Húsvét utáni 3. vasárnap liturgiájából:
Schott Misszálé magyarázata: „Ha lelki feltámadásunkat komolyan vesszük, akkor ezen a földön jövevényeknek érezzük magunkat, és a földi, evilági életstílust határozottan elutasítjuk. … De a szentmisében egy „kis időre” belenézhetünk a Feltámadott sugárzó tekintetébe.” Oratio: „Add meg minden keresztény hívőnek, hogy mindazt, ami e névvel ellenkezik, elvessék és mindazt, ami vele megegyezik, kövessék.” Szentlecke 1 Pét 2,11-19: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harcolnak.” (1 Pét 2,11)

 

Albert Maria Weiß atya nemrég feltett írásai, közülük kiváltképp az Egyházról szóló fejezet, korunk legnagyobb és legborzalmasabb titka, azaz a katolikus Egyház eredeti méretére való összezsugorodása miatt – sajnos – magyarázatra szorul.
Weiß atya 1925-ben fejezte be könyvét. Vagyis abban az időben, amikor – mint ahogy ő is számtalanszor megemlítette – a modernizmus már óriási mértékben előretört, magában az Egyház felső vezetésében is. És mégis, nem csak ő, de senki más sem tudta elképzelni, következésképpen komolyan venni és így megfelelően kezelni azt a lehetőséget, ami ma, jobban mondva, már legalább 64 év (Roncalli színrelépése) óta előállt: a hivatalos Egyház helyét egy szekta, egy embercsinálta-zsinati szekta vette át, pontosan úgy, ahogy azt abban a tervben, amit a szabadkőművesek kidolgoztak, és ami XVI. Gergely pápa kezébe jutott, azaz az 1840-es évek óta a katolikusok számára is ismert volt, részletesen le van írva.
Rudolf Graber (1903-1992) regensburgi püspök 1973-ban kiadott „Athanasius és korunk Egyháza” című kis művében pontosan bemutatta ezt az akkor már 130 éve ismert tervet, és a következő megjegyzést fűzte hozzá: „Szükség van egy közbevetett megjegyzésre. Téved, aki azt hiszi, hogy ezek csak egy különc [Roca ex-kanonok (1830-1898)] gondolatai: mind ezeket rokonlelkű személyek egész sora megszámlálhatatlanul sok írásban – melyek legalábbis akkoriban, az egész világ nyilvánossága számára hozzáférhetőek voltak – megfogalmazta és leírta. És ezért kell feltenni a kérdést: Miért nem vett az Egyház tudomást ezekről a dolgokról?”

Ez az idézet megtalálható a honlap több írásában, melyek ugyanezt a kérdést boncolgatják:
– A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni
– Ami az Egyházban történik, az nem összefüggéstelen jelenségek sora, hanem egy terv része
– „A római kúria a püspöki konferenciák kiszolgálója lesz”
– Isten dolgai azonban megmaradnak
– A szabadkőművesség és az erkölcs felbomlása
– Az amerikanizmus – a modernizmus előkészítője

Bár a Bibliából, Urunk szavaiból, szentek, látnokok előrejelzéseiből mindig is tudott volt, hogy a világ végén borzalmas idők jönnek, és a keresztények ekkor még az első évszázadokban elszenvedett üldözéseknél is nagyobb megpróbáltatásoknak lesznek kitéve, mindaz, ami az elmúlt években történt, de főleg az, ami előttünk áll, egyszerűen elképzelhetetlen az ember számára. Amikor Dr. Tanka Endre előadását egy ismerősömnek megmutattam, ő türelmetlenül legyintett, és csak azzal kommentálta az elhangzottakat, hogy úgy sem fogják tudni megcsinálni. Azaz ugyanúgy reagált, mint a föld lakóinak 99,999 százaléka, akik semmit sem fogtak fel és semmit sem okultak abból, ami az elmúlt több mint két évben történt. Pedig az is meglehet, hogy az Úristen azért engedte meg ezt a korona-őrületet, hogy az emberek végre felébredjenek. És rádöbbenjenek, hogy mekkora csapdába jutottak, és hogy a világ sátánista elitje ezentúl bármit megtehet velük – nem kell semmilyen jelentős ellenállástól tartaniuk.
Nagyon kevés azok száma, akik nem fogják be a fülüket, nem csukják be a szemüket a ránk váró sátáni korszak borzalmainak hallatán, és inkább szembe néznek azzal, ami az emberiségre vár. Pedig mindaz, amit az alternatív médiában néhány bátor és bölcs ember elmond, mind olyasmi, amiről körülöttünk nap mint nap évtizedek óta magunk is meggyőződhetünk. Ezek az előadások valójában csak azt foglalják össze, amit minden ember, ha csak egy kicsit kinyitja a szemét maga is világosan láthat.

