2017. június 19., hétfő

Egyet nem értés

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy adott helyzetben kénytelen volt elgondolkozni, hogy amennyiben minden ember egyformán értékes, vajon nem kellene ugyanolyan értékesnek tartanunk minden eszmét vagy véleményt is. A jelen weboldal, de leginkább a hozzá tartozó Youtube csatorna komment szekciójában elég gyakori a vád, miszerint a kereszténység kirekesztő, amikor azt állítja, hogy Jézus az egyedüli Út.  De tényleg. Vajon nem kellene megszabadulni ettől a kirekesztő hozzáállástól? Nem lehet, hogy az egyet nem értés szüli ezt a sok erőszakot? Ezek őszinte aggodalmak, amikre érdemes odafigyelni, de vajon megalapozottak? A folyamat epizódjait napi szinten láthatjuk a hírekben, így érdemes megvizsgálni, hogy mi lehet a probléma forrása.
A vallás vagy hit – és a jelen esetben szinte mindegy, hogy melyik szót használjuk – mindent felfokoz. Hitbeli kérdésekben mindenki rendkívül elszánt tud lenni. Hevesebben vitázunk, hajthatatlanul ragaszkodunk az álláspontunkhoz és hajlamosak vagyunk, még ha nem is valljuk be magunknak, vagy nem tudatosan tesszük, alsóbbrendűnek vagy kicsit kevésbé méltónak tartani a más véleményen lévőket.
Állítólag egy alkalommal Gandhit valamilyen rasszista ürüggyel nem engedték belépni egy templomba, mire a történet szerint Gandhi az indiai filozófus, Bara Dada szavaival reagált:
„Jézus igazán csodálatos, de ti keresztények nem hasonlítotok Rá.”
A történetnek legalább egy tucat verziója létezik és bár nem tudni, hogy valóban így esett-e, érdemes elgondolkozni, hogy vajon hány alkalommal állítottunk akadályt mások és Jézus közé a hozzállásunkkal. Nyilván ezek az akadályok nem jelenthetnek igazi gátat egy igazi kereső és egy Igaz Isten között, de ez nem változtat saját felelősségünkön. Természetesen minden szomorú esetre ugyanannyi egekbe röpítő és szívmelengető ellenpéldát is fel tudok idézni és, ami engem illet, szeretek arra összpontosítani, hogy az utóbbiak számát gyarapítsam.
Amikor valami, jelen esetben a hit, annyi gonoszságra képes, az ember hajlamos zsigerből visszautasítani. Csakhogy ami annyi felfoghatatlan gonoszság forrása lehet, ugyanannyira a leghatalmasabb jó forrása is. Ebből pedig nem az következik, hogy a hit rossz, hanem az, hogy igencsak komoly hatalommal bíró valamiről van szó.
Az atom kettéhasításának képessége egyszerre hozott olcsó energiát és pusztítást. Vajon a pusztításról az atom tehet? Mire következtethetünk ebből a kereszténység történelmére vonatkozóan? Például arra, hogy számos rossz történt a kereszténység nevében. Csakhogy ez ugyanígy, sőt, hatványozottan igaz az ateizmusra is. A XX. századot szemlélve egyet megtanulhattunk: a vallás eltörlése nem megoldás. A XX. század tömeggyilkosai egytől egyig az ateista filozófiákhoz fordultak útmutatásért és önigazolásért. Nyilván egyetlen ateista sem akarná, hogy az ateizmust a legrosszabb ateista atrocitások alapján ítéljük meg, így elvárható, hogy az ateisták se tegyék ezt a kereszténységgel.
id-100224530De térjünk vissza az egyet nem értéshez.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyet nem értés a másik lekicsinyléséhez, extrém esetben pedig erőszakhoz vezethet. Mi lehet a megoldás, ha ezt el akarjuk kerülni? Értsünk egyet mindenkivel?
Egyre többen gondolják, hogy a pluralizmust követve (ami a Wikipédia szerint a modern társadalom alapja), vagyis minden ideológiával egyetértve, kizárhatjuk, hogy az egyet nem értés miatt összetűzésbe kerüljünk. Ez a megoldási kísérlet azonban már az első lépésnél elakad, ugyanis amint eldöntöttük, hogy mostantól kizárólag az egyetértés lehet a helyes út, azonnal kizártunk mindenkit, aki szerint nem helyes mindennel egyetérteni. Akármit teszünk, az egyet nem értést nem tudjuk eltörölni. Az egyet nem értés lehetősége nélkül nincs értelmes párbeszéd és nem létezhet szabad társadalom. A probléma tehát nem az egyet nem értéssel van, hanem azzal, hogy elvesztettük az értelmes és tisztelettartó egyet nem értés képességét. Ezt pedig csakis egy olyan világnézet birtokában szerezhetjük vissza, ami nem az egyetértéshez köti az ember értékét.
