2013. szeptember 15., vasárnap

Egyetlen menedéktek Anyám, a ti Királynőtök Szeplőtelen Szíve !


Tájékozódj – Mérlegelj – Dönts – Váltsd tetté, éljed !
Kedves Testvéreink! A zűrzavar, a bizonytalanság, az ellentmondásos nyilatkozatok, kijelentések, állásfoglalások napról napra fokozódnak minden téren, és mindannyiunkat érintenek. Sajnos, sokkal kevesebb azoknak a száma, akik ha homályosan is de el tudnak igazodni, megtalálták a „keskeny ösvényt”, és azon járnak, járunk, az Üdvösség útján.
A keresők, az eligazodni vágyók számára felkínáljuk a mi módszerünket, segítségünket: a „négy kategória – csoport”, elvét. I. A hithű keresztények. II. A sántikáló, bicegő keresztények. III. A névleges keresztényektől a hitetlenek, más felekezetek, stb. , vallások követőiig. IV. A Sátán hű követői, szolgái. Természetesen, csak nagyvonalúan tárgyalva, a részleteket ki-ki maga gondolja át.

I.A hithű keresztények csoportja

Tulajdonképpen azokból áll, aki ismerik és megélik az Evangéliumot, szó szerint, (és nem kiforgatva), saját szintjén, állapotának megfelelően. Szentírás, Szent hagyomány, egyházi Tanítóhivatal. (különös hangsúllyal a 1. Tessz 5,19-21-re, beleértve a magán-kinyilatkoztatásokat is)
Ebben az első helyen mint lelkiségi mozgalom, a Máriás Papi Mozgalom vezet, negyven éves múlttal, képzett tagsággal, papok, püspökök, és még bíboros is van. Bővebben, a „Kék könyv”, és M. G. Szt. Lajos „A tökéletes Mária-tisztelet”-ben. Ők képezik a „kisded nyáj” színe-javát.
Ebből a „forrásból” táplálkozik a Máriás Mozgalom is, mint laikus lelkiségi mozgalom.
Ide tartoznak mindazok az imacsoportok, amelyek valamely jelenési hely (esetleg látnok) hatására jöttek létre, a Szentlélek indítására, tértek meg és élnek mint gyertyatartóra tett mécsek.
Fontos, hogy ki-ki saját lelki ajándékainak mércéje, határai, és korlátain belül cselekedjék, nyilatkozzék, mert a Gonosz igyekszik köztünk is ellenségeskedést, konkolyt hinteni. (lásd. V. R. állásfoglalását a MDM, üzeneteivel kapcsolatosan, ha igaz, és nem egy szándékosan felnagyított elszólás).
Ezt a csoportot a MDM, Üzenetei által megtértek zárják. „AZ IGAZSÁG KÖNYVE” részletesen feltárja a második eljövetellel kapcsolatos eseményeket, történéseket, mostanáig sikeresen elhallgatott, eltusolt igazságokat, titkokat. (a nagy elutasítást, ellenzést kiváltó „okok”).
A Filippieknek írt levél soraival zárom:
Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és közös lelkesedéssel ugyanarra törekeztek. (minél többen, és jobban felkészülni a küszöbön álló eseményekre, megpróbáltatásokra, az érkező Úr fogadására, és az Új Paradicsom kapuin a Célba érni). „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt”. (2,1-3, 5).

II.        A sántikáló, bicegő keresztények csoportja        
Akik ismerik és megélik az Evangéliumot, de jelszavuk „a kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult”, tehát ritka kivétellel, nem foglalkoznak a magán-kinyilatkoztatásokkal, a próféciákkal, kivált ha nagyon meredekek, se a jelenésekkel, érdemben! Néha bosszúsak is, miért ad Isten ilyeneket, ha egyáltalán Tőle jönnek. A vasárnapi, langyos keresztények, a meghúzódók, széles skálája itt található, az alsó határ már összemosódik a harmadik kategóriával.
Amit figyelmen kívül hagynak az, hogy emiatt az idők jeleinek felismerését, értelmezését is tévesen fogják fel, és ennek nincsenek tudatában. Minden ajándék felülről adatik, de fel kell ismerni, el kell fogadni, akkor, és nem később. Jó példa erre a Medjugorje-i eset, két beijedt fiatal nem ment el a második jelenésre, helyettük másik kettő vállalkozott, sikerrel, utóbb hiába könyörögtek a kegyelemért, nem részesültek belőle.
Az Úr Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával a „Tábor hegyére”, majd a „Getszemáni kertbe” is, a többieknek kénytelen-kelletlen ezzel kellett szembesülniük.
A Kék könyv-be a Szűzanya szintén világosan kijelenti, ha leragadsz, és tovább nem akarsz válaszolni, követni, mást választok, hívok meg az Önfelajánlásra. Egyesek szerint ez zsarolás, lelkiismereti erőszak, fenyegetés. (Dr. S. János). Ne feledjük, az Urat követő tanítványok csoportja is egy adott ponton szembesült az Ajkát elhagyó „kemény beszéd”-del, és sokan visszahúzódtak közülük. Ő nem vonta vissza kijelentését, tanítását, majdnem provokálóan szegezte még a tizenkettőnek is  a kérdést: „Ti is el akartok menni?” A galibát ebből a csoportból azok idézik elő, akik megfontolás, meggondolás nélkül nyilatkoznak, sőt a szent hit és Egyház védelmében, valósággal hadakoznak ellenünk. (I. kategória). A negyedik csoport malmára hajtják a vizet. (jól tennék, ha Gamáliel farizeus magatartásán, álláspontján elgondolkodnának, Apcsel 5,34-42)

III.A névleges keresztények stb. csoportja

Ide tartoznak a „papirfoma keresztények”, ünnepnapi, esküvői, keresztelői, temetési stb. alkalmakkor megjelenő, egyházi illetéket, adót, kepét fizetők tömegei. Gyerekes hit és Egyház ismeretekkel. Lelkileg halottak, de a világi dolgokban nagyon ügyesen lavírozók, minden körülményben, helyzetben talpra esnek, mint a macska, de belül nagyon üresek, és ezt mesterien igyekeznek álcázni, elrejteni. Amit nem sejtenek, hogy az Ördög a keblén ringatgatja Őket, alig várja, hogy besétáljon velük Birodalmába a Pokolba!
A számtalan szekta, vallás és irányzatok, mind távol járnak, állanak az Egyetlen Igazságtól, amely Kinyilatkoztatásra került, Isten Egyszülött Fiában. Bizonyos „részigazságokat” , morzsákat tartalmaznak, de az esélyt a „Nagyfigyelmeztetéskor” kapják meg. Ez a „tábor” a legnépesebb, megmentésükért dúl a harc, a küzdelem az „I” és „IV” csoport tagjai között, A Szeplőtelen Szűz és Lucifer, Krisztus és az Antikrisztus között.

