Nehéz jobban megragadható ellentmondást felidézni a hagyomány mint hitletétemény értelmezésében annál, ami a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum konstitúciójának állításai és az I. Vatikáni Zsinat Dei Filius konstitúciójában foglaltak között feszül. És mivel a zsinati szakadás azért tudott fennmaradni hatvan évig, mert tagadta, és a kontinuitás hermeneutikájával takarta az ellentmondás és szakítás tényét, rövidesen megszűnik létezni, ha a nyíltan beismerik vagy felismerik a szakítást, érdemes tehát felidézni a részleteket.
Az I. Vatikáni Zsinaton elfogadott Dei Filius szerint a hitletétemény valóban letétemény és nem „hitnövekmény”, ezért csak őrizni és híven magyarázni szabad, úgy, hogy a dogma, az értelme és értelmezése is ugyanaz maradjon. És mivel a hitletétemény nem csak a konkrét dogmákban kimondott igazságokat foglalja magába, értelemszerűen ez vonatkozik minden részére is:
„Az Istentől kinyilatkoztatott hit tanítása ugyanis nincsen valamilyen bölcseleti szülemény gyanánt előadva azért, hogy az emberi elme azt tökéletesítse, hanem át van adva Krisztus Jegyesének abból a célból, hogy azt isteni letéteményként híven őrizze és csalhatatlanul értelmezze. S ekként a szent dogmáknak ahhoz az értelméhez is kell állandóan ragaszkodni, amelyet az Anyaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől bármily tökéletesebbnek nevezett értelmezés címén eltérni nem szabad. Hadd növekedjék tehát, és gyors léptekkel haladjon előre a kor és évszázadok fokozata szerint az egyeseknek úgy, mint minden embernek, egynek-egynek úgy, mint az egész Egyháznak az értelme, tudománya és bölcsessége; de csak saját nemében, ti. ugyanaz maradván a dogma, az értelme és az értelmezése. [Vincentius Lerinensis Common, n.23]” (Denz. 3020)
Ezzel szemben a Dei Verbum szerint nem csak mélyebb megértés értelmében bontakozik ki bennünk, hanem valójában teljesebb lesz önmagában, egyrészt a megértés, másrészt a hívők elmélkedése és keresése, illetve a tapasztaltak megértése révén:
„Amit
pedig az apostolok áthagyományoztak, tartalmazza mindazt, ami Isten
népének szent életét és hitének gyarapodását szolgálja, s így az Egyház
a maga tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és az
összes nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amit
hisz.
Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban kibontakozik:[12] egyre teljesebb lesz
az áthagyományozott dolgok és szavak megértése, részben a hívők
elmélkedése és keresései folytán, akik a szívükben el-elgondolkodnak
rajtuk (vö. Lk 2,19.51); részben a tapasztalt lelki dolgok benső
megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki utódlással
együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is.” (Dei Verbum 8.)
(Micsoda távlatok: Trézsi ángyó elmélkedik, Lajos úrnak bensőséges lelki élménye van, tapasztal valamit, és ettől a hitletétemény egyre teljesebbé válik. Csodás.)
De ami a maga objektív valóságában is teljesebbé válhat a szubjektív megértés és megélés által, az fogalmilag kizárt, hogy teljes legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy a második vatikánum ellentmondani látszik az elsőnek. És tragikus, hogy a Dei Filius tanításának ellentmondó Dei Verbum az előbbire hivatkozik ellenkező állításának igazolásaként, és éppen a fentebb idézett részt választja ehhez a 12. lábjegyzetében. Ez az a zsibbasztó pofátlanság, amellyel szembesülve aligha gondolható, hogy ne szándékos megtévesztésről lenne szó a folytonosság hamis látszatának felvillantásával.
Ez a második vatikánumi passzus nem meglepő módon éppen abban a dokumentumban is szerepet kapott hivatkozásként, amelyet II. János Pál pápa adott ki hagyomány mint hitletétemény védelméért küzdő Marcel Lefebvre érsek ellen. És ezt elolvasva talán megszűnhet az a tévképzet is, hogy a Dei Verbum nem úgy értette, és valójában nem gondolják, hogy új tanítás jelenhetne meg a reflexió és tapasztalatok nyomán a hitletéteményben. Ez a motu proprio Lefebvre érsek püspökszenteléseit skizmatikus cselekedetnek minősítve ezt mondja:
„E skizmatikus cselekedet az Apostoli Hagyomány hiányos és ellenkező magyarázatában gyökerezik. Hiányos, mert nem veszi kellően figyelembe a Hagyomány élő jellegét” (Ecclesia Dei 4.).
Majd az élő jelleg demonstrálása jegyében II. János Pál még feladatot is ad a teológusoknak:
„a II. Vatikáni Zsinat tanításának terjedelme és mélysége mindenkit egy mélyebb tanulmányozásra kötelez, hogy nyilvánvalóan kinyilvánuljon a zsinat folytonossága a Hagyománnyal, különösen azoké a tanításoké, amelyeket, talán mert újkeletűek, az Egyház bizonyos rétegei nem értettek meg igazán”.
A feladat tehát a zsinat utáni tejológusoknak: kimutatni, hogy a zsinat folytonosságban van a hagyománnyal, különösen abban, amiben új tanítást alkotott… És ki ne látná be, hogy ez valóban nagy kihívás, mert a valóságot leképező logika szabályai szerint, ha egy tanítás újkeletű, ahogy II. János Pál minősítette a zsinati tanítás bizonyos részeit, akkor értelemszerűen nem lehet a hitletétemény része, mert a hitletétemény teljessége nem változik az idők folyamán, nem jelenhetnek meg benne új tanítások. Mert ezek bevezetéséről ezt mondja az I. Vatikáni Zsinat:
„Ugyanis Péter utódainak nem avégett lett megígérve Szentlélek, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem hogy miközben ő mellettük áll, az apostolok révén átadott kinyilatkoztatást vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék és helyesen magyarázzák” (Denz. 3070 – Pastor Aeternus)
A
kinyilatkoztatás lezárult az utolsó apostol halálával, nem várható
újabb nyilvános kinyilatkoztatás, tehát a hitletétemény is azóta teljes.
Amikor tehát azt mondjuk, hogy a hagyomány él, az pusztán azt jelenti,
hogy a hitletétemény ma is létező, megismerhető és hittel fogadható
valóság, amihez mi is kapcsolódhatunk növekvő megértéssel, nem pedig
azt, hogy bővülne bármivel is, megváltozna valamilyen irányban, hiszen a
megértés bennünk van és bennünk növekedhet, nem a már
kinyilatkoztatottak objektív valóságában. Csak a megértés vagy a
hülyeség növekszik, a hitletétemény nem. És a növekvő hülyeség vagy
elsötétülés jele, ha már képtelenek felismerni egy ilyen ellentmondás
tényét vagy jelentőségét.
https://invocabo.wordpress.com/2025/03/15/hogyan-el-a-hagyomany/#more-6344
