Határtalan hit és tántoríthatatlan bizalom

Látva mai világunkat és ismerve a történelmet, ismerve a Bibliát, előbb-utóbb, még a legtürelmesebbek is, óhatatlan felteszik a kérdést: Hogyan lehetséges, hogy Isten még nem vet véget az emberek garázdálkodásának, a folyamatos, szörnyűséges szentségtörésnek, amit Ellene elkövetnek. Még azok is, akik Isten kifürkészhetetlen akaratát Isten kegyelmének segítségével alázatosan elfogadják, eszükkel megpróbálnak valamiféle magyarázatot találni a miértekre.

Szent Iréneusz egyházatya a 2. század végén, amikor a keresztények szintén Jézus második eljövetelét várták – ha nem is úgy, mint mi, az Utolsó Ítéletkor, hanem az azelőttit, az Ezeréves földi uralkodásának kezdetét – erre a miértre a következő választ adta az eretnekek ellen írt híres, Adversus Haereses című könyvében [német nyelven az egész mű megtalálható a honlapon, magyarul csak egy rövid részlet belőle]:
„A harcnak még nincs vége, mivel a démonok továbbra is folytatják a MEGKERESZTELTEK megkísértését, mégpedig a Teremtő tudtával, aki ezt vagy a bűnök büntetéseként, vagy tisztulásként, vagy a lelki megpróbáltatások alatti kölcsönös segítségnyújtással a felebaráti szeretetben való növekedés érdekében engedélyezi. De mindezek előtt leginkább azért, hogy a hitben éberek és erősek maradjunk.”

A következő elképzelés megfelel Szent Iréneusz magyarázatának: Isten azért halogatja közvetlen közbelépését, mert még időt ad azoknak a jó útra térésre, akikben a mai szörnyűséges aposztáziában a jószándéknak, a katolikus érzületnek legalább csírája megmaradt. És azért, hogy a már jó úton levőkben a buzgalmat, de elsősorban az Iránta való szeretetet megerősítse. Igencsak valószínű, hogy az üdvtörténet szempontjából korunk nem a nyilvános eretnekekről, vagyis a zsinati szektáról és ennek tagjairól, és a Sátán többi evilági „munkatársáról” szól, hanem a jóakaratú eltévelyedettekről, keresőkről és a kitartani igyekvőkről. Isten azért enged meg naponta egyre szörnyűbb istentagadásokat, hogy a tévelygőket, a féligazsággal megelégedőket végre észre térítse és a már jó úton levőkben a természetfeletti erényeket növelje.

Arról a harcról, ami a mennyben a lelkekért folyik, plasztikus példát ad a következő történet P. Thomas Jentzsch „Fatima és a félhold” című könyvéből:

A Lepantoi tengeri csata
Hogy a keresztény seregeknek a jelentős túlerőben levő török flotta felett Lepanto mellett aratott győzelme [1571. október 7.] valóban az Ég Királynőjének volt köszönhető, az a nép számára teljes bizonyossággal akkor derült ki, amikor ismertté vált az a látomás, melyben Don Juan d' Austria, V. Károly természetes fiának, a keresztény seregek fővezérének nevelőanyja, a spanyol Katharina Cardonne, egy szentéletű vezeklő asszony részesült. Szent V. Pius pápa felszólítására ő is, mint oly sok hívő e sorsdöntő napokban, bensőséges imával és nehéz vezeklésekkel ostromolta az eget a keresztény seregek győzelméért, Európa megmeneküléséért az iszlám veszélytől. A döntő csata napján szobájából félelemteljes és megrendítő kiáltások hallatszottak ki. Lelki atyjának kérdésére bevallotta, hogy szörnyűséges jelenet játszódott le a szemei előtt. Látomásában az Isteni Felséget látta, akinek egyik oldalán démoni lelkek álltak, akik Isten elé tették azt a megszámlálhatatlan bűnt, amit a keresztények követtek el, és akik ezért azt követelték Istentől, hogy gyakorolja isteni igazságosságát a bűnösökkel szemben. A másik oldalon angyaloktól körülvéve az Ég Királynője állott, aki e bűnök ellensúlyozására az ezen a döntő napokban elimádkozott rózsafüzéreket nyújtotta Istennek. A két szembenálló csoport között ide-oda folyt a szörnyűséges harc. Miközben Katharina megkettőzött buzgósággal és áhítattal tovább imádkozott és vezekelt, túláradó örömmel hirtelen megpillantotta, hogy az óriási harc a keresztények javára dőlt el.

Akár igaz ez a történet, akár nem, nekünk sokat segíthet. Ráadásul hasonló látomásról a szentek is beszámoltak, és a katolikus tanításból is tudjuk, hogy a bűnösöket Sátán vádolja Isten előtt, „kikéri” magának őket (lásd például Lk 22,31: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát”).

A fentebb vázolt látomás, illetve ennek leírása érzékelhetővé teszi számunkra, gyenge, érzékeinkhez láncolt emberek számára ezen harcok lefolyását.
Képzeljük el tehát, hogy a démonok ma mekkora listát tárhatnak Isten elé az emberek bűneivel, és hogy mennyi rózsafüzér kellene ahhoz, hogy ezt a véget nem érő bűnlajstromot ellensúlyozni lehessen? Ismerve a mai állapotokat, nem valószínű, hogy a harc az igazságosság jegyében az imádkozók javára dőlhetne el. Ezért valószínű, hogy Isten már csak az egyesek sorsával törődik, egyesek, a valóban jóakaratúak megtérésére vár. Azok sorsával, akik hajlandók „meghalni a bűnnek, a világnak és a világ hívságainak,”, azaz hajlandók Isten, aki az igazság és az élet, kedvéért lemondani minden evilági hiúságról, beleértve ebbe a sikert, a hírnevet, a becsvágyat, a látszólagos evilági biztonságot, és mindezt készek feladni az egyedül Istenben való bizalmukért.
Myra Davidoglou „Isten azért pusztította el Szodomát, mert nem volt benne még tíz igaz ember sem” című cikkében ezeket írja: „Isten szemében bizonyára jelentősége van az igazak számának. Ha egy nép vétkei és gaztettei olyan nagyok, hogy már az égre kiáltanak, néhány istenfélő és kifogástalan hívő nem elegendő arra, hogy ettől a néptől elháruljon az isteni büntetés. … Egyedül Isten ismeri a kiválasztottak számát. Ami a maradékot illeti, hogy mi sokan vagyunk-e vagy sem; ettől függetlenül, viselkedésünknek meg kell felelnie Isten szavának, miszerint, »aki mindvégig kitart, az üdvözül«. (Mt 24,13) … Az isteni harag lecsillapítására csak egyetlen eszköz létezik, mégpedig a személyes bűnbánat és vezeklés és minden egyes ember szentté válása. Semmit nem használ ezt mondani: Uram, Uram! Mint ahogy egyedül az sem, ha valaki korrekt az imádkozásban, de egyúttal nem tartja meg a parancsokat.”

Mert akármilyen kevesen is vannak, amíg akadnak Isten parancsait maradéktalanul megtartani akaró, egyedül a teljes igazság szerint élni akaró emberek, addig a Sátán nem győzedelmeskedhet. Mivel a gonosz minden korban és minden helyzetben meg van róla győződve, és ezzel áltatja magát és mindenki mást, hogy megfelelő bér ellenében nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne ellenállni a rossznak, a csábításnak. Sátán nem érzi magát tehát biztonságban, nem érzi magát győztesnek, nem nyugszik addig, amíg egyetlen egy ember marad, aki hisz Krisztusban, Őt, az igazságot követi, és a világ minden kincséért, csábításáért sem tagadja meg Megváltóját. [A gonosznak ezt a tulajdonságát magunk körül is megfigyelhetjük, sőt, számos film választja ezt témájául.]

