1995. december 26., kedd

Medjugorjei üzenetek 1995. december

1995. december 25.
„Drága gyermekek! Ma is veletek örülök, s elhozom nektek a kis Jézust, hogy megáldjon benneteket. Kérlek, drága gyermekek, egyesítsétek vele életeteket! Jézus a Béke Királya, egyedül ő adhatja meg a békét, amit kerestek. Veletek vagyok, és felajánllak benneteket Jézusnak, különösen most, ezekben az új időkben, amikor dönteni kell mellette. Ez az idő a kegyelem ideje. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. december 13., szerda

manduriai Debóra által

1995. december 12. 8.40-18.40


Olajat könnyeznek a következő szentképek és szob­rok:
a Jézus, a Kinyilatkoztatás Királya ikon
az orosz ikon, mely Máriát ábrázolja a kis Jézussal
az M. család 50 cm magas, a Szent Szívet ábrázoló gipszszobrából vér szivárog a kezén és a lábán lévő se­bekből, a szeméből, a homlokából, és körben a fején, tö­viskoszorú alakban. Az egész lakást rózsaillat tölti be.
Elmondása alapján tanúsítom, hogy a ház asszonya, Natália reggel a szentképek előtt imádkozott, és e sza­vakkal fordult az Úrhoz: „Uram, most, hogy elvisznek té­ged, mi bizonyítja majd, hogy itt jártál? Ha te is úgy akarod, ha nem fáj Neked, tégy csodát az én Szent Szív-szobrommal is, hogy azután a Te Dicsőségedre min­denkinek megmutathassalak, akivel csak találkozom. Natália úgy sírt, mint egy kislány, amikor ezt elmesélte, mert csak ő tudhatta, és az Úr, hogy így történt.
18.40-kor megérkezik az „Úrnő”. Mint rendszerint, most is ragyogó Fény övezi, kitárja a kezeit, a szíve ma­gasságában pedig ott az Oltáriszentség. A fejét aranyszí­nű fátyol fedi, fehér ruhát visel, öv nélkül, meztelen lá­bai egy felhőn pihennek, amely olyan, mintha puha hó­ból lenne. Az Úrnő elhozta nekem a Szent ostyát! Ma van a születésnapom.
„Dicsértessék Isteni Fiam, Jézus Szentséges Neve! Drá­ga leányom, 22. születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánok neked. Leányom, növekedjél Szere­tetemben, úgy, ahogyan tanítottalak! Az a legszebb aján­dék, hogy ennyi lelket hoztál Nekem68. Köszönöm, hogy te is gondoltál Rám!


 Azért kellett ide utaznod69, mert Szívem szeretett volna egy sugarat ajándékozni Fényemből, és különleges Áldást adni, mely Olajesővel70 ereszkedett le közétek. Mondd el az itteni gyermekeimnek, hogy rengeteget kell imádkoz­niuk, mert ellenségem, a Sátán nagyon nagy törést akar kieszközölni ezen a földön71.
Megáldom az egész világot, és téged is, kicsiny köve­tem. Én vagyok a Szent Olaj Királynője, és ezért az Örök Kenet Olajának egy forrásával akartalak meg­ajándékozni benneteket. Azt akarom, hogy tanúsítsá­tok Fiam Csodáit mindazok előtt, akikkel találkoztok, és akkor még máskor is meglátjátok a Mindenható Úr Dicső­ségét. Ne bátortalanodjatok el, ha testvéreitek nem vála­szolnak majd Hívó Szavamra! Nekem mindenekelőtt a ti bizalommal teli válaszotokra van szükségem.
Virágzó tavaszként szálltam le a földre, hogy enyhülést hozzak az emberi természetnek. Az Anyukátok vagyok, és ölellek benneteket. Folytassátok az imát: látlak, és a Szí­vemhez szorítalak benneteket. Kérlek, készüljetek a Szentségekkel arra, hogy hamarosan a földre érkezik Gyermekem, a Fény. Halleluja! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
D. „Mindörökké dicsértessék! (Ez után az Üzenet után megkaptam a hetedik titkot.)

68  Az a pár személy, akiknek Debóra megengedte, hogy vele együtt imádkozzanak
69  Montrealba (Quebec, Kanada)
70  a szentképek olajkönnyeire utal
71  talán Quebecről van szó, amely külön akar válni Kanadától

