Anna Terézia által Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnephez

Gyermekeim! (MT 21, 23 – 27) Bementem a templomba, és tanítottam az embereket. Akkor odaléptek hozzám a főpapok, és a vének, és megkérdezték tőlem: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Most pedig én is kérdezek tőletek valamit, ha megmondjátok, akkor én is válaszolok nektek. Jánosra kérdeztem rá, „honnan volt keresztsége, a mennyből, vagy az emberektől?” Jánosról tudták, hogy próféta, mégsem mondták rá, hogy a mennyből való. De nem mondhatták azt sem, hogy az emberektől való, mert féltek a néptől. Mivel nem adtak választ kérdésemre, ezért én is megtagadtam tőlük, válaszomat. Nem voltak nyitottak felém. Hiába látták, és tapasztalták meg azokat a csodálatos gyógyulásokat, amelyeket Atyám nevében cselekedtem, mégis érzéketlenül álltak előttem, mert nem értettek meg semmit az én küldetésemből. Ismerték ugyan az írásokat, de teljesen elzárták szívüket előttem, nehogy felismerjék, amit rólam jövendöltek az ószövetségi próféták.

Jézus


Gyermekeim! (Mt 1, 1-17) Az ószövetségi zsidók nyilvántartották elődeiket, és nemzetségfákat szerkesztettek. Máté evangélista nemzetségtáblája azt bizonyítja, hogy Ábrahám törzséből, és Dávid király családjából származtam. Józsefnél megszakítja az evangélista a fölsorolást, és nem mond engem az ő fiának. De mivel József és Mária törvényes házassága idején születtem, ezért a nyilvánosság előtt József volt a törvényes apám. Ti már az evangéliumokból tudjátok, hogy József, az ácsmester, nevelőapám volt, mert az én igazi Atyám, a mennyei Atya. Édesanyám pedig Mária, aki a Szentlélek által szűzen fogant engem, és világra szült Betlehemben. Vajon, meg tudjátok-e köszönni, hogy éppen ebben az időben, és ebben a családban születtetek? Elfogadjátok, hogy Isten akaratából vagytok? Képviselőként tudtok imádkozni minden ősötökért, az előttetek élt generációkért és az utánatok következőkért, és az ő nevükben tudtok-e  bocsánatot kérni és megbocsátani? Kéritek-e, hogy töltsem el lelketeket és minden rokonotok lelkét örök szeretettel, és megbocsátással minden időben az egész vérvonalon keresztül? Akarjátok-e, hogy segítségemmel, és kegyelmemmel megteljék családfátok szeretet áramommal?  Akkor kérjétek, hogy áldjalak meg, szabadítsalak, és szenteljelek meg mindnyájatokat, most, és mindörökre!

Jézus



Gyermekeim! (Mt 1,18-24) A mai evangéliumi szakasz József dilemmájáról szól. A törvény értelmében a felek házassági szerződésük megkötése után már összeköltözésük előtt is törvényes házastársak voltak. Kölcsönös hűségre voltak elkötelezve, és élhettek a házasélet jogaival. Édesanyám a házassági szerződésének megkötése után hosszasan időzött rokonánál, Erzsébetnél. Mikor visszatért, meglátszott rajta áldott állapota. Ezen csak József akadt fönn, aki tudta, hogy a gyermek nem tőle van. Nem akarta házasságtörés miatt Máriát följelenteni, ezért titokban akarta elbocsájtani. József jogos vívódását angyali szózat oszlatta el, aki álmában jelent meg neki. Megértette, hogy a születendő gyermek világmegváltói feladatra hívatott. Engedelmesen elfogadja az angyal megnyilvánulását. Nemcsak elfogadja édesanyámat, és a benne fogant életet, hanem a leggondosabb őrzője lett mindkettőnknek. József őre voltál Máriának, és tanúja szűzi tisztaságának. Már tudta, hogy Isten irgalmából eljövök a Magasságból. Messiásként jöttem hozzátok, hogy az üdvösség napja megváltást hozzon a bűn és a halál alatt sínylődő embereknek.


Jézus


Gyermekeim! (LK 1, 5-25) Lukács evangélista a mai napon János születésének hírüladásáról emlékezik meg. Édesanyját, Erzsébetet magtalannak tartották, amelyet a zsidók Isten büntetésének tekintettek. Férje, Zakariás, aki a papi osztály szolgálattevője volt, éppen a templom szentélyében áldozatot mutatott be, amikor az Úr angyala megjelent neki, és közölte, hogy gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadta, mert mindketten éltesebb korúak voltak. Az angyal mindent elmondott Zakariásnak, de ő továbbra is kételkedett szavain, ezért a beteljesedésig, néma maradt. Amikor hazaért, Erzsébet méhében fogant, de hat hónapig titkolta. Áldotta Atyámat, mert arra méltatta, hogy elvegye szégyenét. Atyám, mindig többet ad, mint amit el tudtok képzelni! Szüntelenül adjatok hálát neki, mert megmutatja irgalmas szeretetét irántatok is. De ez a szeretet elválaszthatatlan a Szentháromságos szeretetünktől, amelybe ti is beleoltódtatok keresztségetek által. Ezért magasztaljatok, és dicsőítsetek meg bennünket egész életetekkel, hogy lássák jócselekedeteiteket, és mások is kövessék példátokat.


Jézus



Gyermekeim (Lk1, 26-38) Születésem hírüladását is Gábriel angyal végzi, aki Isten színe elől jön. Megmozdul az ég a föld felé. Az angyalt Isten küldi. Nem csupán megjelenik, mint János születésének hírüladásakor, hanem jön. Elkezdődik az Isten jövetele az ember felé. József még nem vitte házába Máriát, szűz volt. Az angyal belépett hozzá, és megszólította: „Örvendj kegyelemmel teljes, Veled van az Úr. Áldottabb vagy, minden asszonynál.” E magasztos szavak hallatán meghökkent, és megijedt. „A Magasságos Isten ereje árnyékoz be, téged, és ezért a születendő gyermeked, Isten fia lesz”. Az angyal mindent elmondott rólam, amit tudnia kellett. Olyan dolgokat is feltárt előtte, amiről kiderült, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen.”  Az angyal átadta Isten üzenetét, és a döntést Édesanyámra bízta. Amikor kimondta „Igenjét” és ezzel kifejezte engedelmességét Istennek, akkor véget ért az angyal küldetése, és „eltávozott.” Nektek is figyelnetek kell szavunkra, amivel értésetekre adjuk üdvösség hozó tervünket. Legyen engedelmes a ti „igenetek” is, hogy amikor elénk álltok, beteljesedjen mindaz, amit elképzeltünk rólatok.


Jézus



Gyermekeim! (Lk 1, 57-66) János születését áthatja az öröm. Örül Erzsébet, s vele a szomszédok és a rokonság is örült. Mindenki hallotta, milyen nagy irgalmat gyakorolt vele Atyám, hogy elvette szégyenét, a meddőséget. A születés utáni nyolcadik napon megtörtént a körülmetélés, és a névadás is.  A János nevet kapta a gyermek, és nem azt, amit a hagyomány, és a rokonság elvárt. Amikor Zakariás írótáblát kért, hogy leírja, mi legyen a gyermek neve, megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és az első szavával Atyámat dicsőítette. Énekével magasztalta az üdvösségtörténeti óra jelentését, amely Jánossal felvirradt. Szentlelkem megvilágította Zakariásban, gyermeke küldetését, és a vele felvirradó jövőt is. Először Isten tetteit magasztalta, a második részben, pedig születésnapi jókívánságait fejezte ki, és a gyermek küldetését adta tudtul. Az üdvösséges események átélése, vagy hallása még nem elég ahhoz, hogy megértsük az összefüggéseket! Azokat meg kell szívlelni! Aki, felismeri lelkében, mit jelentenek ezek a gondolatok, annak megadom, belső párbeszédben, hogy mire figyeljen! Megmagyarázom neki, miért vezeti Isten ezt a gyermeket, olyan hatalmasan, miért történik vele mindez?

Jézus

Szent János apostol, evangélista

Gyermekeim! (Jn 20, 2-8) Szent János életéről a legjelentősebb forrás az általa írt evangélium. Amikor feltámadásom hírét Mária Magdolna jelentette az apostoloknak, akkor elsőnek Péter Jánossal futott oda a sírhoz. János, mivel még fiatal volt, ezért hamarabb odaért, kíváncsiam bekukkantott a sírba, de megvárta, Pétert, hogy ő is odaérjen. Látták az „otthagyott gyolcsot, meg a kendőt, amellyel fejemet takarták be, amely külön összehajtva volt, egy más helyen.” Ők azok a tanúságtevők, akik e látvány kapcsán kezdték megérteni az Írást, hogy harmadnapra feltámadok. János csak ennyit tolmácsolt evangéliumában: „Látta, és hitt.” Feltámadásom tanúságtétele erre a két szóra alapozódik. Az apostolok vállalták értem a legnagyobb megpróbáltatást, a vértanúhalált. Jánost ugyan forró olajjal teli üstbe dobták, de sértetlenül került ki. Akkor méreggel telt kehelyből itatták meg, de életben maradt.  Végül Patmosz szigetére száműzték, ahol egy viharos éjszakán hatalmas látomásban megnyitottam előtte a menny és a föld titkait, és feltártam előtte a jövőt. Sokáig maradt elragadtatásban. Később pergamenre írta látomásait, és elküldte a Kisázsiai egyházaknak.

