Kedves TestVérek!
Nagyon
megrázó olvasmány a Valtorta Máriának adott tanításokban a Tisztítótűz
és a Pokol mibenlétének, szenvedéseinek leírása. De mégis úgy
gondoltam, elküldöm nektek is, mert segít éberen tartani a vágyat a
lelkek mentésére, a tisztítótűzben szenvedők kínjainak enyhítésére,
szabadulásuk elősegítésére. Jézus mondja, hogy « A betegeknek keserű
orvosságot adnak, a rákos betegeknél kiégetik és kivágják a beteg részt.
Számotokra, betegek és rákosok számára ez orvosság. Ne utasítsátok el.
Használjátok, hogy meggyógyuljatok. Az élet nem csak e pár Földi napon
át tart. Az élet akkor kezdődik, amikor számotokra úgy tűnik, hogy
véget ér. És többé nem lesz vége. Azon munkálkodjatok, hogy számotokra
ott folytatódjék, ahol Isten fénye és öröme teszi széppé az
örökkévalóságot, és ne ott, ahol a Sátán az örök Hóhér.
Gondolkozzatok el, ó, gyermekeim, ezen a szavamon! »
November hónapban különösen sokat tehetünk a szenvedőkért. A Szeretetláng betéttel elimádkozott minden egyes Üdvözlégy-re 10 lélek kiszabadul a Tisztítótűzből (a Szeretetláng lelki naplóban leírtak szerint). És újra elküldöm a Maria Simma által adott imát a haldoklókért, amiről tavaly augusztusban már írtam. Rövid kis ima, de nagy az ereje. Naponta legalább kétszer hasznos lenne elimádkozni, hogy senki se jusson többé kárhozatra, legalább az utolsó pillanatban a Szeretet, Jézus mellett döntve megmeneküljenek a lelkek az örök haláltól.
« Jézus, Aki a lelkeket oly bensőségesen szereted, könyörögve kérlek a Te Szent Szíved halálküzdelméért és a Te legszentebb Anyád fájdalmáért, tisztítsd meg szent véreddel a világ minden bűnösét, akik most halálukon vannak, és még ma meg fognak halni. Jézus isteni Szíve, aki elszenvedted a halálfélelmet, irgalmazz a haldoklóknak. Ámen. »
És néhány kiragadott részlet a Valtorta Máriának adott tanításból. A teljes írást a mellékletben elküldöm:
« A
mai kor embere már nem hisz a Pokol létezésében. Kitaláltak maguknak
egy számukra tetszetős olyan túlvilágot, amely kevésbé rémíti meg a sok
büntetést érdemlő lelkiismeretüket. A Gonosz Szellem többé-kevésbé hű
tanítványai tudják, hogy lelkiismeretük visszariadna bizonyos
gaztettektől, ha valóban úgy hinnének a Pokol valóságában, ahogyan azt a
Hit tanítja. Tudják, hogy lelkiismeretük, miután a gaztettet
elkövették, magába szállna, és a lelkifurdalás bűnbánatra indítaná, a
félelem bűnbánatra ébresztené, és a bűnbánattal megtalálná a Hozzám
visszavezető utat.
Gonoszságuk, amelyet a Sátán képzett, akinek szolgái vagy rabszolgái (attól függően, hogy mennyire teljesítik a Gonosz-lélek akaratát, vagy ösztönzéseit), nem akarja ezeket a meghátrálásokat és visszatéréseket. Ezért megsemmisíti a hitet abban a Pokolban, amilyen az a valóságban, és egy másikat gyárt, ha egyáltalán gyárt, ami nem több mint egy pihenő hely, hogy lendületet nyerjen más, jövőbeli emelkedésekhez. »
« Azt mondtam, Én, a Háromságos Egy-Isten, hogy ami a Pokolra van ítélve, az az Örökkévalóságon át ott marad, mert abból a halálból nincs új feltámadás. Azt mondtam, hogy az a tűz örök, és hogy abba a botrányok és gonoszságok összes művelője bekerül. Azt se higgyétek, hogy ez a világ végének pillanatáig tart. Nem, sőt, mert a rettenetes szemle után a sírásnak és gyötrelemnek ez a tartózkodási helye még könyörtelenebbnek fog bizonyulni. Mivel az, ami még megadatik vendégeinek pokolbeli szórakozásukra – az, hogy árthatnak az élőknek, és hogy láthatják, amint új kárhozottak zuhannak a mélységbe –, már nem lesz többé. És a Sátán gonosz királyságának kapuját angyalaim bezárják és csapszegekkel megerősítik. Mindörökre! Mindörökre ! Mindörökre! »
« Azt mondtam neked, hogy a Purgatórium a szeretet tüze. A Pokol a szigor tüze.