1995. november 30., csütörtök

manduriai Debóra által

1995. november 27. - a Csodás Érem ünnepe

Észak-Itáliában tartózkodom. Egy kicsit szomorú va­gyok. 15:10-kor észreveszem, hogy a kis fatimai Mária-szobor, amin először észleltünk csodás jeleket, sír. Fehérek a könnyei! Egy kis tálkát teszek alá, és megle­pődve veszem észre, hogy a meleg könnyekből erős ró­zsaillat árad.
Már nem járok iskolába, sőt imádkozom Máriához, hogy ne is kelljen többé mennem, és mostantól minden időmet Neki szentelhessem, így hát Hozzá fordulok, amikor megszólal:
„Letekintek az emberiségre, és betöltőm szeretetemmel. Ma számtalan kegyelem indul Szívemből: az Isteni Oltáriszentség Ereje minden bűnt eltöröl. Most pedig imádkozz velem ebben a különleges kegyelemmel teli órában! Ne törődj semmi mással, csak maradj mellettem! Figyelj...” (Ekkor látom, hogy az Oltáriszentségből, melyet Mária a kezében tan, két fénysugár indul a homlo­kom irányába. Boldogság és béke tölti be a szívemet.)
A látomás tíz percig tart. A Szív, azaz az Oltáriszentség felett egy M betű alakja rajzolódik ki. Most már tényleg nyugodt vagyok és vidám. Ó, drága Anyám, milyen hatalmas vagy a Fiaddal együtt! Szabadítsatok meg minden lelket a földi pokoltól!(1) Szentséges, Szeplőtelen Szívek, utánatok sóvárog a lelkünk, és jól tudjuk, milyen forrón szerettek bennünket! Ó, az önzetlen szeretet tökéletes köteléke! Ó, mézédes édesség!
Este hat órakor, miközben a Szent Rózsafüzért imádkozom, a távolból angyali éneket hallok. Figyelni kezdek.
Később - még soha nem volt ilyen megrázó a látvány - egy nagy, ragyogó Ostya jelenik meg előttem, számtalan sugár indul belőle, melyek bevilágítják az egész szobát. Megszólal egy hang. Megismerem, a Mesteré:
Ma az Oltáriszentségről szól majd a tanításom. Megáldalak, kedves lelkem, drága szolgám, ki oly hűségesen szolgálsz, valahányszor rejtélyes és tiszta lepelben megjelenek előttetek. Népem leánya, most egészen közelről láthatod, amit meg akartam mutatni neked. (Láttam, ahogy egy pap a hívők előtt a magasba emeli az Oltári-szentséget.)
Íme, a Szentmise legfényesebb pillanata, a legnagyobb, Békülést hozó Áldozat! Ki érti igazán, milyen végtelen csoda ez? Ő, az Eukarisztia maga a Nap, a Szent Szív, a Kegyelem! Ő az Én tanúbizonyságom. Ő bizonyítja, hogy igaz, amit mondtam: „mindörökké veletek leszek”.(2) Ebben az édes Hajlékban lakozom, melyet Szeretetből gyúrtak, és amelyet az Isten emberszeretete öntött formába.
Nincs ennél nagyobb csoda a földön! Kicsinységében benne rejlik minden Nagyságom! A papjaim - akik által a Szentlélek szétárad köztetek - a Szent Kehellyel együtt a „Minden”-t nyújtják át, így vesztek ti is részt Passiómban, és lassanként ti is átváltoztok kis gyermek-Ostyákká.
Ó, pásztoraim, a levegő fekete angyalai el akarják pusztítani ezt a csodát, a Szeretet és az Üdvösség csodáját, azt akarják, hogy hamuvá váljon, mert tisztában vannak nagyságával. De megértik ezt a pásztoraim? Igen, néhányan igen, de túl kevesen vannak!
Az Eukarisztia: tűz, melyben lényem örökké él, és soha nem alszik el megszentelő Szent Lelkem. Ez teszi Egyházamat századokon át tévedhetetlenné és győzedelmessé. Ennek a végtelen Napnak az Ereje és Könyörületessége ébreszti még fel Engem a világ bűnein, és Miatta ajándékozlak meg benneteket bűnbánattal. Miért nem hatja meg többé az embereket ez a csoda, és a folyton megújuló szenvedés? Ismétlem, leányom, nincs még egy áldozat, mely kibékíthetne Istent és embert!”
D. „Te vagy az Én Uram és Istenem. Dicsőség szálljon Reád, Mindenható, Szentek Szentje! Mennyire szeretlek, Jézus Eukarisztia!”
J. „Ez az Erő hívott életre téged, Debórám, és az Én fájdalmam üdvözít téged is, mint az összes többi lelket. Minden Szentmisén egyesével moslak le benneteket, miután mindenkit megváltottam. Ó bárányaim, báránykáim, ne fussatok el az elől, aki úgy szeret titeket, ne essetek kétségbe! Benneteket, akik hisztek és az Én Testemmel táplálkoztok, soha nem hagy el a Reménység! Boldogok, akik értik Anyám örömét, aki minden áldozásnál ott áll a pap mellett, és gyermekeként óvja, támogatja abban a szent megtisztulásban, mely szolgám által - az Én kegyelmemből - valósul meg népemben. Az a teremtmény, mely hagyta(3), hogy betakarja az Istenség, azért tehette, mert részese volt a Szeretet Isteni Megnyilvánulásának.
Köszönöm, Atyám, köszönöm, hogy rajtam, Egyszülöt­teden és a Tiszta Galambon, Márián keresztül kinyilvání­tod Szeretetedet...! Azt akarom, hogy így mondjatok kö­szönetet az Atyának, és kérjétek: adjon erős lelket azoknak, akik Nekem szentelték életüket. Hozzátok pedig, hű szolgáim, hozzátok szól fájdalomkiáltásom: imádkozzatok ezekért a papokért, hogy újra higgyenek hivatásuk erejében, hogy idézzék fel magukban édes elhívásuk pillanatát, újra hallják meg lépteimet, és érezzék szívükben azt a boldogságot, mellyel simogatásom betölti a lelkeket. Leányom, te vagy az Én áldozati bárányom. Fel kell áldoznod magad a föld minden papjáért, és húsod­ban kell érezned a visszautasítás fájdalmát, amikor ők eltávolodnak tanításomtól, és - és bár az Egyházamban maradnak - elszakadnak az Én Lelkemtől. A kárhozat urát követik, aki közönyössé teszi őket az Oltáriszentség iránt, melyet ezzel a magatartással olykor megszentségtelenítenek(4).
De Én Szeretet vagyok, leányom. Isten is Szeretet, és ez a Szeretet nagyobb és erősebb, mint az emberi értet­lenség és árulás. Kedves ifjú leányom, Én annyira szeretem az Egyházamat, hogy hajlandó vagyok nap, mint nap meghalni érte.
Áldozatoddal hozd közelebb hozzám követeimet, szorítsd őket Szent Anyám szívéhez, aki ezekben az időkben úgy jelenik meg előttetek, mint az Örök Áldozat, és a Béke Örök Olajfájának Anyja, aki olajat oszt szét közöttetek, mely a legtöbb Szentség gyógyerejű alapja. Hamarosan mindannyian meglátjátok majd az Eukarisztiám jeleit. Azon a napon, amelyet megjelöltem, minden szentségtartóból és minden felszentelt kézből Isteni Ostyák emelkednek majd az Égbe, a legtisztább, legfenségesebb Szentség dicsőségére!
Most már pihenj, áldott gyermekem! Később folytatjuk.” (Tényleg legalább olyan fáradt vagyok, mint amilyen boldog.)
J. „Az Oltáriszentség békítő ereje szól hozzád...az Én Békém...” (19.45)
D. „Igen, jövök, Uram! (Éppen befejeztem a vacsorát.) Milyen boldog vagyok, hogy mindig itt vagy Velem, most is, amikor esik: ilyenkor még közelebb erezlek magamhoz. (Szakadt az eső.)
J „Megáldom az egész földet! (Ekkor a Szent Szüzet látom, aki kezében tartja a Földet, és átadja Fiának. Az Úr Itáliát és Rómát külön is megáldja...) Leányom, Én vagyok a meggyalázott Szeretet!”
D. „Úgy érted, Eukarisztikus Szeretet?”
J. „Igen, erről szeretnék beszélni neked, a kézbe Áldozásról.”
D. „Nagyon örülök neki. Uram, sok pap azt állítja, hogy a nyelv tisztátalanabb a kéznél, ezért...”
J. „Akkor sületlenségeket beszélnek.
Leányom, amikor Én, a Szentséges belépek testetek­be, mindeneteket megszentelem, de nem tűrök ellent­mondást abban, hogy melyik a legszentebb testrészetek, és melyikkel fogadjatok Engem. Mindenekelőtt meg aka­rom értetni az emberekkel, hogy gyűlölöm, ha állandóan megváltoztatják előírásaimat(5). Bár egy időben tanítványaim Szent Testemet úgy vették magukhoz, hogy megtörték a kenyeret, ma nem ez a kívánságom. Hányszor kellett Pál apostolnak változtatnia a liturgián, mert folyton meggyalázták az Oltáriszentséget! Ő megpróbált mindent a lehető legnagyobb tisztelettel és áhítattal végrehajtani, mert jól tudta, micsoda Nagyság az, melyből az ember az Áldozás során részesül.
Ma az embernek sokkal csavarosabb az észjárása, és a Gonosz már nem tudja, mit találjon ki, hogyan támadja meg a Szentséget.
A legfőbb fegyvere: megpróbálja mindenben az ártatlanság, a tisztaság látszatát kelteni. Vegyétek észre, milyen ravasz! Nem tudjátok többé megkülönböztetni a végtelent és a szakadékot. Mennyi gyalázatot kell elszenvednem, mert a papjaim a kézbe áldozással lehetővé tették, hogy meglopjanak Engem! Hányszor áldoztak fel a gonosznak ezekkel az engedményekkel! A Sátán megrostálja az embereket, és jól kifürkészi a szíveket, hogy a saját tervei szerint alakíthassa őket, és végül elpusztíthassa a Szentséggé lett Szeretetet. Meg kell állítani ezt a halálos láncolatot!
A pap kezéből fogadjatok Engem kellő tisztelettel közvetlenül a szátokba, eközben tanúsítsatok alázatot, ahogy kell, majd méltóképpen üdvözöljetek szí­vetekben! Veletek akarok lenni, de ne feledjétek, hogy nem vagyok egy közületek! Én a megtestesült Isten vagyok, és nem egy ember, aki Istennek vallotta magát. Jusson eszetekbe, hogy sokan az életüket is odaadták Értem, az elérhetetlen, felfoghatatlan Oltáriszentségért.
Ha így folytatjátok(6), elkerülhetetlen, hogy az ellenség megnyerjen néhány csatát. Ráadásul az idő(7), sőt az Enyéim is azt hangoztatják: „Ez az egész nem fontos!”. És újabb megaláztatásokat kell majd elszenvednem.
Így még több vigasztalót keresek majd. Van rá mód, hogy megállítsuk a Vadállatot. És Én, a Szent Szív megengedem, hogy felismerjétek és alkalmazzátok ezt az Én Di­csőségemért, mely hamarosan betölti majd az egész földkerekséget. Legalább te, kedvesem, tedd azt, amit mondok!
Még visszatérek erre a témára, mert bízom benne, hogy akad még a földön olyan ember, aki él! Figyelj, és vidd is be a gyakorlatba azt, amire kértelek!”