Ez a világnézet a kereszténység. Ugyanis csak akkor lehet minden ember egyformán értékes, ha minden ember rendelkezik ugyanazon megmásíthatatlan tulajdonsággal.
Ezt a tulajdonságot hiába keressük a naturalizmusban, hiszen az evolúció egy bizonyos skála mentén osztja az értékeket. Nem mindenki egyformán intelligens, nem mindenki egyformán egészséges vagy hasznos a társadalom számára, nem mindenki egyformán csinos vagy jóképű, gazdag vagy barátságos. Ráadásul hiába áll valaki jó helyen ezen a bizonyos skálán, az idő mindent megváltoztat. Aki ma egészséges, holnap már nem biztos, hogy az lesz. Mindenki öregszik, gyengül, az anyagi helyzetünk pedig szintén változik. Akárki akármit mond, erkölcsileg sem vagyunk következetesek. Fizikailag pedig hétévente minden atom lecserélődik a testünkben. Kik vagyunk, ha semmi sem állandó fizikai állapotunkban? A naturalista nézőpont szerint az emberi érték változó és mulandó.
Mi az tehát, ami minden emberre egyformán igaz és nem elveszíthető? Ez nem más, mint Isten szeretete. Isten szeretete az egyetlen dolog, ami sohasem változik és nem elveszíthető.
Nem a génjeink miatt vagyunk értékesek, hanem azért, mert már azelőtt szerettek bennünket, hogy a génjeink létrejöttek volna. Isten szemében nem a legéletképesebbek a legértékesebbek, hiszen Ő az életét adta a legértéktelenebbekért. Az ember értéke nem biológiai, intellektuális, anyagi, erkölcsi vagy esztétikai, hanem személyes. Olyan érték, amit egy minket személyesen szerető személyes Isten szeretete ad.
Szóval akármennyit aggódunk az egyet nem értés miatt, az egyet nem értés elkerülhetetlen. Egyet nem értés nélkül nem szólhatunk szabadon. Nem az egyet nem értést kell felszámolnunk, hanem meg kell tanulnunk úgy szeretni, hogy a másik becsmérlése nélkül tudjunk egyet nem érteni.
Ez egy olyan igazság, amit nem egy ateista filozófus volt kénytelen elismerni:
„Az egyetemes egyenlőség, amiből a szabadság eszményei, a kollektív szolidaritás, a független élet, az emancipáció, a személyes lelkiismeret, az emberi jogok és a demokrácia is megszületett, az igazságosság zsidó etikájának és a szeretet keresztény erkölcsének a közvetlen hagyatéka. Ennek a lényegében változatlan hagyatéknak, a folyamatos kritikák és átértelmezési kísérletek ellenére, nem létezik alternatívája.” (Jürgen Habermas)
Ravi Zacharias és Vince Vitale írásai alapján
http://idokjelei.hu/2017/06/egyet-nem-ertes

Egyre több homoszexuális házasodik templomban.

KOPPENHÁGA, 10:58
A statisztikák szerint növekszik a templomban egybekelt egynemű párok száma Dániában, miközben a népesség csökken.
Fotó: AFP
Dániában 2012-ben engedélyezték a homoszexuálisok számára a templomban történő házasságkötést. Azóta 416 pár, azaz közel ezer ember élt a lehetőséggel.
2012-ben még csak 51 azonos nemű pár döntött úgy, hogy templomi keretek között is egybekel, 2016-ban azonban megduplázódott a számuk. Tavaly 105 azonos nemű pár kötötte össze az életét Isten színe előtt.
Az azonos nemű házasságokkal párhuzamosan évről évre nő az olyan templomok száma is, melyek a meleg és leszbikus párokat adják össze. A statisztikák szerint egyébként a nők jobban élnek a lehetőséggel, tehát több leszbikus pár kel egybe templomban, mint meleg.
Dániában polgári szertartás keretében egyébként már 1989 óta köthetik össze a homoszexuális párok az életüket, de a templomi szertartást számukra csak 2012-ben tették lehetővé.
A Szent Péter-templom püspöke örül, hogy egyre többen élnek a lehetőséggel.
