2013. augusztus 24., szombat

Krisztus gyógyítása és a farizeus véleménye

Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
(Máté 12,22-24)
A magukat vallásosnak gondoló és mutató farizeusok csodát látnak, és olyasmit mondanak, ami, ha jobban utánagondolunk, egészen árulkodó.
Maga a csoda egy olyan esemény, amit hívő ember sokáig vár, és látni kíván, azután egyszer csak megtörténik. És könnyen lehet, hogy minden más változatlan marad, az emberek hibái nem tűnnek el, minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. 
A bibliai történetben egy olyan megszállottról van szó, aki vak és néma. A farizeusoknak tudni kellett volna, hogy a sok prófétájuk közül, akiknek fennmaradtak a könyvei és akiknek nem, csak néhány tudott csodát tenni és gyógyítani. Csak a hitben és bölcsességben legnagyobbak és a legerősebbek tudták ezt megtenni, de olyasmit, amit Krisztus tett, egyikük sem tudott. Mert Krisztus valamennyiüknél nagyobb volt. Ez nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a számukra, amikor a szent iratokat magyarázta. A prófétai erő a szent iratok, pontosabban az Isten Igéjének ismeretéből és megértéséből származik, és csak az értheti a szent iratokat, akit áthat az Isten Szelleme. Krisztus azt mondta, hogy "Isten ujjával" gyógyít és űzi ki az ördögöket, ez a kifejezés pedig a kőtáblákkal, és a bölcsesség legmagasabb szintjével hozható kapcsolatba. Komoly figyelmeztetés és intés volt ez a zsidóknak, de nem figyeltek rá.
Viszont mit mondanak a farizeusok? Azt, hogy Belzebubbal űzi ki az ördögöket. Ezzel tulajdonképpen azt mondják, hogy Krisztus nem próféta, hanem egy közönséges varázsló. No de ezt honnan is tudják? 
A korabeli Izrael és a környező államok mindennapjait a babonaság, a varázslás éppen úgy áthatotta, mint a mostani világot. Izraelben már akkor voltak csoportok, akik összegyűjtötték a mai szóval ezoterikusnak nevezett ismereteket, és a hatalmuk növelésére, esetleg kíváncsiságuk kielégítésére fel is használták. A legismertebb ilyen közösség az esszénus volt, akik kifelé azt mutatták, hogy vallásos és erkölcsös életvitelűek, és angyalokkal társalognak. Valójában a vezetőik pontosan tudták, hogy démonokat idéznek. 
Egy olyan ember számára, aki egész életét a sötétségben töltötte, csak a sötétség létezik. A betegesen hazudozó ember mindenki szavai mögött hazugságot és rejtett szándékot gyanít. A varázslással foglalkozó zsidók pedig még csak nem is feltételezték, hogy a természetfeletti megnyilvánulásokat a varázsláson kívül máshogy is létre lehet hozni. Isten Igéjét tehát nem ismerték, viszont Belzebubot ismerték. És mivel láttak egy csodát, azonnal azt gondolták, hogy ezt csak az tehette, akit ismernek, vagyis Belzebub. Sokak számára akkor is és most is, így lett esszénus Krisztusból, akinek valójában semmi köze nem volt sem az esszénusokhoz, sem Belzebubhoz.
Mivel Krisztus olyasmiről beszélt nekik, amit nem tudtak hova tenni, ezért úgy tettek, mintha nem is mondott volna semmit. Mert nem értették. Ha értették volna, akkor a szent iratokat is értették volna, vagy legalábbis ismerték volna. Azonban vélhetőleg azokat hazugságnak és hamisítványnak tartották, és nem foglalkoztak vele. Így zárja el magát a hazug ember az igazságtól, és így vájja ki a saját szemét a sötétséghez szokott ember, mert bántja a szemét a fény. És hogy az átok saját magukon még teljesebb legyen, valóban létrehozták a szent iratok hamisítványait is. Így lett a zsidóság olyan, amilyennek ma ismerjük. Ez egy örök intő példa arra, hogy aki így cselekszik, pontosan olyanná válik, mint a zsidó.
Az esszénusokhoz és a Belzebubhoz tartozók előző életekről, idézésről beszélnek, jósolgatnak és gyógyításokról hazudoznak, valójában pedig akármilyen erősek is a varázslásban, közönséges szélhámosok. Akárcsak a farizeusok. Az ítélet napján látni fogják hogy az igazságot hazugságnak nevezték és gyűlölték, a varázslás minden erejével ellenálltak neki, mint az esztelenek, akik nem tudják és nem akarják felismerni a nyilvánvalót, és hogy ezért jogosan éri el őket az örök tűz büntetése. Rettenetes sors! De ahogy Krisztus mondja: "Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik." Több embert érint ez ma, mint sokan gondolnák.
Tamási Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése