Miután Leó nem volt hajlandó találkozni az SSPX képviselőivel, a püspökszentelés előtti napon nyílt levélben szólt a világhoz. Ebben megható módon kérte őket, hogy ne szakítsák el Krisztus varratlan köntösét. És mi tagadás, a kifejezést olvasva majd sírva fakadtam a meghatottságtól, ezért napokkal később nem véletlenül ötlött fel bennem a gondolat, hogy talán érdemes lenne szólni ennek okáról, hogy más is sírhasson, ha szintén szükségesnek látja.
A varratlan köntös ugyanis nem véletlen, éppen kéznél lévő, éppen alkalmasnak látszó bibliai kép volt a levélben, hanem az amerikai pápa és szivárványos lelkületű társai tudatos választásának és döntésének messze hangzó harci kürtjele, amelyet tökéletesen értett a Testvérület és még sokan mások is. És amit persze igen sokan nem értettek, mert a varratlan köntös (seamless garment) gazdag üzenetét viszonylag kevesen ismerik az Egyesült Államokon kívül.
Mint oly sok egyéb gonoszság megvalósulása, ez is az amerikai Bernardin bíboros munkásságának köszönhető. Ő az a híres amerikai püspök, akit egyesek szerint még orvosi egyetemi előkészítő tanfolyam résztvevőjeként egy szodomita bárban ücsörögve ért utol a papi hivatásának váratlan híre, némely kommunista beszervezők ötlete formájában, és akinek varratlan köntöséből kifolyva árasztotta el minden mai aberrált püspök és bíboros az Egyesült Államokat. És ő az is, akit halála előtti időszakában a szodomita erőszaktevések bírósági peres szakaszba eljutott vádjai és egy szűz lány sátáni misén való megrontásának nyilvános vádja is megtépázott. De az erőszakos szodomitizmusának perre menő tanúját sikerült meggyőznie, egyesek szerint a szent életével, mások szerint peren kívül fizetve, a szűz leány megrontásának vádja pedig sosem volt bizonyítva. Mert Agnes, állítása szerint, egyedül volt áldozati bárányként jelen azon a fekete misén.
Bernardin, aki a harmincas évei végére már püspök volt, bőkezű támogatásaival sokakat megnyert. Ő finanszírozta például Karol Wojtyla amerikai körútját, de a magyar főpapokat is meglátogatta vasfüggöny mögött tett útja során. Talán ez a tehetsége magyarázta, hogy hamar az európai, dél- és észak-amerikai hitvesztő és homo lobbi közötti kapocs is lett. Barátja volt Carlo Maria Martininek, a „másik egyházról” álmodó sankt galleni maffia fejének, és talán nem véletlenül rajta tűnt fel először a Ferenk pápán híressé vált sátáni kereszt, amelynek figurája hátrafelé néző lábfejjel, szabadkőműves módra keresztbe tett karokkal tartja a bárányt a nyakában, ahogy pásztor sosem tarthatná. Amely keresztet természetesen egy másik olasz szodomita művész alkotott, és amelynek öntőmintáit egy harmadik szodomita szerezte meg, akinek fb profilján a gay movies kedvelése biztosan csak véletlen mellényúlás lehetett. Ahogy az is véletlen, vagy a minden periféria iránt megnyilvánuló nagy együttérzés miatt lehetett, hogy Bernardin által előre megkoreografált saját világraszóló temetésén az ő kérésére a The Windy City Gay Chorus is szívhez szólóan énekelhetett.
Maga a seamless garment jelszóvá és programjelző fogalommá tehát szintén Bernardin által válhatott, miután először szólt róla 1983-ban a jezsuiták egyetemén. Ez látszólag a katolikus társadalmi egységet hivatott szolgálni azzal, hogy háttérbe szorítja a dogmatikát, előtérbe tolja a pragmatikus cselekvést. Ennek jegyében pedig morálisan egy szintre helyez és feltételként összeköt különböző politikai, hitbeli és morális problémákat. A tetszetős magyarázat szerint az élet védelme és a társadalmi igazságosság egyes területei nem választhatók el egymástól, ezeket minden katolikusnak egyformán fontosnak kall tartania és küzdenie kell ezekért. És bár ez hivatalos magyarázat szerint a katolikus egységet is szolgálta, a katolikus tanítás jobb érvényesülését segítette a társadalomban, valójában a katolikus tanítás aláásása és a megosztás volt a célja, és azt is eredményezte. Mert eszerint például nem lehet „életvédő” az, aki nem egyazon hévvel küzd a halálbüntetés és bármilyen háború ellen, mint az abortusz ellen. És nem küzdhet joggal az abortusz ellen az, aki nem támogatja a menekülteket és szegényeket. Így aki nem tud egyszerre azonos hévvel küzdeni bármely igazságtalanság ellen, netán súlyoz közöttük a katolikus tanítás alapján, az inkább hallgasson.