A Tisztítótűz az a hely, ahol Istenre gondolva, akinek Lényege felvillant előttetek a különítélet pillanatában és eltöltött titeket bírásának vágyával, ti vezekeltek az Úr, a ti Istenetek iránti szeretetben elkövetett mulasztásokért. A szeretet által meghódítjátok a Szeretetet, és a szeretet egyre égőbb fokozataival mossátok ki ruhátokat, amíg hófehérré és ragyogóvá nem válik, hogy beléphessetek a Fény birodalmába.
A Pokol egy olyan hely, ahol az Istenre való gondolásnak, a különítéleten futólag megpillantott Istennek az emléke nem olyan, mint a tisztuló lelkek számára – vagyis szent vágyakozás, szívből jövő nosztalgia, ám telve reménnyel, nyugodt várakozással teli reménységgel, a biztos béke reményével, amely akkor éri majd el a tökéletességet, amikor Isten bírásává válik, de amely már most is örömteli, tisztító tevékenységet ad a tisztuló léleknek, mert minden nehézség, a szenvedés minden pillanata közelebb viszi őket Istenhez, a szerelmükhöz –, hanem lelkifurdalás, düh, gyötrődés, gyűlölet. Gyűlölet a Sátán iránt, gyűlölet az emberek iránt, gyűlölet önmaguk iránt.
Miután életükben a Sátánt imádták Énhelyettem, most, hogy birtokolják őt, és látják igazi külsejét, amelyet már nem rejt a hús bűvös mosolya, az arany fénylő csillogása, a felsőbbrendűség nagy erejű jele alá, gyűlölik őt, mert ő az oka kínjaiknak.
Miután – megfeledkezve Isten-gyermeki méltóságukról –, annyira imádták az embereket, hogy értük gyilkosokká, tolvajokká, csalókká, a tisztátalanság kereskedőivé lettek, most, hogy megtalálták uraikat, akikért gyilkoltak, loptak, csaltak, eladták saját becsületüket és annyi szerencsétlen, gyenge, védtelen teremtmény becsületét, eszközeivé téve őket annak a bűnnek, amit az állatok nem ismernek, eladták a paráznaságnak – ami a Sátán által megmérgezett ember jellemző tulajdonsága –, most gyűlölik őket, mert ők az okozói kínjaiknak.
Miután imádták önmagukat azzal, hogy a testüknek, a vérüknek, testük és vérük hét éhségének minden kielégülést megadtak, lábbal tiporva Isten törvényét és az erkölcs törvényét, most gyűlölik önmagukat, mert látják, hogy ők maguk az okozóik kínjaiknak. »
« Ó! el sem tudjátok képzelni, hogy mi a Pokol. Vegyétek mindazt, ami a Földön az embert gyötri: tűz, láng, fagy, árvíz, éhség, álmosság, szomjúság, sebesülések, betegségek, csapások, halál, és mindezt adjátok össze és szorozzátok milliószorosára. De így is csak halvány képét kapjátok meg a rettenetes valóságnak. »
Égi
Édesanyánk is azt kéri tőlünk a 2015.10.02-i üzenetében Medjugorjéban,
hogy imádkozzunk azokért, akik még nem ismerik, vagy nem jól ismerik
Szent Fiát:
« Drága gyermekek! Itt vagyok köztetek, hogy
bátorítsalak, szeretetemmel betöltselek titeket és újra arra hívjalak
benneteket, hogy legyetek Fiam szeretetének tanúi. Sok gyermekemnek
nincs reménye, nincs békéje, nincs szeretete. Fiamat keresik, de nem
tudják hogyan, és hol találhatnak rá. Fiam kitárja feléjük karját, ezért
ti segítsetek nekik, hogy ölelő karjaiba találjanak. Gyermekeim, ezért
imádkoznotok kell a szeretetért. Sokat, sokat kell imádkoznotok, hogy
minél több szeretet legyen bennetek, mert a szeretet legyőzi a halált
és fenntartja az életet. Szeretetem apostolai, gyermekeim, bármilyen
távol vagytok is egymástól, őszinte és egyszerű szívvel egyesüljetek az
imában. Úgy bátorítsátok egymást a lelki növekedésben, ahogy én
bátorítlak benneteket. Fölöttetek virrasztok és veletek vagyok mindig,
amikor csak rám gondoltok. Imádkozzatok pásztoraitokért is, azokért,
akik mindenről lemondtak Fiamért és értetek. Szeressétek őket és
imádkozzatok értük. A Mennyei Atya hallja imátokat.
Köszönöm nektek. »
Isten áldjon meg, és segítsen mindannyiótoknak növekedni az Ő Szeretetében!
Szeretettel: Margit
