JOHN VENNARY írása, amely a Catholic Family News c. havi lapban jelent meg
Bernard
Fellay püspök figyelmeztetett október 12-én: "az Egyház helyzete
katasztrofális és a jelenlegi pápa tízezerszer rosszabbá teszi azt."
A püspök ezeket az Angelus Press Konferencián mondotta 2013. okt. 11-13-a hétvégén, Kansas Cityben.
Fellay
püspök úr, a Szent X. Piusz Társaság rendfőnöke beható előadást tartott
szombat délután, amelynek középpontjában a 3. fatimai titok állott,
amely egy anyagi csapásra, valamint az Egyház komoly válságára adott
világos jövendölést.
Ez a beszámoló kiemeli a püspök szombati konferenciájának és vasárnapi prédikációjának néhány főbb drámai szempontját.
Fellay
püspök részletesen idézte Lúcia nővér szavait azoknak, akik olvasták a
3. titkot és azoknak, akik ismerik azt. Megjegyezte, hogy Lúcia nővér
azt mondta, hogy ha tudni akarjuk a 3. titok tartalmát, olvassuk el a
Jelenések könyve 8-13. fejezeteit. /A 3. titok részleteit a Catholic
Family News novemberi kiadásában közöljük./
Lúcia
nővér utalása a Jelenések könyve 8-13. fejezeteire különlegesen
dermesztőek, mivel a 13. fejezet vége szól az Antikrisztus
eljöveteléről.
Fellay
püspök megjegyezte, hogy Szent X. Piusz pápa pontifikátusának kezdetén
azt mondta, hogy a "kárhozat fia" már lehet, hogy a világon van. Azt is
megjegyezte, hogy XIII. Leó pápa imája Szent Mihályhoz megemlíti, hogy a
sátán el akarja foglalni Róma székét.
A
püspök idézte Luigi Ciapi kardinálisnak, a XII. Piusztól II. János
Pálig valamennyi pápa teológusának szavait, aki ezeket mondta: a 3.
titokban többek között arról olvasunk, hogy az Egyház nagy
hitehagyásának ideje legfelülről érkezik.
Hosszasan
foglalkozott az 1957-ben elhangzott híres és drámai interjúval Fuentes
atya és Lúcia nővér között, amelyben /a nővér/ megismételte, hogy "több
nemzet el fog tűnni a föld színéről", és hogy "a sátán mindent el fog
követni, ami hatalmában áll, hogy elragadjon Istennek szentelt
lelkeket."
Miután
Isten szolgái összezavarodtak és tévedésekbe keveredtek, a hívők
magukra lettek hagyva, hogy küzdjenek saját üdvösségükért. A segítség,
melyről Isten embereinek kellene gondoskodniuk, nem található. Ez "a
legnagyobb tragédia, amely elképzelhető az Egyház számára."
Az
idő nagyon komoly. Komolyan kell vennünk üdvösségünket, és ebben a
törekvésünkben meg lettünk fosztva attól a nagyon fontos elemtől, amely
az egyházi hatóságok támogatása lenne. Micsoda tragédia ez.
Beszélt
Lúcia nővér vigasztaló szavairól, amelyek szerint Isten két utolsó
segítő eszközt adott nekünk: a szent Rózsafüzért és szívünk odaadását
Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
Róma/SSXP
Fellay
püspök utalt a 2012-i drámára az SSPX és a Vatikán között: "Ha látjuk,
mi történik most /Ferenc pápasága alatt/ hálát adunk Istennek, hálát
adunk, hogy megmenttettünk bármiféle megegyezéstől a múlt évben. És
elmondhatjuk, hogy a Rózsafüzér-hadjáratnak, amelyet folytattunk, egyik
gyümölcse, hogy meg lettünk kímélve egy effajta szerencsétlenségtől.
Hála legyen Istennek. Nem arról van szó, hogy nem akarunk katolikusok
lenni, természetesen azok akarunk lenni, katolikusok is vagyunk, és
jogunk van hozzá, hogy katolikusként ismerjenek el bennünket. De nem
fogjuk veszélyeztetni kincseinket ezért. Természetesen nem."
