Vörös
festékkel locsolták le Szentendrén, Izbég városrészen található
feszületet. A Szent András plébánia felügyelete alá tartozó emlékhely
sátánista meggyalázása időzített provokáció volt, hiszen Advent második
hetében járunk. Elképzelhető, hogy a hanuka "ünnepén" felállított,
köztérre kirakott vasrudak megrongálására érkezett válasznak lehet
minősíteni. Őszintén reméljük, hogy a rendőrség nagy erővel veti rá
magát az ügyre és kellő apparátussal kezdenek nyomozni. Csak remélni
tudjuk azt is, hogy nem titkosítják majd 80-90 évre a nyomozás
eredményeit.
Dunai IstvánUram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2013. december 14., szombat
Erősödik a homoszexuális propaganda Németországban
Az
Európában elszaporodó buziellenes atrocitásokra hivatkozva komoly
médiapropagandába kezdett a homofóbia ellen a GQ nevű szennymagazin.
Véleményük szerint Európában - főleg természetesen Oroszországban, ahol
törvényt is hoztak a buzik ellen - tombol a homofóbia. A világ számos
országát felsorolták, ahol (szerintük) nincsenek kellőképpen tolerálva a
szerencsétlen védenceik. Európából még mint különösen homofób országot
Oroszországon kívül, kiemelték Magyarországot és Szerbiát. Továbbá,
szerintük a homofób megnyilvánulások rossz színben tüntetik majd fel a
jövő évi téli olimpiát is. Ennek megfelelően a fent említett médium
országszerte közlekedési eszközökön, köztereken jelentet meg plakátokat,
melyeken csókolózó férfiakat láthat az utca embere. A képen látható
alanyok hivatalosan nem homoszexuálisok, csak "felvállalták" a szegény,
szerencsétlen, elesett buzikkal a közösséget. Ismert színészekről,
sportolókról, zenészekről van szó. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy
a reklámsorozatban szereplők valamennyien férfiak, nők nem szerepelnek a
képeken.
Herbert
Grönemeyer és August Diehl. Egyikük egy ismert zenész, a másikuk
színész Németországban. Mindenkit besoroznak és megvesznek, csak hogy a
szodómiát népszerűsítsék.
Németországban
jelenleg a nemzeti megnyilvánulás legcsekélyebb formáját is brutális
büntetéssel torolják meg, Európában itt a legerősebb a holokausztvallás,
ám ez nem volt elegendő, most egy másik vallást kreálnak. Az agymosott
többség pedig "ha nem értek vele egyet nem nézek oda" alapon viselkedik.
Megteheti, hiszen a pénztárcájával befogják a száját. Ha a német nép
nem méri fel, hogy mi történik vele, egyenes az útjuk a történelem
süllyesztőjébe.
A témában érdemes elolvasni korábbi elemző írásunkat is.
Dévai IstvánBergoglio személyes hitvallása 44 évvel ezelőtt
14. Bergogliot 1969. december 13-án, 4 nappal 33. születésnapja előtt
szentelte pappá Cordoba érseke, Msgr. Ramón José Castellano. Néhány
nappal felszentelése előtt a 33 éves Bergoglio megfogalmazott egy
személyes hitvallást.
„Confessio”-ját Stefania Falasca újságírónő hozta nyilvánosságra, aki
1988-tól 2012-ig a katolikus magazin, a 30Giorni szerkesztője volt.
Azóta többek között az olasz püspöki konferencia hivatalos lapjánál, az
Avvenire-nél dolgozik. Falascát Bergoglio már megválasztásának estéjén
22 órakor felhívta telefonon. Ő és férje, aki évekig Buenos Airesben
élt, nagyon közeli barátságban van Bergoglioval.
Pénteken, december 13-án Falasca az Avvenire-ben nyilvánosságra hozta Bergoglio 1969-es confessioját. Ferenc már évekkel ezelőtt átadta neki ennek kézírásos másolatát.
A confessio „Bergoglio atya személyes, 1969-ben, nagy spirituális intenzitás pillanatában, röviddel a pappá szentelése előtt leírt vallomása. Amikor férjemnek és nekem átadta ennek kézírásos másolatát, azt mondta, hogy ezt ma úgy, mint akkor aláírja”, írta Falasca. Hitvallásában Bergoglio atya megemlíti paptársát, a jezsuita Duarte atyát, akinél 1969. szeptember 21-én gyónt meg.
Pénteken, december 13-án Falasca az Avvenire-ben nyilvánosságra hozta Bergoglio 1969-es confessioját. Ferenc már évekkel ezelőtt átadta neki ennek kézírásos másolatát.
A confessio „Bergoglio atya személyes, 1969-ben, nagy spirituális intenzitás pillanatában, röviddel a pappá szentelése előtt leírt vallomása. Amikor férjemnek és nekem átadta ennek kézírásos másolatát, azt mondta, hogy ezt ma úgy, mint akkor aláírja”, írta Falasca. Hitvallásában Bergoglio atya megemlíti paptársát, a jezsuita Duarte atyát, akinél 1969. szeptember 21-én gyónt meg.
A „hitvallás” már 2010-ben megjelent Argentínában egy könyvben, melyet
Sergio Rubin és Francesca Ambrogetti írt (A jezsuita. Beszélgetések
Jorge Bergoglio SJ bíborossal).
Jorge Mario Bergoglio SJ személyes hitvallása, 1969.
Akarok hinni az Atyaistenben, aki fiaként szeret engem, és Jézusban, az
Úrban, aki lelkét az életembe öntötte, hogy megnevettessen és így engem
az örökélet birodalmába vezessen.
Hiszek a történetemben, melyet átjárt Isten szeretetének tekintete, és
engem a tavaszi napon, szeptember 21-én [déli félteke!] találkozáshoz
vezetett, hogy meghívjon engem, hogy kövessem.
Hiszek a fájdalmamban, mely meddő az egoizmus miatt, amelybe menekítem magam.
Hiszek lelkem elégtelenségében, mely elnyelni igyekszik, anélkül, hogy adna … anélkül, hogy adna.
Hiszem, hogy a többiek jók, és hogy nekem őket félelem nélkül szeretnem
kell, és anélkül, hogy valaha elárulnám őket, hogy magamnak ezzel
biztonságot keressek.
Hiszek a szerzetesi életben.
Hiszem, hogy sokat akarok szeretni.
Hiszek a mindennapi, égető halálban, melytől menekülök, ami azonban mosolyog rám és arra hív meg, hogy elfogadjam.
Hiszek Isten türelmében, elfogadva, jó, mint egy nyári éjszaka.
Hiszem, hogy apám a mennyben az Úrnál van.
Hiszem, hogy Duarte atya is ott az én papságomért közbenjár.
Hiszek Máriában, anyámban, aki szeret engem, és soha nem fog elhagyni.
És várom minden nap meglepetését, melyben a szeretet, az erő, az árulás
és a bűn megmutatkoznak, melyek engem ama csodálatos arccal való végső
találkozáshoz fognak vezetni, amitől én, nem tudom, hogyan, állandóan
menekülök, amit azonban megismerni és szeretni akarok.
Amen.
[No komment – mindenki alkosson maga véleményt, a szövegről is, meg
arról az „alázatosságról” is, amivel ezt az abszolút személyes – és mind
tartalma, mind együgyűsége miatt szégyellnivaló – szöveget, a
legalázatosabb Bergoglio terjesztette. Mindenki ír gyerekkorában
verseket, de ezeket a többség felnőtt korában elégeti, mert retteg,
nehogy mások kezébe kerüljenek.]
(forrás: www.katholisches.info – 2013.december 14.))
Egy jó döntés - ha megvalósul
Az Igazságügyi Minisztérium január
1-étől szabályozná a kiskorúak által elérhető internetes felületeket. A
szolgáltatóknak kötelező lesz olyan ingyenes programokat biztosítani,
amelyek segítségével megakadályozható, hogy a kiskorúak elérjék a
veszélyes tartalmakat - mondta az InfoRádiónak a tárca államtitkára.
Hozzátette, szeptembertől a törvényi szabályozásnak megfelelően minden
köznevelési intézményben kötelező lesz a szűrő szoftverek feltelepítése a
számítógépekre.
A
játékszoftverek esetében kötelező lesz a 18 éven aluliaknak nem
ajánlott tartalom feltűntetése. Ez különösen az agresszív és néha
szexuális tartalmú szoftverekre vonatkozik, ezeket a gyermekek eddig
korlátozás nélkül használhatták. A megvásárlást egyelőre nem szeretnék
korhatárhoz kötni, mert a játékokat javarészt a szülők veszik meg. Ha
azonban látványosan megnő a fiatalkorú vásárlók száma, akkor nem zárható
ki ennek a szabályozásnak a bevezetése sem - tette hozzá Balatoni
Mónika.
Az
államtitkár kiemelte: a szabályozással a szülők figyelmét is szeretnék
felhívni arra, hogy mennyire fontos a tudatos internetezésre való
nevelés, hiszen napjainkban a fiatalkorúak nagy része - akár már 6 éves
korban is - naponta több órát tölt a világhálón.
A
minisztérium "Az internet nem felejt" című projektje a középiskolások
figyelmét hívja fel a felelős internet használatra. Különböző felmérések
szerint minden harmadik gyereket zaklattak már kortársai a közösségi
oldalakon legalább egyszer. Ez a jelenség nem csak Magyarországon mutat
növekvő tendenciát, hanem egy világszerte ismert probléma. Hazánkban már
az igazságszolgáltatás látókörébe is kerültek olyan feljelentések, ahol
fiatalkorúak egymást zaklatták, zsarolták az interneten - mutatott rá
Balatoni Mónika.