(1) attól, hogy állandóan bűnben élnek
(2) Mt 28,20; l Kor 11,23
(3) engedelmeskedni akart Isten Akaratának
(4) Figyelem: nem a szent jellegétől megfosztani, csupán meggyalázni!
(5) melyeket az Én áldásom szentelt meg
(6) ha továbbra sem tisztelitek az Eukarisztiát
(7) a társadalom, amelyben éltek


1995. november 28. 9.35

J. „Gyerünk, leányom, ülj le, és írj! Itt az ideje az Oltáriszentség, az Én valódi Testem, az Én igazi Húsom dicsőségének!”
D. „Itt vagyok, Uram! Miről beszélünk ma az Eukarisz-tiával kapcsolatban?”
J. „Arról a tiszteletről, mellyel fogadnotok kell Engem, amikor az Úr Asztalához járultok.
-   először is: azt akarom, hogy előbb tisztítsátok meg szíveteket a bűntől, ez pedig csak a Gyónás Szentségével lehetséges. Komolyan meg kell bánnotok minden eddigi és jövőbeli vétket, azzal a szándékkal, hogy nem teszitek többé, és végül át kell éreznetek, hogy Könyörületességem megbocsátott nektek.
-   másodszor: bensőséges imával szólítsatok meg, mielőtt részt kívántok venni a szeretetteljes Áldozásban, hogy meggyógyuljon a lelketek.
-   harmadszor: fogadjatok Engem térdre borulva, mindenképpen térdeljetek le Előttem!”
D. „De Uram, egyszer én is letérdeltem a manduriai passzionistáknál(55) és az áldoztató pap úgy elkezdett kiabálni, mintha megégette volna magát.”
J. „Igen, éppen erről van szó: Sátán az, aki ilyenkor elszabadul, mivel ő maga adott hasonló tanácsokat az embereknek, hogy lerombolhassa a Szentségek Szentségét(56). Én mondom neked, hogy közületek senki nem fogadhatja állva az Isteni Fenséget, legalább meg kell hajtanotok térdeteket annak jeléül, hogy Királyotokként és Megváltótokként tiszteltek Engem. Ha más nem, te mutass példát, ahogy egy jó tanítványhoz illik!”
D. „De Uram, soha nem fogadják majd el!”
J. „Nem számít, mondd azt nekik, hogy „Én Vagyok”(57)! Mondd meg, hogy csak Ő tudja, hová vezethet ez az engedetlenség. Én vagyok a Szent Orvos, aki Szent Kezeivel gyógyít, de ti ne a kezetekbe fogadjátok a Kincset! Megmondtam: „Én vagyok a Mennyből alászálló Élő Kenyér”(58). És nem azt mondtam: „Én vagyok a földi aratás kenyere”.
Én a Lelki Kenyér vagyok, és azt akarom, hogy úgy fogadjatok, ahogyan anyámat látjátok a szentképeken: imára kulcsolt kézzel!
Egy angyal sem merne állva fogadni Engem! Ti meg többre tartjátok magatokat az angyaloknál? Nem, gyermekeim, a legmagasztosabb ima, amelyet nekem ajánlhattok, az, ha szerényen viselkedtek, és leborultok Szent Oltárom előtt.
Nem tűröm már sokáig ezeket a méltánytalanságokat, túl nagy a rendetlenség a Házamban! De az elkövetkező napokban számtalan égi jelet mutatok, és végtelen sok csodát teszek majd, hogy megértsétek, milyen igazságtalanok vagytok! Sok lélekkel megismétlem majd a Kenyér Csodáját(59). Megtapasztalhatjátok a Kenyér mindenható­ságát.”
D. „Ó, Uram, mennyire szeretném, ha én is a Te Kezedből kaphatnám ezt a Kenyeret!”
J. „Teljes szívedből kívánod, az ima és az engesztelés szellemében?”
D. „Igen.”
J. ,Akkor készülj, és szólj mindenkinek, hogy hamarosan, nyilvános Jelenésed során ismét megteszem ezt a csodát, de ne felejtsd el jól kinyújtani a nyelved, hogy mindenki láthassa. Az egész föld részesülni fog majd belőle. Segíts megmenteni a bűnösöket!
De most mondj köszönetet irgalmas Atyádnak. Mondd utánam:

Atyáin, köszönöm minden jótéteményedet,
örökké Téged illet minden dicsőség és tisztelet.
Ámen.

Megáldalak. Az „Én Vagyok” szólt hozzád.”


(55)    a XVIII. században San Paolo della Croce által alapított rend, mely­nek célja a Passió tiszteletének terjesztése (a fordító megj.)
(56)    a pap valószínűleg csak egy előírást követ, de maga az előírás is ellenére lehet a Magasságosnak
(57)    2Móz3,14
(58)    jn6,51
(59)    Az Eukarisztikus Csodára utal, mely Debóra nyelvén több alkalommal is végbement /1995. december 23.: Körülbelül hetvenen voltak jelen, és mind tanúsítot­ták, hogy látták az Ostyát, ahogy a levegőből leereszke­dett Debóra szájába. (Jézus fenti ígérete valóra vált./


1995. november 29.

"Szóval, légy bátor: az Én Szűz Anyám, a ti Anyuká­tok megtanítja majd nektek, hogyan éljétek át a fáj­dalmat a Lélek örömében. Senki más nem lenne méltóbb arra, hogy „Társmegváltónak” nevezzék: Ő az, aki Velem együtt Megváltja majd a világot! Elmél­kedjetek szavaimon!"

1995. november 26., vasárnap

Medjugorjei üzenetek 1995. november

1995. november 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy kezdjétek el újra Istent szeretni elsőként, aki mindnyájatokat megszabadított és megváltott; azután pedig szeressétek a körülöttetek élő testvéreiteket. Szeretet nélkül gyermekeim, nem növekedhettek a szentségben, és nem vihettek végbe jócselekedeteket. Ezért, gyermekeim, imádkozzatok, imádkozzatok szüntelenül, hogy Isten felfedje nektek szeretetét. Mindnyájatokat meghívtalak, hogy egyesüljetek velem és szeressetek. Ma is veletek vagyok, és hívlak benneteket, hogy fedezzétek fel a szeretetet szívetekben és családotokban. Szeretnetek kell ahhoz, hogy Isten szívetekben lakjon. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. november 25., szombat

A GŐG

AZ ARSI SZENT PLÉBÁNOS, VIANNEY SZENT JÁNOS (1786-1859)
KATEKÉZISE

A gőg az az undorító bűn, ami az angyalokat a mennyországból kiűzte és a pokolba taszította. Ez a bűn a világ kezdete óta létezik. Figyeljétek meg gyermekeim, hogy a gőg által többféleképpen vétkezünk. Lehet valaki például dölyfös az öltözködésében, a beszédjében, az ülésében, magában abban is, ahogyan jár. Akadnak emberek, akik az utcán páva módjára lépdelnek, szinte felszólítva a körülöttük levő világot: „Nézzétek, milyen nagy vagyok, milyen peckesen, szépen tudok masírozni.” Megint mások szünet nélkül ismétlik, ha valami jótettet hajtottak végre, ha azonban valami hibát követnek el, kétségbeesnek arra a gondolatra, milyen rossz véleménnyel lehetnek róluk most az emberek. Más emberek bosszankodnak azon, ha ismerőseik közül valaki szegényes társaságban pillantja meg őket: ezek az emberek mindig a gazdagok társaságát keresik. Ha egyszer e világ nagyjai közül valaki fogadja őket, nem szűnnek meg dicsekedni ezzel, és felfuvalkodottá válnak. Megint mások a beszédükben dölyfösek. Mindig alaposan megfontolják, hogy mit akarnak mondani. Gondosan keresik a szép szavakat, és ha valamit mégis rosszul fejeznek ki, mérgesek lesznek, mert attól félnek, hogy kinevetik őket. Oh, gyermekeim, az alázatos lélek nem ilyen. Egy alázatos léleknek nem számít, hogy kinevetik vagy nagyra becsülik, dicsérik vagy korholják, figyelnek rá vagy nem törődnek vele, mert mindez hidegen hagyja öt.

Gyermekeim, ha tudni akarjátok, hogy valaki gőgös-e vagy sem, figyeljetek a beszédére. A gőgös ember mindig magához ragadja a szót. Folyton csak magáról akar beszélni, mindig mindent jobban tud, mint mások. Mindig ő az egyetlen, aki helyesen cselekszik. Egyfolytában kritizálja mások tetteit, miközben azt reméli, hogy a sajátjait agyon dicsérheti. Gyermekeim, olyan emberek is akadnak, akik azért adnak sok alamizsnát, hogy a figyelmet felhívják magukra. Ez nem jó! Ezek az emberek nem fognak jutalmat kapni jótetteikért. Ellenkezőleg, alamizsnájuk bűnükké válik.