Így
folytatta: "különös, hogy egyesek továbbra is úgy tesznek, mintha mi
még mindig egyezségre akarnánk jutni Rómával. Szegény emberek. Felhívom
őket, hogy bizonyítsák, amire gondolnak. Azt hiszik, hogy én valami
másra gondolok, mint amit teszek. Meg sem fordul a fejemben."
Ami
a Rómával folytatott megbeszéléseket illeti: "mindenfajta irány az
elismerésre befejeződött, amikor aláírásra adtak át nekem egy
dokumentumot 2012. június 13-án. Ugyanezen a napon közöltem velük: "ezt a
dokumentumot nem fogadhatom el." A kezdetektől fogva, előző év
szeptemberétől, megmondtam nekik, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a
folyamatossági hermeneutikát /értelmezéstant/, mert ez nem igaz és nem
valós. Valóság ellenes. Ezért mi nem fogadjuk el. A Zsinat nincs
folyamatosságban a Hagyománnyal. Nincs. Ezért, amikor Benedek pápa
kérte, hogy fogadjuk el, hogy a II. Vatikáni Zsinat lényeges része a
Hagyománynak, mi azt mondjuk: "sajnos, ez nem a valóság, ezért mi ezt
nem írjuk alá. Nem fogadjuk ezt el."
Ugyanez
vonatkozik a Szentmisére. Nem csupán az a kívánság, hogy ismerjük el az
új misét érvényesnek, feltéve, hogy azt korrektül mutatják be, stb. de
azt is, hogy az törvényes /licit/. Megmondtam nekik: "mi nem használjuk
ezt a szót. Ez nem megfelelő szó. Híveinknek éppen elég zavart okoz az
érvényesség elfogadása, ezért azt mondjuk nekik: "az új mise rossz, és
ők ezt megértik. Egy korszak!" Persze, a római szaktekintélyek nem
voltak ettől túl boldogok.
Így
folytatja: "sohasem állt szándékunkban, hogy úgy tegyünk, mintha a
Zsinatot jónak tekintenénk, sem az, hogy az új misét legitimnek fogadjuk
el."
"A
2012. április 15-i szöveg, melyet Rómának nyújtottunk át, nagyon, hogy
úgy mondjam, tapintatos szöveg volt, amelyről feltételeztük, hogy
helyesen értelmezik, és hogy elvszerűen olvassák majd, ahogy ez az egész
ügy le lett vezetve.
Ez az elvszerűség nem volt újdonság az Egyházban; a Szentlélek nem
olyan értelemben lett megígérve Szent Péternek és utódainak, hogy egy új
kinyilatkoztatásban a pápa valami újat fog tanítani, hanem hogy
segítsége által a pápa szentül megőrizze és hűségesen átörökítse a hit
letéteményét. Ez a tévedhetetlenség meghatározásához tartozik az I.
Vatikáni Zsinatban. Ez volt az elv, az egész dokumentum alapja, amely
kezdettől fogva kizár bármiféle újdonságot. "
"És
ilyen módon, vedd ki bármely részét a szövegnek ezen elv nélkül, ez azt
jelenti, hogy szövegeket alkalmazunk, amelyek sohasem tartoztak sem a
gondolkodásunkhoz, sem az életünkhöz. Ezek a mondatok önmagukban
kétértelműek, és ezért, hogy elkerüljük a kétértelműséget, bevettük és
követni kívántuk az I. Vatikáni Zsinat ezen elvét. Sajnálatos módon,
lehetséges, hogy ez túlságosan finoman volt fogalmazva és ezért
visszavontuk ezt a szöveget, mert nem volt elég világos, ahogyan meg
volt írva.