Emellett
a program arra is koncentrál, hogy a fiatalok hányszor osztottak meg
olyan adatokat, fényképeket a világgal az interneten, amelyek más
emberekkel szemben adatvédelmi szempontból jogsértők. "A legfontosabb,
hogy tudják, az internetre feltöltött tartalmak egy életre megmaradnak" -
figyelmeztetett Balatoni Mónika, társadalmi kapcsolatokért felelős
államtitkár.
(inforadio)
Karácsonyi történet
Vastag
hótakaró borította már a várost. A várost, ahol kezdő tanárként
dolgoztam. Fiatal tanárként ebben a budaőrsi iskolában nem mindig
sikerült megrendszabályoznom a sok vásott nebulót. A második osztályos
gyerekek inkább játszani akarnak, mint tanulni. De most minden
kisgyermek csillogó szemekkel, átszellemülten várta a karácsonyt, az
ajándékosztást és persze a téli szünetet. Emiatt igen jól viselkedtek,
én pedig örültem, hogy nem kell szigorú fellépéseket foganatosítanom.
A
szünet véget ért, az első tanítási napon nagy nyüzsgés volt az
osztályteremben. Osztályfőnök lévén, kicsit könnyedebb napot
engedélyeztem.
-
Gyerekek! Most mindenki mesélje el szépen, mit kapott karácsonyra! -
mondtam. Sorra jöttek a történetek, biciklikről, elektromos szánkókról,
márkás ruhákról, számítógépes játékokról, Spanyolországban eltöltött
karácsonyról. Kelemen Istvánka következett a sorban, tudtam róla, hogy
szülei szegények, ő pedig egyenességével, tanulmányi eredményeivel az
osztály előtt járt. Nem tagadom, mikor ezeket a sorokat írom, ennyi év
után is könnyben áll a szemem, ha arra a gyönyörű, karácsonyi történetre
gondolok, arra az elragadó, gyermeki őszinteségre. Elmesélte, hogy
karácsonykor a szüleivel elutaznak a nagyszülőkhöz, egy kis, Nógrád
megyei faluba és ott töltik az ünnepeket. Még élnek a dédszülei és
együtt mentek el betlehemezni. Nagy téli kucsmát húznak a fejére, ami
csúszkál ide-oda, de mit számít ez az apróság, miközben ő a felnőttekkel
betlehemezhet. Feldíszíti a jászolt, ami mindig ámulatba ejti.
Karácsony előtt a nagyszülők disznót vágtak és ott is segíthetett az
előkészületeknél és a munkálatokban. Egyedül töltött kolbászt és hurkát.
A jókedvű felnőttek történetein pedig együtt kacagott
unokatestvéreivel. A karácsonyfát közösen díszítették fel és az egész
család együtt ment az éjféli misére. Csengőszó ad jelet, ha be lehet
menni a nagyszobába, ahová a Jézuska az ajándékokat viszi. A fa alatt ő
is megtalálta az ajándékát, egy kis szánkót és egy meleg kiskabátot.
Dédmamája arról a karácsonyról mesélt, amikor ő volt kicsi és háború
volt. Egy pisszenést sem hallattak a gyerekek, úgy figyeltek. A közös
vacsora után, annyi szeletre vágtak egy szem almát, ahány tagú a család.
Ez az összetartozást szimbolizálja.
Az
új szánkó csak úgy viharzott másnap, a kert mögött lévő domboldalon, a
boldog gyereksereg pedig élvezte a téli hócsatát. Elmondta, ő azért
várja a karácsonyt, mert akkor együtt van az egész család és ő is segít,
amiben csak tud. Mire végighallgattam ezt a szép karácsonyi vallomást,
alig tudtam visszafogni magam, hogy megöleljem. Sokat tanulok a
gyerekektől, kitől ezt, kitől azt, de Kelemen Istvánka karácsonyi
története örökre itt maradt a szívemben. Aztán másik iskolába kerültem,
majd ismét egy újabba, teltek az évek és ha az osztállyal karácsonyra
készülünk, úgy mesélem el Kelemen Istvánka történetét, hogy mindenkit
ámulatba ejt. Adott nekem egy szép ajándékot, egy olyan történetet, ami
már hiányzott ebből az anyagiassá torzult világból. Nekünk adta az ő
történetét, mindenkinek, aki végighallgatta. Amikor elmesélem a családi
asztalnál, a kisfiunk, aki már négy éves lesz figyel, mintha értené
Kelemen Istvánka történetét, miközben háromfelé vágjuk az almát.
Karácsony napján. Mert az ilyen történetek Szent Karácsony idején
születnek.
Füleki Krisztián
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)