Az ember minden tettét gőggel, mintha az csak só lenne, fűszerezi meg. Szeretjük, ha jó tetteinket ismertté tehetjük. Boldoggá tesz bennünket, ha mások felfigyelnek erényeinkre. És szomorúak leszünk, ha észreveszik hibáinkat. Sokaknál megfigyeltem ezt. Ha ezekre az emberekre valaki valamilyen megjegyzést tesz, ez az észrevétel kínozza és elégedetlenné teszi őket. A szentek nem voltak ilyenek. Nekik az fájt, ha valaki észrevette erényeiket, és akkor voltak elégedettek, ha az emberek a tökéletlenségüket látták.
    A dölyfös ember azt gondolja, hogy minden, amit tesz, tökéletes. Mindenki fölött, kivel dolga akad, uralkodni akar. Azt akarja, hogy mindig neki legyen igaza. Úgy gondolja, hogy mindent jobban megért, mint a többiek. Ilyennek nem szabad lenni. Az alázatos és jól értesült ember megmondja a véleményét, ha azt megkérdezik tőle, egészen egyszerűen, és csak azután, hogy másokat szóhoz hagyott jutni. Akár igaza van, akár nem, nem beszél többet.
    Gonzaga Szent Alajos például, még amikor iskolába járt sem próbálta kimenteni magát, ha szemrehányást tettek neki. Megmondta a véleményét, de nem törődött azzal, mit gondolnak mások. Beismerte, ha tévedett, de ha mégis neki volt igaza, csak ennyit mondott: „Különben gyakran nincsen igazam.”

Gyermekeim, a szentek annyira meghaltak a maguk és a világ számára, hogy nagyon keveset törődtek azzal, mások mit tartanak véleményükről. A világban azt tartják a szentekről: „Ó, a szentek mind együgyű, jámbor emberek voltak!” Igen, a szentek valóban sokszor együgyűek voltak az evilági dolgokban, de a természetfeletti dolgokat tökéletesen megértették. Érzéketlenek voltak a világ dolgai iránt, ez természetes: hiszen annyira lényegtelennek tartották őket, hogy semmilyen figyelmet nem szenteltek nekik.
(Ursprung und Ziel, November 1995)

1995. október 26., csütörtök

Medjugorjei üzenetek 1995. október

1995. október 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy menjetek ki a természetbe, mert ott találkoztok a Teremtő Istennel. Hívlak ma benneteket gyermekeim, hogy adjatok hálát Istennek mindazért, amit ad nektek. Hálát adva felismeritek a Magasságbelit és mindazokat a javakat, ami körülvesz benneteket. Gyermekeim, Isten nagy, és hatalmas a szeretete minden teremtmény iránt. Imádkozzatok tehát, hogy megértsétek Isten szeretetét és jóságát. A Teremtő Isten jóságából és szeretetéből, mint ajándék vagyok én is veletek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. szeptember 26., kedd

Medjugorjei üzenetek 1995. szeptember

1995. szeptember 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy szeressetek bele a Legméltóságosabb Oltáriszentségbe. Imádjátok őt, gyermekeim, a plébániátokon, s akkor egységben lesztek az egész világgal. Jézus a barátotok lesz és nem beszéltek többé róla úgy, mint akit alig ismertek. A vele való egység öröm lesz számotokra, és tanúi lesztek Jézus minden teremtmény iránti szeretetének. Gyermekeim, amikor Jézust imádjátok, hozzám is közel vagytok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. szeptember 2., szombat

VIGYÁZAT! SÚLYOS TÉVTANÍTÁS!!! ENNEAGRAM.!!!

A semmiből robbant be az Enneagram a keresztény színtérre és lett népszerű a kiadók és lelkigyakorlatos házak között. Az Enneagram egy kör alakú diagram, amelyen kilenc személyiségtípust jelölnek egytől kilencig, ezek szimbolikusan egyenlő távolságban levő pontok a kör kerületén rögzítve. A számok nyilakkal csatlakoznak szimbolikus mintákban, amelyek mutatják az utat az egészséghez (integráció), vagy a neurózishoz (szétesés). Minden emberi személyiség állítólag beletartozik egybe a kilenc különböző típus közül.
A személyiség típusok és az ezeket szimbolizáló állatok:
1.
Maximalista / reformer, terrier
2.
Segítő, macska
3.
Státus-kereső, páva
4.
Művész, basset hound
5.
Gondolkodó, róka
6.
Lojalista, nyúl
7.
mókakedvelő/generalista, majom
8.
Erős, orrszarvú
9.
Béketeremtő, elefánt.
Egy cikkben (New Heaven/New Earth), Dorothy Ranaghan felvetett számos kritikát az enneagrammával kapcsolatban.. Kezdjük azzal, hogy problémásnak találta annak eredetét a mai szufizmust illetően. (A szufizmus egy misztikus ága az iszlámnak.) "A szufik lelkesedésében, odaadásában és aszkézisében sok minden van, ami csodálatra méltó"- írta." De, ellentétben a korábbi korok muszlim misztikusainak szemlélődésével és vágyakozásával az életszentségre, a kortárs szufizmus, amelynek állítólag több mint 40 millió híve van, keverékévé vált a panteizmusnak, mágiának és racionalizmusnak és hisz a telepátiában, teleportációban, sejtésben, lélekvándorlásban és tagadja a személyes Istent."
Ranaghan problémásnak ítélt néhány terminológiát, amelyek kereszténynek tűntek, de valójában nem azok.. A megváltás például nem azt jelenti a szufik között, hogy Isten megmentőként életünkben tevékenykedik, hanem "visszatérést a tudatlanságból." A szufi doktrína szerint a legrosszabb dolog "nem a bűn, hanem a tudatlanság”. „Minden gnoszticizmus ebből a feltevésből ered” – figyelte meg Ranaghan.
A szufizmus célja az, hogy a személy egész legyen, az enneagram ábra célja az, hogy lehetővé tegye a személyiség egészséges integrációját, ami az út a megváltáshoz. "Jézus vissza tudja adni és vissza is adja a vakok látását és reményt az elvetetteknek" – írja Ranaghan, "de a szellemi vagy testi megtörtség nem feltétlenül akadálya a szentségnek. Továbbá, még a leghitelesebb, pszichológiailag egészséges, integrált és teljes földi ember is pokolra kerülhet".
Könyvében (Egy közelebbi pillantás az enneagramra) Ranaghan azt mondja, hogy az a férfi, aki elsősorban felelős az Enneagram továbbításáért a Nyugat felé, az nem más, mint George Ivanovics Gurdjieff, egy örmény okkultista, aki Oroszországban élt 1877-1947 között. Ő nagy hatással volt a kortárs New Age mozgalomra is. Gurdjieff írásai, Ranaghan megjegyzése szerint "tele vannak leírásokkal a bolygók hatásairól, asztrális testekről, tisztánlátó és telepatikus kísérletekkel, magyarázatokkal egyes okkult érdekek valódi jelentőségét illetően, mint amilyen például a ’kundalini’ és a Tarot. "Gurdjieff számára az enneagram olyan titkos hatással bírt, mely nem különösebben kapcsolódik a személyiségtipológiához. "Az enneagram univerzális szimbólum" – hitte Gurdjieff. "Minden tudást bele lehet foglalni az enneagramba, és ennek segítségével azt lehet értelmezni is."
Az enneagram elég hóbortosnak látszik, legalábbis ez a dolgok állása. Szószólói azért tűnnek annyira izgatottak, mert állításuk szerint ez a bölcsesség az ősi szufiktól származik, bár nem említenek egyetlen olyan könyvet sem, amit a szufik általánosan elfogadtak, mint a nagy bölcsesség művét. (a szufik arról ismertek, hogy ők találták ki az örvénylő derviseket, akik egy megváltozott tudatállapotban forognak.)