IV.A Sátán hű követői, szolgáinak csoportja

Élen azok járnak, akik tudatosan Neki szentelték magukat, kapcsolatban vannak Vele, kultusz által is hódolnak. Sátán imádókként emlegeti a köznyelv, de kevésbé ismertek. Becsapta őket, elhitetvén velük, hogy Ő és Jézus Krisztus egyenrangúak, mint plusz-mínusz, jobb-ball, yin-yang, reinkarnáció stb. Ezek a legnagyobb hazugságai, és hogy Birodalmába fő helyeken lesznek, eljött az Ők idejük, hogy Világ-uralomra jussanak, Új Világ Rend, Világ-kormány, (vezetője az Antikrisztus), és egy Világvallás, (vezetője a Hamis Próféta).
Fő jellemvonásuk, hogy leutánozzák a Szentháromságot: - Sárkány, - Antikrisztus, - Hamis Próféta. Sárkány, - Ős kígyó, - Ördög. A nagy Vörös Sárkány, (Jel 12, 3), - a tengeri vadállat, megkapja a Sárkány erejét, trónját, hatalmát, (Jel 13,1, 2d,...), és figyeljünk a 7. vs. tartalmára: „Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson!!!”, a szárazföldi vadállat, (Jel 13, 11-14,a,b), hasonlít a bárányhoz, de az előbbit szolgálja teljes erejével, mivel egyazon forrásból töltekeznek, és célt követnek.
A Kék könyv-be, a Szűzanya üzeneteiben kifejtette, a tengeri vadállat – a „szabadkőművesség”, okult hatalmával, rejtve, alattomosan működik, a  szárazföldi vadállat – az „egyházi szabadkőművesség”, szintén. A MDM üzeneteiben van részletesebb kifejtés is, ott fönt a csúcson, választójogú bíborosok, húszan vannak, de lefele is bőven van belőlük, egészen az alsó papságot is beleértve. És persze, ezáltal a híveket, imacsoportokat, közösségeket is elérte a fertőzés.
„Nagy az Én aggodalmam, mert az én Egyházam a gonosz erők hatalmában van, amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni. A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte – ahol Fiam, Jézus Helytartója székel – saját  központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére. Most is övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és vérpadra ítélni. A véres üldözés már az ajtók előtt van, és mennyien szóródnak szét közületek e szörnyű orkán heves viharától”. (K kv 1993. 12. 31).
Akkor mi a megoldás, hogyan tovább? „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” (Apcsel,2, 37c). Tájékozódj, mérlegelj és dönts ! Személyes a számadásunk is, a döntést, a választást, kinek-kinek egyénileg kell meghoznia, a Te talentumodról Te számolsz el, Én az enyémről adok számot.
Gyümölcseiről ismeritek meg a fát, jó fa – jó gyümölcsöt terem. Madarat tolláról – embert barátjáról. Ne feledjük, az Igazság mellbe – húsba vágó mindig, de utána édes Élet-erőt áraszt szét az egész testben, elindul a beteg részek gyógyulása is.
Fejtegetésemet egy idézettel zárom: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből !”,(Apcsel 2, 40b)  azaz a Sátán karmai közül.

http://www.uzenetek.eu/news/meg-mire-vartok-1/

Az utca embere