A jóban való kitartáshoz, illetve a teljes igazsághoz való eljutáshoz azonban nem elegendőek emberi erőink, ehhez manapság, minden vezetés, minden tekintély megszűntekor, már természetfeletti segítség szükségeltetik, ugyanolyan erő, mint amit Isten a fizikailag elszenvedett vértanúságnál adott híveinek. Hogy ezt a vértanúságot el tudjuk viselni, hogy erre fel tudjunk készülni, ahhoz előbb a vértanúság mibenlétével kell tisztában lennünk.
Következzen tehát elsőnek a Magyar Katolikus Lexikon magyarázata a vértanúságról, majd egy részlet az antimodernist.org cikkéből: „A vértanúság, mint történeti tömegbizonyság, főleg a kereszténység első századaiban, annak tanújele, hogy azok az evangéliumi tények, amelyeken a kereszténység s főleg Jézus istenségének hite nyugszik, annyira kétségen felül álló, annyira a legjobb tanúságok s bizonyságok által beigazolt valóságokként éltek a hozzájuk történetileg közelálló nemzedékek lelkében, hogy a jóhiszemű s igazságszerető emberek inkább a halált választották, mintsem e tényeket bármi földi előny kedvéért megtagadták volna.”

A vértanúság
(forrás: antimodernist.org/am – 2017. június 25.

A katolikus tanítás szerint azt, akinek hite miatt súlyos üldöztetéseket kell elszenvednie, hitvallónak nevezik. Vértanú az, aki Krisztusban való hitéért, vagy valamely krisztusi erényért (mert a keresztény erény bizonyos értelemben a hit megvallása) türelmesen (ellenállás nélkül) elszenvedi az erőszakkal, gyűlöletből okozott halált, vagyis halálával tanúságot tesz Krisztusban való hitéről.
A keresztény vértanúságnak két előfeltétele van: A vértanúnak a halált önként kell vállalnia, azaz nem kelletlenül vagy kényszerből, de kifejezetten keresnie az alkalmat a vértanúságra, nem szabad. Másodszor az igaz hitért kell életét adnia, mert aki tévtanért hal meg, nem lesz mártír, mivel hiányzik belőle Isten szeretete, ami nélkül a mártíromságnak nincs természetfeletti értéke.

A vértanúság elszenvedése heroikus aktusa a természetfeletti erénynek, a lelkierőnek, de egyúttal a teológiai erényeknek, a hitnek, a reménynek, és legfőképpen a szeretetnek is, ami ezt a cselekedetet egyáltalán lehetővé teszi. A vértanúsághoz a hősiesség erénye valójában, mint szükséges elvből, a szeretetből ered, és ez az egyetlen, igaz római-katolikus Egyházon kívül nem jöhet létre, mert a természetfeletti erények előfeltételezik a megszentelő kegyelem meglétét, és mindig ehhez vannak hozzákapcsolva. A vértanúság ezért per se elválaszthatatlanul kapcsolódik az igazi valláshoz és az igazi Egyházhoz.

Mielőtt alaposan megvizsgálnánk magunkat, hogy minket mi ösztökél a kitartásra, az önbecsülés, a hiúság, a hagyománytisztelet, vagy bármely más emberi tulajdonság, vagy valóban Isten alázatos szeretete, ahogy azt a vértanúság megköveteli, következzen egy részlet H. V. Morton első ízben 1957-ben megjelent „Róma – vándorlások a múltban és a jelenben” című könyvéből. A szerző az itt következő részben a Callixtus katakombában tett látogatásakor az őt vezető szerzetessel folytatott beszélgetéséből idéz [megjegyzés: amikor 1989-ben, tehát nem 500 vagy 100, hanem pusztán 28 évvel ezelőtt első ízben Rómában jártam, még minket, azaz mindössze két látogatót, is egy szerzetes vezetett gyertyafényben végig ebben a katakombában].– Ön sok időt tölt a katakombákban, jegyeztem meg. Mi teszi Önre a legmélyebb benyomást?
– Na hallja, válaszolt, naponta kérdések százaira kell választ adnom, de ilyesmit még soha senki nem kérdezett tőlem. De mégis azonnal, gondolkozás nélkül válaszolni tudok rá: a határtalan hit és a tántoríthatatlan bizalom élménye, érzékelése.
– Olykor arra gondolok, folytatta tovább inkább magának, mint nekem, hogy a mai világ a materializmusával és az akkori római világ valójában eléggé hasonlítottak egymáshoz. A katakombákba leszállva azonban annak a hitnek a világába jutok, mely hegyeket képes megmozgatni.Mai világunkban, ami nemcsak tökéletesen istentelen, de minden képzeletet felülmúlóan ostoba, rohadt és szennyes is, Krisztushoz hűnek maradni, a világnak ellenszegülni, a teljes igazság szerint élni, nos, ezt csakis az első keresztényekre jellemző „határtalan hittel és tántoríthatatlan bizalommal” lehet elérni. Aki azon katolikusok közé szeretne tartozni, akiket Urunk, ha visszajön, „ébren” talál, annak mindenáron igyekeznie kell a szellemi-lelki megpróbáltatásokat egyre inkább Urunk iránti szeretetből vállalni és viselni. Akinek ez sikerül, az a másik két természetfeletti erényt, a hitet és a reményt is megszerzi, melyek segítségével örömmel és nem „kelletlenül” tudja majd a világ borzalmait elviselni. Imádkozzunk, hogy a római katakombák „határtalan hittel és tántoríthatatlan bizalommal” bíró első keresztényeinek a közbenjárása hozzásegítsen ehhez bennünket.

http://katolikus-honlap.hu/1701/szellemiver.htm

(Róm 6,3-11)

Pünkösd utáni hatodik vasárnap szentleckéjében (Róm 6,3-11) olvassuk a következő mondatot, amit mind a német, mind a magyar misszálé latinul így közöl: „Quod enim mórtuus est peccáto, mórtuus est semel: quod autem vivit, vivit Deo.” Ugyanakkor az interneten található latin szentírásfordítás a vesszőt máshova teszi (valószínűleg ez a helyes): „Quod enim mortuus est, peccato mortuus est semel; quod autem vivit, vivit Deo.” (Róm 6,10)

A Szunyogh Xavér misszálé, a Káldi-féle Biblia-fordítást követve, e latin Biblia-verset így fordítja: „Mert halála egyszer s mindenkiért való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek.”
A Szent István Társulat 1992-es Bibliájában Róm 6,10 alatt teljesen mást olvashatunk: (Mivel itt a kérdéses vers magyar fordítása vonatkozó névmással indul, az előző verset is idézni kell a jobb megértéshez: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.” Róm 6,9) – „Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él.” (Róm 6,10) Vagyis amíg a Káldi-féle Biblia a vonatkozó névmást az előző mondat alapján Krisztusra vonatkoztatja, addig az 1992-es kiadás szerint a mondat általánosan mindenkire érvényes. Ez a fordítás nemcsak nem felel meg a latin szövegnek, de ráadásul semmi értelme sincs! Hiszen, ha egy ember – „aki… az” – meghal, akkor bár földi értelemben tényleg nem tud már bűnt elkövetni, de ha elkárhozik, akkor egész túlvilági létét a bűn határozza meg! Ehhez a szöveghez már valóban nincs messze a „mindenki meg van váltva” zsinati tana!

A latin vers Schott-féle misszáléjának fordítása megint lényegesen eltér mindkét magyar változattól (és megfelel a katolikus tanításnak): „Sein Sterben war nämlich ein einmaliges Sterben für die Sünde: sein Leben aber ist ein Leben für Gott.” – Magyarul „Halála ugyanis egyszeri halál volt a bűnökért: élete azonban élet Istenért.” – Ez a fordítás teljesen mást jelent, mint a két magyar, és nyilvánvaló, hogy ez az, ami megfelel a latin szövegnek.
Az 1992-es magyar fordítás egyáltalán nem hasonlít ehhez, ráadásul teológiailag is teljesen mást jelent. Ugyan a Káldi-féle fordítás is Krisztusra vonatkoztatja a mondatot, és ennyiben megegyezik a némettel, azaz a latin eredetivel, de ez máshol követ el érthetetlen és súlyos hibát: a „semel” szót nem egyszerinek, hanem „egyszer s mindenkiért”-tel fordítja! Káldi idejében (17.század eleje) ez nyilván nem volt olyan feltűnő, de a latin-magyar nyelvű misszálé megjelenésekor (1933) már igencsak közel került ahhoz a szellemiséghez, ami aztán a „pro multis” kifejezést a szentmise legszentebb részében, a kánonban „sokakért” helyett „mindenkiért” fordította le. Ilyen előkészítés után, nem csoda, hogy ez utóbbira sor kerülhetett!