Az elmélet bevetése bénító hatással volt a kortárs amerikai katolicizmusra: a hit zsinat utáni gyengesége miatt még azok sem mindig találták az ellenszert, akik érezték, hogy baj van vele. Mert Bernardin gondolatmenetének hatásosságát és halálosságát a felvilágosodás és a modern demokráciák alapdogmájának hitre és morálra való alkalmazása adta, amelyre az amerikaiak jelentős része vevő volt. Ők régi demokráciában felnőttként elhitték, hogy a jog előtti egyenlőség ünnepelt demokratikus vívmánya mögött valójában a felvilágosodás végtelen emberi méltósága áll. Így a varratlan köntösbe csomagolva, a demokratikus dogmával eladott, katolikus hittel ellenkező mérget is megvették.
Ez a végtelen emberi méltóság volt az, amely Bernardin elméletében indokolta az eltérő szinten álló hierarchikus igazságok, és az azokon túli féligazságok és hazugságok egyenlőségét is. A szegényekért és a menekültekért, a háború és a halálbüntetés ellen való küzdelme, és általában az álhumanista jóemberkedése ugyanabból fakadt, mint a szexuális kisebbségek, az AIDS-es és azt megúszó szodomiták elfogadása: a hazugságból, hogy a szociális igazságosság és a „diszkrimináció-mentesség” az élethez való abszolút jogból következik, ami pedig a maga részéről a végtelen emberi méltóságon alapszik.
Az élet szentsége és az élet minősége nála egyaránt ezzel a végtelen méltósággal függött össze, amellyel összeférhetetlen a nem megfelelő minőségű élet, így a szegénység általában, de ugyanígy törvény általi „vegzált” illegális bevándorlói lét, vagy a bűnösnek bélyegzéssel megsértett szodomita életforma. Nehéz megmondani, hogy valóban ez utóbbi lehetett a kiinduló érzékenység Bernardinnál, de az biztos, hogy a varratlan köntös-elmélet, amelyet ő Krisztusénak mondott, végső soron a természetjogot, a tételes jogot és az egyházi tanítást is lebontó folyamatok elősegítése volt, az aberrációk, jogtalanságok megdicsőítésével.
És ha valaki azt mondaná, hogy ez téves értékelés, azt nyilván fölösleges megkérdezni arról, hogy vajon mi magyarázza azt a mély kapcsolatot, ami Bernardint Saul Alinsky-hoz, az ateista zsidó, de valahogy mégis luciferiánussá vált rombolóhoz kötötte. Bernardin ugyanis hosszú időn keresztül legnagyobb anyagi támogatója volt Saul Alinsky hálózatának. És mint minden igazi kommunista, erre természetesen nem a saját pénzét, hanem másokét használta, az amerikai katolikus hívek egyháznak tett adományait. Így tehát a jámbor hívek finanszírozhatták saját hit- és jogrendszerük rombolását.
Saul Alinsky főműve a Rules for radicals, amelyben a maffiától és maguktól a démonoktól eltanult sötét módszerekről írottakat tisztelgésül ajánlotta Lucifernek, a legnagyobb radikálisnak (erről, illetve a kommunisták és démonok módszerei közötti azonosságokról éppen Saul Alinsky szabályait idézve beszél Chad Ripperger is). És ezeket a módszereket maga Bernardin is átvette és alkalmazta. Az eufemisztikusan nyomásgyakorlás és tárgyalás módszerének nevezett eszköztárat az egyházon belül is alkalmazta: úgy nevezte ezt, hogy radikális közösségszervezés. De ez a közösségszervezés valójában kommunista jellegű érdekcsoporti működés volt, olyan nyomásgyakorlás volt, amelyet Alinsky ajánl, és amely a démonok szünetet nem hagyó, folyamatos (hamis) kommentálásával és aljas, kifordított narratívák árasztásával rokon. Ezért is nevezhették Bernardinék már a Catholic Campaign for Human Development megalapításakor is a szegények önszerveződését empowerment-nak, azaz megerősítésnek, erővel való felruházásnak. Mert a szegények a végtelen méltóságuknak megfelelő életminőséghez már nem szelíden kértek, hanem (állítólag evangéliumi módon) a radikális anarchisták és kommunisták démoni ihletésű eszköztárával élve immár harciasan követeltek. Mert ez a végtelen méltóságuk alapján járt nekik.
Ha valakinek az előzőekben ismerősnek tűnt néhány gondolat és törekvés, az nem a puszta véletlen műve. Bernardin törekvései azonosak az európai és dél-amerikai hitvesztő, egyházat meghódító és jelenleg uraló csapat törekvéseivel és ideológiájával. Ha számbavesszük az elmúlt évek pápai dokumentumait és megnyilatkozásait, ugyanezt láthatjuk megnyilvánulni. Mert a műsor ez: a katolikus hit háttérbe szorítása a cselekvő gyakorlattal szemben, a társadalmi egyenlőségi program, a szegénység, a „perifériára szorultak”, így a szodomiták, az elváltak „kirekesztése” elleni egyházi felszólalás, ennek jegyében ezek szentségekhez engedése bűnbánat nélkül, az abortusz indirekt propagálása az ellene való küzdelem fontosságának relativizálásával, az illegális bevándorlók jogkövető őslakosokat meghaladó jogai, a halálbüntetésről szóló katolikus tanítás katekizmusi megváltoztatása, az igazságos háború lehetőségének tagadása.
