Az USA-ban meghozott, a melegházasság elfogadása
terén korszakváltásként emlegetett legfelsőbb bírósági döntéssel
egyidejűleg európai uniós szinten is egyre előrehaladottabb fázisba jut
az LMBT- (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) személyek
jogegyenlőségéért folytatott harc. Emellett azonban háttérbe szorul a
hagyományos családok támogatása, és válasz nélkül maradnak az európai
demográfiai trendek által felvetett egyre égetőbb kérdések is.
Az
EU törvényhozó szerve, a Miniszterek Tanácsaként emlegetett Európai
Unió Tanácsa múlt héten, június 24-én adta ki a tagországoknak szóló,
részletesen kifejtett irányelveit „a leszbikusok, melegek,
biszexuálisok, transzneműek és interszexuális személyek emberi jogainak
elősegítése és védelme” érdekében. Ebben, hivatkozva számos nemzetközi,
uniós és ENSZ emberjogi egyezményre és deklarációra, áttekintik az
egyenlő bánásmód elvének feltételeit és azok érvényesülését az
LMBT-személyek esetében. A Miniszterek Tanácsa mindenekelőtt sürgeti a
homoszexualitás teljes dekriminalizációját, és e téren a fejlett
országok példamutatását és a szigorúbb monitorozást szorgalmazza. Mint
leszögezik, nyolcvan nem európai államban még mindig börtön vagy
halálbüntetés jár az azonos neműek kapcsolatáért, és a téma tiltott az
ottani közbeszédben.
A hatóságok Európa több országában is
akadályozzák még a melegek gyülekezési, véleménynyilvánítási vagy
egyesülési szabadságát, továbbá az érintetteknek munkahelyi,
egészségügyi vagy oktatási téren is jelentős diszkriminációban van
részük.
A
hátrányos megkülönböztetés témaköréhez tartozik – Európában és az
USA-ban legalábbis – a heteroszexuálisokkal azonos beleegyezési korhatár
követelménye is, akárcsak a házasság és gyerekvállalás kérdésköre. Az
EU az emberi jogok védelmének jelszavával lép fel az LMBT-egyének
jogegyenlőségéért, Hollande francia elnök például az ENSZ tavalyi
közgyűlésén ezt a harcot az egyik legfontosabb, világméretű ügynek
nevezte. Más kérdés, hogy sokan mások még ennél is fontosabbnak tartanák
például a munkanélküliség vagy a menekültáradat problémáját.
A
példamutatás jegyében az EU szakpolitikai ajánlásaiba és jogi
alapdokumentumaiba, így például az Alapjogi Chartába is sorra bekerülnek
az emberi jogi alapelveket az LMBT-személyekre is kiterjesztő
passzusok. Így az eddig „bevett” megkülönböztető jegyekhez, mint amilyen
a nemi, etnikai, vallási, politikai hovatartozás, mindenhova bekerül a
nemi identitás és a szexuális irányultság is. A Miniszterek Tanácsának
kissé nehézkes meghatározása szerint a nemi identitás az egyén
önmeghatározását jelenti, ami nem feltétlenül felel meg a biológiailag
adott nemnek, míg a szexuális irányultságot az egyén másokhoz való
viszonyulása határozza meg, ami a valamelyik vagy mindkét nem irányába
való szexuális és érzelmi vonzódást jelenti.
A kérdés szabályozása
alapvetően tagállami hatáskör ugyan, de az uniós direktívák fokozódó
nyomást jelentenek a tagországokra nézve. „A nemi identitás és a
szexuális irányultság terén rengeteg emberjogi sérelem történik még
világszerte, így az unióban is, ami heves vitákhoz vezetett. Mégis, a
nemzetközi sztenderdekre és saját jogi keretekre építve az EU
elkötelezett abban, hogy lépéseket tegyen a teljes jogegyenlőség
elősegítésének irányába – természetesen a helyi viszonyokat figyelembe
véve, ahol először az emberi jogok helyi védelmezőinek kell megvívniuk a
harcot” – olvasható a június 24-én kiadott irányelvekben. A dokumentum –
megszokott, de vitatható módon – az erőszaknak kitett gyermekek és nők
jogainak védelmét is a homofóbia elleni küzdelem szerves részeként
tünteti fel, s a melegeket velük együtt az „áldozatvédelem” egyenrangú
alanyai közé sorolja...
(Makki Marie-Rose, Hetek)
Uram,
ments meg minket a homoszexualitás bűnétől és adj erőt mindannyiunknak,
hogy ki tudjunk tartani a természetes erkölcsi elvek és a józan ész
mellett! Ámen.
Véleményem
szerint a homoszexualitás és a homoszexuális életforma azon kevésbé
ismert aspektusait kellene bemutatni (amennyire a jó izlés megengedi),
amiket a ,,homo-lobbi" minden eszközzel elhallgat, továbbá rámutatni az
ezzel kapcsolatos dezinformációra (csúsztatásokra, ferdítésekre és
hazugságokra). A dohányzás egészségkárosító volta sem volt mindenki
előtt nyilvánvaló, a dohánylobbi agresszív marketingtevékenységének
köszönhetően. Fontos kiemelni, hogy a ,,homo-lobbi" nem feltétlenül
azonos az aktív homoszexuálisokkal - ök a legtöbb esetben akaratlanul is
a lobbi eszközei.
A homolobbi a homoszexuális életformát
valami vidám dologként próbálja eladni (a ,,gay" kifejezés gondos
mérlegelés után lett erre kiválasztva), ami azt sugallja, hogy ez valami
örömteli dolog lenne, és maguk a homoszexuálisok kifejezetten
kívánatosnak tartanák ezt a hajlamot... A valóság azonban más képet
mutat.
Az, hogy a Szentírás értelmében elítélendőek a
homoszexuális cselekmények, közismert (bár maga a hajlam önmagában nem
jelent bűnt, ha nem párosul cselekménnyel). Kevésbé ismertek az ezzel
járó fizikai betegségek, illetve az a mentális és lelki teher, ami egy
ilyen hajlammal rendelkező személy vállára nehezedik. Arról nem is
beszélve, hogy a homoszexualitás a zsarolás talán legnépszerűbb alapja. A
pedofil és ephebofil cselekmények (és egy sor további perverzió) szinte
kizárólag homoszexuális egyénekhez köthetőek.
Elhallgatott továbbá a
homoszexualitás és az okkultizmus szoros kapcsolata, a különböző okkult
praktikák között gyakran fordulnak elő homoszexuális cselekmények.
A
témával ugyan sok jó anyag és összefoglaló lelhető fel, én a magam
részéről az eddigi legjobban összeszedett és legtárgyilagosabb anyaggal a
ChurchMilitant.tv-n találkoztam (videó):
http://www.churchmilitant.tv/cia/13homosexuality/
Szűcs Péter