Nem
csak Húsvéthétfőtől, hanem már hónapok óta különböző fórumok tucatjain
folyik a találgatás arról, hogy ki lesz Bergoglio utóda. Amennyire én
tudom, a megszólalók közül senki nem kételkedik abban, hogy lesz
"konklávé", és lesz utód. Valószínűleg ez így is lesz, hiszen már oly
régóta és oly sokszor hittük, hogy végre eljön a vég, Isten közbelép,
eljön Jézusnak a Jelenések könyvében megjövendölt ezeréves birodalma,
vagy ha nem az, akkor Urunk második eljövetele.
Hiszen a világban, de ami sokkal fontosabb, az "egyházban" olyan dolgok
történnek már évtizedek óta, amik korábban kihívták Isten
közbelépését, büntetését. Most viszont, az egy Fatimai jelenés
kivételével, Isten már több mint száz éve "hallgat". Nem tesz látható
csodát, nem büntet meg senkit látványosan: látszólag minden gyalázatot
megtorlatlanul hagy.
A sok utód-találgatás mellett, talán megengedhető egy másfajta okoskodás is.
I. Kevésbé racionális elméletek
– Malakiás jóslat [a jóslatról lásd a honlap következő cikkét].
Ezt a jóslatot, amire nem sokkal ezelőttig (például Ratzinger lemondása
után is) sokan hivatkoztak, és ami szinte minden olyan könyvben
szerepel, mely az Egyház jövőjéről és a csodás jelenésekről szól, éppen
napjaikban senki nem említi már meg. Pedig a jóslat utolsó bejegyzése
így szól: „Az Anyaszentegyház utolsó üldözése idején Péter, a római fog
uralkodni. A juhokat sok szorongattatás közepette fogja legeltetni.
Ezután a Hétdomb-várost elpusztítják, és a rettenetes Bíró megítéli a
népét. Vége.”
Mint tudjuk:
1. Bergoglio következetesen Róma püspökének titulálta magát. 2. Szent
János a Jelenések könyvében a végidő első eseményeként a hét dombon ülő
város elpusztulását írja le, ami megegyezik a Malakiás jóslatban
mondottakkal.
– Pápa-portrék a Szent Pál székesegyházban
Én első ízben 1989-ben jártam Rómában, aztán 1992-ben, majd 1994-ben. E három utam mindegyikén
elzarándokoltam a falakon kívüli Szent Pál bazilikába, ahol mindig
megcsodáltam a az elmúlt több mint 1900 év 264 pápájának arcképét, Az
utolsó, 264. portré Wojtylát ábrázolta. E kép után már csak két üres hely volt
a falon, és úgy tűnt, a sort semmiképpen nem lehet az eredeti módon
folytatni, hiszen a fríz (a képszék) véget ért. Legközelebb 1996-ban
jártam megint ott, és megdöbbenve láttam, hogy valamilyen módon mindent
átrendeztek, úgy, hogy a korábbi képek után rengeteg új üres helyet
alakítottak ki. Azóta is többször jártam Rómában, de nem jöttem rá,
hogyan tudták ezt az átrendezést megoldani.
– Malachi Martin: Az utolsó pápa című könyve
Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek; ha csak egyetlen egy is lenne, az bizonyíték lenne Isten-nemlétére (mondta Szent Ágoston),
A közeli múlt egyik jelentős katolikus személyisége az az ember volt,
akit szintén Malakiásnak hívtak: Malachi Martin atya. Az ő művei közül
az egyik, Az utolsó pápa története kísértetiesen hasonlít a most előállt helyzethez.
Könyve azzal fejeződik be, hogy a pápa külföldre utazik, ahonnan a
kúria munkatársai, akik már hosszú évek óta szervezkedtek a pápaság
megszüntetésért, nem engedik visszatérni. – És azzal kezdődik, hogy
ugyanezek az emberek 1963-ban a Vatikánban trónra emelték Lucifert. Hogy
ez a történet megfelel a valóságnak, azt Martin atya egy későbbi interjúban
megerősítette: „Hangsúlyoznunk kell, hogy első ízben van cáfolhatatlan
bizonyíték arra, hogy a Sátánt az Egyházban annak papjai közül néhányan
valóban trónra ültették.”
Ebben a beszélgetésben – A sötétség birodalma – Malachi Martin atya azt is elmagyarázza, hogy az Egyház ellenségeinek mi a legfőbb célja: „Sátánnak
az a célja, hogy egy olyan világot hozzon létre, amelyben nincs
Egyház… Az Egyház titkos ellenségei mindig is Róma birtoklására
törekedtek. A pápaság nélkül nem is kell nekik az Egyház. Különben
törekvésük elfecsérelt idő lenne. A pápaság a díj és a zsákmány, azt
kell elvenni és felfalni. … Amit gyűlölnek, az az, hogy a pápaság a
legnagyobb akadálya az új világrend létrehozásának. Tudják,
hogy a pápa hatalmának, illetékességének és tekintélyének teljes latba
vetésével meg tudná dönteni őket. De a pápa hiánya nem semmisíti meg a
pápaságot. Az intézmény az, ami számít! Az Új Világrend
kiagyalói azt kívánják, hogy a pápaság egy szép, tiszteletreméltó,
értékes ereklyévé váljon.”