Azok a papok, akik nem szeretnének azonos nemű párokat összeadni, visszautasíthatják a ceremónia levezetését, de a püspök szerint szerencsére kevés ilyen pap akad. Az azonos nemű párok házasságkötési ceremóniája nem sokban tér el a megszokottól. Olyan apró változtatásokat eszközöltek a szertartásban, mint hogy a férj és feleség szót kicserélték társra, valamint a papok szabadon választhatnak egy szövegrészletet a Bibliából a házasságkötési ceremónia alapjának, nem kell a Teremtés könyvének megszokott sorait elmondaniuk.
A bevándorlás ellenére a dánok komoly népesedési problémákkal küzdenek. A témát meglovagolva készítette el korábban a Spies Travel utazási iroda az elhíresült "Do it for Mom" című reklámját. A két és fél perces dokumentumfilmben szomorú képet festenek a demográfiai  nyomás alatt lévő dán jóléti rendszerről. A videó arra buzdítja az anyukákat, hogy fizessék be a gyermeküket egy egzotikus útra, hiszen egy trópusi vakáció során 51 százalékkal nagyobb az esély a szeretkezésre, így az anyukák nagymamává válhatnak, amellyel Dániának is jót tesznek.

Amikor megpróbálnak egy utálatos szentséget létrehozni templomaimban, azt fogják mondani, hogy ez az azonos neműek párkapcsolatának jogai miatt volt.


Nyomtatóbarát változat
2012. október 21. vasárnap, 10:05
Drága szeretett leányom, a látomások, melyeket látni engedtem neked a Pokolba merülő lelkekről, nem azért voltak, hogy megijesszenek téged. Ez inkább azért volt, hogy a valóságot megmutassa neked. Ilyen módon most meg fogod érteni, mennyire szenvedek, amint azt figyelem, hogy a lelkek a Pokol mélységébe merülnek.
Ó, ha csak ismernék az emberek a Pokol rémületét, és azt a módot, ahogyan a fenevad felfalja az ilyen lelkeket, akkor kerülnék a bűnt mindenáron.
Ugyanezeket a lelkeket még mindig meg lehet menteni, leányom, éspedig a „Védettség Kegyelméért” Litánia által. Azzal, hogy ezt imádkozzátok, tanítványaim, megkönnyebbülést fogtok hozni Nekem ettől a szörnyű, szívtépő ostorcsapástól.
Azok, akik halálos bűnben halnak meg, a Pokol tüzére vannak szánva. Sokan abban a meggyőződésben követnek el halálos bűnt, hogyha tényleg van Isten, akkor Ő irgalmas. És így továbbra is vétkeznek addig, amíg megindokolják bűneiket, hogy végül ezeknek már nem lesz jelentősége a szemükben.
Azt fogják mondani, hogy nem volt más választásuk, mert a bűneikre azért volt szükség, hogy mások előnyére váljon.
A gyilkosság bűnére azt fogják mondani, hogy egy másik halálának megbosszulásáért követték el.
A prostitúció bűnére azt fogják mondani, hogy a család megsegítésének érdekében történt, hogy élelmet tegyen az asztalra.
Az abortusz bűnére azt fogják mondani, hogy ez előnybe részesíti az anya életét, és megkönnyíti azt. A szexuális elfajzottságra azt fogják mondani, hogy ez csak természetes dolog.
Azok, akik okkult gyakorlatokon vesznek részt, azt fogják mondani, hogy ez egy ártalmatlan szórakozás, mégis, a fenevadat tisztelik, amikor ezt teszik.
Amikor másokat üldöznek, és nemcsak ezek hírnevét teszik tönkre, hanem a megélhetésüket is, azt fogják mondani, hogy ez egy szükséges büntetés volt mások bűneiért.
Amikor másokat diktatúra által pusztítanak el, az elméjüket, testüket és lelküket, azt fogják mondani, hogy ez a saját érdekükben történt.
Amikor megpróbálnak egy szentséget létrehozni Templomaimban, mely egy utálat, azt fogják mondani, hogy ez az azonos neműek párkapcsolatának jogai miatt volt, akiknek ugyanolyan joguk van, mint a többieknek.
Amikor belülről lerombolják Egyházamat, azt fogják mondani, hogy minden egyház egyforma. Azt a mentséget fogják elő hozni, hogy csak egyetlen egy Isten létezik, csakhogy egy pogány egyházat vezethessenek be.
Ezek a bűnösök az elveszett lelkek, akikről beszélek.