Így
nagyon világos, hogy elvünk mindig is ugyanaz: hűségesnek maradni! Egy
kincsünk van. Ezt a kincset nem "birtokoljuk". Ezt a kincset kaptuk, és
tovább kell adnunk a következő generációnak. És ami elvárható tőlünk, az
a hit és a hűség. Nincs jogunk ahhoz, hogy kockáztassuk ezeket a
kincseket. Ezek azok a kincsek, melyek kezünkben vannak, és nem fogjuk
elvesztegetni azokat."
Fellay
püspök visszatért Lúcia nővér l957-es állításaihoz, hogy a Rózsafüzér
és a Szeplőtlen Szívnek való odaadás az utolsó két eszköz, amelyeket
Isten az emberiségnek adott.
Azt
mondta, hogy határozottan egy anyagi csapás vár a világra. Ez valami
nagy dolog, ami előttünk áll. Hogyan? Mikor? Fogalmam sincs. De ha
mindent összeegyeztetünk, világossá válik, hogy Isten megelégelte az
ember bűneit."
Azután
beszélt azokról a bűnökről,amelyek égbekiáltóak, ilyenek az abortusz és
a természet ellenes bűnök, amellyel utalt a házassággal és az azzal
kapcsolatos bűnök nem természetes újra-definiálására.
Arról
is szólt, ami úgy tűnik, mint egy eljövendő keresztényüldözés. Mit
tegyünk? Ne essünk pánikba, mert annak semmi értelme. Amit szükséges
megtennünk, az a munka, mindennapos kötelességeink. Ez a felkészülés
legjobb módja.
Azzal
folytatta, hogy "nagyon ijesztő időben" élünk, de nem vagyunk
reménytelenek. Megjegyezte, hogy "az Egyház helyzete kétségbeejtő. És a
jelenlegi pápa tízezerszer rosszabbá teszi a helyzetet."
"XVI.
Benedek pápa pontifikátusának kezdetén azt mondtam, a válság az
Egyházban folytatódni fog, de a pápa megpróbálja féken tartani azt. Ez
azt jelenti, hogy az Egyház folytatni fogja zuhanását, de mintegy
ejtőernyővel. Ferenc pápa pontifikátusának kezdetével azonban azt
mondom, hogy ő elvágja a köteleket és zuhanó rakétává teszi azt.
Ha
a jelenlegi pápa folytatja azt az utat, amelyet elkezdett, akkor meg
fogja osztani az Egyházat. Ő mindent szétrombol. Az emberek így azt
fogják mondani: lehetetlen, hogy ez legyen a pápa, mi visszautasítjuk
őt. Mások azt mondják majd /és ez jelenleg Fellay püspök álláspontja/:
"Várjatok, tekintsétek őt pápának, de ne kövessétek. Haragot vált ki.
Sokan elbátortalanodnak, látván, amit az emberek az Egyházban tesznek és
kísértést fognak érezni, hogy eldobják maguktól az egészet."
De
- emlékeztetett - Isten sokkal, sokkal nagyobb, mint mi vagyunk. Isten
képes arra, hogy Egyháza folytathassa tevékenységét és ezeken a
tökéletlen szolgákon keresztül is tud működni. "De még egyszer ismétlem,
ne kövessétek őket. Kövessétek őket, ha az igazságot mondják, de ha
ostobaságokat mondanak, ezeket ne kövessétek. Az igazság engedelmes
követésének Istenhez kell kapcsolódnia. Ha azt mondom, engedelmeskedem
egy személynek, akkor az a személy Isten tükre kell hogy legyen. De ha a
tükör Istennel ellenkező dolgokat mond nekem, akkor az már nem tükör
többé, tehát már nem követem őt."
Fellay
püspök megjegyezte, hogy nem tehetjük, hogy egyszerűen kérdés nélkül
engedelmeskedjünk a jelenlegi pápáknak, mert ezáltal elpusztítanánk
önmagunkat, veszélyeztetnénk a hitünket.