Az 1992-es magyar fordítás teljesen érthetetlen, és felveti azt a kérdést, hogyan lehetséges hogy ekkora hibák kerülnek be egy Biblia-fordításba? És vajon hány ekkora hibát lehetne még találni, ha valaki utánanézne? (A „quod” a „qui” vonatkozó névmás semleges neme, tehát semmiképpen nem fordítható „aki”-val. A quod jelentése itt „mert, mivel”, és nem „aki”. A „semel” pedig több lehetséges jelentése közül itt nem „egyszer s mindenkorra”, hanem „egyszeri”. És pláne nem „egyszer s mindenkiért”, mint Káldi-nál és Szunyogh Xavér-nál!)

Az ezen az oldalon felhozott példák mind az Egyház bölcsességét (ami szerint évszázadokig eljárt) bizonyítják, vagyis azt, hogy a Bibliát és a liturgikus szövegeket nem szabad lefordítani, és helyes értelmezés és kontroll nélkül a hívek kezébe adni. A fordítások még akkor is ferdítenek, ha jószándékkal készülnek, pláne, ha már egy akatolikus szellemiség áll mögöttük! És azt is megmutatják, hogy a Szentírás és a szent szövegek értelmezésében vissza kell nyúlni az egyházatyák munkáihoz, akik nemcsak a latin nyelvet értették jobban, mint a mai nyelvészek, de lelkületük is sokkal katolikusabb volt.

Végezetül még egy idézet a Schott-féle német misszáléból, ami számunkra ma különösen nagy jelentőségűvé vált: „A szentmisén való részvételünkkel Krisztussal együtt meghalunk a bűnnek, a világnak és a világ hívságainak, és Vele együtt új, Istennek szentelt életre támadunk fel.” (Schott-misszálé, Pünkösd utáni hatodik vasárnap bevezetője)


http://katolikus-honlap.hu/1701/forditas.htm#0723

Fekete István : Ima

Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet. 

– Mondd, kisfiam…  És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez. 

Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé. 

Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből. 

Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság. 

Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából. 

Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb. 

Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima. 

Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.

         Fekete István

Isten szemével

2017.07.02.

1.

Egy pénteki nap egy ünnepi misére és szentségimádásra akartam menni, de egy rövid idővel az előtt kért egy ismerős, hogy segítsek összeszedni a barackot a kertjében, mert már érett volt, és a vihar leverte a fáról.

Érzés: Mivel nem önszántamból nem mentem el az ünnepi misére és szentségimádásra, mintha az Úr odaajándékozta volna a kegyelmeket, mintha mégis részt vettem volna rajtuk.

Jézus: Drága kislányom, nagyon helyes volt a választás. Első a szeretet, és annak gyakorlása, sok kegyelmet vonzott le neked az Égből.

2.

Ismerős kertjében vendégek, nyaralók is voltak, kik nem voltak buzgó hitűek, inkább az ezoterikus tanokat követték. Megfigyeltem viselkedésüket, mintha egy kicsit „unatkoztak” volna.

Érzés: Mintha lopták volna saját idejüket.

Jézus: Olyanok közé csöppentél, akik távol vannak Tőlem, nem igénylik egyáltalán a jelenlétemet, a világnak élnek, és a földi élvezeteknek. Ferde utakat keresnek (ezotéria). Az ilyenek nem tudják felfogni, hogy milyen fontos dolog földi életükben az idő kihasználása. Elpocsékolják az éveket, és életük végén, mikor Atyám hívja őket, semmit nem tudnak felmutatni. Imádkozz értük, mert egyenesen a pokol felé haladnak.

3.

Az ismerősöm, ki a 60-as éveiben van, megmutatta fiatalkori képét.

Érzés: Mintha teljesen más egyénnel álltam volna szemben, ki a képen volt és a jelen valóságában.

Jézus: Azért láttad a férfi fiatalkori képét másnak, mint amilyen ma a valóságban, mert a lélek az évek múlásával érik, növekszik a bölcsessége, és ha nem is gyakorolja a vallását, az erények erősödnek benne.

4.

A lélekbelátásról volt szó.

Jézus: A lélekbelátás azt jelenti, hogy belelátsz az illető szándékaiba, látod a bűneit, a hibáit, és az erényeit konkrétan.

5.

Érzés: Különböző imák elmondása után másképp érzem magamat, és a hangulatomat is, mintha más lenne az illata.

Jézus: Azért érzed minden imánál másképpen magad, mert mindegyik imának más és más a hatása rád. Az egyik dicsőségem fényét emeli benned, a másik a háládat növeli, a harmadik az együttérzésedet a szenvedéseim iránt, és így tovább.

6.

Kép: A Mennyei Atya egy mérleget tart, az egyik serpenyő az irgalmat jelképezi, a másik az igazságot. Ha irgalomért könyörgünk, irgalmat kapunk, de ha nem, az Isteni igazság ér el bennünket.

Jézus: Drága kislányom, az irgalmasság és igazságosság egyaránt Isteni tulajdonság Bennem. Azok felé, akik tele vannak jó szándékkal, tisztán és becsületesen élnek, szeretettel és áldozatossággal telik Földi életük, irgalmasságomat fogom éreztetni. De azokkal, akik elfordulnak tőlem, semmibe veszik törvényeimet, az igazságosságomat fogom megismertetni inkább.

7.

Az értékekről volt szó.

Hang: Azt tanultad ebből, hogy…

Érzés: A földi kincseinket, tulajdonságainkat felhasználva mielőbb váltsuk be Égi kincsekre, ne várjunk vele.

Jézus: Arra akarlak tanítani téged, hogy soha ne mulaszd el az alkalmat a jócselekedetre, hanem azonnal tedd meg azokat, hogy magaddal tudd vinni az Égbe, és be tudd váltani Mennyei kincsekre. Erre taníts másokat is.

8.

Kép: A Mennyei Atya kezében tart egy piros fejű jogart.

Jézus: Jogarom tetején bolygótok, a Föld jelképe van, mert közeledik a megpróbáltatások ideje, mialatt a Föld lángokban fog állni, megtisztul, és Új Világot teremtek.

9.

Kép: Egy drapp színű ház előtt egy drapp színű magas oszlop, melyen van egy lámpa.

Jézus: A falvak és városok lakói zömével közömbösek és bűnösek. Alig akad olyan gyermekem, aki fényt vigyen közéjük.

10.

Kép: Egy piros közegben egy ajándékcsomag. A piros közeg mintha vér lett volna.

Jézus: A legnagyobb ajándék számomra, amit teremtményem adhat, a vértanúság. Ugyanis, egyetlen kicsi életével ezrek lelkét menti meg.

11.

Hangom: Az egyik kezem ad, a másik megvon.

Kép: Egy fényalma, melyben volt piros is és sárga is, szivárványra emlékeztetett.

Érzés: Esetenként az adás, máskor a megvonás válik gyümölcsözővé a lélek számára.

Jézus: Helyes a gondolatod.

12.

Kép: Lépcsőzött elrendezettségben, piramist alkotva sok 4 szirmú levél vagy virág van egymáson.

Jézus: A 4 világtáj emberei mindannyian az Én teremtményeim, ők töltik ki az Örökkévalóságot, telítik meg a Mennyet.

2017.07.09.

1.

Kép: Gombaszerű füst, mint az atombomba, a gomba kalapjában a háromszög, mely a Szentháromságot jelképezi, majd benne Isten szeme.

Jézus: A Szentháromág a háború borzalmaiban is veletek van.

2.