Nem pénzt kér, szólított meg a hajléktalannak látszó hajléktalan, amikor odalépett hozzám. Pénzt bárkitől kérhet az ember, mondta, de ha tőlem is kérne, akkor elrontaná azt, amiért most megszólított. Mert akkor én vagy adok neki, vagy nem, de mindenképpen továbbmegyek. Márpedig ő most ennél többet kér tőlem: azt, hogy hallgassam meg. Nem fog sokáig tartani, megfogalmazta szépen az egészet, készen van a fejében minden. Lesett rám, mondja, már napok óta várta, hogy mikor bukkanok fel az utcán. Tudta, hogy újságíró vagyok, és félt, hogy túl későn jövök.
Mert ő meg fog halni hamarosan. Mondta neki az orvos. Lehetne gyógyítani, de mire sorra kerülne, már késő lenne. Nem is erről akart velem beszélni, hogy ő meg fog halni. A halála az ő magánügye lesz, magával viszi a sírba.
Ezen felnevetett. Kérdeztem, mi ebben a mulatságos. Hogy nincs neki senkije, mondja, és nem lesz senki, aki eltemetné. Szociálisan fogják elkaparni a föld alá. Nem a Nemzet Halottja lesz, hanem nemzeti halott.
De inkább rátérne a lényegre. Arra, hogy ő hívő ember volt. De már nem az, mert látja és hallja azokat, akik hívőnek mondják magukat, és ettől háborog a gyomra. Hogy nem tesznek semmit a szegényekért, a hajléktalanokért. Az Iványi Gábor egyháza kivétel, de neki sincs elég pénze és ereje ahhoz, hogy mindent megoldjon. Ráadásul, tudja ő, szívatják az Iványit is, ahol csak lehet. Keresztbe tesznek neki, mert megorrolt rá a Zsebnapóleon. Pedig, annak idején ő keresztelte meg metodista szertartás szerint a Viktorék két nagyobb gyerekét. Aztán persze elsunnyogtak a keresztlevélért az Anikóval, visszakérték, mert már olyan körökben mozogtak, ahol nem divat metodistának lenni. Azért akart velem beszélni, mielőtt még meghal, mert én megírhatom, ha akarom. Nem mintha változna ettől valami, tudja ő, hogy nem változik itt semmi, legföljebb egyre rosszabb lesz, de ha megírom, talán mégis többen tudják.
Hogy őt, aki hívő ember lenne, mennyire zavarja, hogy az egyházak nem tesznek semmit a szegényekért. Sem a papok, sem a magukat kereszténynek mondó politikusok. A Tömjén Zsolti, már elnézést, ők az utcán így hívják maguk között a Semjént, ő sem tett még értük soha semmit. Csak ül a parlamentben, néha elmegy vadászni, lelő valami állatot, hizlalja a háját, ennyi.
Pontosabban, valamit azért mégiscsak tettek, igaz, azt sem értük, hanem ellenük. Megszavazták, hogy a hajléktalanok ne lakhassanak az utcán. Mintha ő hobbiból lakna az utcán, erre készült volna világéletében. Ha hozzá vágna a Tömjén Zsolti egy kétszobás lakást, mondja a hajléktalannak látszó hajléktalan, akkor azt mondaná, hogy igaza van. Mondjuk, rajta már az sem segítene, ő meghal hamarosan. De mások talán még élnek egy ideig.
Milyen szépen kitalálta a Tarlós Pityu, hogy eltüntetik az utcáról a hajléktalanokat. Amit nem látnak ugye, az nincsen. És el is fognak tűnni a hajléktalanok, nem csak ő az egyedüli, aki meghal hamarosan. Többen vannak, ismer néhányat, akiknek már nagyon kevés van hátra.
Na, csak ennyit akart volna mondani. És ne adjak neki pénzt, inkább írjam meg, amit mondott. Persze, csak akkor, ha van még hely, ahová az ilyet meg lehet írni.


