
megerősíthetjük a falait, hozzáépíthetünk egy konyhát, a háttérbe pedig
odaképzelhetünk néhány további családtagot. Jézus érkezése és élete
semmivel sem lesz kevésbé csodálatos az információ birtokában,
legfeljebb elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire olvasunk figyelmesen
vagy mennyire hagyatkozunk mások fantáziájára és elbeszélésére az Élet
fontos dolgaiban. Én legalábbis ezt tettem.
Áldott karácsonyt azoknak, akik ünnepelnek és azoknak is, akik nem!Paul Copan That’s just your interpretation című könyvének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/12/jezus-tenyleg-istalloban-szuletett