Jézus

Aprószentek

Gyermekeim! (Mt 2,13-18)  Azokat nevezzük aprószenteknek, akiket azért öltek meg, mert a prófétai ígéreteket beteljesítő messiás-királyságom elérkezett. Heródes nem bírta elviselni születésemet, mert féltette királyságát, ezért megöletett minden fiúgyermeket, kétévestől lefelé, akiket a bölcsektől megtudakolt időben születtek.  Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben és környékén lemészároltatott fiúgyermekeket, mert biztos volt abban, hogy az áldozatok között leszek. A betlehemi anyákra alkalmazta az evangélista Jeremiás próféta sirató énekét, amit a babiloni fogságba hurcolt sirató anya keservét mondja el. A bölcsek, miután megtaláltak engem, hódoltak előtte,, és ajándékokkal láttak el, egészen más úton tértek haza. Józsefet is álmában figyelmeztette az angyal, hogy meneküljünk Egyiptomba, és tartózkodjunk ott, amíg a veszély elmúlik. Az engedelmes József még akkor éjjel útnak indult velünk, és csak Heródes halála után tértünk vissza, és Názáret városában telepedtünk le.

Jézus

Szent Család vasárnapja

Gyermekeim! (Lk 2,22-40) Szent családom a legnagyobb ajándék az emberiségnek. Nyolc nap elteltével szüleim felvittek a templomba, hogy eleget tegyenek a törvénynek, és körülmetéljenek.  A Jézus nevet kaptam, ahogy Gábor angyal nevezett az angyali üdvözletkor. Arról is beszélt, hogy királyságomban csodálatos tanácsadó és a béke fejedelme leszek, és megszilárdítom a jogot és az igazságot mostantól fogva és mindörökké. Azért kaptátok meg a békét, mert Atyám kegyesen fordult felétek, mert én kezeskedtem azért, hogy mindenkor megtegyem az Ő akaratát. Szent vagyok, mert Szűztől születtem, a Szentlélek erejéből, és egészen Atyám szolgálatára szentelődtem. A templomi bemutatás nyilvánosan is hírül adta mindazt, ami eddig rejtve volt. A Lélek indítására hittel eltelve érkezett Simeon próféta, aki karjában tartott, és magasztalta Istent. Úgy fogadott engem, mint a vendégeket szokták, teljes tisztelettel és szeretettel. Így kell fogadnotok nektek is az én küldötteimet. Legyen ennek az áhítatos szerető fogadtatásnak kezdete a hit, a vége pedig az én dicsőítésem és minden áldásom, ami tőlem származik.


Jézus

Gyermekeim! (LK 2, 36–40) A próféta mellé társult a prófétaasszony, tanúságtétele is. Izraelben mindig voltak olyanok, nők, akik a Lélek adományait birtokolták. Nemcsak Simeon lelkét, de Annáét is az ószövetségi jámborság formálta ki. Magas korukban is Istennek a tetszése voltak. Amikor Anna velem találkozott, élete fegyelmezett, és tiszta volt. Éjjel–nappal imádságban, és böjttel teltek napjai, egészen Istennek, élt. Anna alakja, a keresztény özvegyek ragyogó példája lett. Aki valóban özvegy, és magára maradt, az jó, ha nekem szenteli magát, kitartóan imádkozik és könyörög éjjel, és nappal. Anna, a Szentlélek fényében ismert fel engem, akit Édesanyám hozott a templomba. Messiási eljövetelem örömmel töltötte el, ezért tudott apostollá válni. Újból, és újból beszél rólam, azoknak, akik várták a megváltót. A kinyilatkoztatás szavát úgy kell befogadnotok, akár a vendéget. Megkezdődött megváltásom időszaka, mert bennem jelen van a végső időkre megígért üdvösség. Ez akkor fog teljes mértékben megvalósulni, amikor dicsőségesen felmagasztaltatom Jeruzsálemben.

Jézus

I. Szilveszter pápa

Gyermekeim! (Jn 1, 1-18) „Én vagyok a világ világossága”, azért jöttem, hogy megvilágosítsak „minden világra jövő embert.” Aki bennem hisz, az ujjá születik és bennem megigazul. A keresztény üldözések lezárultak, és Nagy Konstantin császár, győzelme után bevezette a szabad vallásgyakorlatot 313.-ban. A következő évben Szilveszter pápa volt az, aki elsőként vezette az Egyházat.  Mivel az üldözések idején is hitvalló életet élt, ezért választották meg. Legfontosabb tevékenysége a római egyház megszervezése, és a liturgikus ünneplések kialakítása volt. Konstantin elrendelte, hogy építsenek egy nagy bazilikát, amely a „minden templomok anyja” nevet kapja. Ezt a templomot Szilveszter pápa szentelte fel. Pápaságának idején kezdték építeni Szent Péter sírja fölé az első bazilikát, Szent Pál sírja fölé pedig egy kisebbet. Szilveszter pápát csodatévő hatalommal ruháztam fel, és ennek eredményeként az emberek tömegestül vették fel a keresztséget. Mindazok, akik hittel elfogadnak, és úgy követnek engem, azoknak megmutatom hatalmam csodajeleit.

Jézus