http://balrad.wordpress.com/2013/09/15/az-utca-embere/

Bocsa József: Örökimádás

Az évközi 24. vasárnap (C év) olvasmányai
Mikről van szó a mai olvasmányokban?
  • A tékozló fiúról, vagyis egy fiatalemberről, aki kikéri örökségét, elmulatja, nyomorogni kezd, és visszatér atyjához. Nemcsak egy egyedi eset, hanem az emberiség egy nagy csoportját képviseli. Ez a fiatalembert úgy látszik a maga nyomorúsága segíti jobb belátásra.
    A másik a választott nép, aki elpártol Istentől, és bálványokat kezd imádni. Hasonló a tékozló fiúhoz.
    A harmadik szereplő Mózes, aki közbenjár a népért, igyekszik kiengesztelni, összebékíteni Istent és a népet. Könyörög Istenhez, hogy ne büntesse a népet. Isten meghallgatja könyörgését, visszavonja, felfüggeszti a büntetést, ami az ilyen bálványimádásért jár
    A zsoltár szerzője a nép nevében, és tékozló fiú nevében bűnbánatért, bocsánatért könyörög. „Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, az erős lelket éleszd fel újra bennem. Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem.”
    A szentleckében Pál apostol olyan bűnösnek vallja magát, mint a nép és a tékozló fiú. Bemutatja az irgalmas Istent, és hálát ad az ő irgalmáért. „Megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.” Dicsőíti, magasztalja őt ezért.„Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké!”
    A tékozló fiú történetének külön szereplője az idősebb, látszólag hűséges testvér. Ő sem makulátlan, mert benne is megfogalmazódott, hogy elkóborol, de talán nem volt hozzá bátorsága. Otthon is marad, Atyjánál is marad, meg nem is. Nem teljes szívvel van otthon. Nem örül testvére hazatérésének, irigykedik, féltékeny rá. Ebből látszik, hogy gondolatban ő is elkövette a bűnt, mert bár külsőleg elutasította, de mégis vágyódott rá.
    A legfontosabb szereplő a mai szentírási olvasmányokban maga Isten. Több alakban is feltűnik. Ő az, akinél Mózes közbenjár, és aki meghallgatja Mózes engesztelő, közbenjáró imáját. Ő a szertő Atya, aki bár elengedi fiát, de szomorkodik miatta, és várja hazatérését. Ő az asszony, aki elveszíti drachmáját, és nem nyugszik addig, amíg meg nem találja. És Ő a Jópásztor, aki az elveszett juh megkeresésére indul, és aki megosztja örömét barátaival és szomszédaival.
Vajon melyik szereplő helyzetében tudom leginkább beleélni magamat? Én vagyok a tékozló fiú, aki eltávolodtam Istentől, de már visszavágyom hozzá, de úgy érzem, hogy még nem találtam vissza? Hol tartok éppen? Vagy érzem a választott néphez való tartozásomat, érzem, hogy mekkora kitüntetés kereszténynek lenni, de mégis bizonyos bálványok fogságukban tartanak? Vagy én már szabad vagyok, visszatértem az Atyához, de szomorkodom gyermekeim, unokáim, hozzátartozóim miatt? Vagy én vagyok az idősebb testvér, aki talán sohasem távolodtam el nagyon Istentől, de igazán nem voltam eddig boldog amiatt, hogy Istenhez tartozhatok, és neki szolgálhatok? Vagy éppen Mózest érzem közel magamhoz, aki könyörög Istenhez népéért, szeretteiért, hogy Isten ne büntesse őket, hanem könyörüljön rajtuk. Vagy mennyire tudom átélni Isten szomorúságát, és vágyát tékozló gyermekei miatt?
Hozzám a legközelebb Mózes alakja áll, aki közbenjár Istennél a népért, a bűnösökért, hogy ne igazságosan büntesse őket, hanem legyen könyörületes hozzájuk.
A váci piarista templomban már több mint 10 éve szombatonként egész nap nyitva van a templom, ki van téve az Oltáriszentség. És a hónap minden 3. péntekén 24 órás szentségimádás van. Akik érzik ennek áldásos hatásait, azokban fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne, ha más napokon is nyitva lenne a templom, és oda lehetne járulni a szentségi Jézus elé. Így jött létre egy szentségimádási kápolna kialakításának a terve, amely a megvalósítás szakaszába érkezett. Mindezidáig abban gondolkodtunk, hogy reggeltől estig lesz majd nyitva a kápolna. Az elmúlt héten azonban találkoztam a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai friss alapítású szerzetesrend egyik társalapítójával, amely szerzetnek egyik küldetése, hogy megszervezzék minél több felé a világon az állandó szentségimádást. Itt a különböző nyelvű elérhetőségeik.
P. Justo Antonio Lo Feudo MSE atya szólt arról, hogy a szentségimádás, amely a szentmisében, vagy a szentmisén kívül történik nem helyettesíthető semmi más ájtatossági formával, hiszen itt Jézus valóságosan jelen van. Ugyanúgy találkozhatunk vele, mint az apostolok, mint azok, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, és találkoztak vele. Beszámolt az atya arról, mit jelent, ha egy helyen örökimádás van. Azt mondta, ez óriási kegyelem, ott megnyílik az ég, a mennyország a földre száll. A mennyben örökké imádják Istent. Ez valósul meg ott is, ahol ezt bevezetik, ahol beindul az örökimádás. Falvakról is beszámolt, ahol ezt meg tudják szervezni önerőből és felvállalják. Ezeken a helyeken megtörik valami módon a gonosz hatalma. A Szeretetláng naplóban is az szerepel, hogy ahol állandó szentségimádás van, ott megvakul a sátán, nem látja, elengedi foglyait, kiszabadulnak rabságából. Ott papi és szerzetesi hivatások támadnak. Biztonságban érezhetik az emberek magukat. Nagyon nagy áldás ez az egész helység, de a tágabb környezet számára is. A mi esetünkben az egyházmegye számára is az lenne, hiszen Vác nem egy átlag magyar város, hanem püspöki székhely is. Tudtommal Magyarországon nincsen hely, ahol állandó, megszakítatlan szentségimádás folyna. Budapesten, az Örökimádási templomban is csak nappal van kitéve az Oltáriszentség.
Beszámolt arról is, az atya, hogy technikailag ez hogy működik, mi ennek a szervezési oldala. A cél az, hogy legyen legalább 168 ember, aki vállalkozik arra, hogy hetente egy órát csendben szentségimádásban tölt. Kell hozzá egy főszervező, négy napszaknak a szervezője, és 24 olyan személy, aki a nap 24 órának a gazdája. Ez összesen 29 szervezőt jelent, akik benne vannak a 168-ban.
Nemrég találkoztam Mindszenty József boldoggá avatásának magyarországi posztulátorával. Azt mondta, boldoggá avatásához még egy (vagy több) csoda is hiányzik. Kérem Mindszenty bíboros közbenjárását, hogy sikerüljön megszervezni ezt az állandó szentségimádást itt Vácon. Ha sikerülne, azt csodának lehetne tekinteni. A másik ilyen csoda lehet, ha felépülne végre a Szent Anna réten a Normafa közelében az engesztelő kápolna, és ott is meg lehetne szervezni ezt az állandó szentségimádást, hiszen az engesztelés legfontosabb kifejeződése éppen az Oltáriszentség előtti engesztelés, közbenjáró imádság, hogy Isten könyörüljön a tőle eltávolodott tékozló gyermekein, bálványimádásba esett népén, ahogyan ezt Mózes tette, és az utána következő oly sok szent engesztelő. Mindszenty bíborosnak szívügye volt az engesztelés, és magát is engesztelő áldozatnak tekintette. Ezért vállalta hosszas töprengés után a bíborosi kinevezést is. Ezért kérjük a közbenjárását e két helyen a kápolna kialakításáért, illetve felépítéséért, és bennük az állandó szentségimádás megszervezéséért.
Ami rajtunk múlik, azt is meg kell tenni. A váci szentségimádási kápolna kialakítása remélhetőleg hamarosan megindulhat. Kérjük az imádságot ennek ménél előbbi megvalósulásáért. És aki a váciak vagy Vác környékiek közül szívesen rááldozna hetéből egy órát a szentségimádásra, az adja meg elérhetőségét a váci örökimádás fő szervezőjének, Rózsahegyi Margitnak rhegy@freemail.hu Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
A következőt kérjük megírni: A napnak melyik szakaszában tudnám hetente egy alkalommal vállalni az egy órás szentségimádást: délelőtt (6-12 óra), délután (12-18 óra), este (18-24 óra), vagy hajnalban (0-6) óra. Kérjük azt is jelezni, hogy szívesen lennék-e egyik szervezője ennek a szentségimádásnak (ez elsősorban telefonon vagy e-mail-ban való egyeztetéseket jelent). Indulásnak ennyi elég. Ha már van elég jelentkező, a szervezők segítségével egy adott időben elindulhat a szentségimádás, ill. akadályoztatás esetén a helyettesítés megoldása. Imádkozzunk addig is, hogy az építési hatóság engedélyének a birtokában hamarosan elindulhasson a kápolna kialakítása.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/2013-09-15-10-06-41

Beszámoló az idei Szeretet Földje Találkozóról

Az idei Szeretet Földje Találkozó szeptember 14-én volt, ezen belül a lelki napra a törökbálinti katolikus templomban került sor. A lelki nap témája: A Szentlélek erejében - „karizma-bemutató”. Lehet, hogy kissé szokatlan a szóhasználat –„karizma-bemutató”? Már hallottunk sokféle bemutatóról, de felmerülhet a kérdés: Szabad a karizmákról ilyen módon beszélni?
Igen, sőt szükséges!
Tekinthetjük különlegesnek a karizmákat, de akkor egész létünket, életünket is különlegesnek kell tekinteni. Nem a „hétköznapi” ellen szólok. Van egyáltalán „hétköznapi”? Vegyük észre, hogy Isten csodálatos életében akar részesíteni minket! Adjunk hálát érte!
Ezért a karizmákról kell szólni, kell róla tanítani és megosztani a tapasztalatainkat.
Az egész napos program dicsőítéssel kezdődött, melyet a Te Deum együttes zenei szolgálata tett örömtelivé. Sipos Gyula a karizmák sokféleségéből a nyelveken szólást, a nyelvek magyarázatát, az ezen keresztüli tanítást, az ismeret szavát és a prófétálást emelte ki. Előadásából kiderült, hogy a karizmák a szeretet szolgálatában és a használat során növekednek és a „jelek” nem megelőzik a szeretetben szolgálókat, hanem követik őket. Az előadás közben agy testvérünk tanúságot tett arról, hogy amikor imádkoztak érte, a közbenjáró ima során olyan dolgokat mondtak el neki róla, amiről ő senkinek se beszélt - Isten szavai, tanácsai békét teremtettek szívében. Vigasztalást, erőt kapott és vágy ébredt benne, hogy megújítsa Istennel való kapcsolatát.
A tanítás után bemutatásra került a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázatának ajándéka. Közösen imádkoztunk is a nyelvi ima ajándékáért, amit többen meg is kaptak a templomban (kézfeltartással jelezték). Utána egy vállalkozó szellemű testvérünk nyelvi imájának magyarázatán keresztül tanítást kaptunk Istentől. (Gyula közreműködött a nyelvek magyarázatában és Szent. Pál szentírási szavaival buzdított minket ezen ajándékok elkérésére és gyakorlására, hogy lelki épülésünkre szolgálhassanak. )
Utána szó volt a próféciákról és arról, ezek milyen módon jelenhetnek meg életünkben, majd kértük az Úrtól ezt a kegyelmi ajándékot. Több testvérünk kapott egymást megerősítő próféciákat az Úrtól, amelyeket elmondtak a mikrofonba. Különbözőképpen hangzottak, de a lényegüket tekintve így szóltak: Szeretlek benneteket, térjetek vissza hozzám, kiválasztottalak benneteket, szolgálatra hívtalak benneteket…
Nagyon jó volt Istennel tölteni az egész napot, őt dicsérni, tőle tanítást kapni és az ő üzeneteit hallani.
A lelki nap délelőtti második részében, Nyuli Gábor a Cor et Lumen Christi közösség tagja tartott előadást és buzdítást Isten igéjének szabadító,, gyógyító erejéről. Az előadása szó szerint Isten igéjére épült. Jézus Krisztus szavait, tanítását, ígéreteit idézte fel.
Az előadás egy fiatalasszony tanúságtételével zárult, aki hálát adott Istennek lelki gyógyulásáért és újjászületéséért.
Nyuli Gábor és felesége Tobish Bori vezetésével együtt imádkoztunk sokféle betegségből való gyógyulásért. Több gyógyulás történt a helyszínen. Térd-, gerinc-, ízületi gyulladások-, nagyothallás gyógyulását, látás javulását tapasztalták meg többen közülünk, melyekről azonnal beszámoltak a közösség előtt. Együtt örültünk velük és ez nem csekélység, mert a templom tele volt.
A napot a délutáni gyógyító mise koronázta meg. Bohn István atya, törökbálinti plébános misézett. A szentmisén további gyógyulásokról hallottunk az ismeret szava által, melyet Sipos Gyula testvérünk tolmácsolt. Isten gyógyító ereje átjárt minket, sokunkat megerősített és megszabadított. A szentmise után közbenjáró imaszolgálat volt. A helyi és környező karizmatikus imacsoportokból jöttek azok a testvérek, akik vállalták, hogy kettesével párt alkotva imádkoznak azokért, akik kérik. Én is az egyik keresztény testvéremmel imaszolgálatot vállaltam. Többek között egy testvérpár jött hozzánk, hogy együtt imádkozzunk velük. A tabernákulum előtt álltunk. Mivel nem volt helyismeretük, felhívtuk a figyelmüket, hogy itt van Jézus, forduljunk felé. Boldog mosollyal fordultak Jézushoz. Megfogtuk egymás kezét és elmondtuk a Miatyánkot. Egyikük súlyosan fogyatékos volt, ezért nagyon lassan imádkoztunk. Nem is mondtunk más imát, Isten köztünk volt, fogta kezünket, éreztük a szeretetét – nagyon szép élményben volt részünk.
A lelki nap után még a Falumúzeumban volt egy kiállítás-megnyitó, amire szintén mindenkit szeretettel vártak – és ezzel lett vége a Találkozónak.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A sötétség tana – a nagy hitehagyás, amely Egyházam ágyékából fog fakadni – sűrű ködként fog leereszkedni