Pünkösd utáni hatodik vasárnap szentleckéjében (Róm 6,3-11) olvassuk a következő mondatot, amit mind a német, mind a magyar misszálé latinul így közöl: „Quod enim mórtuus est peccáto, mórtuus est semel: quod autem vivit, vivit Deo.” Ugyanakkor az interneten található latin szentírásfordítás a vesszőt máshova teszi (valószínűleg ez a helyes): „Quod enim mortuus est, peccato mortuus est semel; quod autem vivit, vivit Deo.” (Róm 6,10)
A Szunyogh Xavér misszálé, a Káldi-féle Biblia-fordítást követve, e latin Biblia-verset így fordítja: „Mert halála egyszer s mindenkiért való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek.”
A Szent István Társulat 1992-es Bibliájában Róm 6,10 alatt teljesen mást olvashatunk: (Mivel itt a kérdéses vers magyar fordítása vonatkozó névmással indul, az előző verset is idézni kell a jobb megértéshez: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.” Róm 6,9) – „Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él.” (Róm 6,10) Vagyis amíg a Káldi-féle Biblia a vonatkozó névmást az előző mondat alapján Krisztusra vonatkoztatja, addig az 1992-es kiadás szerint a mondat általánosan mindenkire érvényes. Ez a fordítás nemcsak nem felel meg a latin szövegnek, de ráadásul semmi értelme sincs! Hiszen, ha egy ember – „aki… az” – meghal, akkor bár földi értelemben tényleg nem tud már bűnt elkövetni, de ha elkárhozik, akkor egész túlvilági létét a bűn határozza meg! Ehhez a szöveghez már valóban nincs messze a „mindenki meg van váltva” zsinati tana!
A latin vers Schott-féle misszáléjának fordítása megint lényegesen eltér mindkét magyar változattól (és megfelel a katolikus tanításnak): „Sein Sterben war nämlich ein einmaliges Sterben für die Sünde: sein Leben aber ist ein Leben für Gott.” – Magyarul „Halála ugyanis egyszeri halál volt a bűnökért: élete azonban élet Istenért.” – Ez a fordítás teljesen mást jelent, mint a két magyar, és nyilvánvaló, hogy ez az, ami megfelel a latin szövegnek.
Az 1992-es magyar fordítás egyáltalán nem hasonlít ehhez, ráadásul teológiailag is teljesen mást jelent. Ugyan a Káldi-féle fordítás is Krisztusra vonatkoztatja a mondatot, és ennyiben megegyezik a némettel, azaz a latin eredetivel, de ez máshol követ el érthetetlen és súlyos hibát: a „semel” szót nem egyszerinek, hanem „egyszer s mindenkiért”-tel fordítja! Káldi idejében (17.század eleje) ez nyilván nem volt olyan feltűnő, de a latin-magyar nyelvű misszálé megjelenésekor (1933) már igencsak közel került ahhoz a szellemiséghez, ami aztán a „pro multis” kifejezést a szentmise legszentebb részében, a kánonban „sokakért” helyett „mindenkiért” fordította le. Ilyen előkészítés után, nem csoda, hogy ez utóbbira sor kerülhetett!
Az 1992-es magyar fordítás teljesen érthetetlen, és felveti azt a kérdést, hogyan lehetséges hogy ekkora hibák kerülnek be egy Biblia-fordításba? És vajon hány ekkora hibát lehetne még találni, ha valaki utánanézne? (A „quod” a „qui” vonatkozó névmás semleges neme, tehát semmiképpen nem fordítható „aki”-val. A quod jelentése itt „mert, mivel”, és nem „aki”. A „semel” pedig több lehetséges jelentése közül itt nem „egyszer s mindenkorra”, hanem „egyszeri”. És pláne nem „egyszer s mindenkiért”, mint Káldi-nál és Szunyogh Xavér-nál!)
Az ezen az oldalon felhozott példák mind az Egyház bölcsességét (ami szerint évszázadokig eljárt) bizonyítják, vagyis azt, hogy a Bibliát és a liturgikus szövegeket nem szabad lefordítani, és helyes értelmezés és kontroll nélkül a hívek kezébe adni. A fordítások még akkor is ferdítenek, ha jószándékkal készülnek, pláne, ha már egy akatolikus szellemiség áll mögöttük! És azt is megmutatják, hogy a Szentírás és a szent szövegek értelmezésében vissza kell nyúlni az egyházatyák munkáihoz, akik nemcsak a latin nyelvet értették jobban, mint a mai nyelvészek, de lelkületük is sokkal katolikusabb volt.
Végezetül még egy idézet a Schott-féle német misszáléból, ami számunkra ma különösen nagy jelentőségűvé vált: „A szentmisén való részvételünkkel Krisztussal együtt meghalunk a bűnnek, a világnak és a világ hívságainak, és Vele együtt új, Istennek szentelt életre támadunk fel.” (Schott-misszálé, Pünkösd utáni hatodik vasárnap bevezetője)


http://katolikus-honlap.hu/1701/forditas.htm#0723