A magát „Tradíció, Család és Priváttulajdon”-nak (TFP) nevező társaság megkongatta a vészcsengőt az októberre Rómába összehívott ú. n. Amazonas-szinódus miatt. Véleményük szerint a szinódus mögött álló ideológia sokkal rosszabb, mint amilyennek korábban hitték. A következő felhívást tették közzé:
2019. június 17-én egy sajtókonferencia keretében mutatták be a szinódus munkaprogramját, az Instrumentum laboris-t.
A szinódussal foglalkozó hozzászólások eddig csupán két pontra hívták fel a figyelmet, mint olyanra, amit a szinódus „újdonságként” be akar vezetni: a házas férfiak pappá-szentelését és a nők diakónussá szentelését. A szinódus többi alattomos aspektusa, melyeknek nem más a céljuk, mint egy „amazonasi arculatú új egyház” létrehozása, elkerülte figyelmüket. Az Instrumentum laboris nyilvánosságra hozásával most feketén-fehéren kiderült, mi is a szinódus valódi célja: Az egész egyházat [mégha ez, mint mi tudjuk, már nem Krisztus Egyháza, hanem csak a zsinati szekta] – tanával, struktúrájával, szentségeivel, liturgiájával stb. együtt – újraértelmezni a felszabadulás-teológia legextrémebb irányzata, a panteista és indigena [magyarul bennszülött] ideológia szerint.
Overbeck Essen-i „püspöknek” igaza van, amikor ezt mondta: A szinódus után „semmi sem lesz már olyan, mint eddig.” Szerinte a szinódus az egész „egyház” számára fordulópontot jelent: Az eddigi „egyházzal” való „nyílt szakadásra” kerül sor.
[Ahogy e sorokat fordítom, az jut az eszembe, hogy nem ugyanígy érzett sok katolikus az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előtt? És az is eszembe jut, hogy a Biblia szerint, mindenki úgy bűnhődik, ahogy vétkezett: De vajon akadnak-e még olyan „egyháziak”, akik bár 1965-ben tevékenyen közreműködtek a látható Egyház szétverésében, de e mostani szinódus szándékait már ők is olyan nagy szerencsétlenségként élik meg, mint a katolikusok a „zsinatot”. És ha van még ilyen, akkor az észreveszi-e, hogy ami most jön, az az ő számára Isten büntetése? És ha akad ilyen, akkor az bűnbocsánatot tart majd? És vezekel? És elégtételt ad?]
Vagyis egy olyan potenciális forradalomról van szó, mely mellett eltörpül az, amit a modernisták a 20. század elején akartak megcsinálni. De miért nem hallani erről semmit? Talán titokban akarják az „egyházat” a feje tetejére állítani, hogy a többség ne is vegye – eleinte – észre? [Ez is megvolt már a történelemben: Luther és 1965. után is ez történt.]
A felszabadulás-teológia legextrémebb irányzatából eredő és mostanáig Latin-Amerikára korlátozott áramlatok most a szinódussal magába a kereszténység szívébe fognak behatolni, és az „egyházat” egészében támadják meg. A nyilvánosság informálására létrehoztunk egy angol és olasz nyelven olvasható internetes oldalt, melyet folyamatosan frissítünk: az oldal neve: Pan-Amazon Synod Watch, elérhetősége: http://panamazonsynodwatch.info/ – fejeződik be a TFP felhívása.

(forrás: www.katholisches.info – 2019. június 19.)


A TFP olasz szekciójának vezetője, a Peruból származó író, Julio Loredo a LifeSiteNews-nak adott interjújában a következőket mondta:
Az európai média és megfigyelők nincsenek tisztában azzal, hogy az októberben a Vatikánban megrendezendő Amazonas-szinódus annak a tervnek egyik része, mely az „egyházat” a felszabadulás-teológia legradikálisabb elképzelése szerint akarja átalakítani. Nem tudják, hogy ezt a szinódust már évtizedek óta készítik elő [egyik nagy tervezője, ideológusa és szervezője Martin von Hildebrand, Dietrich von Hildebrand katolikus filozófus unokája!] azzal a céllal, hogy az egész „egyházat” az ú. n. „indigena és ökológiai teológia” alapján újjászervezzék. Ez az a két irányzat, amellyé a felszabadulás-teológia Dél-Amerikában az utolsó évtizedekben átalakult.
A szinódust olyan szervezetek és mozgalmak hálózata készítette elő, melyek az indigena (bennszülött) teológiát képviselik; ezek az emberek a szinóduson is vezető pozíciókat fognak majd betölteni. [Lásd ezzel kapcsolatban a katholisches.info-n 2019. június 24-én megjelent „A brazil államfő, Bolsonaro felhívása: El akarják venni Brazíliától Amazóniát” című cikkét.]
A szinódus munkapapírja (Instrumentum laboris) kétségbe vonja az egyháznak a papszentelés szentségén nyugvó hierarchikus struktúráját. „Mivel az Amazóniában élő indiánoknál az auktoritás turnus szerint változik, újra át kell gondolni, hogy a jurisdiktio gyakorlásának valóban mindig össze kell-e kapcsolódnia a papi renddel?” [129. pont] – Loredo szerint minden Amazóniát ismerő ember tudja, hogy ott az auktoritás nem „turnus szerint” változik: az indián törzseknek diktatórikus struktúrájuk van, melyben a törzsfőnök gyakorolja a hatalmat.
Már a munkapapír tematizálja az egyház szentségi dimenzióját, miközben arra is bíztat, hogy a szentségeket egy „Amazónia arculatú egyház” fényében újra kell értelmezni. Ez az ürügy arra, hogy egy régi progresszív tervet végre megvalósíthassanak: Eltörölni a különbséget az általános és a szentségi papság között [nem éppen a zsinat és a zsinati szekta ideológusai és „pápái” szorgalmazták legjobban az „általános” papság fogalmát és gyakorlatát? – a NOM-os szekta csak azt kapja most pontról pontra vissza, amit ő talált ki, főzött meg előzőleg]. Emögött a francia forradalom egyenlősdi ideája áll, ezt akarják az „egyházba” is bevezetni [nem ezt vezeti be folyamatosan a zsinati szekta már évtizedek óta?].
A munkapapír követeli továbbá az „integrális ökológiához való megtérést”. A szinódus doktrinális alapja Bergoglio „Laudato si” kezdetű „enciklikája”, melynek nagy részét az ökologikus felszabadulás-teológia és az ENSZ dokumentumai inspiráltak. Ez utóbbiakat pedig a szocialista internacionalisták dolgozták ki. – Loredo elmondta, hogy 1992-ben [vagy 94-ben?] Rio de Janeiro-ban újságíróként személyesen jelen volt az ENSZ csúcstalálkozóján, melyen már tanulmányozni tudta ezeket a fejleményeket.
A föld túlnépesedésével és a klíma-változással foglalkozó, ENSZ által támogatott ideológiáknak, melyeket a szinódus a magáévá tesz, nagyon megfelel az a példa, ami a bennszülött törzseknél tapasztalható: „e törzsek megmutatják nekünk, hogy miként lehet szegényen és mégis boldogan élni”. A munkapapír 12. és 13. pontja a „buen vivir”, a jó élet doktrínáját idézi, ami a szegénységben, de a természettel összhangban való életet jelenti. A szinódust előkészítők szerint a bennszülött indiánok idillikusan élnek, és ezáltal Amazónia indiánjai az egész világ misszionáriusaivá válnak. Ezért nevezi a papír 19. pontjában Amazóniát „az isteni kinyilatkoztatás helyének”.
Loredo interjújában mégis az a legmegdöbbentőbb, amikor mindezen szörnyűségek végén arra hívja fel a „híveket”, hogy maradjanak higgadtak és reménykedők, és tiszteletük és megbecsülésük ne csökkenjen a pápai hivatallal szemben [sajnos, nincs ok azt feltételezni, hogy ez utóbbi alatt magát a pápaságot érti és nem Bergogliot vagy közvetlen elődeit].

(forrás: www.kath.net – 2019. június 25.)