A Szűzanyánk 2013. június 2-ai üzenete Medjugorjéből

*Medjugorje, 2013. június 2.*

"Drága gyermekek! Ebben a békétlen időben újra arra hívlak benneteket, hogy induljatok el Fiam után, Őt kövessétek. Tudok a fájdalmakról, a szenvedésekről és a nehézségekről, de Fiamban meg fogtok pihenni, Benne békére és üdvösségre találtok. Gyermekeim, ne felejtsétek el, hogy Fiam keresztjével megváltott benneteket és lehetővé tette, hogy újra Isten gyermekeivé váljatok, és a Mennyei Atyát újra így szólíthassátok: "Atya!" Hogy az Atyához méltókká válhassatok, szeressetek és bocsássatok meg, mert Atyátok a szeretet és a megbocsátás. Imádkozzatok és böjtöljetek, mert ez a megtisztulásotok útja, ez a Mennyei Atya megismeréséhez vezető út. Ha megismeritek az Atyát, meg fogjátok érteni, hogy csak Őreá van szükségetek. *Édesanyaként szeretném, ha gyermekeim egyetlen nép közösségeként hallgatnák és teljesítenék Isten igéjét.** Ezért gyermekeim, induljatok Fiam után, váljatok eggyé Vele, legyetek Isten gyermekei. Úgy szeressétek pásztoraitokat, ahogyan Fiam szerette, amikor meghívta őket, hogy nektek szolgáljanak. Köszönöm nektek."

* A Szűzanya ezt határozottan és hangsúlyosan mondta**

Szívbemarkoló tanulság egy "kis öreg" megtalált, az utókornak szánt üzenetében...

Ez a történet egy városi legenda vagy HOAX, de mégis ez a tény az üzenet szempontjából jelentéktelen. Ha valaki elolvassa.

Maga a kitalált történet így fest:
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy bácsika. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége azóta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt, szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal vagyok még.
Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok ÉN !!!


Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!


http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2013/06/szivbemarkolo-tanulsag-egy-kis-oreg.html