Követve Lúcia nővér figyelmeztetését, XIII. Leó és X. Piusz pápa után Fellay püspök
Újból
figyelmeztetett, hogy beléptünk az Antikrisztus idejébe, de nem
tudhatjuk, mikor, vagy milyen távoli jövőben következhet ez be.
VASÁRNAPI PRÉDIKÁCIÓ
Fellay
püspök visszatért ezekhez a témákhoz vasárnapi prédikációjában, a
főpapi nagymisén, amelyet a Páli Szent Vincéről elnevezett templomban
mutattak be Kansas City-ben.
Részletezett
néhány Fatimával kapcsolatos kérdést, a titkot, a 2012-es drámát
Rómával, azután néhány súlyos problémáról beszélt Ferenc pápával
kapcsolatban.
"A
kezdetektől" mondotta, "az a benyomásunk, hogy valami nincs rendben
ezzel a pápával. A kezdetektől meg akarta különböztetni magát, mint aki
más, mint az összes többiek."
Kis
példa erre, hogy Ferenc pápa ragaszkodott a fekete cipők viseléséhez, a
szokásos vörös pápai cipők helyett, de ez kicsiség a nagyobb ügyekhez
képest.
"Arra kell tekintenünk", mondta a püspök, "hogy mi az ő elképzelése az Egyházról, a Zsinatról, és hogy mik a tervei."
"A
Világifjúsági Nap táján történt, ez év júliusában, hogy Ferenc
beszéd-lavinába kezdett, interjúk, telefonok stb. Nem kell, hogy
előttünk legyen ez ügyben minden részlet, de ami van, elég ahhoz, hogy
halálos aggodalom töltsön el.
Ami
tipikus a modernistára, ahogyan X. Piusz pápa figyelmeztetett
Pascendi-ben: a modernista időnként eretnek módon beszél, máskor pedig
ortodox módon. Fellay püspök példát mutatott be az egyik ilyen
ellentmondásról: Egy kora októberi interjút említett, amely Ferenc pápa
és Eugenio Scalfari, a La Repubblica" c. lap ateista újságírója között
zajlott le Rómában, ahol Ferenc pápa egy veszélyes relativizmust látszik
támogatni.
Scalfari: Szentséged, van-e a jóról egy egységes koncepció? És ki az, aki meghatározza, hogy mi az?
Ferenc
pápa: Mindannyiunknak van elképzelése a jóról és a rosszról.
Bátorítanunk kell az embereket, hogy afelé közeledjenek, hogy amit
gondolnak, az jó.
Scalfari:
Szentatyám, ezt megírta nekem levelében. A lelkiismeret autonóm
/önrendelkezésű/, mondotta Ön, és mindenkinek a saját lelkiismeretét
kell követnie. Azt gondolom, ez egyike a legmerészebb lépéseknek,
amelyeket egy pápa tett.
Ferenc
pápa: Ezt én megismétlem most. Mindenkinek megvan a saját elképzelése a
jóról és a rosszról és a jót kell választania, és követnie és harcolnia
kell a rossz ellen, ahogyan ő azt elgondolja. Ez már elég lenne ahhoz,
hogy a világ egy jobb hellyé váljék.
Jó
adag emócióval Fellay püspök ezt mondta a pápa válaszára: "Ez igazán
nem katolikus! Mert bármit is gondolok, annak semmi értéke nincs, ha nem
egyezik a valósággal. Van lelkiismeretünk, de ez csak akkor vezet
bennünket a Mennyországba, ha lelkiismeretünk Isten tükre. A
lelkiismeretet Isten törvényei szerint kell alakítani. Azt feltételezni,
hogy mindenki teljesítheti a saját elképzelését, az egyszerűen
ostobaság", mondotta Fellay püspök.
"Ennek semmi köze a katolikus tanításhoz. Ez tökéletesen viszonylagos" /abszolút relativitás/.
Egy
héttel ezután Ferenc pápa beszélt az ördög elleni küzdelem
szükségességéről, az ördöggel való utolsó csatáról, hogy senki sem
küzdheti le a gonoszt félig, és hogy küzdenünk kell a relativizmus
ellen. Pontosan az ellenkezőjét állította annak, amit a "La Repubblica"
c. lapnak mondott.
Ime a róla szóló rövid összefoglalás.
FERENC A ZSINAT EMBERE
Következő:
Mi az elképzelése Ferenc pápának a II. Vatikáni Zsinatról? Ez
megtalálható a sokszor publikált, jelen, hosszú interjúban a
jezsuitákkal, amit világszerte különböző helyeken publikáltak,
Amerikában is, a jezsuiták "America" c. magazinjában.
Fellay
püspök azt mondja, hogy "Ferenc pápa egyértelműnek találja, hogy a
Zsinat óriási siker volt. Mi volt a Zsinat fő témája? Hogy újra
tanulmányozzák a Hitet a modern kultúra fényében. Azt mondhatnánk:
Megtestesíteni az Evangéliumot a modern világban. Ferenc nagyon boldog
ettől és hiszi, hogy a Zsinat sok jó gyümölcsöt termett. Az első példa,
amit felhoz, a liturgia - a megreformált liturgia. Ez a szép gyümölcse a
Zsinatnak. Ő ezt mondja. És nagyon boldog tőle."
Ferenc
azt mondja: "az Evangéliumnak a modern kultúra számára való
újra-olvasata visszafordíthatatlan, tehát, nem megyünk vissza. Szemben
állunk egy nagy harccal."
A
régi miséről Ferenc úgy beszél "Vetus Ordo" /régi rend/. Ferenc úgy
hiszi, hogy Benedek pápa talán segített helyreállítani a régi misét,
mint egy tapintatos cselekedetet azok számára, akik még ehhez tartják
magukat.
"De ne várjátok Ferenctől, hogy visszatérjen a régi miséhez. Esetleg
tolerálni fogja azt /megengedi, hogy zaklatás nélkül bemutassuk/. Isten
tudja.
De
Ferenc úgy látja, probléma van a régi misével. Mert vannak, akik
ideologizálják a misét. Találjuk ki, kikre is céloz? Nincs szükség rá,
hogy sokat mondjak. Így hát mi fog történni velünk? Amit én látok:
szinte megszállottság van Ferencben azokkal szemben, akik a múltba
tekintenek. Figyeljünk szavaira:
Ferenc
pápa: "Ami aggasztó, az a "Vetus Ordo" átpolitizálásának veszélye,
annak a kihasználása… Ha a keresztény a helyreállításnak, a
törvényességnek híve, ha mindent világosan és biztonságosan akar, akkor
semmit sem fog találni. A hagyománynak és a múltra való emlékezésnek
segítenie kell nekünk abban, hogy meglegyen a bátorságunk ahhoz, hogy új
korszakot nyissunk Isten felé. Azok, akik manapság mindig fegyelmező
megoldásokat keresnek, akik túlzott hitelvi biztonságra vágynak, azok,
akik makacsul próbálják újra felfedezni a múltat, amely már nem létezik,
azoknak statikus és belülről irányított nézeteik vannak a dolgokról.
Ily módon a hit egy eszmévé válik sok más eszme között. Nekem dogmatikus
bizonyosságom van: Isten minden ember életében jelen van."
Fellay
püspök folytatja: "A benyomásunk a jelen pápáról az, hogy lelkesedik
azért, ami "körülbelül", "megközelítőleg"; és mindenáron menekülni akar
az elől, ami túlságosan világos és egyértelmű. De hát a hit ilyen
/egyértelmű/, mert Isten ilyen. Nos hát, ez nem az amit ő /Ferenc/
gondol."
Másik
zavaró idézet Ferenc pápától: "Ha valaki azt mondja, találkozott
Istennel, teljes bizonyossággal, és meg sem érinti a bizonytalanság,
akkor ez nem jó. Számomra ez egy fontos kulcs. Ha valakinek mindenre
megvan a válasza - ez bizonyítja, hogy Isten nincs vele. Ez azt jelenti,
hogy ez egy hamis próféta, aki a vallást saját céljaira használja.
Isten népének nagy vezetői, mint Mózes, mindig hagytak magukban helyet a kételkedésre."
Fellay
püspök így kiált válaszában: "Miféle Szentírása van? Milyen Bibliája
van, hogy ilyen dolgokat mond? Ez szörnyű. Mi köze ennek az
Evangéliumhoz? A katolikus hithez? Ez szín tiszta modernizmus, kedves
felebarátaim. Egy valódi modernistával állunk szemben."
"Mennyi
időre lesz szükségük az embereknek az Egyházban, hogy felálljanak és
felkiáltsanak: 'Semmiképpen!' /nem fogjuk elfogadni ezt az új tanítást/.
Remélem és imádkozom, hogy ez történjék. De ez óriási szakadást jelent
az Egyházban."
Úgy
beszél a pápáról, hogy zűrzavart kelt, és emlékeztet bennünket arra,
amit a pápa sürgetett a Világifjúsági Napon: sürgette az ifjúságot, hogy
keltsen zűrzavart. Fellay püspök válasza: "Hihetetlen. Sohasem
hallottunk ilyesmiről /hogy egy pápa így beszéljen/. De ez az, amit ő
akar."
Ferenc
azt is közli, hogy nagy csodálója az ultra liberális jezsuita Martini
bíborosnak /aki éve halt meg/. Martini írt egy könyvet, felhívással egy
totális forradalomra az Egyházban. És ez az, amit Ferenc kíván. És
elmondta nekünk, hogy az a nyolc bíboros, akiket kiválasztott az Egyház
megreformálására, úgy gondolkodik, mint ő.
Fellay püspök azt mondja, sokáig folytathatnánk a hasonló példákat.
Az utolsó példa: ökumenizmus
Fellay
püspök azt mondja, Ferenc pápa szerint "nagyon kevés dolog történt
ebben az irányban." Ez meglepő, mondja a püspök, mert az ökumenizmus
rengeteg meg nem említett csapást mért az Egyházra, a katolikus
nemzetekre. Mégis, a jelenlegi pápa azt állítja, nagyon kevés, szinte
semmi sem történt ebben az irányban.
Összefoglalása
részeként Fellay püspök azt mondja: "A titokzatos árnyék az Egyház
felett sohasem volt ilyen nagy. Igen kemény időknek nézünk elébe.
Semmilyen illúziónk ne legyen. És világos, hogy az egyetlen megoldás,
hogy ragaszkodjunk ahhoz, amink van; tartsuk meg, ne engedjünk belőle
semmilyen körülmények között.
Szent
X. Piusz pápa azt mondta, minden katolikus számára lényeges, hogy
ragaszkodjék a múlthoz. A jelenlegi pápa épp az ellenkezőjét mondja:
"felejtsétek el a múltat, dobjátok oda magatokat a jövő
bizonytalanságának."
"Határozottan
szükségünk van Mária Szeplőtelen Szívére. Ami tapasztalatot nyújt, az a
fatimai titok. Tudjuk, mit kell tennünk: imádkozni, imádkozni,
imádkozni és bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat. Imádkozni Szűz Mária
Szeplőtlen Szívéhez, az eszközök pontosan megadattak számunkra ezekben a
nehéz időkben, és imádkozzuk a Rózsafüzért. "
"Legyetek
biztosak", mondja Fellay püspök, "a következő Rózsafüzér ima-hadjárat
nincs messze. Menjetek a Rózsafüzérhez. Mondjátok azt minden nap. A hit
számára nagyon veszélyes időkben élünk, és szükségünk van erre a mennyei
közbenjáróra."
A
cikk írója, John Vennary: "Jelen voltam a Kansas Cityben tartott
konferencián és a vasárnapi prédikáción. A riport egyenesen az én
feljegyzéseimből és a beszédek komplett audio felvételeiből származnak."
Fordította: Z. K.