Kissé kaotikus kép tárul elénk a külföldi híroldalak olvasásakor. Az euróválság állandó téma lett mindenhol. Meglehetősen széles a palettája a különféle helyzetértékeléseknek és a megoldási javaslatoknak is. Közben némi erősödés tapasztalható az európai tőzsdéken: Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Belgium ugyanis spekulációellenes intézkedéseket léptetett életbe hosszabb-rövidebb időre.
Az euró körüli viták első ránézésre egészen furcsa eredményeket produkálnak. Az euróellenes brit pénzügyminiszter, George Osborne például kifejezetten az euró stabilitását elősegítő lépéseket sürgette csütörtöki felszólalásában: szorosabb gazdasági és költségvetésipolitikát, esetleg olyan hiteleket, melyekért az euró-országok közösen kezeskednek.
Hans-Werner Sinn, az Európai Központi Bank volt vezető közgazdásza, valamint Hans-Olaf Henkel, az Iparszövetség volt elnöke az eurózóna átalakításában látják a megoldást. Bizonyos országokat kizárnának a zónából, a megmaradt övezetet pedig felosztánák, vagy esetleg újra bevezetnék a német márkát. Ez utóbbi elképzelésről még a Wall Street Journal is cikkezett.
Más közgazdászok szerint Németország kilépése az országnak túlságosan sokba kerülne, mivel túlságosan is bonylultak már a gazdasági összefonódások az eurót használó országok között. Az euró ironikus módon valósította meg az integrációt: bebörtönözte az euróra átállt országokat.
Népszerű forgatókönyvek
1. Az euró összeroppan
Ha Németország visszaáll a márkára, az eurózóna gyakorlatilag megszűnne létezni. Az ezért megfizetett gazdasági és politikai ár azonban messze nagyobb lenne, mint a közgazdasági nyereség. A régi-új márka ugyanis a többi új európai valutához, sőt még a dollárhoz képest is nagyon drága lenne. A német termékek hirtelen nagyon megdrágulnának küldföldön, emiatt pedig a német export drámaian visszaesne (20-25 százalékkal), méghozzá tartósan. Ez egy gazdasági katasztrófával lenne egyenlő. Ez persze más országokat is érintene, hiszen Európa más térségeit is meglehetősen megtépázná egy ilyen folyamat.
2. Észak-Dél felosztás
Az euróövezet egy északi és egy déli valutaunióra szakad. Bizonyos körök már hónapok óta ezért lobbiznak Berlinben és Brüsszelben. Egy ilyen lépés nagyon hasonló mozzanatokat mutatna az előző lehetőséghez. Az északi részhez valószínűleg csak Németország, Ausztria, Hollandia és Finnország tartozna, esetleg a balti államok. Az "északi-euró" nagyon vonzó lenne és pár hónap alatt akár 50 százalékkal is megerősödhetne. Ez káoszt indítana el. A német társadalom középosztálya gyakorlatilag megszűnne létezni egy ilyen folyamat eredményeképpen. Egy külön déli fizetőeszköz megszületése nem lenne valószínű, inkább egy erős északi dominanciájú Unió keletkezne, melynek a déli államaiban nemzeti fizetőeszköz lenne forgalomban. Ez az állapot pedig az EU megszűnése előtti egyik utolsó állapot lenne.
3. Északi-euró
Több válság súlytotta ország kilép az euróövezetből. Az ezekben az országokban bevezetett új fizetőeszközök olyan mértékben veszítenének értékükből az euróhoz képest, hogy ezen országok adósságterhei 40, 60, vagy akár 80 százalékkal is automatikusan megnövekednének. Valószínűtlen, hogy visszafizetnék valaha is. Egy ilyen szituációt a Deutsche Bank valószínűleg nem élne túl, mint ahogy más pénzintézetek sem. Egyes vélemények szerint a német gazdaság akár 20-30 százalékkal is visszaeshetne. Az EU ebben az esetben is felbomlana.
4. Görögország megy
Görögországot kizárják. Több szakértő számára szimpatikus megoldás: a görög adósságok elengedésének a büntetése az ország kizárása lenne. Közgazdászok azonban kételkednek abban, hogy más európai országokon ez segítene. Görögország totálisan csődbe menne: a görög bankrendszer összeomlana, a polgárok külföldre menekítenék vagyonukat, senki sem adna Athénnak pénzt, az importokat és az energiaköltségeket nem tudnák kifizetni, így az ország egy harmadik világ szintű ország szintjére zuhanna. Az előző forgatókönyvhöz hasonlóan ebben az esetben is súlyos károkat szenvednének más európai bankok, melyek görög adósságokat kezelnek. A geopolitikai kár is jelentős lenne, ugyanis NATO-partnerként az ország stabilizáló erővel bír a Balkánon, mely meggyengülhetne, így a térség gazdasági és politikai destabilizálódásához vezetne.
Az euró körüli viták első ránézésre egészen furcsa eredményeket produkálnak. Az euróellenes brit pénzügyminiszter, George Osborne például kifejezetten az euró stabilitását elősegítő lépéseket sürgette csütörtöki felszólalásában: szorosabb gazdasági és költségvetésipolitikát, esetleg olyan hiteleket, melyekért az euró-országok közösen kezeskednek.
Hans-Werner Sinn, az Európai Központi Bank volt vezető közgazdásza, valamint Hans-Olaf Henkel, az Iparszövetség volt elnöke az eurózóna átalakításában látják a megoldást. Bizonyos országokat kizárnának a zónából, a megmaradt övezetet pedig felosztánák, vagy esetleg újra bevezetnék a német márkát. Ez utóbbi elképzelésről még a Wall Street Journal is cikkezett.
Más közgazdászok szerint Németország kilépése az országnak túlságosan sokba kerülne, mivel túlságosan is bonylultak már a gazdasági összefonódások az eurót használó országok között. Az euró ironikus módon valósította meg az integrációt: bebörtönözte az euróra átállt országokat.
Népszerű forgatókönyvek
1. Az euró összeroppan
Ha Németország visszaáll a márkára, az eurózóna gyakorlatilag megszűnne létezni. Az ezért megfizetett gazdasági és politikai ár azonban messze nagyobb lenne, mint a közgazdasági nyereség. A régi-új márka ugyanis a többi új európai valutához, sőt még a dollárhoz képest is nagyon drága lenne. A német termékek hirtelen nagyon megdrágulnának küldföldön, emiatt pedig a német export drámaian visszaesne (20-25 százalékkal), méghozzá tartósan. Ez egy gazdasági katasztrófával lenne egyenlő. Ez persze más országokat is érintene, hiszen Európa más térségeit is meglehetősen megtépázná egy ilyen folyamat.
2. Észak-Dél felosztás
Az euróövezet egy északi és egy déli valutaunióra szakad. Bizonyos körök már hónapok óta ezért lobbiznak Berlinben és Brüsszelben. Egy ilyen lépés nagyon hasonló mozzanatokat mutatna az előző lehetőséghez. Az északi részhez valószínűleg csak Németország, Ausztria, Hollandia és Finnország tartozna, esetleg a balti államok. Az "északi-euró" nagyon vonzó lenne és pár hónap alatt akár 50 százalékkal is megerősödhetne. Ez káoszt indítana el. A német társadalom középosztálya gyakorlatilag megszűnne létezni egy ilyen folyamat eredményeképpen. Egy külön déli fizetőeszköz megszületése nem lenne valószínű, inkább egy erős északi dominanciájú Unió keletkezne, melynek a déli államaiban nemzeti fizetőeszköz lenne forgalomban. Ez az állapot pedig az EU megszűnése előtti egyik utolsó állapot lenne.
3. Északi-euró
Több válság súlytotta ország kilép az euróövezetből. Az ezekben az országokban bevezetett új fizetőeszközök olyan mértékben veszítenének értékükből az euróhoz képest, hogy ezen országok adósságterhei 40, 60, vagy akár 80 százalékkal is automatikusan megnövekednének. Valószínűtlen, hogy visszafizetnék valaha is. Egy ilyen szituációt a Deutsche Bank valószínűleg nem élne túl, mint ahogy más pénzintézetek sem. Egyes vélemények szerint a német gazdaság akár 20-30 százalékkal is visszaeshetne. Az EU ebben az esetben is felbomlana.
4. Görögország megy
Görögországot kizárják. Több szakértő számára szimpatikus megoldás: a görög adósságok elengedésének a büntetése az ország kizárása lenne. Közgazdászok azonban kételkednek abban, hogy más európai országokon ez segítene. Görögország totálisan csődbe menne: a görög bankrendszer összeomlana, a polgárok külföldre menekítenék vagyonukat, senki sem adna Athénnak pénzt, az importokat és az energiaköltségeket nem tudnák kifizetni, így az ország egy harmadik világ szintű ország szintjére zuhanna. Az előző forgatókönyvhöz hasonlóan ebben az esetben is súlyos károkat szenvednének más európai bankok, melyek görög adósságokat kezelnek. A geopolitikai kár is jelentős lenne, ugyanis NATO-partnerként az ország stabilizáló erővel bír a Balkánon, mely meggyengülhetne, így a térség gazdasági és politikai destabilizálódásához vezetne.
Források: Welt Online, derStandard.at
Németh Krisztián