Kép: Térdelve, majd leborulva vagyok az Úr előtt, a hátamon egy helikopter propeller.

Jézus: Ha leborulva imádsz Engem, lelked egyre jobban emelkedik Hozzám.

3.

Kép: Szent II János Pál Pápa járókerettel jön balról, Benedek Pápa közvetlenül mellette, és más fehérruhás személyek is körülveszik.

Jézus: Az Egyház 2000 éves hagyományai gyenge lábon állnak. Benedek pápa szomorúan, és együtt érzően kíséri az eseményeket. Vannak hagyománytisztelő, lángoló lelkű bíborosok, püspökök és papok, akik próbálnak segíteni a beteg, legyengült Egyháznak.

4.

Kép: Drappos-fehéres színben, töviskoronás Jézus, arccal a föld porát érve fekszik a földön kifeszítve.

Jézus: Sajnos, Egyházamban a legújabb törekvések arra irányulnak, hogy kínszenvedésemet kisebbítsék, eltakarják a hívek szeme elől, és az emberiség sorsáról, szenvedéséről, szegénységéről beszéljenek. A humanizmus kezdi gyökereit megvetni.

5.

Kép: Egy nagy boríték fekszik a földön, mely telis-tele van angol írással.

Jézus: Ezt a nyelvet beszélik legtöbben, ezért angolul írunk az Égből az emberiségnek. A borítékot teleírtuk e fontos szavakkal: megtérés, bánat, béke, egyetértés, szeretet.

6.

Hazudós Jakab film részleteit nézve:

Érzés: Az embernek nagy a szabadság vágya, így képes téves utakat is választani, ha az jobban megfelel az elképzeléseinek. Ez a mai világra is jellemző, amikor a szabadelvűséget követik, mint pl: abortusz, eutanázia, homoszexuálisok házassága, stb. Az ember gondolja, ha hátat fordít Isten törvényeinek, elnyeri a szabadságot, de ez által nem veszi észre, hogy ez által esik igazi rabságba, megkötözöttségbe, majd a legvégén lelki halálba.

Jézus: Az emberek elferdült szabadságvágya már a reformáció kezdetén 500 éve Egyházszakadást okozott. Most, a mai világban hasonló tendenciák kezdődnek, nagyobb szabadságot akarnak adni a híveknek. A tervezett reformok, mint pl: az eutanázia és abortusz engedélyezése, az újraházasodottak áldoztatása, a szentségi házasságok érvénytelenítésének könnyebbé tétele, mind-mind kielégítik gyermekeim szabadságvágyát egy bűnös, rossz irányba. Szegények, a bűn rabláncainak fogságába kerülnek a laza engedmények által, ellenségem megkötözöttjeivé válnak.

7.

Érzés: Amikor Isteni rendben élünk, jól érezzük magunkat, amikor ettől eltérünk, nem érezzük jól magunkat. Ez igaz a megtévedtekre is, mert egy idő után saját maguk olyan környezetet képesek létrehozni maguk körül, amely számukra is elviselhetetlen, amelyből megpróbálnak kitörni, de maguk sem tudják, hogyan. Mintegy ördögi körben vergődnek, kielégíthetetlen vágyakkal, és a velejáró lelki békétlenség taszítja őket újabb bűnök megtételére.

Jézus: A bűnös élet az embernek az elején szabadságnak látszik, és jól érzi magát benne. De ahogy halmozódnak a bűnök, megundorodik, megcsömörlik, és valójában menekülni akar ebből az állapotból. Az ilyen szegény gyermekeimen segítenetek kell, szavakkal, meggyőzéssel, és ha ez nem eredményes, imával, szentmisével, böjttel.

8.

Arról volt szó, hogy az ember, mikor meglátja saját magát az Igazság tükrében, saját magát ítéli el.

Kép: Aki elfordul Istentől, szinte vadállattá válik.

Jézus: Annak az embernek, aki állattá válik, annyira el kell szakadnia Tőlem, hogy még az Isteni szikra is kihúnyjon benne, amit beleültettem. A gonosz hatalmába keríti, minden természetes jót, amivel született, kiöl belőle. Az ilyen gátlástalanná, aljassá, elvetemültté válik. Ellenségem martaléka lesz.

9.

Érzés: Sokan csak azért keresik az Urat, hogy gyógyulást nyerjenek.

Jézus: Drága gyermekem, a hála nagyon szép lelki tulajdonság, de nem minden ember rendelkezik vele. Sokan természetesnek veszik, hogy egészséggel, anyagi javakkal látom el őket.

10.

Hang: Az emberi kötődésed ez.

Mária Valtorta írásban Jézus mondta: Míg Ő tanított, az apostolok nagyon földies gondolkodásúak voltak, és valójában a szentek is azok, míg élik földi életüket, csak kisebb mértékben.

Jézus: Az emberi lélek változó. Eleinte földhöztapadt a gondolkodása, ragaszkodik az anyagi javakhoz, a földi örömökhöz, az élvezeti cikkekhez, könnyű szórakozásokhoz. De ha sikerül jó kapcsolatot teremtenie Velem, ha növekszik a hite Bennem, Én teljesen átformálom. Kezd Égre emelt szemmel járni, és jó értékrendet épít fel magában. Első helyen áll a lelke, és Én, az ő Teremtője, és csak utána következnek a teremtmények, és a földi javak. Elérkezik odáig, hogy egyre jobban elszakad a világtól, a pénz, a siker, a földi örömök értéktelenné válnak számára. Ez a lélek fejlődésének útja.

11.

Valtorta Mária írásából: Jézus mondta: „Az Úr nem követeli a villámgyors megtérést.”

Valtorta Mária írásából: egy példabeszéd: „Egy földdarab tele van kövekkel, nagyobbakkal, kisebbekkel egyaránt. A föld megtisztítása úgy történik, hogy először a legnagyobb köveket távolítják el, majd azok eltávolítása után jöhet a kisebb kövek, kavicsok eltávolítása.”

Jézus: Nehogy azt hidd kislányom, hogy amikor nekifogtam lelked formálásának, egyik percről a másikra alakítottalak. Idő kellett hozzá, apránként fejlesztettem ki benned a pozitív tulajdonságokat.

12.

Érzés: Az Úr, miután egy szintre emelt a lelki fejlődés útján, hagy egy kis időt nekünk, hogy tevékenykedjünk, majd csak azután tud minket az Úr tovább vinni a lelki fejlődés útján

Jézus: Van, aki észreveszi ezt a fokozatosságot, van, aki nem. Pedig Én mindenkit lépésről-lépésre nevelek.

13.

Mária Valtorta: Őrangyalom mondja: „Istennél a dolgok egymásra épülnek… Isten műve egymásra épülő folyamatokból áll, amelyben az egyik dolog a másikból következik.”

Érzés: Ez az életünk minden pillanatára is vonatkozik, a történelem folyamatára, és a földi- és túlvilági életre is

Jézus: Már a Szentírás első lapjain is olvashatjátok, hogy hogyan épülnek egymásra a dolgok a világ teremtésében. Az egymásra épülés Isteni szabályát mindenféle területen láthatjátok. Egymásra épülnek pl: a generációk, a géneket átadva utódaiknak. Egymásra épülnek a történelem eseményei, a különböző korszakok. Egymásra épülnek a különböző életformák, a földi élet, és az utána következő, túlvilági élet, és azon belül a fokozatok is egymás után jönnek.

14.

Valtorta Mária: Őrangyalom mondja: „Isten az örökkévalóság, így az állandóság is.”

Kép: Egy út, amely állandó kiszélesedést mutat előre haladva.

Jézus: A képpel azt mutattam neked, hogy a lélek változik, egyre nagyobb, teljesebb lesz. Viszont Isten változatlan, mindig ugyanaz.

15.

Valtorta Mária: Őrangyalom mondja: „A Szentháromság rányomta pecsétjét és hasonlatosságát cselekedeteire.”

Érzés: Elég csak kitekinteni a teremtett világra, a természet világára, a növényvilágra, az állatvilágra, és az emberre is, hogy meglássuk benne a változatosságot, a végtelenséget. De ugyanúgy, a mi tevékenységeink, a dolgokhoz való hozzáállásunk, beszédünk bennünket, a lelkünket tükrözi vissza.

Jézus: Gondolj bele, hogy saját hasonlatosságunkra teremtettünk benneteket. Ha mi rányomjuk pecsétünket cselekedeteinkre, akkor ti teremtmények is rányomjátok. A ti tetteitek, gondolataitok, szavaitok megmutatják a többieknek egyéniségeteket.

16.

Mária Valtorta: Őrangyalom mondja: Az Angyalok is nagyon változatosak. Ha saját magukkal, szépségükkel dicsekednének, a gőg ütne fel a fejét közöttük, így Ők is mehetnének egyenesen a pokolba. Csak az számít közöttük, ki hogyan teljesítette az Isten, a Mennyei Atya akaratát.

A Szentírásban is az Úr Jézus azt mondta: „Az az eledelem, hogy a Mennyei Atya akaratát teljesítem.”

Érzés: Nekünk, embereknek ugyanígy kellene eljárnunk, a Mennyei Atya akaratát teljesítve.

Jézus: Isten mindenkit más feladattal bízott meg, amikor megteremtette. Minden ember azt tartsa fontosnak, hogy tőle telhetően a legjobban teljesítse a rábízott feladatot.

17.

Arról volt szó, hogy az Úr Szent Vére az Angyalok itala.

Jézus: Az Angyalok mély együttérzéssel nézték végig kínszenvedésemet a Földön. Ezért, úgy ajándékoztam meg Őket, hogy misztikusan itatom őket Szent Véremmel, mintegy lelki áldozásban. Hasonló ahhoz, mikor belétek szállok a fizikai jelenlétem nélkül lelki áldozásban.

2017.07.16.

1.

Hang: Isten állandóan mondja, szeressétek egymást.

Jézus: A szeretet a legfontosabb erény. A külön ítéletkor elsősorban ezt vizsgálom nálatok.

2.

Hang: Ma az Angyaloké vagyok, holnap a Szentháromságé.

Jézus: Melléd rendeltem egy Őrangyalt, aki vezet és vigyáz rád itt a Földön. Ha lelked elhagyta testedet, és beléptél a Mennybe, már nincs szükséged az Őrangyalodra, Mi, a Szentháromság veszünk körül.

3.

Kép: Több papír, a minden sor elején egy időpont, majd mellette írás. Az egyik időpont 5:37-et mutatott.

Jézus: Azt mutattam neked ezeket az írásokat, mert mindent feljegyzek, ami veled történik.

4.

Kép: Egy fehér fényű kéz ökölbe szorítva.

Jézus: Atyám keze összeszorult, öklét mutatja nektek, mert hiába engedi meg a katasztrófákat a világban, még sincs megtérés. Nem elég az ima és engesztelés.

5.

Hang: Ketten beszélgetnek… és az egyik leköpte a…

Kép: Egy valaki homlokáról verejtékcsepp hullott nagyon látványosan.

Kép: Mennyei Atya szigorú tekintete.

Jézus: A világban történő természeti katasztrófákról beszélgettek, pl: a legújabb víznyelőkről, mely házakat nyelt el, az erős viharokról, mely fákat csavart ki tövestől, és az egyik megjegyezte, hogy ez Isten büntető keze. A másik dühében leköpte ezt a képzeletbeli kezet. Én nemcsak 2000 évvel ezelőtt hullattam verítékemet a keresztúton, hanem a bűnök miatt és a hitetlenség miatt ma is áztatom vele a Földet. Atyám egyre nagyobb haragot érez Lelkében, és le akarja állítani a bűntengert és hitetlenséget.

6.

Vidéken utazva, parlagon heverő földek.

Érzés: Sokszor a mi szívünk-lelkünk is megmunkálatlan.

Jézus: Ó, milyen sok az üres lelkű teremtményem. Gondolkodásuk felületes, csak az anyagi javakkal és örömökkel, gondokkal törődnek, elhanyagolják lelkük legbenső részét. Parlagon hagyják, nem vetik be az Én Igém magjaival.

7.

Érzés: Az ima elősegíti az Isteni Ige befogadását is, a jobb megértését.

Jézus: Az ima nem más, mint Velem való elmélyült beszélgetés. Ez alatt alkalmam van Igéimet belétek ültetni. Aki nem imádkozik, azzal ezt a kegyes dolgot nem tudom megtenni.

8.

Kép: Ausztrália, mint kontinens.

Jézus: Ti, Európaiak, példát vehetnétek Ausztráliáról, mert elzárkózik a migrációtól, félti keresztény hagyományait. Ezért mutatom neked Ausztráliát.

9.

Valtorta Mária írása:

Júdás Jézusnak: „Te képtelen vagy megérteni az emberi szempontokat. Itt a Földön élünk. Erről sohasem feledkezz el! A Földön a földi törvények és gondolatok uralkodnak. Te az Ég módszerét próbálod alkalmazni itt, abban az Égben mozogsz, amely szívedet betölti, és mindent ebben az Égi fényben ítélsz meg. Milyen Istenien alkalmatlan vagy arra, hogy miközöttünk, romlott teremtmények között éljél… Én tartok attól, hogy mivel mindenkitől tökéletességet vársz el, nagyon sok ellenséget szerzel.”

Gondolat: Ha Krisztust követjük, alkalmatlanok vagyunk a világi emberek dolgaihoz. Ellenben, ha földiesen élünk, alkalmatlanok vagyunk Isten Országához. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik utat választja.

Jézus: Ti, akik követtek Engem a szeretetben és szenvedésben, a tanításaim szerint éltek, ugyanolyan helyzetben vagytok, mint Én voltam kortársaimmal. Még az Én szűk körömben, apostolaim között is vádolt az egyik, hogy nem tudom megérteni az emberi szempontokat. Ti, ha a világi környezetbe kerültök, és véditek tanításomat, törvényeimet, ellenszenvet vívtok ki magatoknak. Élhetetlennek és maradinak, és régimódinak tartanak titeket. Próbáljatok meg szólni a paráználkodás és házasságtörés ellen, azonnal letámadnak. Ítéljétek csak el az abortuszt, amely alávaló gyilkosság, azonnal védelmébe veszik ezt a nagy bűnt. Igaz ez az eutanáziával és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban is.

10.

Valtorta Mária írása:

Júdás Jézusnak a farizeusokkal kapcsolatban: „Kompromisszumra kell jutni velük, alkalmazkodni hozzájuk, hogy barátainkká váljanak.”

Jézus szava mennydörgésként Júdásnak: „Ezt aztán Júdás, soha! Az Igazságban, a tisztességben, és az erkölcsös viselkedésben nincs helye alkunak, vagy engedményeknek.”

Gondolat: Ha kompromisszumot kötünk a bűnös élettel, elveszítjük Isten barátságát.

Kép: Egy egyén, amikor hall egy bűnt, a bűn iránti undorral összehúzza magát, így jobban elhatározza ragaszkodását az Isteni parancsokhoz, így fényesebbé válik.

Jézus: Legyetek erősek kicsinyeim, soha ne támogassátok a bűnt! Nyissátok fel a szemét azoknak, akik rossz útra akarnak lépni, vagy már rajta vannak. Lelketek kifényesedik ettől, mert mások lelkével is törődtök, nemcsak a sajátokéval.

11.

Mária Valtorta írása: Többen vádolták Jézust, hogy Mária Magdolnát, kinek bűnbánata őszinte volt, feloldozta a farizeus Simon házában, nyilvánosan.

Gondolat: Isten bárhol és bármikor feloldoz egy őszinte bűnbánót.

Jézus: Bárhol történik a mély bűnbánat, Én mindenhol, és bármikor megbocsátok nektek. Ez a történet arra tanít titeket, hogy minden gyónási lehetőséget, ha szükségetek van rá, használjatok ki.

12.

Mária Valtorta írása: Jézusnak mondták, mivel Mária Magdolnát feloldozta a farizeus Simon házában, Jézus elveszítette Simon barátságát.

Jézus válasza erre: „Találtam ellenben egy lelket. Megéri, hogy elveszítsünk egy szegényes, földi barátságot, ha vissza tudjuk állítani egy lélek barátságát Istennel.”

Gondolat: Sokszor mi is így vagyunk életünk során, sok korábbi ismerőst és barátot veszítünk el.

Jézus: Az igaz, hogy a bűnbánó leány segítségével Simont, mint barátot elveszítettem, de egy sokkal értékesebb barátot találtam magamnak, Mária Magdolnát. Ti is így vagytok gyermekeim, mert sorba maradoznak le rólatok a földiesen gondolkodó régi barátok, szinte meg sem ismernek titeket. De újak jönnek helyettük, akik elfogadják az Én szavaimat, és egy húron pendülnek veletek.

13.

Mária Valtorta írása: Mária Magdolna a farizeus Simon házában való feloldozás után nem ment haza testvéréhez Mártához, így Márta kétségbeesve szaladt Jézushoz, és panaszkodott. De előtte Jézus mindent előre megmondott Mártának, hogy mi fog történni testvérével, Mária Magdolnával. Márta úgy viselkedett, mintha mindent elfelejtett volna, vagy mintha Jézus semmit sem mondott volna.

Jézus Mártának erőteljesebb szavakkal: „Elég legyen! Megkövetelem: higgyél szavamnak! Elvárom, hogy nagylelkű légy!... Amit Én mondok, az mindig igaz. Mi okod van, hogy ne higgyél nekem?”

Gondolat: Sokszor mi sem hiszünk Jézus szavainak, akár a Szentírásból, akár más üzenetekből, és kétségbe esünk, feleslegesen. Többször előfordul, hogy a másik ember csak akkor tudja összeszedni magát kétségbeesésében, ha határozott szavakkal fordulunk feléje, máskülönben a kétségbeesés visszaránt a probléma megoldásában.

Jézus: Vannak Márták a mai világban is, akik aggódnak, kétségbe esnek, és nektek engesztelőknek az a dolgotok, hogy ilyenkor ne babusgassátok őket, és ne törölgessétek könnyeiket, hanem úgy, mint Én Mártát, tegyétek helyre, kissé keményebb szavakkal, hogy bízni kell Bennem. A bizalmatlanság a hit gyengéje.

14.

Mária Valtorta:

Jézus szavai Mártának a gonoszról, Márta kétségbeesésére: „Rajtad áll bosszút örökre elveszített zsákmánya miatt. Azt kellene most eltűrnöm, hogy te, aki mindig erős voltál, most annyira elveszítetted értelmedet, hogy egy hirtelen, ostoba felindulásból te akarnál az ördög prédájává válni? Azt kellene megélnem, hogy húgod visszaszerzett hite miatt te a saját, nagyszerű hitedet veszítenéd el, azt a hitet, melyet oly nagyra becsültem benned? Nem tudod, hogy amikor Isten győzelmet arat a sátán felett, amikor kénytelen a prédáját elhagyni ez a lény, minden lény fáradhatatlan kínzója, ez a lény, aki fáradhatatlan tolvaja Isten jogainak, minden késedelem nélkül, azonnal új préda után néz?”

Gondolat: Istenbe, és Isten szavaiba való hit nagyon nagy érték, amely szabaddá tesz. A hit ápolja, és fenntartja az Isten és ember közötti bizalmat, és kapcsolatot. Mivel ezt az Úr nagyra becsüli, ennek a megbomlása nagy szomorúságot okoz az Úrnak, és a hit kérdésében visszaesünk.

Jézus: Máriát kiszabadítottam a sátán karmából, és testvérére akarta vetni magát. A kétségbeesésbe kergette. Figyeljétek meg, hogy ellenségem, ha veszteség éri, azonnal keres valakit, akit uralma alá hajthat. Mennyire fáj Nekem, a ti szerető Jézusotoknak, ha nem bíztok abban, amit ígérek nektek, és kételkedésetekkel a gonosz karmaiba vetitek magatokat. Pedig olyan nagyra becsültem Belém vetett hiteteket. Bízzatok Bennem, soha ne essetek kétségbe.

15.

Mária Valtorta írása:

Jézus Mártának a szenvedésről: „Nem tudod, hogy egy harmadik szereplő kínszenvedései, aki mert jó és hűséges, s így ellenáll a támadásoknak, az egyik legjobb áldozat a lelki gyógyulásra azok számára, akik még bizonytalanok? Ezt a lelki segélyt akarod megtagadni húgodtól?... A te kínlódásod, szenvedésed volt az erő, amely elvezette a húgodat, irányt mutatott számára, ahol béke honol.”

Gondolat: Sokszor szenvedések érnek, de nem fogjuk fel ésszel, hogy az Úr ezeket a szenvedéseket használja fel mások megmentésére.

Jézus: Álljatok ellen a gonosz ravasz támadásainak, amikor valakit meg akartok menteni, szenvedéseteket, mint erőt felhasználom szeretteitek megmentésére, megtérésére.

16.

Mária Valtorta írása:

Jézus Mártának: „Tudnod kell, hogy mindaz, ami az egész teremtett világban történik, összefügg minden más eseménnyel. Minden cselekedetnek óriási hatása van az összes többire, mind a természet, mind a szellem világában.”

Gondolat: Ha valakit Isten igaz szavaira tanítunk, az a valaki kezd megváltozni életmódjában, gondolkodásában, jobban ellenáll a gonosz támadásainak, példát mutatva másoknak is. Így, az ő szívét jobban ki tudja nyitni az Isten felé, majd az Úr jobban el tudja őt érni kegyelmeivel. Ezáltal, az Őrangyal is hatásosabban tudja beteljesíteni a feladatát az illetővel kapcsolatban.

Jézus: Vigyázzatok szavaitokra és cselekedeteitekre, mert minden, amit tesztek, kihatással van mindenre, a szellemi világra, és felebarátaitok cselekedeteire. Ha jót tesztek, az tovább gyűrűzik, és új magokat vettek mások lelkébe. Ő ettől megváltozik, és másoknak tovább hinti a magokat. Ha rosszat tesztek, bűnötök tovább terjed, és megfertőzi a lelkeket.

17.

Maria Valtorta írása: Mária Magdolna Szűzanyát kereste fel a farizeus Simon házában való feloldozás után.

Jézus Mártának erről: „Szűz Mária, a tengernek csillaga szólította magához a szeretet hullámain üzenve. Odahívta szeretetből, néma és mégis aktív hívással… Őt egy sugár hívta magához, követte, és elérte.”

Gondolat: A szeretetnek nagy ereje van szavak nélkül is, de azok tudják megérezni ezt, akik akarattal fordulnak Isten felé, és eléggé ki tudták üresíteni lelküket, hogy Istent keressék.

Jézus: Ti engesztelők, hiába közvetítitek szavaimat a szegény bűnösnek, a földhöztapadtnak, ha nincs bennetek iránta vonzó szeretet. Csak a ti szeretetetek képes erényeket kifejleszteni üres lelkekben.

18.

Maria Valtorta írása: Jézus mondta, megáldja a két testvért, Mártát és Mária Magdolnát, mire Mária Magdolna elsírta magát, mert nem érezte magát méltónak az áldásra.

Gondolat: Pont a frissen megtért lelkeknek van szükségük Isten áldására, mert ez emeli fel a lelkület, úgy, mint a szellő a pihetollat, egyre magasabbra és magasabbra.

Jézus: Az áldásra szükség van, az áldás felemeli a lelket. Leginkább annak kell, aki nagyon mélyről jött. Az áldás nemcsak felemelő, hanem tisztító jellegű is. Drága engesztelőim, sokszor áldjátok meg egymást az Én nevemben. Ez megerősíti lelketeket.

19.

Érzés: Nem ok nélkül volt szokásban az a családban, hogy a szülő, édesapa, édesanya megáldotta gyermekeit, ugyanez vonatkozik Ábrahámra, Izsákra, Jákobra, és másokra, amikor az elsőszülöttjeiket áldották meg haláluk előtt.