A világ mai helyzetéről ezeken a linkeken találhatók kiváló beszámolók:
– Dr. Tanka Endre előadása
– Prof. Dr. Bardócz Zsuszanna - Az emberiség jövője, a jövő emberisége
– Az ENSZ és a Világgazdasági Fórum megállapodása
– A néma sikoly – angol nyelven
– Klaus Schwab, a legveszélyesebb ember a földön?

Mindezek a jövőbeli történések, és bennük annak a kevés számú katolikusnak a sorsa leginkább az ókori Szodoma és Gomorra sorsára emlékeztet. Erre utalt Myra Davidoglou is „Isten azért pusztította el Szodomát, mert nem volt benne még tíz igaz ember sem” című írásában. Ebből az 1991-ben megjelent cikkből valók a következő idézetek:
»Ha a keresztények összességére nézünk, hajlunk arra, hogy a zsoltáros ezen versére hivatkozzunk: „Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.” (Zsolt 13,3) … Az isteni harag lecsillapítására csak egyetlen eszköz létezik, mégpedig a személyes bűnbánat és vezeklés és minden egyes ember szentté válása. …. Tudjuk, hogy mivel Szodomában még tíz igaz sem volt, hanem csak egy, azaz Lót, Isten elpusztította Szodomát. Csak Lót és az övéi menekültek meg. Érthető most már, hogy miért helyezek olyan nagy súlyt a személyes szentté válásra? Persze, Isten mindent megtehet. Ő képes arra, hogy a kövekből is szenteket csináljon; de megköveteli akaratunk közreműködését. …. Isten szemében bizonyára jelentősége van az igazak számának. Ha egy nép vétkei és gaztettei olyan nagyok, hogy már az égre kiáltanak, néhány istenfélő és kifogástalan hívő nem elegendő arra, hogy ettől a néptől elháruljon az isteni büntetés. …. Emlékezzünk az Úr Ezekiel prófétának mondott szavaira: „Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot; ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg. … Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot, ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób – amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten –, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal.” (Ez 14,13-14/19-20) …. Látjuk, hogy Isten szava szerint e három, kipróbált szentsége miatt kiváló istenes férfi közbenjárása sem tartoztatná fel a fenyítést, mely Izrael népét különben eléri, ha gonoszsága mértéke betelt.«
Ki meri vitatni, hogy a mai emberiség, a mai világ gonoszságának mértéke túlontúl is betelt már?!

Ezek a mondatok 31 évvel ezelőtt íródtak – ha a mai helyzetre és az előttünk álló évekre tekintünk, úgy hangzanak, mintha évszázadokkal ezelőtt vetették volna papírra őket. 1991-ben még élő katolikus közösségek, vallásukat, az Egyház tanítását, rendjét halálosan komolyan vevő emberek is léteztek, sok helyen voltak érvényesen felszentelt papok, akik érvényes szentmiséket mutattak be.
És hol tartunk ma? Magyarországon, Szűz Mária országában hosszú évek óta (Szigeti Imre József O.P. 2001-ig, Varsányi Ferenc atya kb. 2005-ig mutatott be tridenti szentmisét) egyetlen érvényes szentmisét sem mutatott be senki.
Mexikón, az USA és Olaszország egyes területein kívül csak szétszórtan, egymástól nagyon messze találni néhány papot, aki Istent méltó módon tiszteli, és érvényes szentmiseáldozatban engeszteli. A honlapon négy év óta teszem közzé az ilyen – tőlünk nagyobb nehézség nélkül elérhető – érvényes szentmisék helyét és időpontját, de még soha senki nem mutatott érdeklődést e szentmisék iránt. Még olyanok sem, akik elismerik a mostani érvényes pap- és szentmise-hiány fennálltát. Azok az érdeklődők, akik tanácsadás céljából megkeresnek, válaszomra egytől-egyik azt felelik, hogy „ők csak egyszerűen katolikusok akarnak lenni”, se erejük, se idejük olyan problémákkal foglalkozni, hogy érvényes-e egy mise vagy sem, érvényesen felszentelt-e az a "pap", akihez járnak vagy sem, pápa-e Bergoglio, vagy sem. Teszik ezt mindazok után, hogy állítólag olvassák a honlapot, benne az e témáról szóló cikkeket, megkérdezték és megkapták a véleményemet e kérdésekről. Már maga az a tény, hogy megkerestek, elárulja – hacsak nem puszta provokációból írtak –, hogy legalább kételyeik vannak. Ez esetben pedig már nem bújhatnak ki a felelősség alól, nem védekezhetnek Isten előtt többé azzal, hogy ők soha nem hallottak az igazságról.

Azt beszélik, hogy már 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Kongresszus után Isten azt mondta egy kiválasztottja által, hogy gyönyörű volt az esemény, csak Ő nem volt jelen. Akkor vajon mit mondhatott a tavalyi esemény után?
Az embernek természetes igénye, hogy vallását közösségben is gyakorolja, hogy ezáltal lelkileg feltöltődjön – az Egyház, mint jó anya ezért is hozta létre a különböző ájtatossági gyakorlatokat. Nem kérdéses, hogy nagyon felemelő és nagyon hasznos részt venni vallásos összejöveteleken, sok erőt lehet meríteni ezekből a hétköznapokra. Mégis, ezen gyakorlatoknak elsősorban nem ez az elsődleges célja, ez csak az egyik eredménye annak, ha valaki közösségben dicsőíti Istent és Istennek tetsző megmozduláson vesz részt. De miként lehetne Istennek tetsző valamilyen esemény, amelyen Ő maga nincsen jelen?
Az ájtatossági gyakorlatok nem csak manapság, de régen, a „normális” időkben is fontosak voltak a hit, a vallásosság megőrzése és ápolása céljából. A katolikus híveknek nem csak szabadott, de kötelességük is volt ezeken részt venni, mert nemcsak Istent dicsőítették ezzel, hanem erőt merítettek belőlük a mindennapi nehézségek elviselésére: Egyszerre kaptak emberi és isteni, természetes és természetfeletti segítséget. Életük elviselésére és hitük megőrzésére még akkor is szükségük volt a természetfeletti segítségre, amikor környezetük is keresztény volt. Hogy ne lenne akkor ma, amikor a világ már a pogánynál is rosszabb, mert hitehagyott, sátánista, minden embernek, aki katolikus akar maradni, elengedhetetlenül szüksége a természetfeletti segítségre, Isten kegyelmi ajándékaira?!

A legutóbb feltett cikk fordítása közben úgy éreztem, hogy amit Weiß atya az Istenhez vezető ranglétráról leírt, azt én még soha nem hallottam. Aztán persze rájöttem, hogy egyfelől a kezdetektől elég prédikációt és "tananyagotˇolvastam erről, másfelől amióta az első szent-életrajzot, Casciai Szent Rita életét elolvastam, magam is minden imámat a szentek, Szűz Mária, és Urunk Jézus Krisztus közbenjárásáért való kéréssel kezdem. És akkor eszembe jutott a közmondás: Az ismétlés a tudás anyja. És az is, hogy abban az időben, amikor a világ, a környezet keresztény volt még, az egyszer már elsajátított tudás, a hitigazságok, az ájtatossági gyakorlatok beleívódtak az emberbe, a mindennapi életéhez tartoztak, állandó beszédtéma voltak. Ma, amikor nem csak, hogy semmi nem szól Istenről, az igaz hitről, de minden kifejezetten csak Isten és az igaz hit ellen szól, sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az embernek, ha az élő hitet meg akarja magában őrizni, ápolni, fenntartani.
Az Egyház bölcsessége a tökéletes emberismereten alapult: Azért – is – vezetett be olyan sok ünnepet, mert tudta, hogy az embereknek szükségük van ezekre, vágynak az ünnepekre. És lám, a mai új-pogány világ sem tesz mást: szinte mindennek van már ünnepe, föld napja, múzeumok napja stb. stb. – már több ünnepe van, mint egykor a katolikus Egyháznak. És ezek mind-mind a természetfeletti létét tagadó ünnepek! A katolikus ünnepek Istenhez vezették az embereket, a túlvilágról, a mennyországról szóltak. Ma minden a földről, e világról szól, következésképpen közvetlenül vagy közvetve a mai ünnepek a pokolba vezetik az ünneplőket.
Mindezek a körülmények csak még jobban rávilágítanak arra az igazságra, amit Myra Davidoglou mondott: „Érthető most már, hogy miért helyezek olyan nagy súlyt a személyes szentté válásra? Persze, Isten mindent megtehet. Ő képes arra, hogy a kövekből is szenteket csináljon; de megköveteli akaratunk közreműködését.”