II. Objektív tények, melyek miatt – ha Isten nem lép közbe – az Egyháznak nem lehet többé pápája
– Érvénytelen szentelések
E honlap számtalanul sok cikke – legutóbb a minap feltett Emberi eszközökkel nem lehet megmenteni az Egyházat című írás – legfontosabb mondanivalója az, hogy ma, 57
évvel az új püspökszentelési rítus bevezetése óta, a zsinati szektának
egyszerűen nincs egyetlen érvényesen felszentelt püspöke sem!
Érvényesen szentelt püspök legfeljebb, a 85-87 év felettiek, de inkább
ennél idősebbek között lehet csak, azok azonban már nem vehetnék részt a
választásban. De nemcsak érvényesen felszentelt püspöke nincs a
zsinati szektának, de érvényesen felszentelt papja is alig!
Az az ember, akit utoljára próbáltam informálni "pappá szentelésének"
érvénytelenségéről, azzal hárított el, hogy ő magával megbeszélte, hogy
az új papszentelési rítus is elegendő a szentelés érvényességéhez.
Mégha ma a papszentelési rítus érvényes is lenne, az érvénytelensége
mellett ennél sokkal súlyosabb érv szól! Mégpedig az, hogy mindegy
milyen rítusban szentel egy mai püspök valakit pappá, ahhoz
semmi kétség nem fér, hogy a Montini-féle, 1968 óta érvényben lévő
püspökszentelési rítus ÉRVÉNYTELEN! Vagyis, a püspök, aki papot
"szentel", biztosan nem püspök! Következésképpen az általa "szentelt"
sem lehet pap!
– A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni
Rudolf Graber püspöknek a honlapon e címmel megjelent tanulmánya
világosan leírja, hogy miért és kik fogják a pápaságot megszüntetni. –
Legkésőbb 1846 óta köztudott, hogy a szabadkőművesek pontosan
kidolgozták ennek tervét. És tudjuk, hogy az elmúlt több mint másfélszáz
év alatt ezt a tervet pontról pontra meg is valósították!
Sőt, időközben az is kiderült, hogy maga
Bergoglio és mindazok, akiket maga köré gyűjtött, és akik most
átvették tőle a stafétabotot, maguktól is azt tervezik, hogy a pápaság
helyett szinódusi valamit hozzanak létre! Bergoglio még utolsó
napjaiban is ezen munkálkodott, és most hogy meghalt, már meg is lehet
tartani azt a szép nagy demokratikus összejövetelt, amin a vezetést
átadják egy többtagú "parlamentnek".
(Lásd ezzel kapcsolatban Maurizio Blondet „Szinte boldog vagyok, hogy hamarosan véget ér” című írását, és ezt a cikket: A Vatikán a pápaság új formáját készül bevezetni)
Malachi Martin atya így fejezi be 1992-es interjúját
Aki a kegyelem állapotában van, akár itt a földön, akár a
tisztítótűzben vagy a mennyben, egy olyan testülethez tartozik, amelyet
a Krisztus által közvetített természetfölötti élet tart össze. Mi
ehhez a testülethez tartozunk. A látható szervezet Péterrel, Jakabbal,
Jánossal kezdődött és a többi apostollal, akik összevissza menekültek,
hogy elkerüljék az üldöztetést. Városfalakról hajították le, vízbe
fojtották, vadállatok elé vetették őket, lándzsákkal szúrták át a
testüket, vagy fejjel lefelé keresztre feszítették őket. Ez volt akkor a látható Egyház.
Az, ami 1950-ben megvolt, akkor még nem létezett. Nem volt szükség rá
sem akkor, sem most. Jelenleg Isten megengedi, hogy elvegyék tőlünk. –
Ma [1992-ben!] kívülről nézve csak egy látszat-egyház van, és van egy
földalatti Egyház is. Ez utóbbit a katolikusok kisebb része
alkotja. Hogy jogosult-e egy földalatti Egyház léte? Tökéletesen! Ha ez
az egyetlen útja annak, hogy a gyermekeink gyónáshoz járulhassanak,
szentmisét hallgassanak, és tényleg magukhoz vehessék Krisztus Testét és
Vérét, akkor eszembe sem jut megkérdőjelezni. A szentségek nélkül
senki sem mentheti meg a lelkét. Mert ezek nélkül hiányzik a
megszentelő kegyelem. Az ember elcsúszik és tönkremegy. Ezért a földalatti Egyházra szükség van. Olyan helyzetben vagyunk, ahol az intézményes "egyház" nem egyezik meg Krisztus Misztikus Testével.
https://www.katolikus-honlap.hu/2501/komment-e.htm