Az enneagram szimbólumot gyakran ábrázolják ezt reklámozó kiadványokban valami varázslatos és önmagában misztikus dolognak. A szerzők biztosítanak bennünket arról, hogy csak kilenc személyiség típus létezik. Az „enneagram” kifejezés az "enneas” görög szóból származik, melynek jelentése „kilenc”, egy 1985-ös könyv szerint. "Az Enneagram rendszer szerint, csakis kilenc fajta emberi személyiség" típus létezik.
Én személy szerint kérdőre vontam számos Enneagram támogatót amiatt, hogy csak kilenc személyiség típus lehetséges. Mindenki, akivel beszéltem, meghátrált. Néhány említette, hogy az enneagram teljes rendszere lehetővé teszi személyiségvonások képlékeny hozzárendelését az emberekhez. Egy 1987-es könyv egyetértett ezzel: "Míg az enneagram kilenc személyiségtípusa különálló kategóriát alkot, akkor sem szabad ezt mereven értelmezni. Meg fogják látni, hogy az enneagram ugyanolyan nyitott és rendkívül rugalmas, mint az emberek maguk. " Az enneagram keresztény pártolóit néha arra kényszerítik, hogy ösztönözzék a keresztényeket arra, hogy a keresztény normákat igazítsák úgy, hogy a saját problémáikkal foglalkozzanak. "Az enneagram fejlődése láthatóan abból áll, hogy az egyik típusú bűnből a másik felé mozdulnak el" Ranaghan írta.
"Azok a személyek, akik 2-es típusúak ("idegösszeroppanás "a világon) azoknak Mary Helen Kelley nővér szerint szükségük van arra, hogy "eljussanak a tudatos önzésre"a megváltáshoz. Barbara Metz nővér kimondja, hogy "a teljességre jutáshoz”.a 6-os típusnak (lojalista) be kell sétálnia a deviancia és engedetlenség sötétségébe".
"The Wanderer" (1995. febr 2-i szám): "Katolikus válaszok" (James J. Drummey)
Kérdés
: Plébániánk egy enneagram alaptanfolyamot tart. Mi ez és hogyan látja ezt a mi katolikus egyházunk? – kérdezi GTC (Indiana) és K. D. (Indiana)
Válasz:
Néhány jó információ az Enneagramról, és annak a katolikus tanítással való összeegyeztethetetlen voltáról elolvasható Mitch Pacwa atya könyvének 5. fejezetében ("Occult Roots of the Enneagram", Catholics and the New Age, Servant Publications). William B.Smith morálteológus is figyelmeztetette a katolikusokat, hogy milyen veszélyekkel jár az enneagram (March 1993 issue of Homiletic & Pastoral Review),. Smith azt mondta:"Az Enneagram egy kör alakú diagram, amelyen 9 személyiségtípus található kilenc egymástól egyenlő távolságban levő pontban a kör kerületén. A különböző pontokat vonalak kötik össze egymással. Ez az ábra maga az enneagram, ezt használják önmaguk felfedezésének lélektani eszközeként. Mind a 9 személyiségtípust (1-9 közötti számozással) valamilyen kényszer, rögzülés, vagy alapvető belső késztetés által negatív módon ismerteti, hogy valami kellemetlen dolgot elkerüljön. Ez a kényszer látszik az ember alapvető pszichológiai orientációjaként. Ahhoz, hogy valaki felfedezze a saját számát, meg kell tudni, hogy mit akarunk elkerülni, hogy mi lehet a kényszer.
Az enneagram alapvetése, hogy kilenc és csak kilenc személyiségtípus létezik, egyszerű igazságként adják meg,, de sehol sem szerepel bizonyított tényként. Tudomásom szerint nincs tudományos vizsgálat annak megállapítására, hogy az enneagram elmélet integrálható más tipológiával, bár ez nem igazán zavarja egyik vagy másik támogatóját sem. Minél többet olvasunk róla, annál inkább kezd hasonlítani egy felsőfokú végzettségre hagyatkozó horoszkópra, ami nem egyeztethető össze a katolikus tanítással vagy gyakorlattal.
A spirituális haladás eszközeként úgy tűnik, hogy ez igen hiányos, sőt veszélyes. Az Enneagram valójában inkább ideológiára, mint teológiára épül (talán önmegújítás és ön-regenerálás), de ez igen messze áll (sőt ellene mond) az evangélium tanításának:
"Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz "(Jn 12,24).

1995. augusztus 26., szombat

Medjugorjei üzenetek 1995. augusztus

1995. augusztus 25.
„Drága gyermekek! Ma az imádságra hívlak benneteket. Az imádság legyen élet számotokra. Egyetlen család sem állíthatja magáról, hogy békében van, ha nem imádkozik. Ezért a reggeli imával kezdődjön a napotok, és hálaadással fejezzétek be este. Gyermekeim, veletek vagyok, szeretlek és megáldalak benneteket, s azt kívánom, hogy mindnyájan karjaimban legyetek. Nem lehettek az ölelésemben, ha nem vagytok készek minden nap imádkozni. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. augusztus 16., szerda

A walesi ébredés Thomas Phillips könyvének kivonata (Bridge Mission Society, 1995)


1. Az 1800-as évek közepe táján ébredések történtek az Egyesült Államokban (ahol mintegy 600.000-en tértek meg), Angliában, Skóciában, Írországban, Svédországban és Walesben. Az utóbbi területén korábban is voltak ébredések (a nagyobbak 1762-ben, 1791-ben és 1817-ben kezdődtek), de 1860 körül újabb ébredési hullám indult el, amely szinte Wales egészére kiterjedt, és tízezrek megtéréséhez vezetett a különböző felekezetek (anglikánok, baptisták, függetlenek, kongregacionalisták, wesleyánus és kálvinista metodisták) körében. A munka főleg Humphrey Jones wesleyánus és David Morgan kálvinista metodista prédikátorok közreműködésével kezdődött, de nemigen köthető "nagy nevekhez", inkább az egyszerű hívők, a képzetlen lelki munkások és a lelkészek buzgó, kitartó imáihoz, melyek sokszor felekezetközi imaalkalmakon hangzottak el, ahol félretették a korábbi viszályokat, és csak a lelkek megtérését tartották szem előtt.

2. Jones így írt erről: "Két dolog szükséges, hogy eredményes prédikátorok legyünk: először sokat kell imádkoznunk a csöndes kamrában - napközben többször is oda kell mennünk, küzdve Isten előtt -, minden alkalommal úgy harcolva, mintha az az utolsó alkalmunk lenne, és nem kelve föl a térdeinkről addig, amíg bizonyosságot nem nyerünk arról, hogy az Úr meghallgatott minket. Kérdezzük meg az Úrtól hittel és nagy buzgósággal, hogy mit mondjunk az embereknek! Menjünk közvetlenül az imakamránkból a szószékre minden esetben... A másik dolog az, hogy határozottan és lelkesen prédikáljunk, minden alkalommal a lelkiismerethez szóljunk! Mondjuk az emberek szemébe bűneiket, nem törődve az emberek jó vagy rossz véleményével, de 'legyen tiszta a lelkiismeretünk Isten és emberek előtt'... Bárcsak mindig úgy prédikálhatnék, mintha meg kellene halnom a szószéken, miután elvégeztem prédikálásomat, mintha közvetlenül a szószékről kellene ítéletre mennem. Ha nem ebben a lelkületben vagyunk, akkor nagyon kevés eredményt érünk el."

3. Trevecca főiskoláján 1857 telén kezdődött az ébredés. A főiskola elnöke erről szóló beszámolójában egy fiatalember szavait idézi, aki a következőket írta egyik gyülekezeti összejövetelükről: "Mielőtt elmentünk volna, szeretett lelkipásztorunk kiosztotta az úrvacsorát... Aztán Isten Igéjének olvasásakor és néhány magyarázó szó után minden jelenlevőt hatása alá kerített valami, amit sohasem tapasztaltunk hasonló módon. Olyan mértékben gyönyörködtünk Isten Igéjének szépségében, ahogy azt addig még sohasem éltük át. Új világosság vetődött rá. Felvillanyozott bennünket, és örömünkben sírnunk kellett. Ez az érzés általánossá vált. Minden jelenlevő a befolyása alá került. A legkeményebb szívűek is megalázkodásra kényszerültek. Egy kis idő után magunkhoz vettük az úrvacsorát, de furcsa érzések között. Aztán énekeltünk, lelkesen énekeltünk, és ismételtük az éneket újból és újból, mert nem tudtuk abbahagyni. Minden szív indítást érzett a folytatásra, és az utolsó két sort egy teljes negyedórán át énekeltük. Aztán a lelkipásztor imádkozott. Olyan imádságot azelőtt még sohasem hallottunk. Úgy éreztük, hogy Istennel beszélgetünk... [A tervezett hazamenetel helyett] mindenki csöndesen a helyén maradt, és ott voltunk egy darabig a legmagasztosabb mennyei érzésekben. Minden szív megalázkodott. Senki sem mert megszólalni, csak a könnyeit hullatta; és attól tartottunk, hogy ha valaki megszólal, megszakítja azt az állapotot. Nem is tudtuk, mihez kezdjünk. Érzéseink oly magas fokot értek el, hogy nehéz lett volna befejezni az istentiszteletet és elválni egymástól anélkül, hogy az isteni befolyást félbe ne szakítottuk volna... Végül a lelkipásztor fölállt, és lassan, nyomatékosan olvasott néhány megfelelő szakaszt Isten Igéjéből. Aztán énekeltünk és megint imádkoztunk. És négy órán át így ment tovább az istentisztelet."

4. Erre az ébredésre az ír és skót tapasztalatoktól eltérően nem voltak jellemzők az elesések és egyéb külső, fizikai megnyilvánulások (s ne feledjük, a pünkösdi-karizmatikus mozgalom csak kb. 50 évvel később, az 1900-as évek elején kezdődött Amerikában), inkább a mély és bensőséges lelkület és érzések, valamint az emberek és közösségek életének feltűnő és nagyarányú megváltozása. Sokan hangosan kiáltottak kegyelemért, akár a szabadban is, amikor munkájukat végezve ismerték föl elveszett állapotukat; mások friss üdvösségük, bűneikből való megszabadulásuk tudatában hangosan ujjongtak, néha örömükben ugrándoztak is a gyülekezetben. Egyes településeken alig vagy egyáltalán nem maradtak olyanok, akik valamelyik gyülekezethez ne csatlakoztak volna. A bányák kérges kezű munkásai a kocsmák helyett az istentiszteleteket és imaalkalmakat kezdték látogatni, és sok korábbi részeges teljes absztinenciát fogadott. Így a kocsmák sorra bezártak - akár az alacsony forgalom miatt, akár azért, mert tulajdonosuk is megtért. A közterületeken a vallás és hit kérdései váltak az általános beszédtémává. Az újonnan születettek, akik között sok volt a nő és a fiatal, sőt tizenéves gyermek is, gyakran imacsoportokká alakultak, és a maguk rendkívül őszinte módján, lelkesen és név szerint imádkoztak szeretteikért, amíg meghallgatásra nem találtak. Általában a keresőkre és a gyülekezetek régebbi tagjaira is óriási hatást gyakorolt a frissen megtértek lelkesedése, őszintesége, valamint a bűntudat terhe alatt roskadozók tusakodása.

5. "Nem lényegi kérdés az a mód vagy hanghordozás, ahogyan az újonnan fölébredtek kegyelemért kiáltanak, mert szükségük van rá, és dicsérik Istent bűnbocsátó kegyelméért, amikor azt megnyerik. Azok a nagy igazságok, amelyek iránt azelőtt a legkisebb érdeklődést sem tanúsították, most valóságokká válnak. A lelkük veszélyben van - csaknem a pokol szegélyén tántorog; ezt látják - ezt érzik; és mélységes lelki nyomorúságukban szabadulásért kiáltanak . Nagy keserűségükben hallanak a Megváltóról; meglátják őt, örvendeznek, és önmagukról és a környezetükről elfeledkezve nem törődnek másokkal, hanem olykor még ugrándoznak is örömükben!"

6. Az egyik településen, ahol az ébredés egyéves vágyakozás, imádság és fáradozás után érkezett meg, három fiatalember elment arra a közlegelőre, ahol vasárnaponként a környékbeliek szerencsejátékkal szokták tölteni idejüket. Bár eleinte gúnyos nevetéssel fogadták őket, felolvastak nekik egy fejezetet a Bibliából, majd imádkoztak. Rövid idő múlva szétoszlott a társaság, otthagyva még az elnyert pénzt is, és később sem mentek vissza, hanem a vasárnapi iskolába kezdtek járni. Másutt egy imaalkalom résztvevőinek olyan erőteljes tapasztalatban volt részük, hogy hazafelé menet a fiatalok nem tudták abbahagyni az éneklést, amely a szívükben levő mély örömből és békéből fakadt. Amint a falujukba értek, ez az érzés futótűzként kezdett terjedni, akárcsak az éneklés és az imádság. A következő vasárnap sokan felvételüket kérték a gyülekezetbe, a fiatalok imaalkalmakat szerveztek, és az ébredés egyre tovább terjedt.

7. "Bettwys-y-Coed városából néhány fiatalember átjött dolgozni a Festiniogban levő palabányákba. Hétfő reggel jöttek, és a bányában dolgozók fölfigyeltek mély elkeseredésükre. Ilyen lelki állapotban folytatták munkájukat, majd néha sírtak elveszett állapotuk miatt mint bűnösök Isten előtt. Másnap vacsora után megfigyelték őket a munkások, amint mentek fölfelé a hegyen. Annak a bányának minden munkása azonnal követte őket, akik körülbelül ötszázan lehettek. Megálltak a hegytetőn, és azon a helyen, a nyílt égbolt alatt, imaórát tartottak. Míg imádkoztak, a Szentlélek a legnagyobb teljességében kiáradt rájuk. Csaknem minden jelenlevő sírt és hangosan zokogott. Ugyanazon az estén összejöttek saját istentiszteleti helyeiken is, hogy imaórát tartsanak. A következő napon ismét találkoztak a hegyen, őrizetlenül hagyva munkájukat; mert erre az időre az emberek nagy lelki izgalom állapotába kerültek. Minden este összejöttek azon a héten számos istentiszteleti helyen, hogy imádkozzanak a mindenható Istenhez. Úgy tűnt, a sziklák visszhangozzák az imákat és dicséreteket. A következő szombaton a távolban lakók hazatértek, és magukkal vitték az újonnan fellobbant ébredési tüzet. Másnap pedig a környező templomok és kápolnák fogtak lángot!"

8. "Egyik férfitestvérünk, aki egy egész éjszakát imádságban töltött, hazament, és megtéretlen feleségét nagyon haragos hangulatban találta. Az asszony kegyetlenül leckéztette, ő azonban letérdelt és így szólt: 'Ó, Istenem, segíts, hogy még egyszer imádkozzam!' Tovább folytatta a könyörgést az isteni kegyelem trónjánál mindaddig, amíg a hitvestársa is hangosan kegyelemért kiáltott fel. Azon az estén az asszony is csatlakozott a hűségesek közösségéhez."

9. Egy tizenkét évesen "fölébredt" fiú a gyülekezetben hallotta, hogy a családi áhítat kiváltságáról és kötelességéről beszélnek, majd megkérte szüleit, hogy minden reggel és este felolvashasson a Bibliából, és imádkozzanak. Az apa eleinte ellenezte ezt, de végül engedett a fia kitartó kérésének. A fiú "egyik este vacsora után felnyitotta a Bibliát, és nagyon bátran felolvasott egy fejezetet. Ezután, először életükben, mindnyájan letérdeltek, de a szegény fiú egy szót sem tudott kiejteni. Hosszú és fájdalmas csend következett. Végül leánytestvére, aki már nem tudta magát tovább türtőztetni, hangosan vihogni kezdett. Erre a fiú elmondta első könyörgését: 'Ó, Uram, adj kegyelmet testvéremnek, Marynek!' Mihelyt megnyitotta száját, már tudott tovább imádkozni, és megtört hangsúllyal kiöntötte lelkét az önmagáért és a körülötte levőkért való könyörgésben. Ez nagy hatást gyakorolt mindenkire. A ház napi gondjai és a mezei munka sem tudta többé megakadályozni a családi áhítatot." Amikor a fiú legközelebb istentiszteletre készült, a szülei is vele tartottak, s erre Mary is sírva könyörgött, hogy velük mehessen.

