Amibe a magyar lakosságot nem avatják be – a Széll Kálmán program brüsszeli tervezete
Igaz demokratához méltóan az ország irányítása megmondta a lakosságnak, mit fog csinálni a következő három évben. Bár leginkább csak a pénzügyminiszter. Először is azt szeretnénk leszögezni, hogy ez a tervezet kiváló példa az ország irányítása és a magyar nemzet viszonyára, hiszen bár a magyar lakosság életébe való beavatkozások sorozatáról van szó, az angol program tartalmazza a konkrétumokat, a magyar lakosság tájékoztatása pedig mindösszesen egy kétes értékű előadásra, és az ahhoz tartozó, semmi konkrétumot nem tartalmazó háttéranyagra korlátozódik. Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy a szöveg vagy az Európai Unió vezetése számára készült csak el összesített formában, ami a magyar lakosság teljes semmibe vételét jelenti, vagy a tervezetet először angol nyelven dolgozták ki, majd a magyar lakosság csak egyfajta ködös tájékoztatást kapott arról, hogy mit is terveznek, ami nyílt beismerése a magyar állam nemlétének, és annak, hogy a magyar lakosság minden ügyét közvetlenül az Európai Unió vezetősége irányítja. A program közönséges pszichológiára épít, az első megállapításai kizárólag a tervezet legitimációját szolgálják. Azt a problémát veszik elő, amit még a legradikálisabb filoszemita is kezelendő problémának tart, és ez az államadósság. Mindazonáltal, a program közönséges százalékokat mutat be, szó sincs konkrét adatokról, később számonkérhető pénzösszegről. 2014-re százalékosan tervezik csökkenteni az államadósságot, és ezt a százalékot az államadósság mai állapotához mérik, mert az eredeti összeghez nem mérhetik – hiszen azt már többszörösen ledolgoztatták a néppel.
Már megszokhattuk, hogy egy demokratától nem hallhatunk konkrétumot, de foglalkozzunk most inkább az ígért átalakításokkal. A tervezet keretében hozzányúlnának a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az oktatás szerkezetéhez, de átalakítanák az állam és az önkormányzatok viszonyát, és természetesen bevetették a szokásos hitelesítő eszközt: a bürokrácia elleni harcot is. Matolcsy szerint a legfőbb probléma az egyre növekvő államadósság, és azon belül is az, hogy ennek nagy részét külföldre törlesztjük. Ez áll legalábbis a magyar változatban, mivel a lakossággal is el kell valahogy fogadtatni a dolgot, de a későbbiekben kiderül, hogy az eredeti angol változatban ez hogy van előadva. Megtudhatjuk, hogy Magyarországon hihetetlenül alacsony a foglalkoztatási arány, iszonyatos összegeket emészt fel az úgynevezett szociális védelem, és más országokhoz képest kínosan keveset költünk rendfenntartásra, mindeközben pedig nemzetközi viszonylatban rendkívül alacsony a műszaki diplomások aránya, az európai országok között arányaiban nálunk részesülnek legtöbben rokkantsági ellátásban, és mindemellett Magyarország teljességgel versenyképtelen - bármit is jelentsen az, azon kívül, hogy ennek segítségével legitimálni lehet a „szabadpiaci” rombolást. Az államadósság alakulásáról megtudhatjuk, hogy GDP-arányosan számolva voltak időszakok, amikor csökkent az államadósság, ez természetesen a Fidesz-ciklus idején volt tapasztalható, ezért a népnek muszáj elhinnie, hogy ők meg tudják oldani a problémát. Természetesen azt nem említi, hogy az államadósság összege megléte óta folyamatosan növekszik, és egyáltalán nem csak az infláció mértékével… Mivel az EU GDP-arányos törlesztést szab meg, ezért e téren az GDP-arányos mutatókkal játszanak, ami mint tudjuk, semmit nem jelent, mivel azt a lakosságnak egy igen szűk rétege állítja elő.
Miután felsorolja az eddig is ismert tények igencsak cenzúrázott változatait, azt gondolnánk, hamarosan a lényegre tér, de nem. Az adósság csökkentésére megoldásként említi a beruházási ráta emelését, vagyis a szűkös források ellenére további költekezések beütemezését javasolja, hiszen a jól megszokott berögződés azt mondja: „folyamatos növekedés, fenntartható fejlődés, és majd minden jó lesz”. Sokadjára is megemlíti, hogy 3% alá csökkentik az államháztartási hiányt, de továbbra sem ad semmiféle érthető magyarázatot arra, miért akarnak hiányt fenntartani a költségvetésben, miért nem csökkentik a kiadásokat arra a szintre, ahonnan megkezdődhetne a nemzeti vagyon újbóli felhalmozása. Azt mégsem mondhatja, hogy azért, mert nem áll érdekükben. Megemlíti a beruházási hatékonyság növelését, és más hasonló dolgokat – szintén konkrétumok nélkül, nehogy a határidő lejártával majd számonkérhető legyen. A szövegelés teljes egészében egy legitimációs propaganda. Megtudhatjuk, hogy a magánnyugdíj-pénztárakból elvett pénzeket az államadósság törlesztésére fordítják, és hogy ez mennyire megéri, hiszen látványos százalékos csökkentést érhetünk el vele az államadósságban, és hogy folyamatosan csökken az államháztartási hiány, ami 2014 végére már 1,9% lesz.
Tervezik egy államadósság-csökkentő alap létrehozását is, amit nagyrészt a bankadóból és elektronikus úthasználati díjból kívánnak fedezni. Ami annyit jelent, hogy a lakossággal közvetlenül fogják kifizettetni azt az államadósságot, amit a zsidó kollaboráns kormány néhány tagja önkényesen vett fel, és a nemzet gazdasága szempontjából semmi gyakorlati haszna nem volt, csak az ő pozícióikat biztosította be.
De ha a bankok megadóztatásából és a befizetett magánnyugdíjak összegéből akarják kifizetni az államadósság aránylag kis részét, mit tesznek az ellen, hogy a bankok a profit csökkenését kifizettessék a lakossággal, és miből akarják majd fedezni a továbbiakban kifizetendő nyugdíjak összegét?
Vannak bizonyos rejtett utalások, amik a lakosság számára jól hangzanak, de a valós értelmüket homály fedi. A program eredményeként a leggyorsabb adósságcsökkentést, és a legrugalmasabb munkaerőpiacot, a leggyorsabb versenyképesség-emelkedést nyújtják ígéretként. De mit is jelent ez? A rugalmas munkaerőpiac otthon nélküli, pénzzel akárhova rángatható rabszolgák tömegét jelenti. Hogyan is érhetik el mindezt? Bár rövidtávon százalékosan csökkentik az államadósságot, hosszú távon ezt ráterhelik a lakosságra: a szociális juttatásokat a minimumra csökkentik, az infláció növekedésével párhuzamosan a fizetések reálértéke nem fog növekedni, hiszen a beruházások nagy része külföldi kézben van, és egy multinacionális cég, ha olcsóbb munkaerőt talál egy másik országban, hát áthelyezi a telephelyét, így teljesen hidegen hagyja, hogy a magyar lakosság nem fog megélni a kapott fizetésből. Mihez vezet a fizetések reálértékének csökkenése? Mivel a mesterségesen gerjesztett mániákus fogyasztói hajlam ellen semmit nem tesznek, hiszen az a rendszer működésének egyik mozgatórugója, a folyamat a lakosság további eladósodásához vezet, ami különösen magas kamatú hitelekkel fog történni, hiszen a bankok a megadóztatásukat a lakossággal fogják kifizettetni. Végül majd a nép nem bírja az adósság törlesztését, és nemzetközi nyomásra folytatódnak a tömeges kilakoltatások, így további többszázezres embertömegek kerülnek majd nem az utcára, hanem olcsó albérletekbe. Nincsen saját otthonuk, így nincs mihez kötődniük, ha az adott helyen nincs munkalehetőség, már költöznek is át máshova. Kész a mobil rabszolga, kész a demokraták által istenített rugalmas munkaerőpiac.