Ahhoz, hogy segítsetek nekik, először is a szemükbe kell néznetek. Úgy gondoljatok rájuk, mint a gyermekeitekre, fivéretekre és nővéretekre. Isten Szemével nézzétek őket. Akkor szeretetet fogtok érezni. De elfog majd benneteket a rémület, mert ti ismeritek a rémületet a szívetekben, amellyel ők szembesülni fognak. Mennyire kell imádkoznotok, hogy ők hamarosan meglássák az Igazságot!
Mennyire kell imádkoznotok ezeknek a lelkeknek az üdvösségéért!
Isten minden gyermeke, beleértve azokat is, akiknek fekete a lelkük, szeretve van.
Bűneiket meg kell semmisíteni, mielőtt Isten valamennyi gyermeke egy családként egyesülhet Új Királyságomban.
Neked leányom minden kegyelem és lőszer megadatott, hogy megsemmisítse a bűnt, és hogy ne csak a te lelkedet mentse meg, hanem mások lelkét is.
Köszönöm leányom, hogy válaszoltál hívásomra.
Neked még sok tennivalód van.
Jézusotok.

„Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit” (Részletek a „Fenyegetett tudomány” című írásból)

Mottó: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” (2 Tim 4,3-4)
2017. április 22-én Európa és Amerika több nagy városában demonstrációt tartottak a „tudomány védelmében”. A SPIEGEL német újság így írta le a résztvevők aggodalmát: „A tudósok világszerte elvesztik tekintélyüket, mert az emberek egyre inkább az egyszerű »igazságok« felé fordulnak.” – „Napjainkban olyan sok új hamis hír kap lábra, hogy ezért fontos arra emlékeztetni, hogy a tudomány építette fel azt a társadalmat, amit mi ismerünk.” – „Tudomány nélkül minden csak fikció.” – „Tudósokra van szükségünk, nem hazudókra”. …
2017. március 25-én Svájcban feministák tartottak egy rendezvényt az 1995-ben Pekingben lezajlott „ENSZ-nőkonferencia” szellemében „A női jogok megtagadása az úgynevezett keresztény értékek alapján” címmel. Az előadók itt hasonlóan nyilatkoztak: „Veszélyes együttműködés van kialakulóban a konzervatív keresztények, a fundamentalista és a jobboldali populista és radikális körök között a nemek konzervatív elrendeződését politikailag biztosítani.” …
Mindkét esemény résztvevői a kereszténységet, elsősorban a katolikus Egyházat, teszi felelőssé a „tudomány” és az „emberi jogok” elnyomásáért és üldözéséért.
[De mivel Isten ellenségei, a Sátán és csatlósai évszázadok (helyesebben a teremtés kezdete) óta ezt teszik, a mostani támadásban az a minden józan ember számára elképesztő, hogy valójában egy már nem-létező hatalommal szemben lépnek fel. Úgy is kifejezhetnénk, hogy napjainkra már a zsinati szekta és ennek befolyása a világra is „ki van ütve”, azaz az állandóan forradalmat játszó lázadozók valójában egy földön fekvő, alélt valamit rugdosnak, és tesznek felelőssé mindazért, amit a győztesek követnek el. Pontosan ez mutatja, hogy tettüket, gyűlöletüket nem a realitás, hanem egyedül az ördögi, elvakult gyűlölet vezeti.]
Holott pont az ú. n. modern „tudomány” az, ami hamis újdonságaival és fikcióival eláraszt bennünket. Ő az is, aki gondolkodók helyett hazugokkal ajándékozta meg a világot. Hiszen mi más a modern „tudomány”, mint tagadás, tagadása az igazságnak, tagadása a valóságnak, tagadása a teremtésnek, tagadása az ősbűnnek, tagadása a megváltásnak, tagadása a kinyilatkoztatásnak, tagadása magának Istennek?
A Szentírás valóban „egyszerű igazságokat” tanít, melyek azonban kifürkészhetetlenül mélyek és megrendíthetetlenül szilárdak: a Legszentebb Szentháromságot, a háromszemélyű egy Istent, Aki a világot a semmiből teremtette, Aki az embert férfinak és nőnek teremtette, és szellemlelket, természetfeletti rendeltetést és ehhez megfelelő adottságokat adott neki. Kinyilatkoztatta magát neki, és amikor az ember saját hibájából és a Sátán csalárdsága miatt bűnbe esett, végrehajtotta a megváltást saját Fia által, aki emberré lett és emberként a kereszten meghalt értünk, majd a harmadik napon feltámadott, hogy minket a bűnből és a halálból kiszabadítson, Isten gyermekeivé tegyen, és ily módon megnyissa számunkra a mennyet. ….
