Azért
“váltották” le oly gyorsan – betegségre hivatkozva – mert XVI. Benedek
pápasága alatt ezt a muszlim népvándorlást nem lehetett volna
kivitelezni!
A
háttérhatalomnak olyan pápa kellett, aki Amerikából érkezett és nincs a
vérében az európaiság, az európai kultúra, műveltség, így sokkal
nyitottabb volt mint XVI. Benedek pápa!
Ez ma már nyilvánvaló!
XVI. Benedek pápa azonnal a “mai keresztes háború” élére állt volna, a
keresztények vezetője lett volna a muszlim vallással szemben,
ellentétben Ferenc pápával.
„Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen
dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa
hirdetett hitet karddal kell terjeszteni” – szólt XVI. Benedek pápa
egyik idézett mondata Regensburgban, ami felháborította az európai
médiaközvéleményt 2006 szeptemberében. A média és a politikusok egy
része azonnal elfogadhatatlannak, intoleránsnak minősítették a pápa
regensburgi beszédét, ami újraéleszti a vallási ellentéteket, és a
dialógus, párbeszéd, békés egymás mellett élés helyett az intoleranciát
szolgálja, szerintük.
A
legmegengedőbb kommentárok szerint legalábbis „baklövés” volt a beszéd,
az egyiptomi külügyminiszter pedig „szerencsétlen kijelentésnek”
nevezte a fenti idézetet. Az iszlám világ országai közül több is
kifejezte nemtetszését, Irán például az iszlám elleni nemzetközi
összeesküvés részének nevezte a beszédet, az iraki kormányszóvivő úgy
látta, a pápa félreérti az iszlámot, Marokkó pedig egyenesen visszahívta
a vatikáni nagykövetét. A Counter Punch publicistája, Tariq Ali azt
írta: „a bajor egy borotvaéles reakciós klerikus”, aki amikor a világ
szembenéz a környezet és a szegénység problémáival, inkább azt
választja, hogy megtámadja egy rivális vallás alapítóját.
Voltak
persze a pápát védelmükbe vevő megszólalók is: John Howard ausztrál
miniszterelnök szerint az iszlám világ reakciója eltúlzott volt, Angela
Merkel pedig úgy látta, egyszerűen félreértik XVI. Benedek beszédét.
Jose Maria Aznar volt spanyol jobboldali miniszterelnök a pápa
bocsánatkérését követelő tüntetésekre reagálva kijelentette: a
muzulmánok sem kértek bocsánatot Spanyolország területének nyolcszáz
évig tartó elfoglalásáért, a svájci belügyminiszter pedig leszögezte,
hogy a pápa beszéde „intelligens és szükséges” volt.
Az
iszlám fanatizmus elmúlt nyolc évben való előretörését, az ISIS brutális
tetteit és a világ felé intézett kihívását látva, úgy tűnik, a világ
tartozik egy bocsánatkéréssel Benedek felé. Mert miről is beszélt
pontosan a volt pápa?
A
Vatikán leszögezte:az idézeteket kiragadták kontextusukból, és a pápa
célja épp az ellenkezője volt annak, mint amit belemagyaráztak.
Mindazonáltal a pápának visszakoznia kellett, kijelentve: egy középkori
szöveget idézett, amely nem tükrözi személyes nézeteit. Hozzátette:
igazi szándéka a dialógus elősegítése volt.
XVI.
Benedek egy egyetemen beszélt a tudományos élet képviselőihez, így a
hit és az ész összeegyeztethetősége volt a fő témája, s mint utolsó
mondata világossá teszi, igazából az egyetem feladatáról értekezett.
Mint mondta a professzorokhoz szólva, egykori professzorként: „egyetlen
egészet alkotunk, és az egyetlen értelem egészén belül dolgozunk,
annak különféle dimenzióiban, s ezáltal közösen viseljük a felelősséget
is az értelem helyes használatáért.”
S
itt jött a kifogásolt rész: Benedek pápa ekkor foglalta össze „a tudós
bizánci császár, II. Paleologosz Manuel, valószínű a téli táborban,
1391-ben Ankara közelében egy művelt perzsával a kereszténységről és az
iszlámról és e kettő igazságáról folytatott” eszmecseréjét. Mint a pápa
mondta: „most csak egy témát szeretnék érinteni, ami a dialógus
egészében mellékes – amely a hit és értelem témakörében megragadott és
kiindulópontként szolgál e témáról szóló reflexióimhoz.”
Benedek
pápa úgy fogalmazott: „meglepő számunkra, hogy a császár milyen
nyerseséggel fordul beszélgetőpartneréhez a központi kérdéssel, mely
általában a vallás és az erőszak közti összefüggésre vonatkozik: »Mutasd
meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen
dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa
hirdetett hitet karddal kell terjeszteni«. Miután a császár ilyen
súlyosan fejezte ki magát, aprólékosan elmagyarázta az érveket, miért
esztelen dolog a hit erőszakos terjesztése. (…) Az erőszakos térítés
elleni érvelés döntő érve ez Az erőszak ellentétes Isten lényegével és a
lélek lényegével.”
XVI.
Benedek tulajdonképp egyszerre az értelem és a hit védelmében beszélt
az egyetemek kapcsán, s ehhez történetesen – nyilván nem véletlenül –
egy vallási dialógust hozott példának, s még fel is hívta a figyelmet
rá, hogy az idézett császár keményen, számunkra szokatlanul fejezi ki
magát. A fél világ megkövezte érte.
És
akkor 2014-ben felbukkant az Iszlám Állam. Iszlám fundamentalizmus,
teokratizmus, lekaszabolt, lefejezett gyerekek, keresztre feszített
keresztények, valamint az Iszlám Állam nézeteit nem valló muzulmánok
elüldözése, kivégzése – nem kell ragoznom.
„Benedek pápának igaza volt az iszlámmal kapcsolatban.
A
világ tartozik neki egy bocsánatkéréssel” − írja most a Life Site
Newson vezetett blogjában Hilary White. Mint írja: most azt láthatjuk
élőben, milyen is lehetett, amikor a 7. században a frissen alapított
iszlám vallás hívei elfoglalták az addig túlnyomórészt keresztény
Közel-Keletet. Ha valaki megint hirtelen a keresztes hadjáratokat hozná
fel, mondván, „egyik kutya, másik eb”, akkor ezen a ponton irányítom át
a keresztes hadjáratok védelmében írt posztomhoz, amelyből kiviláglik,
hogy azok az iszlám nyugat ellen irányuló, több száz éve folyó
támadásaira adott reakciók voltak.
White
szerint az „ősi veszély” feltámadásának idejében egyre nehezebb a
liberális véleményformálók álláspontjának fenntartása, a „régi mantrák”
újra és újra való ismételgetése, ugyanis „nem mindenki gondolkodik
ugyanúgy a világon, mint mi”, „nem egyenértékű minden kultúra”, és
„nincs mindenkinek igaza abban, amit hisz”.
Camillo
Langone az Il Foglio című olasz katolikus lap hasábjain írta azt, hogy
„ma, amikor a hírek az egykori Irakból megint történelmet írnak, és
ami mindenkinek megmutatja, akinek szeme van, hogy milyen az, milyen is
igazán, amikor a Koránt valóban cselekvésre váltják, bocsánatot kell
kérnünk mindkettőtöktől” − mármint XVI. Benedek pápától és az egykori
császártól. Persze, a „modern, szekularizált Európa nem fogja ezt
megtenni”.
XVI.
Benedek: a pápa, mint próféta – címezte fel cikkét ugyanezen témában a
Crisis Magazine szerzője, George W. Rutler. Mint írja: „ma szívélyes
közéleti és vallási vezetőket látunk, amint mecseteket látogatnak” és
„viccelődnek” úgy, mintha „egy Kiwanis Klubban volnának”. „Miközben ezt
teszik, keresztényeket gyilkolnak meg Mohamed követői távoli földeken,
akikről azt mondják a politikailag óvatoskodók, hogy saját extrém
nézeteik fogjai”. Rutler számos példát hoz angol lordoktól kezdve a
norvég királyon át amerikai tüntetőkig, akik úgy gondolták a harmincas
években, hogy a nácikat meg lehet szelídíteni, és együtt élni velük,
akik pedig ennek az ellenkezőjét mondták, azokat pellengérre
állították.
Amel
Nona moszuli káld katolikus érsek a Corriere della Serában arra
figyelmeztetett, mellőzve Benedek akadémikusan kimért és udvarias,
úriemberi stílusát: az iszlám szerint nem egyenlő mindenki. A mi
értékeink nem az iszlám értékei. „Ha ezt nem értitek meg minél előbb,
azon ellenség áldozataivá váltok, akit nemrég még otthonotokba
fogadtatok”. Hozzátette: „veszélyben vagytok. Kemény és bátor
döntéseket kell hoznotok, még akkor is, ha ezek ellentétesek az
alapelveitekkel.”
Benedek
pápa regensburgi beszédében az egyetemről, hit és ész
összeegyeztetéséről beszélt, s ennek kapcsán az értelem alapján
folytatott vallási párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet, ezzel
kiszólva a muzulmán világnak, ahol ez a fajta értelemalapú párbeszéd
nem éppen divat. Hozzátette: „A modern gondolkodás önkritikájának ez a
nagy vonásokkal fölvázolt kísérlete egyáltalán nem zárja magába azt a
véleményt, hogy vissza kellene térnünk a fölvilágosodás előtti korba,
elvetve a modern kor nézeteit. Mindazt, ami a szellem modern
fejlődésében értékes, fenntartások nélkül elismerjük: valamennyien
hálásak vagyunk azokért a nagyszerű lehetőségekért, melyeket ez a
fejlődés nyitott az ember előtt és az emberi fejlődés számára, melynek
kedvezményezettjei vagyunk.”
Benedek
pápa hozzátette: „A Nyugatot régóta fenyegeti ez az elfordulás
értelmének alapvető kérdéseitől, ám ezáltal igen nagy kárt szenvedne.” A
következő mondat pedig az iszlám világnak is szólt: „Csak így leszünk
képesek a kultúrákkal és a vallásokkal folytatott igazi dialógusra is –
arra a dialógusra, melyre oly égetően szükségünk van.”
