Fülöp Ákos: HÚSVÉTVASÁRNAP

Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt! Az éjjel régi sötétsége után a feltámadás hajnala virradt ránk. A sír üres. A nyugalom széttört, s vele a sírbatétel ősi és tiszteletreméltó rendje, melyet az emberiség ostobán és jámborul tudomásul vett. Azonban éppen ebben a rendbontásban jelentkezik az evangélium. Istenünk, te sokat kívánsz tőlünk, – voltaképpen mindent. Mert Jézus is, a mi testvérünk, mindenét odaadta neked: az egész életét, és íme él! Íme feltámadt! Sokszor beszélünk az ő új életéről, magunkban ugyanakkor még mindig a régi életet hordozzuk, pedig elég volna csupán számunkra egy kis bátorság, mely átlendíthetne a régiből az új életbe. Olyanformán, mint amikor az ugródeszkán állunk: csak egy kis bátorság kell, és elrugaszkodhatunk. Istenünk, segíts elszánni magunkat, hogy végre ugorjunk – az új életbe! Ámen. ApCsel 10,34a.37-43; Zs 117; 1Kor 5,6b-8; Jn 20,1-9”.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“

 Én vagyok az Egyház. Az Egyház, melyet Én alapítottam, és amely nem halhat meg soha.

2012. április 7. szombat, 10:00

Drága, szeretett leányom, az egyházszakadás, amelyről beszéltem, megkezdődött a Katolikus Egyházon belül.

Tanításaim – melyek sosem változnak, amióta Szentírásom befejeződött a Jelenések Könyvével – most támadásnak vannak kitéve.

Volt számos kihívás, vélemény és teológiai értekezés Szent Igémet illetően az évszázadok során.

Sok jó ember megkérdőjelezte az útmutatásokat és a tanításokat, amelyeket Én közöltem az emberiségnek.

Néhány Tanításomat ízekre szedték, elemezték, új értelmezéseket kerestek, és aztán elfogadták azokat.

De ez már szükségtelen, mert az igazságot megkapta az emberiség a próféták által, akik Előttem jártak, aztán Általam, a földön töltött Időm során.

Az igazság sosem változik. Az igazság egyszerű.

A Szentírásban nem szereplő, egyéb információk, ajándékként adattak a világnak, választott lelkeim által, egyetlen egy céllal: hogy segítsenek nektek elmélkedni az emberiségért hozott Áldozatomon, és hogy megmutassa nektek, és emlékeztessen benneteket arra a szeretetre, amelyet Én a Szívemben érzek, Isten valamennyi gyermeke iránt.

Bármilyen isteni kinyilatkoztatás azért adatik ma a világnak, hogy segítsenek benneteket felkészülni az Örök Életre.

Most a Szent Katolikus és Apostoli Egyház által tisztelt Tanításaimat támadják a sok kihívás között elsőként, amely az Egyház szakadásához fog vezetni.

Új törvényeket fognak bevezetni, hogy alkalmazkodjanak a modern nézetekhez, és annak érdekében, hogy elfogadhatónak tűnjenek azok számára, akik – gőggel lelkükben – szükségét érzik annak, hogy megbékítsék az emberiséget, ahelyett hogy engedelmesek lennének az Egyház tanításaihoz.

Én vagyok az Egyház. Az Egyház, melyet Én alapítottam, és amely nem halhat meg soha.  

Sokan, az Egyházon belüliek és kívüliek egyaránt, megkísérlik majd lerombolni az Egyház rendszerét.

Imádkozzatok, hogy Szent Helytartóm, XVI. Benedek pápa erős maradjon az ellenállás közepette, amellyel ő most szembenéz.

Ez egy szándékos kísérlet – azok által, akik kapcsolatban állnak a Hamis Prófétával – arra, hogy egy új egyházat hozzanak létre.

Ezek a ravasz emberek el fogják hitetni veletek, hogy ez ugyanaz az Egyház lesz, de nem lehet ugyanaz.

Hogyan tud Egyházam – az új törvényekkel, az Általam, a világnak adott igazság elferdített verzióival – képviselni Engem?

Nem tud. Ezért fogja Atyám, a Mennyekből irányítani az Ő Egyházát, az Ő igaz hűséges híveit.

Atyámnál lesznek a kulcsok Második Eljövetelemig, amikor az Új Jeruzsálem, az egy igaz Katolikus Egyház feltámad majd hamvaiból, hogy azt egyként követelje vissza Isten valamennyi – minden vallású és hitű – gyermeke. 

Így kell ennek beteljesednie, teljes és végleges egyesülésben a Béke Új Korszakában a földön.

Szeretett Jézus Krisztusotok

Minden vasárnap Húsvét

Az ember néha azt kívánja, bárcsak minden héten, vagy hónapban lenne Karácsony. Különösen igaz ez a gyerekekre.

A Húsvét viszont valóban egy olyan ünnep, ami mindennapi életünkben is megjelenik, többé-kevésbé ki is tölti azt. Ugyanis minden vasárnap a Húsvétra emlékezünk, a vasárnapot a keresztények kezdték ünnepelni Krisztus vasárnapi feltámadása miatt. A hetedik napnak, a nyugalom napjának továbbra is a szombat maradt, elég csak megnézni egyházi naptárakat, vasárnappal kezdődik és szombattal fejeződik be a hét. Keresztény kultúrkörben emiatt alakult ki a szombat-vasárnapi hétvége, ahol a nagyobb fontosságú természetesen a vasárnap lett. Húsvét vasárnapja nélkül tehát nem lenne semmiféle hétvégénk, mert ha nem lennénk keresztények, sem szombat, sem vasárnap nem lenne. Ahol a kereszténység visszaszorul, az emberiesség eltűnése megmutatkozik a szombat-vasárnapi hétvége megszűnésében is; a kapitalizmusra jellemző, hogy egyáltalán nem tartja ezt tiszteletben. Érdemes megjegyezni, hogy a kapitalizmus a zsidóság őszintébb arcát mutatja, mert habár ők szeretik elhitetni mindenkivel hogy szombatot ünnepelnek, valójában a zsidóság állandóan a szombatnap megtartásával küszködött – sosem szerették megtartani, hogy valóban megszenteljék, kivéve, ha valami alól ilyen ürüggyel kivonhatták magukat. A kereszténység tehát a szombatot is inkább megtartotta; húsvét vasárnapja nélkül tehát sem szombat, sem vasárnap nem lenne. Ebben nem a kereszténységnek van érdeme, hanem Isten kegyelme volt ennyire erős.

Minden vasárnap az első húsvéti vasárnapra emlékezünk tehát, a feltámadásra és a megváltás művére.

A feltámadás és a megváltás két olyan titok, amelyet teljességgel nem érthetünk. Hisszük, hogy Krisztus feltámadt, valóban feltámadt, és ezzel együtt, ennek következményeképpen hisszük, hogy minden halott feltámad majd testileg az idők végezetén, és ítéletre megáll az Isten előtt. A vasárnap tehát a test feltámadására is emlékeztet minket, hogy bármilyen fizikai vagy anyagi kár is érne bennünket, testünkben vagy javainkban, végül megmarad az, ami örökkévaló és amire lelkileg szert tettünk ezen a világon. Ami igazán számít tehát az Istennél van: a mi életünk az ő kezében van, és az ő kezében van minden gazdagságunk, amelyet a következő világon a feltámadás után megkaphatunk. Ez nem a világ gazdagsága, hanem szeretet és hit, és ezek cselekedetei. Isten előtt semmilyen gazdagság nem számít, csak a szellemi, mert minden ami a világban van eleve az övé, elveheti vagy elajándékozhatja, ha akarja. A szellemi gazdagság viszont az, ami megmarad: ez mutatja azt, hogy az ember mennyire közeledett Istenhez, és mennyire követte parancsolatait. Ha semmi gazdagság és érték nem marad, semmi testi erő vagy hatalom, akkor csak ez az, ami megmutatja, hogy ki mennyit ér valójában.

Eldobni sem dobhatjuk el az életünket, mert ez eleve képtelenség, hiszen az életünk nem a miénk, hanem Istené. Az örökkévalóságban mulandó a testi halál, és a feltámadáskor újra élni fogunk, és a test teljes mértékig helyre lesz állítva. Ebbe senkinek nincs beleszólása.

A megváltás, a mi megmenekülésünk, a mi megmentésünk elsősorban szellemi. Krisztus megmutatja, hogy a sátán uralma, a tévelygés és amitől az ember leginkább fél, legyőzhető. A halálfélelem valamennyire minden emberben ott van, és a legerősebb, zsigeri félelem. Ezt a félelmet az a meggyőződés szüli, hogy csak ez a fizikai érzékszerveinkkel látható világ létezik, de nevezhetnénk ezt megszokásnak is, mert azt szoktuk meg, hogy ebben a világban élünk. Minél inkább ragaszkodik az evilági élethez valaki, minél inkább él és mulatozik ebben a világban, a haláltól való félelme annál erősebb, hiszen attól tart, hogy az a valóság, amelyet a sajátjának gondol, vele együtt maradéktalanul elveszhet. Ez egyben az attól való félelem is, hogy mégsem egészen olyan a világ, mint amilyennek az ember gondolja: hiszen egyszer véget ér, és ki tudja, mi lesz utána? Krisztus tehát a szeretet, a hit és az igazság útját mutatja, bűnbocsánattal és csodákkal. Ez az út vezet a teremtés erejéhez, aminél a halál sem erősebb. Krisztus ugyan sok csodát tett, sokakat meggyógyított, de az egyik leghatalmasabb csoda mégis az, hogy önmagát is holtaiból fel tudta támasztani. Volt hatalma letenni az életét majd felvenni, ahogy ő maga mondta. Ezzel megmutatja és bebizonyítja a sötétség minden seregének, hogy mindeneknél erősebb – ha ugyanis a halálnak mindenek felett hatalma van, hiszen a világban minden meghal és elmúlik, és neki még a saját halála és élete felett is hatalma van, akkor ő kétségkívül hatalmasabb a halálnál. A sátán ugyanis a saját őrületében, miután a kísértéssel nem ért célt, csak a gyilkosságot, mint végső megoldást látta megvalósíthatónak Krisztus ellen. Utána látta azt is, hogy ezzel sem ért el semmit. Vagyis minden erőfeszítése, ereje, hatalma, gonoszsága nem ért semmit. A sötétség félelemmel uralkodik a lélek felett: ha pedig nincs félelem, nincs uralom sem. Hogy lehet megfenyegetni valakit, aki nem fél a haláltól? Ha pedig hit által Krisztus kegyelméből megszabadultunk a sötétség fejedelmének uralma alól, ki tudná megakadályozni, vagy megtiltani nekünk, hogy Isten parancsolatait cselekedjük követve Krisztus tanításait?

Van, aki minden napot felhasznál az evangélium tanulmányozására és hitének erősítésére, és jól teszi. A húsvét ünneplése lelki természetű kell hogy legyen, az evangélium tanulmányoszása és a keresztény hit megélése által. Ezért van vasárnap mise vagy Istentisztelet. A minden évben egyszer ünnepelt évforduló egy emlékeztető a tömegeknek, jó alkalom arra, hogy bizonyságot téve tanítsunk és elvezessük őket Istenhez.

Tamási Attila