Jézus: Az áldás az átok ellentéte. Míg az átok gonosz lelkeket telepít az emberekre, addig az áldás szép erényeket ültet a lélekbe, szeretetet, hálát, örömöt.

20.

Valtorta Mária írása: Többen is megkeresték Szűz Máriát a bűnbánók, és mások közül, akik nem mertek direkt módon Jézushoz fordulni. Szűzanya bátorította őket fel Jézussal való találkozásra.

Érzés: Így van ez a mai emberrel is.

Jézus: Édesanyám már földi életében is segített Nekem, a lelkek térítésében. Hozzám vezette azokat, akik nem mertek felém fordulni. Most ugyanez történik. A bűnben elmerült teremtményeim Édesanyámon keresztül jutnak el Hozzám, hogy megtisztítsam őket. A választottjaimra is jellemző, hogy először Édesanyám szívéhez közelednek, és Ő Hozzám vezeti őket.

21.

Maria Valtorta írása:

Jézus a zarándokokról, akik felkeresték Őt vándorlása során: „Láthatjátok, milyen fáradtak és bizonytalanok azok, akik még nem kapták meg az Én igazságom biztonságát, míg azok, akik megértették szavaimat, éhessé váltak rá, és éhségüket semmiféle más tanítás nem csillapítja.”

Gondolat: Mintha a Szentlélek beleültetne az emberbe egy hajtóerőt, vonzalmat Isten iránt azokba, akik már megízleltek valamit Istenből, és szabad akaratuk révén hajlandók követni Őt.

Jézus: A mai zarándokok is olyanok, mint a régiek voltak. Egyesek repesnek a boldogságtól, hogy találkozhatnak Velem és Édesanyámmal. Készítik a lelküket az úton, végig imádkoznak, énekelnek. Ők azért ilyen lelkesek, mert az Írásokból, a szentmisékből és szentáldozásokból, a gyakori szentgyónásokból már ismerik Igazságaimat. Ők éheznek, és szomjaznak utánam. De a zarándokoknak egy rétege unja az imádkozást, kitekintget az ablakon, elfecsegi az időt, és panaszkodik, hogy milyen fárasztó az ülés. Mikor megérkezik, megrohamozza a bódékat, és vásárolni kezd a csecsebecsék közül. A szentmisén ásítozva vesz részt. Kegyelmek elől bezárja a lelkét. Itt is, nektek engesztelőknek apostolkodnotok kell. Fel kell hívni a figyelmüket az igazi benső értékekre, ami vár rájuk.

22.

Mária Valtorta írása:

Jézus a zarándokoknak, kik felkeresték Őt: „Bennetek a lélek uralkodik, és mondja a testnek: „Örvendezz, hogy én uralkodom fölötted! A te boldogságodért teszem. Amikor a végső feltámadás után velem újra egyesülni fogsz, nagyon szeretni fogsz azért, amiért keményen fogtalak, és akkor bennem második üdvözítődet fogod látni”. Nem így beszél a ti lelketek? Tudom én, bizony így”.

Gondolat: Nem mindegy, hogy a test viszi a lelket oda, ahol a vágyait kielégítheti, vagy inkább a lélek viszi oda a testet, ahová a lélek kívánja.

Jézus: Milyen boldog lehet az a gyermekem, aki kordában tudja tartani a testét, amikor a test és a lélek egybe van zárva. Kevesen fedezik fel, hogy a léleknek kell uralkodni benne, és a testnek engedelmeskedni kell. Ha a lélek erőtlen, a test lehúzza magával. Ez azzal jár, hogy a kísértéseket nem tudja legyőzni, és a testet felhasználva a sátán hatalmába kerül. De amelyik lélek jól használja fel a szabad akaratot, legyőzi a test rendetlen kívánságait, akaratát, és mintegy második Üdvözítő, segít a léleknek az üdvösség felé haladni.

23.

Maria Valtorta írás:

Jézus magyarázza a példabeszédet a szántóföldben elrejtett kincsről, amikor az ember háromszoros áron vette meg az aranyeret rejtő földet: „Értékesítsétek a múlandó dolgokat, hogy megszerezzétek a Mennyek birodalmát! Adjatok el nyugodtan mindent a világi ostobáknak, akik vágynak tulajdonotokra, és ne törődjetek azzal sem, ha kinevetnek a rossz alkuért! Azzal se törődjetek, hogy ezáltal a világ szemében ostobának tűntök. Mert ha így tesztek, Mennyei Atyátoknak örömöt okoztok, és Ő azzal fog megjutalmazni titeket, hogy a rendelt időben helyet biztosít számotokra Birodalmában.”

Gondolat: Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb számunkra, hogy jól járunk-e a földi dolgok értékesítésével, vagy inkább Mennyei kincseket gyűjtünk.

Jézus: Mennyire sajnálom azokat a gyermekeimet, akik földhöz tapadtak, gyűjtik a pénzt, építik a kacsalábon forgó házakat, veszik az autókat, és tengerparti nyaralásukkal töltik drága idejüket. Ezek a földi javak, mint fű elszáradnak, és megsemmisülnek. Semmit sem visznek magukkal belőlük. Lelkük ott fog állni Előttem, kezük üres lesz. Ők azok, akiknek a szemében nektek ostobaság Istennel, túlvilággal, és lelki dolgokkal foglalkozni. Butaság böjtölni, mindenről lemondani, önmegtagadásokat végezni. „Csak egyszer élsz” mondják. Ne törődjetek az ilyen véleményekkel, ti csak értékesítsétek a mulandó dolgokat az Égi kincsekért. Jutalmatok nagy lesz az Égben.

24.

Az ember vonzerejéről volt szó.

Jézus: Szoktam mondani, hogy ne legyen különb a tanítvány mesterénél. Én, a ti Jézusotok, sem 2000 évvel ezelőtt, sem ma nem vagyok vonzó kivétel nélkül mindenki számára. Vannak, akiket taszítok. Sose vágyódj a földi szeretet után, te csak eggyel törődj, hogy Én mit gondolok rólad.

2017.07.22.

1.

Gyógyító és szabadító lelki nap volt, ahová vendég papok is meg voltak hívva. Aznap este volt egy koncert a fővárosban. Egy olyan külföldi előadó volt, aki nem Istennek szolgált, hanem inkább az ellenségnek. A papok közösen imádkoztak értük, az Úr szabadító és gyógyító sugarát és erejét küldték a helyre, ahová a koncertet tervezték, hogy a hallgatóság lelke ne károsodjon.

Kép: Egy aranyos színű, áttetsző búra vette körül a hallgatókat, és a helyet. Ahogy a zene hatására jöttek elő a gonoszok, sok gonosz lélek a búra falának ütközött, és nem, vagy kevésbé tudtak a lelkekre hatni.

Kép: Az előadóművész térdre kényszerült.

Jézus: Amilyen mértékben sokasodik a bűn a Földön, olyan mértékben terjed az Isteni kegyelem. Az Én erőm messze fölülmúlja a sátánét. A vendégpapok buzgó és lelkes imája térdre kényszerítette a sátánista énekest, mintegy megakadályozva, hogy valami nagy bajt okozzon a résztvevő közönségnek.

2.

Hang: Hét szigonnyal megvédjük a helyzetet.

Kép: Egy férfi arca, ki ezt mondta.

Jézus: Szent Mihály így szól: Mi Arkangyalok heten vagyunk. Ne féljetek gyermekeink, mert mindegyikünk kezében ott a fegyver, amellyel megvédünk benneteket a megpróbáltatások idején. Forduljatok Hozzánk bizalommal.

3.

Kép: Valamit két részre szakítanak.

Jézus: Közeledik az ideje annak, hogy két út marad mindenki számára, az antikrisztus útja, vagy az Oltáriszentség Édesanyámmal. Harmadik út nincs. Ezzel az emberiség kétfelé szakad.

4.

Kép: Egy közeg, víz. Jobb oldalról vér kerül bele, majd szétoszlik a vízben, felülről pedig valami más jut bele.

Jézus: A víz az emberi lélek szimbóluma, a vér az ő felajánlott szenvedése, és ami felülről árad a lélekbe, az Én kegyelmem.

5.

Hang: Megmutatom neked, hol vannak Krisztus királyai.

Jézus: Őrangyalod így szól: Gyere, megmutatom neked, hogy az Égben hol helyezkednek el Krisztus királyai, akik a legnagyobb dicsőséget érték el. Rögtön a Szeráfok után következnek, és ezek a vértanúk: a fehér és piros vértanúk, és a szüzek.

6.

A jó pásztorról szóló példabeszéd.

Kép: Bárányok egy akolban, a kerítést lassan kezdik lebontani, mintha egyes bárányok megrészegedtek volna valamivel, már nem látszanak józannak.

Jézus: Az akol az Egyház, a bárányok ti vagytok, a hívek. Ellenségem, a gonosz kívülről leselkedik rájuk, és rombolja a kerítést. Hazug, álnok szavaival egyeseket megrészegít, és elcsábít.

7.

Kép: Egy valaki egy fehér piramisban halad felfelé, a csúcs felé. Egy idő után visszatér a mélybe, hogy másoknak is segítsen.

Jézus: A piramis nem más, mint a lélek fejlődésének útja. Alul vannak a frissen megtértek, akik még küszködnek a halálos bűnök ellen. Feljebb, középen nagyon sok gyermekem halad fölfelé, akik a bocsánatos bűnök ellen harcolnak. Legfelül a teljes tisztaságra törekvők igyekeznek elérni az életszentséget, amely a piramis csúcsa. Ők nemcsak önmaguk lelkére gondolnak, hanem vissza-visszatérnek az út elejére a mélybe, és megértő szeretettel támogatják a botladozókat.

8.

Kép: Egy drapp színű virág a mennyezeten.

Jézus: A drapp virág a földhöztapadt, Isten nélkül élő ember jelképe. A drapp mennyezet azt szimbolizálja, hogy el van zárva a lelke a fényes, boldogító túlvilágtól.

9.

Kép: Egy fehéres halványsárgás tölcsérvirág néz lefele, mintha egy szalagra lenne felakasztva.

Kép: Egy mennyezetre sok szalag van felragasztva, amelyen egy-egy lefelé néző tölcsérvirág függ.

Jézus: Az Én választottjaim nemcsak saját maguk lelkével törődnek, hanem lehajolnak az elmaradottakhoz, és mint megannyi csengettyű hirdetik nekik az Igémet.

10.

Amikor ima hangzik el.

Kép: Egy hullámzó tenger, amely partjára kiülnek a lelkek. Alig várják, hogy a hullám elérje őket, mert enyhülést hoz számukra.

Jézus: A lelkekért mondott imáid soha nem vesznek kárba. Kegyelemmé alakítom, és elküldöm azoknak a felebarátoknak, akiknek a lelke várva várja segítségedet.

11.

Hang: A titokzatos koldus.

Kép: Egy barlangban, vagy alagútban egy szerzetes járkál gyors léptekkel fel-alá, kapucnival a fején.

Jézus: A titokzatos koldus annak a szerzetesnek a típusa, aki még nem találta meg a helyét az Egyházszakadás idején. Nem tudja, melyik utat válassza. Fél az Igazság mellé állni, fél az üldöztetésektől, de ugyanakkor szeretne az Én hűséges gyermekem maradni.

12.

Amikor olyanokat kell meghallgatni, akik terhünkre vannak, csipkelődnek, panaszkodnak.

Jézus: Drága gyermekem, végig kell hallgatnod a kellemetlen, érzékenykedő, panaszkodó gyermekeimet, de ha a beszédjük valami bűnt rejt magába, pl: szeretetlenséget, vádaskodást, ítélkezést, túlzott önsajnálatot, akkor a végén bátran meg kell mondani, hogy mi az, ami részéről bűn volt a beszélgetésben.

13.

Érzés: Amikor az Úr keresztet ad, akkor erőt is ad annak elviseléséhez.

Jézus: Nagyon kevés az olyan gyermekem, aki képes arra, hogy keresztet kérjen. A kereszttel növelem a szenvedés elviseléséhez az erőt.

14.

Hang: Tisztázni ezeket a köveket.

Hang: Nem túl bonyolult.

Jézus: Minden ember életében vannak terhek (kövek), melyeket cipelnie kell: egy nehéz férj, egy igazságtalan főnök, egy fárasztó, raplis öreg beteg a házban, egy rakoncátlan gyermek, stb, és ezeket a szívedben és értelmedben tisztázni kell. Abból kell kiindulni, hogy egyik sem véletlen. Minden a te lelki fejlődésedet szolgálja. Így, már nem is olyan bonyolult a megértése.

15.

Egy oltárképen: Noé bárkája, amikor az állatok vonulnak be a bárkába, fehér galamb a bárka felett.

Érzés: Mi most kapaszkodunk fel az Egyház bárkájára, mert közeledik a vihar és a megpróbáltatás.

Jézus: Egyházatok nem vész el, csak megtisztul. Maradék népem felszáll az Egyház bárkájára, és az Én kiválasztott, legbátrabb pap fiaim vezetésével megindul az üdvösség útján. A fehér galamb Én vagyok, aki elhozza nektek az Új Világot.

16.

Lehallgatások lehetősége a templomokban.

Jézus: Ne féljetek ettől, mert az Én legbátrabb papjaim akkor már nem a nyilvános templomokban fognak gyóntatni, hanem pincékben, lakásokban, barlangokban, stb.

17.

Egy alkalommal egy pap a tengerparton tartotta a szentmisét a híveknek, kivitte oda az oltárt, és a szentmise megtartásához szükséges egyéb kelléket.

Jézus: A szertartás a fontos, és nem a hely. A szentmise, akár a természetben van, akár a templomban, akár egy lakásban, egyaránt az Én szenvedésemnek és kínhalálomnak megújulását tartalmazza.

18.

Kép: Legfelül van a Szentháromság trónja, alatta bolygók és pályáik, és kép legalján van a Föld.

Jézus: Isten mindennek a Teremtője, és az Ura. Ő teremtette a naprendszereket, az egész világűrt, és így, magát a Földet is.

19.

Olvastam: Ádám és Éva történetéről volt szó: A bukás után a sötétség az elrejtőzés kényszere miatt állandósult a Földön.

Érzés: Ha hívjuk a Fényt, a Fény jön, de ha nem hívjuk, akkor nem jön. Vannak olyanok, kik azt mondják: Én is elvagyok, és Isten is a saját világában.

Jézus: Az áteredő bűn miatt beleivódott minden ember lelkébe a hajlam a bűnre, és a bűn, mint sötétség rátelepedett, és állandósult a Földön. Ezt a sötétséget el lehet oszlatni a Világossággal, amelyet ti emberek kegyelem formájában Tőlem kaptok. Csak hívjatok, és segítek nektek. Megtöröm a bűn hatalmát a Földön.

20.

Hang: A szeretet áldozattal jár.

Hang: Áldozattal kezd.

Hang: Az Élet Igéivel kezd.

Jézus: Nem elég, ha az ember óvakodik a bűnöktől, hanem naponta gyakorolni kell az áldozatot. Csak az képes erre, akiben nagy a szeretet. Az áldozaton kívül nagyon fontos, hogy nap mint nap keresd a kapcsolatot az Én Igémmel. Akár a Szentírás olvasásával, akár a napi szentmisén, az Evangélium hallgatásával. Ez táplálja a lelkedet.

21.

Hang: Betervezett dolgok.

Kép: Jézus torinói leples arca.

Kép: Egy térkép útvonalakkal. Olyanok, melyek a jövőben kellene, hogy beteljesüljenek.

Jézus: Minden emberrel terveim vannak. Élete minden perce meg van tervezve Nálam. De mivel szabad akaratotok van, nem mindig haladtok az Én elképzelésem útjain.