A világ mai helyzete, és a közeljövőben ránk váró további szörnyűségek, illetve az ezekhez való hozzáállás és a szentté válni akarás nagy mértékben összefügg. Aki valóban, teljes súlyával megérti, hogy mi is folyik ma a világban, hogy mivel és kivel is állunk szemben, az a saját szentté válását is komolyan veszi. Amit a mostani elit az elkövetkezendő években el akar követni, az istenkáromlásban jóval felülmúlja Ádám bűnét, a Bábel tornyánál és a Szodomában történteket együttvéve.
Mert ahhoz, hogy valakit a mai világban, mint egykor Lótot, Isten kimentse a pusztulásból, nem elég egyszerűen katolikusnak maradni akarni. Ennél több kell. Egy "pap", mikor gyengeségeiről beszélt, mindig azzal mentegetőzött, hogy ő nem akar szent lenni, nem kell minden katolikusnak szentnek lennie. – Azt hiszem, hogy még a régi keresztény világban sem lehetett senki tudatosan „csak” keresztény, aki nem akart szentté lenni, az katolikusnak sem tudott megmaradni. Ami persze nem jelenti azt, hogy aki szentté akar lenni, az valóban szent is lesz, se régen, se most, de Isten „megköveteli akaratunk közreműködését”; azaz amire képességet adott, azt mind maradéktalanul megköveteli tőlünk (lásd a talentumokról szóló példabeszédet).
A szentté válás alatt persze nem az értendő, hogy valaki olyan akar lenni, aki csodákat tesz és látomásai vannak, hanem az az igyekezet, hogy életünknek, minden gondolatunknak Isten legyen a kiindulópontja, és minden tettünknek az Ő parancsai legyenek az irányítói.

A. M. Weiß atya könyvének A papság és Isten birodalma című fejezetében ezeket írja: „Az emberiség kizárólag a papság közvetítésén keresztül közeledhet Isten felé. …Az embereknek bűnösként nincs joguk minden további nélkül Istennel érintkezni. … A kiengesztelődésben és megváltásban csak akkor részesülhetnek, ha alávetik magukat azoknak a feltételeknek, amiket Isten kiszabott a számukra. … A keresztények a papság által mutatják be Istennek az áldozatot, és fordítva, a papság által részesülnek Isten kegyelmi ajándékaiban.”

Az Egyház azt tanítja, hogy azok, akik önhibájukon kívül részesülnek érvénytelen "szentségekben" – azaz, egy nem érvényesen szentelt "paptól" kapják azt, vagy egy még érvényesen felszentelt pap érvénytelen "miséjén" vesznek részt – azoknál az Egyház saját kincséből pótolja a hiányosságokat. De ez csak azokra vonatkozik, akik valóban az önhibájukon kívül nem tudtak tájékozódni, és náluk is csak addig, amíg a tájékozódásra nincs meg az alkalmuk. Azoknál, akik már hallottak e problémákról, sőt, maguk is belátták, hogy az ilyen érvénytelen "miséken" „a kiengesztelődés és a kegyelemosztás lebonyolításánál nincsenek meg azok a feltételek, amiket Isten kiszabott a számukra”, az Egyház már nem tud segíteni.