10. Amikor Collins kapitány az Aberystwith közelében levő ólombányákba ment dolgozni, ilyen állapotok fogadták: "A munkások többségét bűnös életmódban találtam - a vasárnaprontás és a részegeskedés a legfélelmetesebb méreteket öltötte. Havonta egyszer, szombatonként fizettük az embereket. A következő hétfőn közülük sokan sérült arccal, véraláfutásos szemekkel jöttek a munkába. Némelyikük a kocsmában maradt két-három napon, sőt egy egész héten át, ahol kemény munkája jövedelmének nagy részét elköltötte, és családját az életszükségletek hiányának nyomorúságában hagyta." A kapitány ezután elmondja, hogy Isten csodálatosan meghallgatta a gyülekezetek buzgó imáit, s most már kétszáz munkásuk közt nincs iszákos, vasárnaprontó vagy nyíltan erkölcstelen ember. A férfiak csoportokban dolgoznak, melyek mindegyike 15-20 perces imaalkalmat tart a föld alatt a munka megkezdése előtt, ahelyett hogy régi szokásukhoz híven történeteket mesélnének vagy hazudoznának. Evés előtt imádkoznak, a hét végén pedig összejönnek a föld alatt, hogy a hét áldásaiért hálát adjanak.

11. Morlais Castle-ben vasárnaponként hajnali 4-kor a vasműveknél dolgozó legromlottabb emberek rendszeresen összegyűltek, hogy elfogyasszák a szombat este megvett sört, és verekedjenek. Egy szép vasárnap reggel fél hatkor mintegy húsz megtért fiatal közelítette meg a több tucat duhajkodó munkást. Az egyik ifjú azt mondta nekik, hogy el kellene menniük egy imaórára. Erre azok kigúnyolták. Ők azonban felolvastak néhány igeverset az Újszövetség egyik fejezetéből, és énekelni kezdtek. A munkások ekkorra már megkomolyodtak, sok durva arcot könnyek áztattak. Végül mindnyájan hazamentek, és sokan megfogadták, hogy többé nem mennek oda mulatozni. Ez a gyakorlat jó néhány vasárnap folytatódott, és alig egy hónapon belül százak jöttek össze Morlais Castle legmagasabb csúcsán, hogy imádják Teremtőjüket.

12. Sok helyen hajnali 5-kor imaalkalommal kezdték a napot a kápolnákban, a kőfejtőkben ebédidő alatt összejöttek imádkozni, és este megint csak imádsággal fejezték be. Számos fiatal még hideg időben is egész éjszakákat töltött imádkozással a szabad ég alatt, mintha elfelejtette volna, hogy testben él. Egy lelkész azt írta: "Meg vagyok róla győződve, hogy az áldott Isten az ébredés elindítását és továbbvitelét a legtöbb, ha nem MINDEN helyen az IMÁDSÁG által végzi. Eredetét és fejlődését minden egyes lakóhelyen az imádsághoz, különösen az új megtértek, új életútra indulók imáihoz vezethetjük vissza. A bűntudat hatása alatt levők szívéből fölfakadó töredező mondatok és az új hívők egyszerű, gyermeki imádságai a leghatalmasabban beszélnek minden jelenlevőhöz. Legyenek bár megtértek vagy megtéretlenek, nem állhatnak ellen a könnyezés kényszerének; az előbbiek örömkönnyeket, az utóbbiak a veszélyérzet miatti könnyeket hullatnak."

13. "Ez az ébredés nagy változást hozott létre a prédikálás stílusában és a prédikátorok lelkületében. Úgy tűnik, hogy sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, a célkitűzés az, hogy az evangélium alapvető igazságait prédikálják olyan buzgón, közvetlenül és személyesen, hogy a hallgatók megérezzék, hogy a prédikátor meg akarja menteni a lelküket, és hogy Isten az ő eszközei által magához akarja vonni őket. Az emberek kényszert éreznek ennek elhivésére. A prédikátor közel kerül hozzájuk. Úgy érzik, hogy nem a körön belül van, miközben ők kívül állnak; eggyé válnak egy szoros kapcsolatban. Ez nem karnyújtásnyi távolságban végbemenő kézitusa, hanem a prédikátor közvetlenül az emberek felé halad, rájuk támaszkodik, és ők úgy érzik, hogy a prédikáció átjárta őket, és a prédikátor elfoglalja szívük trónját Jézus nevében. A felébredt lelkipásztor éppen annyira törekszik megmenteni a lelkeket a szószéken, mint a szószéken kívül. Buzdít, bemutatja nekik az igazságot, és velük együtt imádkozik. Tehát Isten jelenlétében önmagát is odaállítja minden ember lelkiismerete elé."

14. A szerző utólag fölkeresett negyven helyet, ahol ébredés történt, és azt tapasztalta, hogy átlagosan húszból egy ember esett vissza; egyes helyeken mindnyájan hűek maradtak. Ez alighanem annak is köszönhető, hogy nagy gondot fordítottak az újonnan megtértek egyéni tanítására, a lelkigondozásra (összekötve a szószéki tanítással), valamint a magas mércéjű gyülekezeti fegyelemre. Akkoriban elterjedt gyakorlat volt, hogy a tagjelölteket csak bizonyos "próbaidő" eltelte után vették föl gyülekezeti tagnak. "Az izgalom nem megtérés, és bármennyire reménykednek és bíznak a saját értelmükben, az hiba és öncsalás, hacsak nincs összeköttetésben a bűnnel szembeni gyűlölettel és azzal, hogy a bűn minden formáját és alakját elutasítják." "A Bibliában nagyszerű és hatalmas igazságok rejlenek, amelyeknek elegendő erkölcsi erejük van ahhoz, hogy felriasszák bárkinek a lelkiismeretét, és megremegtessék a legerősebb idegeket is. Elég öröm van a vallásban ahhoz, hogy fölemelje az érzéseket az extázisig és a kifejezhetetlen örvendezésig - sőt a 'kimondhatatlan, dicsőült öröm' fokáig [1Pt 1,8]. A Szentírás tele van ilyen példákkal." "Ha a szószékeken több lenne az élet és az őszinteség, sokkal több élet és szentség volna a gyülekezetekben is." Adná Isten, hogy így legyen! Uram, "bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!" (Ézs 63,19.)

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2007.05.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel.