De mi történt az emberiséggel? Isten kinyilatkoztatta ősszüleinknek, hogy a paradicsom közepén álló fáról nem ehetnek, különben meghalnak. A kígyó azonban a „tudomány” nevében arra oktatta őket, hogy ez nem így van, sokkal inkább az történik, hogyha esznek a fáról, olyanok lesznek ők is, mint az istenek, maguk is felismerik, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezért hát ettek a tiltott gyümölcsből. „Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére” (Ter 3,6); hol rejlene akkor veszély és méreg? Éva „tehát vett gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle” (Ter 3,6). Azon nyomban meg is szerezték első tudományos felismerésüket, amiből a gyakorlati következtetést is rögtön levonták: „Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak” (Ter 3,7).
E bibliai rész kommentárjában ez áll: „A gonosz ellenség megígérte, hogy fel fognak nyílni szemeik, de az őszszülők egyetlen új felismerése, miután Istennek hátat fordítottak, és inkább a kígyóra hallgattak, az volt, hogy tudatosult bennük meztelenségük. Mivel szellemük fellázadt Isten ellen, a testük is fellázadt szellemük ellen, és megmozdult bennük a buja vágy. Nemi szerveik befedésével az első szülők szellemi, lelki lemeztelenedésüket próbálták takargatni.”
És mit tanít ezen egyszerű igazságokkal szemben a modern „tudomány”? A világot semmi esetre sem Isten teremtette, hanem az az ősrobbanásból keletkezett. Az embert sem Isten teremtette, hanem az élet magától fejlődött ki, és az ember az evolúció által az állatokból fejlődött ki. Az embernek semmi esetre sincs szellemlelke, csupán agya tovább fejlődött, mint más emlősöké, ezért tud olyasmit megtenni, amire azok nem képesek. A szellem nem más, mint agyának egy produktuma. Bűnbeesés és ősbűn semmiképpen nem lehetett, mindössze arról van szó, hogy az ember fejlődése még nincs lezárva, ezért még nem tökéletes. De a tudománynak és a technikának köszönhetően egyre tökéletesebbé válik. Hamarosan nem csak a földet, de az eget is ő fogja uralni. Új világokat fog felfedezni és meghódítani, más életformákat fog kitalálni vagy teremteni, képességeit, elsősorban az agyát egyre tökéletesíteni fogja, aminek segítségével hamarosan mindent ő fog direkt kormányozni. Az egész világot jobbá fogja tenni és tökéletesíteni fogja. Röviden: olyan lesz, mint az istenek, és többé már senki nem fogja megmondani neki, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie. Autonóm erkölcse révén ő dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz.
Mindezek következtében ez az ugyanannyira gőgös, mint túlcivilizált ember minden tudománya és technikája mellett erkölcsileg olyan szintre süllyedt, ami miatt a régi pogány világ szégyenében a föld alá süllyedt volna. Életének minden területét háromszoros mohóság határozza meg: a szemek, a test kívánsága és az élet kevélysége. Mára olyan messzire jutott, hogy már azt sem veszi észre, „hogy meztelen”, vagy ha igen, semmi kivetni valót nem talál ebben.
Pontosan ez utóbbi az, ami a legfeltűnőbb rajta és a legtöbb aggodalomra ad okot. A modern, „tudományosan felvilágosult” ember minden érzékét elvesztette saját meztelensége iránt. És senki nem merészeli ezt megmondani neki, attól való félelmében, hogy butának fogják tartani. Vagy a megtorlásoktól való félelmében, hiszen a modern ember semmi ellen nem védekezik jobban, mint annak belátása ellen, hogy ő valójában meztelen.
Egyedül az Egyház lehetne képes arra, hogy a modern embert feltartóztathatatlan bukásából kimentse. Csakhogy az Egyház papsága „bujálkodott” e világgal, és ezért büntetésből Isten elrabolta szellemi auktoritásukat. Ily módon a helyzet kilátástalanná vált. Mindazonáltal a bűnbeesés után is az volt, ha Isten nem határozta volna el azonnal a megváltást, amit megjövendölt és azonnal el is kezdett. De hogy néz ki ez ma?
A megváltás műve még nincs befejezve. Beteljesülése még előttünk áll. Szent Pál így írja le a megváltás menetét: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen »mindent lába alá vetett«. … S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.” (1 Kor 15,22-26/28) (Arndt-Allioli Szentírás-kommentárjában ez áll: „A »felsőbbségek, hatalmak és erők« a gonosz szellemek, melyeket az angyaloknak azon kara után hívnak így, melyekhez bukásuk előtt tartoztak.”)
Addigra pedig az „áltudomány” is összeomlik (lásd 1 Tim 6,20-21: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől.”)
(forrás: www.antimodernist.org/am – 2017. június 19.)
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm

Embriókból készít ékszert egy ausztrál cég

Az emberi méltóságot és az ártatlan emberi életet védeni fogantatástól a természetes halálig: nem vallási, hanem erkölcsi kérdés. A szekuláris világ tragédiája, hogy az utolsó és egyetlen intézmény, aki az egyetemes erkölcsöt még őrzi, a katolikus egyház. Ha az erkölcs egyszer visszatér a világba, a katolikus egyházból fog visszatérni oda.
humanembryos5.pngSzáz évvel ezelőtt angolszász hölgyek szokása volt tincset levágni elhunyt rokonuk hajából, hogy brossba tegyék azt. A gesztus a szeretett személy emlékének egyfajta megőrzését szolgálta.
Ma egy ausztrál cég visszahozta ezt az ötletet, egy meglehetősen bizarr és visszataszító formában: megtermékenyített emberi embriókból - embrionális korú gyermekekből - készítenek ékszereket. Megdöbbentő példája ez annak, milyen messzire jutottunk a gyermekek birtoktárgyakként való kezelésében.
A Baby Bee Hummingbird nevű cég évek óta készít emlékőrző ékszereket, amikbe anyatejcseppeket vagy gyermekek kiesett tejfogait építik. Most azonban új terméket indítottak el: ékszereiket a megrendelők mesterséges megtermékenyítésből visszamaradt fagyasztott embrióiból készítik el.
A "maradék" embriókat az anya küldi el a cégnek postán, egy "szalmaszálnak" nevezett tartályban. A szalmaszálból hamut készítenek, amit a készülő ékszer később megszilárduló alapanyagában oldanak fel. A cég ékszerésze végül a halott embriókat tartalmazó kő köré egy teljes ékszert készít. A cég a terméket "szakrális művészetként" hirdeti.
Egy a New York Times-nak név nélkül nyilatkozó anya, aki három gyermeket is mesterséges megtermékenyítéssel hozott a világra, úgy fogalmazott: "Az embrióim az én gyermekeim - az időbe fagyasztva." Amikor ő és a férje úgy érezték, már "elég" gyermekük van, az anyuka azt mondta, "nem volt szívem elpusztítani [a megmaradt embriókat]... Most már örökké velem vannak egy gyönyörű emléktárgyban." - egy medálban, amit a nő a szívéhez közel hord. És aminek elkészítéséhez azért mégiscsak elpusztította a gyermekeit.
A mesterséges megtermékenyítés üzlet, nem csoda tehát, ha a gyermekekre már termékként tekintünk: nyersanyagként, amikből ékszert készítenek.
A Baby Bee Hummingbird cég alapítója semmilyen megbánást nem érez az úgynevezett "szakrális művészetéért". "Mi lenne jobb módja megünnepelni a számodra legdrágább ajándékot, a gyermekedet, mint egy ékszeren keresztül?" - teszi fel a kérdést. Nos, mi lenne, ha inkább hagynánk őket megszületni, élni, felnőni, továbbépíteni a világot, megházasodni, és a saját gyermekeik megfoganását és születését megélni?
Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) fogalmaz:
A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. "A házasság legnagyobb ajándéka" egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a "gyermekhez való jogot". Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy "szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék". (KEK 2378)
A KEK ugyanott a mesterséges megtermékenyítésről is erkölcsi útmutatást ad:
Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülõséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a "házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává". (KEK 2376)
Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtemékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendõk, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely "a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlõségnek, melynek közösnek kell lennie a szülõk és a gyermekek között." "A nemzést erkölcsi szempontból nézve megfosztják sajátos tökéletességétõl, amikor nem a házastársi aktus, azaz a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják (...); csak a házastársi aktus két jelentése közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelõ nemzéssel." (KEK 2377)
Azon házaspároknak pedig, akik testi terméketlenségben szenvednek, az Egyház ezt tanítja:
Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetõségeit és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkûségüket. (KEK 2379)
http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/06/19/embriokbol_keszit_ekszert_egy_ausztral_ceg