A mai magyar
társadalom egyik legfájdalmasabb pontja közös életünk erkölcsiségének
megfogalmazása. A történelem ellenünk ható erői egykori erkölcsiségünket
igyekeztek ellehetetleníteni. Amíg a közös erkölcsiséget nem alakítjuk
ki újra, közösen, a teljes magyarság túlnyomó részének személyes
részvételével, addig a külső tényezők hatása érvényesül a mi valódi,
legjobb szándékainkkal szemben. Éppen ezért felhívással fordulok
mindenkihez, aki érintve érzi magát közös sorsunk jóra alakításában:
javasoljunk olyan erkölcsi alapelveket közösségi életünk megjavításához,
amit a magunk módján vállalni is tudunk, aminek érvényesítését
tevékenységünkkel elő akarjuk és elő tudjuk segíteni. Szándékunk szerint
olyan közös álláspontra tudunk majd jutni, amit közösen képesek kell
legyünk előbb-utóbb érvényre is juttatni.
Javasolt erkölcsi alapelvek
- mindenki a maga módján,
- a maga lehetőségei szerint,
- legjobb belátása szerint,
- legjobb képességei szerint!
1.
Minden álmunkat meg kell és meg lehet valósítanunk. Minden valós
életproblémát meg kell oldanunk, és erre képesek is vagyunk. A
megoldásban legfőbb segítőink érzéseink, sejtéseink, és az ezekre
támaszkodó, logikus, alkotó értelem.
2. Életünk egészéért, lényegéért felelősséggel tartozunk önmagunknak,
családunknak, nemzetünknek, az emberiségnek, a Természetnek, a
Világegyetemnek. Ezért erkölcsi kötelességünk életünk és a világ végső
titkainak megoldása.
3. Életünk, és szellemiségünk természeti és közösségi gyökerű. Ezért
erkölcsi kötelességünk és érdekünk a magunk életének minél tökéletesebb
kiteljesítése és a világ előbbre vitele, az élet különbbé, jobbá,
nemesebbé tétele. Mindannyian részt kell vegyünk természetes alapokon
álló, a kíváncsiság, az eszmények hajtotta közösségek létrehozásában és
továbbvitelében.
4. A létezés, az élet, az értelem, az erkölcs, a kultúra, az igazság, a
jóság, az érzés, amennyiben természettől adott, szent és sérthetetlen.
5. Minden hiányosság, ami bennünk és környezetünkben fennáll, életünk
kiteljesedését, igazi természetének megnyilvánulását akadályozza.
Teremtsünk megfelelő alkalmat, kezdeményezzük a belső és külső
hiányosságok felszámolását!
6. Életünk olyan világtény, amely igazát akarja. Mindannyiunk személyes
feladata az élet igazságának minél teljesebb és mélyebb feltárása,
védelme és érvényesítése.
7.
Életünk a világban olyan otthonosságot igényel, mint egy jó családban,
ahol az együtt-cselekvés összhangja nyílt és világos. Életünk,
szellemiségünk otthonossága a haza szeretetét, a közjó védelmét igényli,
a közjó ellenfeleinek leleplezését, a nemzeti hagyomány éltetését, a
nemzeti kultúra ápolását.
8. Ahol élünk, otthonosságot kell teremtsünk. Közvetlen életterünk,
lakóhelyünk, környezetünk, iskolánk, munkahelyünk emberi természetének
érvényre juttatása, alapos ismerete, ápolása, a lokálpatriotizmus
mindannyiunk erkölcsi feladata.
9. Közös sorsunk ismerete nélkül nem nézhetünk szembe az életünk
egészét alakító tényezőkkel. Ezért húsbavágó feladatunk a nemzeti és az
egyetemes történelem lehető legmélyebb megismerése és megvitatása,
elmélyítése.
10. Mindennapi tevékenységünk társadalmi megbecsülését a pénzviszonyok
fejezik ki. El kell érjük, hogy a gazdasági élet mindannyiunk számára
átlátható legyen. A pénzben munkánk, élettevékenységünk fejeződik ki.
Ahogy jogunk van életünkhöz, életünk otthonosságához, úgy olyan alaposan
át kell látnunk a köz pénzügyeit, mint otthonunkét, mert munkánk a
közjó szolgálatára hivatott.
11. Mindenkinek joga és erkölcsi kötelessége az önálló és boldog élet kialakítása.
Segítsük a jót, ne tűrjük a rosszat.
12. Állítsuk át életünket a pénzvilág szorítása alatti vergődésből, a
pénzvilág életünk általi anyagi támogatásából az értelmes, emberi,
közösségi kiteljesedés oldalára. A társadalomban, a gazdasági és
szellemi életben uralkodó fordított kiválasztódás elve helyébe állítsuk
vissza a közös életünk számára fontos tettek társadalmi szintű
megvalósítását és továbbvivését.
Ha
közösen állást tudunk foglalni életünk közös színterének alapelveiben,
életünk igazsága, igazsághoz való joga emberhez méltón tud majd
kiteljesedni.
Várhegyi Kálmán