manduriai Debóra által

1995. augusztus 14-15. éjjel

Miközben imádkozom, nyitott szemmel a Szűzanya arcán elmélkedem, mely - hála gyakori látogatásainak - mélyen belém vésődött, és azt remélem, hogy most is eljön.
Már éppen le akarom oltani az éjjeliszekrényen álló lámpát, amikor megpillantom a szemem sarkából: már ott állt az ágyam mellett, és engem nézett megszokott, jóságos anyai tekintetével. Mennyi szépség sugárzik be­lőle! Az egész lényét betöltő fény a szemeiből árad, és a szívem legrejtettebb csücskét is beragyogja. Úgy szeret­nék egyszer Hozzá hasonlítani, legalább egy kicsit. Kit ne bűvölne el ez a megtestesült csoda?
A palástja napszínű, tejfehér a ruhája, aranyszínű a haja, és a szeme olyan zöld, akár a tenger: még soha nem láttam ilyen világosnak a haját és a szemét.
A haja ki van engedve és a lágy szellő, mely néha bele­kap, még jobban kiemeli finom vonásait. Egy kertben van (a szobám hirtelen eltűnik), és Istent dicsőítő him­nuszokat énekel.
Elkapok néhány szót: „Dicshimnuszokat zengve lép­jétek át az Ő Kapuit!”
Azután megnyílik az Ég, és mint amikor vihar után újra kisüt a nap, vakító fehér sugarak világítják meg a földet, és fogják körül a Szent Szűz alakját, mely ezáltal még ünnepélyesebbnek tűnik. Karjait és szemeit felemeli Atyja felé, akire egész életét bízta, majd lassan felemel­kedik, mintha ő is angyal volna, és szárnyak repítenék az Ég felé.
Az angyalok serege kíséri, és így énekelnek: Jöjj, lépj be a Te Urad Dicsőségébe, mert hittél!” Ezek az égi lé­nyek nagyon boldogok, mintha létezésük elérte volna célját. Ebben a pillanatban elfog a félelem, hogy egyedül maradok, és felkiáltok:
„Anyukám, hová mész? Vigyél magaddal! Mit csinálsz? Elhagyod a gyermeked? Anyu, anyu, anyu!”
Szűz Mária „Nem, kislányom, még csak most kezdő­dik anyai küldetésem! Azt kívánom, hogy elmélkedj raj­tam és mennybevételemen, azon a titkon, mely lehetővé tette, hogy nem csupán a lelkem, hanem egész testi va­lóm is az Égben lehet. Ebben a dicső testben láttatok ti is, valahányszor megjelentem, hogy velem együtt átélhessé­tek az Égbe való befogadásom örömét: a Szeretet megje­lenése ez a legkedvesebb gyermekei számára, (akik erre hívatottak), ők megláthatnak engem. Elmélkedj, elmél­kedj rajtam, és írj erről az élményről! Nem hagylak el, nem tehetem. Ne sírj, kicsim, mostanában túl sokat emészted magad! Nem, ne érezd magad egyedül: a te Anyukád mindig itt van melletted, épp dicső Mennybe­menetelének köszönhetően. Légy boldog, és hamarosan te is részesülsz a te Urad boldogságában!”
D. „Ó, Anyukám, mikor, mikor?”
Szűz Mária „Hamarosan, amint bevégezted földi kül­detésed. Ne félj: már nem sok idő van hátra, kevesebb, mint gondolnád. Ezért kell többszörösen szenvedned.”
D. „Akkor boldogan viselem a terheket, de vigyél ma­gaddal minél hamarabb!”
Szűz Mária „Jól van, kicsim.”
D. „Anyám, mit jelentenek ezek az olajkönnyek?”
Szűz Mária Valamikor arra kértelek, tiszteljétek a könnyeimet és az Áldott Olajfa Anyját, mert azt akar­tam, hogy így hívjatok, és az Olaj Szentséges Szüzé­nek is, mert fel akarom kenni (meg akarom áldani) minden gyermekemet, hogy olyanok legyenek, akár egy virágos kert, melyet az Úrnak kínálok, ezért munkálkodom, és közben testi betegségeiteket is meggyógyítom az olajjal, melyet Fiam ajándékoz nektek.
Mind tanúim lesztek, de főleg ez a gyermek, aki annyi mindent kap tőlem, akibe az én anyai mellem táplálta a papi hivatást, és aki az én könnyeimben tisztult meg! Ő tudja, mit takarnak ezek a jelek! Ő tudja: itt az idő, hogy a föld megismerjen, mert az ismeret üdvözít! Mondd, hogy ne féljen, mert semmi, ami Tőlem indul, nem lehet vereséges, még ha a fájdalmas üldöztetések ezt sugallják is. A Szívem hamarosan győzni fog, és ünnepélyesen megkérlek benneteket: „Szívetekben mind legyetek Máriával!” Hamarosan találkozunk. Készülj: még eljö­vök! Béke veled! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Ezzel eltűnt az Úrnő, és vele együtt a fejfájásom is. Di­csőség érte az Úrnak!

1995. július 26., szerda

Medjugorjei üzenetek 1995. július

1995. július 25.
„Drága gyermekek! Ma is az imádságra hívlak benneteket, mert csak az imában érthetitek meg idejövetelemet. A Szentlélek az imában megvilágosít benneteket, hogy megértsétek, hogyan kell megtérnetek. Gyermekeim, szeretnék összeállítani belőletek egy gyönyörű, az örökkévalóságra készülő csokrot. Ti azonban nem fogadjátok el a megtérés, az üdvösség útját, amelyet jelenéseim révén kínálok nektek. Gyermekeim, imádkozzatok, térjetek meg szívből és közeledjetek hozzám. A jó győzzön a rossz fölött! Szeretlek és megáldalak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. június 26., hétfő

Medjugorjei üzenetek 1995. június

1995. június 25.
„Drága gyermekek! Ma boldog vagyok, mert ilyen nagy számban látlak itt benneteket, s válaszoltatok hívásomra és eljöttetek, hogy megvalósítsátok üzeneteimet. Arra hívlak benneteket gyermekeim, hogy a béke örömteli hordozói legyetek ebben a békétlen világban. Imádkozzatok a békéért, hogy mielőbb a béke ideje uralkodjék, amit türelmetlenül vár a szívem. Közel vagyok hozzátok gyermekeim, a Magasságbeli előtt közbenjárok mindnyájatokért, és anyai áldásommal megáldalak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. május 26., péntek

Medjugorjei üzenetek 1995. május

1995. május 25.
„Drága gyermekek! Hívlak benneteket, gyermekeim, hogy segítsetek nekem imáitokkal közelebb hozni minél több szívet szeplőtelen szívemhez. A sátán erős, és egyre több embert akar minden erejével önmagához és a bűnhöz közelíteni. Ezért leselkedik, és meg akar ragadni minden pillanatot. Kérlek benneteket gyermekeim, hogy imádkozzatok és segítsetek nekem, hogy segíthessek. Édesanyátok vagyok, szeretlek benneteket, ezért segíteni akarok nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. április 26., szerda

Medjugorjei üzenetek 1995. április

1995. április 25.
„Drága gyermekek! Ma a szeretetre hívlak benneteket. Gyermekeim, szeretet nélkül sem Istennel, sem testvéreitekkel nem tudtok együtt élni. Ezért hívlak mindnyájatokat, hogy tárjátok ki szíveteket Isten szeretete előtt, amely hatalmas és mindegyikőtök előtt nyitva áll. Isten, az emberek iránti szeretetből elküldött hozzátok, hogy megmutassam nektek az üdvösség útját, a szeretet útját. Ha nem szeretitek először Istent, nem lesztek képesek szeretni, sem a felebarátotokat, sem azt, akit gyűlöltök. Ezért gyermekeim, imádkozzatok és az imádság által megismeritek a szeretetet. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. március 26., vasárnap

Medjugorjei üzenetek 1995. március

1995. március 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak meg benneteket, hogy valósítsátok meg a békét szívetekben és családotokban. Gyermekeim, nincs béke ott, ahol nem imádkoznak, és nincs szeretet ott, ahol nincs hit. Ezért gyermekeim, hívlak mindnyájatokat, hogy ma újra döntsetek a megtérés mellett. Közel vagyok hozzátok gyermekeim, és hívlak benneteket az ölembe, hogy segítsek nektek, ám ti ezt nem akarjátok, így a sátán megkísért benneteket, és már a legapróbb részletekben elvész a hitetek. Ezért gyermekeim, imádkozzatok és az imádság révén áldásban és békében lesz részetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. február 26., vasárnap

Medjugorjei üzenetek 1995. február

1995. február 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy legyetek az üzeneteim misszionáriusai, amelyeket ezen a számomra kedves helyen adok nektek. Isten megengedte, hogy ilyen hosszú ideig maradjak veletek, ezért gyermekeim, kérlek benneteket, hogy szeretettel valósítsátok meg üzeneteimet, és vigyétek el azokat az egész világnak, hogy így a szeretet folyója áradhasson a gyűlölettel és békétlenséggel teli népekre. Hívlak benneteket, gyermekeim, hogy váljatok békévé ott, ahol békétlenség van, világossággá ott, ahol sötétség van, hogy így minden szív befogadja a világosságot és az üdvösség útját. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

1995. január 26., csütörtök

Medjugorjei üzenetek 1995. január

1995. január 25.
„Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy tárjátok ki Jézusnak szívetek ajtaját, miként a nap felé kinyíló virág. Jézus szeretné békével és örömmel betölteni a szíveteket. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani a békét, ha nem vagytok békében Jézussal. Ezért hívlak benneteket a szentgyónásra, hogy Jézus legyen az igazságotok és a békétek. Gyermekeim, imádkozzatok, hogy legyen erőtök megvalósítani azt, amit mondok. Veletek vagyok, és szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”