Egyre nehezebb ezt a mostani korona-őrületet kibírni – mégse essünk áldozatul az ellenség legősibb cselének.
Tegnap,
fényképeim rendezése közben megint fájdalmasan ébredtem tudatára, hogy
mennyire hiányzik, hogy olykor emberek között legyek, hogy közösen
imádkozzunk, barátainkat átöleljük, rendezvényekre és koncertekre
menjünk, egyszerűen olyan dolgokat csináljunk, melyek alig egy évvel
ezelőtt is magától értetődők voltak. A körülmények nyomása sok mindent
feltár az emberekben. Alapvető emberi igyekezetet, összetartást, de
lázadást is, bizalmatlanságot, mély félelmeket, dühöt és
tehetetlenséget.
Igen,
mondják sokan, és joggal, hogy ez az idő az Egyház órája lehetne,
melyben az embereknek reményt és erőt adhatna, és egy olyan realitásra
mutathatna rá, ami nagyobb, mint az, amit szemeinkkel láthatunk. De
hiába, vallási vezetőink cserbenhagyták a juhokat, elfutottak, így
számunkra nem marad más, mint saját magunknak felvenni Istennel a
kapcsolatot, és mindent rábízni.
Emberi
kapcsolataink mesterséges szétzúzásával egyre nehezebb magunkat
családként, csapatként, ugyanazon egy test tagjaiként felfogva a lelkek
valóságos ellenségével szemben fellépnünk, akinek legrégibb stratégiája mindig a szakadások létrehozása volt: szakadást Isten és az emberek, és az embereknek egymás között. A korona nyilvánvalóan kiváló eszköz erre, már csak a fizikai elválasztás miatt is.
A hit,
ami bennünket, keresztényeket meg kellene különböztessen másoktól, nem a
tények és problémák ignorálása vagy tagadása, hanem egy sokkal mélyebb
meggyőződés jelenléte. Annak tudata, hogy ebben a nehéz időben még
sokkal többet kell merítenünk hitünkből, és még sokkal inkább hitünkből
kell élnünk.
A Biblia és az egész üdvtörténet arról biztosít bennünket, hogy teremtő Istenünk mindenekelőtt egyet, a személyes kapcsolatot, és annak helyreállítását keresi nálunk.
Nem csinál mindent maga, akkor sem, ha ez – ahogy mi gondoljuk – sokkal
egyszerűbb lenne. Isten szereti a kapcsolatot. Ő maga a kapcsolat.
Szereti kis lépéseinket, igyekezetünket. Ábrahámot a Biblia Isten
barátjának nevezi. Ahogyan Mózest is: „Az Úr szemtől szemben beszélt
Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél.” (Kiv 33,11) Jézus
barátainak nevez bennünket: „Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a
barátaim vagytok.” (Jn 15,14) – Tudjuk, hogy a bűn, mint legnagyobb
problémát, az Istentől való elszakadást okozza.
Emberként
szociális lénynek, egymással kapcsolatban álló lényeknek lettünk
teremtve: Istennel és embertársainkkal való kapcsolatra. Bátorság és
remény ebből a kapcsolat-létből származik. [Nem véletlen, hogy
most éppen ezt zúzzák szét, tiltják meg a legdrasztikusabb
eszközökkel. A Sátán, és démonizált eszközei pontosan tudják, hogy mit
miért rendelnek el, és mit miért rombolnak le.]
Mostani
helyzetünkben inkább, mint bármikor eddig az életünkben, bármit is
csináljunk, vitatkozzunk, fáradozzunk, dühöngjünk, küzdjünk,
imádkozzunk, aggódjunk, az adott problémával való foglalkozásunk mellett
figyelmünket elsősorban az Istenhez fűződő kapcsolatunkra kell
irányítanunk. És próbáljuk meg fenntartani emberi kapcsolatainkat is,
hiszen szükségünk van embertársainkra, most jobban, mint eddig bármikor.
És bízzuk magunkat teljes egészében Urunkra, Istenünkre, aki így
beszélt prófétája által:
„Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem
telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem
kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A
megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.
Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem
veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.” (Iz 42,1-4)
Az Ő erejében, az Ő igazságosságában bízunk. Nem a félelem és a
zűrzavar lármázó szellemétől, hanem a Szentlélektől hordozva és
támogatva tudunk csak minden bajt legyőzni. Nem egymástól elszakadva,
hanem együtt az Ő Testének tagjaiként. Ne hagyjuk, hogy Istenhez és
embertársainkhoz való kapcsolatunkat, amit vezetőink csaknem teljesen
ellehetetlenítettek, végleg elvegyék tőlünk!
(forrás: www.kath.net – 2021. január 15.)
http://katolikus-honlap.hu/2101/lelek.htm