Prof. Dr. Diether Wendland, a hit nagy védelmezője, az Einsicht újságban 2001. és 2003. között folytatásokban megjelent „A római püspökök pápaságáról” szóló tanulmányának 8. fejezetében ezeket írta:
»Ha a püspökök feje, a római püspök kiesik, akkor az Egyházban lelki-természetfeletti módon Krisztus, az Úr és Üdvözítő lép elő, mialatt saját önkinyilatkoztatására emlékezteti a híveket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) De ezt is tanította: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)
Az Apostoli Széknek 1958 óta fennálló különleges üressége a katolikust egyenesen arra kényszeríti, hogy lelki-szellemi tekintetét (ha nem vak már) direkt Jézus Krisztusra, az isteni Tanítóra irányítsa! Ami röviden azt jelenti, hogy erőnket ne arra fordítsuk, hogy hátra nézünk, és a zsinati egyház és tagjainak viselt dolgaival foglalkozunk, hogy kedélyünket ne azzal mérgezzük, hogy folyton arrafelé pislogunk, és az onnan érkező híreken felháborodunk, hanem arra, hogy közvetlenül és állandóan Urunkra, Jézus Krisztusra, és az Ő Egyházának csaknem kétezer éves tévedhetetlen tanítására figyeljünk – nem ezekre is, hanem CSAK ezekre!
Ha így teszünk, arra is rájövünk, hogy ahelyett, hogy Krisztus Egyházának szomorú, kétségbeejtő állapota felett érzett saját fájdalmunkkal foglalkoznánk, Őt kell vigasztalnunk, Őt, akit ma ugyanúgy hagynak el „apostolai és tanítványai”, mint elfogatásakor és keresztrefeszítésekor, azzal a különbséggel, hogy ma még egy „János apostol” sem áll ott. Mert ma a „hivatalosok” közül senki, egyáltalán senki nem áll a kereszt lábánál! Ezért imádkozzuk akár napjában többször is ezt az engesztelő imát, ami ma nem csak a kifejezett káromlásokért, hanem elsősorban az ú. n. katolikusok oldaláról Urunk istenségét érő szentségtörésekért engesztel.«

Isten nem fogja ezt a világot megmenteni, ahogy Szodomát és Gomorrát sem mentette meg. És ennek az oka is ugyanaz, mint ami annak idején volt: mai világunkban alig vannak olyanok, akiknek komoly kifogásuk van e pogány világ és a sátánista elit még pogányabb tervei ellen.
Ráadásul azok száma, akik hajlandók vállalni azokat a nehézségeket, amik „az isteni harag lecsillapítására szolgálnak”, úgy, mint „a személyes bűnbánat és vezeklés és szentté válás”, elhanyagolhatóan csekély. Ezért nagy valószínűséggel az fog történni, amit Isten Ezekielnek megmondott, és ami Szodomában is történt: ez a világ azért pusztul el, mert el akar pusztulni, és Isten csak azokat menti ki ebből az infernóból, akik legalább megpróbáltak „szentté válni”. Amire azonban – azaz a puszta akarásra is – kizárólag csak azok lehetnek képesek, akik ehhez megkapják a természetfeletti segítséget. Amit viszont, ameddig egyáltalán még léteznek ilyen helyek, csak az érvényes szentmiseáldozat kegyelmeiből lehet megszerezni.

Aki megkapja Isten természetfeletti segítségét, az megtapasztalja saját életében, hogy Urunk mindig, minden helyzetben megadja szeretetteljes segítségét, de rendszerint nem úgy, ahogy mi tartjuk azt jónak, hanem ahogy Ő tartja azt jónak a számunkra. De erre csak úgy jöhetünk rá, ha azt tesszük, amit A. M. Weiß atya így fogalmazott meg: „Alávetjük magunkat azoknak a feltételeknek, amiket Isten kiszabott a számunkra.” A mai hitehagyott világ kihívásainak leküzdésére nem elegendő a természetes segítség, ehhez elengedhetetlen, nélkülözhetetlen a természetfeletti erő!

Befejezésül még egyszer a Húsvét utáni 3. vasárnap szentmiséjének a könyörgéséből: „Add meg minden keresztény hívőnek, hogy mindazt, ami e névvel ellenkezik, elvessék és mindazt, ami vele megegyezik, kövessék.” – Mert aki ezt teszi, azt kevésbé érintik ennek a világnak a szörnyűségei.

https://www.katolikus-honlap.hu/2201/joveveny.htm