Mit nem említ a magyar lakosságnak, amit a külföld felé nyíltan és egyenesen megmond? Először is, az államháztartási hiány csökkentésének hangoztatása nem a magyar lakosság érdekében történik, hanem hogy a maastrichti szerződés kritériumaihoz való igazodással az ország kockázat-besorolása javuljon, vagyis jogosult legyen újabb hitelek felvételére. Az angol szövegben konkrétan megemlíti: a bankadó, aminek 97%-a a nyugdíjkasszába megy vissza (nem ám az adósság közvetlen törlesztésére létrehozott alapba, mint ahogy magyarul mondják) szükséges ahhoz, hogy a strukturális reformok megvalósítását fedezzék belőle. Tehát elköltik a bankadót, és elköltik a nyugdíjat is, de ugyanakkor azt mondják, a bankadót és nyugdíjat félreteszik egy adósságkezelési alapba. Miből fogják akkor fedezni a később felmerülő költségeket? Az angol szövegben erre is megadják a választ: a valutaárfolyam jelenlegi alakulása mellett a strukturális reformok évente további 70 milliárd forint terhet rónak a háztartásokra. A lakosság fizetésképtelensége a bankrendszer azonnali összeomlásához vezet, ezért javasolják, hogy a Magyar Nemzeti Bankba helyezett külföldi letéteket vonják ki, mert az magával rántaná más országok bankrendszerét is, és engedélyezzék a bankok további megadóztatását. Az EU vezetését azzal kívánják meggyőzni, hogy a strukturális reformok 2012-re plusz 500 milliárd, 2013-tól 2015-ig pedig évente újabb 900 milliárd korrekciós igényt jelentenek majd, ami miatt az ország majd újabb IMF hitelt venne fel. Hogy konkrétan mekkora összeggel csökkentik az államadósságot, az nem derül ki, de az angol szövegből kiderül, hogy további 3200 milliárd forint IMF hitelt akarnak felvenni a későbbiekben. A nyugdíj kifizetésének időbeli eltolását azzal oldják meg, hogy növelik a nyugdíjkorhatárt, így az majd csak akkor jelent újabb jelentős pénzösszeget, amikor az ország már felvette az újabb IMF hitelt. (a most középkorú, még aktív lakosságnak jelentős része nyugdíjba menne az elkövetkező években, és a gyermekvállalási hajlandóság fokozatos csökkenése miatt az azt követő generáció már sokkal vékonyabb társadalmi réteget jelent, ami nem fogja tudni eltartani a közel négymillió nyugdíjast, és a folyamat végül a nyugdíjrendszer összeomláshoz vezet)
Tehát a nyugdíjkorhatárt megnövelik, demokratához méltóan oldják meg a problémát: képesek akár három évre is előre gondolkodni, aztán „majd meglátjuk” alapon felvesznek egy újabb IMF hitelt. Mindemellett a jövőben ki akarják szélesíteni azt az igencsak vékony társadalmi réteget, ami még munkavállalásra alkalmas, emiatt kell átalakítani az oktatási rendszert, amiben már újabb érettségi követelmények lesznek: szociális munka lesz az érettségi megszerzésének feltétele.
Nem kell túl sokat gondolkoznunk ahhoz, hogy meglássuk azt, amit eltitkolnak előlünk, hiszen már a saját hazugságaikon sem látnak át, amik emiatt könnyen tetten érhetőek. Szervezetünk csakis kizárólag azért foglalkozott ezzel a programmal, hogy felhívjuk rá a figyelmet: a zsidó kollaboráns kormány módszeresen hülyének nézi a lakosságot, és már nem is érzi úgy, hogy az intézkedései részleteibe be kellene avatnia a magyar felet is. A demokrácia minden társadalomban egyfajta rövidlátásban szenved: demokrata politikusok körében hihetetlen előrelátónak számít az ember, aki akár négy évre előre el tud tervezni dolgokat. Még mindig ilyenektől várjuk a társadalom hosszú távú tervezését, demográfiai folyamatok befolyásolását?
Családbarát adóprogram, vagy a felmerülő korrekciós összegek lakossággal való kifizettetése, lehetőleg még az újabb választások előtt?
Egységes Magyarország Mozgalom - Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