Mindezt a Ferenc átörökített csókosa által tanított Dignitas Infinita (Végtelen méltóság) jegyében. Ami persze nem katolikus, hanem azzal ellenkező tanítás. A hamis új evangélium, amelyet – ahogyan az a szinodális szinódus idei következő szakasza előtt teszik – immár nyíltan is annak hirdetnek. Mert ha valaki nem tudta volna, az Amoris Laetitia tíz évvel ezelőtti meghirdetése valójában az ÚJ EVANGÉLIUM MEGHIRDETÉSE volt. Talán mert egyszerre volt az Egyház tanításának két alapvető területen való megtagadása, egyben kettős szentségtörésekre való ösztönzés.
Ezt követte a halálbüntetés bensőleg, tehát minden körülmény között rossz voltának hirdetése a katekizmus átírásával, majd követi nemsokára az igazságos háború lehetőségének egyházi tagadása. Ezekkel az egyház percnyi urai betetőzik a folyamatot, immár össztársadalmi szinten és méretben is lehetetlenné téve bármiféle jog szerinti életvédelmet. Mert ők ugyanazon elvek, eszközök és célok szerint működnek, mint a „legrégebbi radikális”, a sátán is, aki nem szeretne semmilyen ellenállást a tömeggyilkosság előtt.
Amikor az amerikai pápa Krisztus varratlan köntöséről beszélt az SSPX-hez intézett, de nyilvánosságnak szóló figyelmeztetésében, ez a tartalom húzódik meg szégyenlősen a köntös mögött. És a felszólalás oka részben a porhintés volt (atyai kérlelés), valójában azonban a félelem, hogy ezt az állítólagos végtelen emberi méltóság köré gondosan és aljasan szőtt köntöst, amelynek szövetében minden tévedéshez ragaszkodónak saját bugyra van marasztaló horgokkal felszerelve, és ami természetesen nem Krisztusé, szétszakíthatja a katolikus hithez ragaszkodók kicsiny csapata. Ezért próbáltak kérlelhetetlenül és kegyetlenül lecsapni rájuk, ezért nem lesz eltörölve a Traditionis Custodes sem, és ezért fog fokozódni is a békeharc a jövőben.
Végül csak post scriptumnak szánva egy rövid személyes emlék: említettem az előzőekben, hogy Bernardin bíborost szodomita zaklatási és megrontási vád érte, amely peres szakaszba is lépett, de a vádlója végül visszavonta a vádakat, mert valamitől rájött, hogy rosszul emlékezett, és valójában mégsem Bernardin volt a megrontó, és talán a zaklatás és megrontás sem történt meg, bármennyire valószerű és pontos körülmények szerepeltek is emlékeiben.
Bernardin mindeközben hősiesen és szentségnek sajtó által generált hírében állta a sarat, nem tudni, hogy a katolikus hívek pénzéből, ahogy az lenni szokott, vagy másként, de mindenképpen emlékirat megjelentetésével biztosítva a narratívája túlélését. És az ő szempontjából ez érthető is volt, mert többről volt itt szó, mint saját jóhíréről, itt az egész mozgalom sorsa és a szodomita amerikai prelátusok töretlen szukcessziója is kockán forgott. Ami azért komoly veszély volt és igen nagy baj.
Az emlékirata tehát megjelent, és néhány éve, amikor rákerestem egy részének tartalmára, meglepődve láttam, hogy a magyarszéki karmelita nővérek megjelentették magyarul is. Ez valamiért mélyen érintett, ezért azonnal írtam a nővéreknek, jelezve, hogy nem volt jó ötlet megjelentetni, mert sokakat veszélyeztethet elolvasása, és fontolják meg a polcokról való visszavonását. Felajánlottam, hogy küldök Bernardin viselt dolgairól részleteket, ha igénylik. Nemsokára meg is érkezett a válasz: a nővérek azt írták, hogy utánanéztek, és minden a legnagyobb rendben van Bernardinnal, aki hősies életű szent volt (gondolom ezt magából az emlékiratból tudták meg), tehát a könyv marad a polcon. Erre felajánlottam nekik azt is, hogy megvásárlom az összes példányukat, hogy ne érje kár őket a visszavonás miatt. A válaszuk ez volt: nem adják el nekem, mert tudják, hogy elégetném a példányokat.
Mi tagadás, a vesémbe láttak. Ha a saját jövőjüket is ennyire jól látták volna…
https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/07/08/a-zaszlova-tett-varratlan-kontos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése