Bayer Zsolt, az írás szerzője.
Én
előre elnézést kérek a durva, obszcén kifejezésekért, szavakért...! Az
élő adás idején elkezdtem nézni az Alföldi Róbert rendezte "új" István a
király-t, SZÖRNYŰSÉG!!!NÉZHETETLEN!!! Meg sem közelíti az ősbemutatót.
Csak azért foglalkozom kivételesen ezzel, mert államalapító Szent
Királyunkról van szó. Évi
2013. augusztus 24., szombat
Kedves Levente! Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni. Ugyanis tudom, hogy a
lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy királyukat, I.
Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban keresztvíz alá hajtotta
fejét, és a római katolicizmust tette államvallássá. A lengyelek nem
emésztik magukat azért, mert nem maradtak meg pogány mazurok, pomeránok,
szlezánok, goplánok és polákok, hanem keresztény lengyelek lettek.
De
a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok sem
átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem
hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai
apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt,
vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd
meggyőződésem, hogy a csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket,
akik már 845-ben, Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra
elmondhatnánk Európa minden nemzetéről.
Nálunk,
magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni Szent
Istvánt, amiért – úgymond – „kiirtotta saját népét”, és – úgymond –
„idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta”
szegény magyarokat.
Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, és a Jobbik háza táján (amúgy jól megfér a „Jézus is magyar volt” elmebajával), és sok
mai fiatal – akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak, semmit
sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik
koponyájukban – boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre,
mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és
nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek
ők „lidérces messze fény”. Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások
ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.
A
deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az
emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső
célja a kommunizmus eljövetele. A „Jézus magyar volt”- és az
„István a magyarság árulója”-féle szekta szerint viszont az emberiség
történelme egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja
a magyarság teljes elpusztítása.
Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.
Ellenben az István, a királyért biztosan kár.
Kár volt ezt hagynod, Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása
a te szájad íze szerint való. Akkor is kár volt, mert műved,művetek túlnőtt rajtatok, és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék mérgező nyállal.
A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is mondja Pierre a Megáll az időben? „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember…” Hát, Levente, ez nem színvonal.
Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De
legalább következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a
pogány magyarok és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes
hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente,tényleg
attól lett újszerű és „modern” a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott
rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz
ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella
náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István
egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?
Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.
Nektek
kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk,
Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik
Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam, ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik legnagyobb élményét.Láttam
idős székely embereket, akik ünneplőben jöttek oda, és végig állták
könnyes szemmel az előadást. S láttam a fiatalokat, akik akkor és ott
örök hitet tettek magyarságuk mellett.
Az
ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a szemétséggel,
ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a szegedi dóm
lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt
ki a mai napig.
Igen,
Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső
küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária
lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura
maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld
zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.
Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.
S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom. Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.
Minden jót neked. Sajnálom…
g sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.
Minden jót neked. Sajnálom…
2013. augusztus 24., szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése