Tim Keller, az új kálvinizmus intellektuális populistája[1]
Tim
Keller az „új kálvinizmus” egyik kiemelkedő oszlopa. A new yorki
Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet vezető lelkészeként a reformált
keresztyénség támogatója. Sokak hatalmas elmének és a keresztyén
apologetika szakértőjének tekintik. A Newsweek (egy amerikai
hírportál) a 21. század C. S. Lewis-aként említi. Tehetséges az
olyanfajta érvelésben, amely megmutatja a keresztyén hit igazságait a
posztmodern világ embere számára. Egy prédikációjában Tim Keller úgy
engedi láttatni hallgatói számára Jézus Krisztust, mint
„egzisztenciálisan megelégítőt”, és „intellektuálisan hihetőt”.
Tim Keller sikeres szerző és népszerű konferencia-előadó is. Számos könyvet írt, többek között a Reason for God (2008) (a Harmat Kiadó gondozásában Hit és Kételkedés – Meggyőző érvek Isten mellett
címen magyarul is megjelent kötetet – a fordító), amely felkerült a New
York Times best-seller listájának tíz legsikeresebb műve közé. Keller
olyannyira elismert evangéliumi körökben, hogy a harmadik Lausanne-i
világevangélizációs kongresszusnak 2010-ben, Dél-Afrikában ő volt a
legfontosabb előadója. Vezetése alatt a Redeemer Gyülekezet nagy
virágzásnak indult, mostanra kb. 5000 tagja van. Az egész világra
kiterjedő gyülekezet-plántálási mozgalmuk (Redeemer City to City) kb.
150 gyülekezet létrejöttét eredményezte az Egyesült Államokban és más
országokban. Azoktól, akik csatlakoznak a gyülekezet-alapítási
mozgalomhoz, elvárt, hogy Tim Keller nézeteit, könyveit, prédikációit
és cikkeit propagálják.
Tim Keller evangéliumi keresztyének közötti egyre növekvő hírneve és
népszerűsége ellenére szükséges az általa hirdetett teljes üzenetet
gondosan megvizsgálnunk.
Tim Keller háttere
Hit és kételkedés
című könyvében (2008) Tim Keller beszél keresztyén hitben való
neveltetéséről. Tinédzser korában egy lutheránus konfirmációs
csoportban lenyűgözte egyik tanárának személye, akit Keller úgy ír le,
mint „ társadalmi aktivista... aki mély kétségeket táplált a hagyományos keresztyén tanítással szemben”[2]. Ez az ember a „szeretet univerzumban lévő szellemét” tanította, amely „mindenek felettazt követeli, hogy az emberi jogokért és az elnyomottak felszabadításáért munkálkodjunk.”[3]
Az egyetemi évek során komolyan a Frankfurti Iskola neo-marxista
kritikai gondolkodásának befolyása alá került. Erről a következőképpen
ír: „1968-ban ez komoly dolog volt. A társadalmi aktivitás különösen
is vonzó volt, az amerikai burzsoá társadalom kritikája pedig egyenesen
kényszerítő.”[4] Elismeri, hogy érzelmileg vonzódott a neo-Marxizmus társadalmi aktivitásához: „Hogyan
tudnék visszafordulni az ortodox keresztyénséghez, amely délen a
szegregációt, Dél-Afrikában pedig az apartheidet támogatta?”[5]
Tim Keller leírja, hogy amikor egy csapatnyi testvérre lelt, „olyan
keresztyénekre, akiket érdekelt az igazság kérdése a világban, Isten
természetéből kiindulva a dolgok kezdtek változni számára.”[6]
Egyre inkább érdekeltté vált új keresztyén közösségek elindításában és
formálásában, evégből az egyetem elvégzése után hamarosan szolgálatba
állt.[7] A Frankfurti Iskola neo-Marxista ideológiájának az egyház
keretein belüli megélése életének céljává vált.
A Hit és kételkedés-ben
úgy tekint követőire, mint valami nagy, új vallási, szociális, és
politikai berendezkedés „előőrsére” (élcsapatára).[8] Azt állítja, hogy
„Jézus eljövetelének célja a világ rendbetétele, az, hogy megújítsa,
helyreállítsa a teremtést... nem csak hogy személyes megbocsátást és
békét hozzon, de igazságot és békességet (shalom-ot) is.”[9] Ez az állítás közös vonásokat mutat az ún. „felszabadítási teológiával”, mivel „a
felszabadítási teológiában az evangélium nem individuumoknak világból
való ki- vagy megmentéséről, hanem inkább a világ megmentéséről szóló
üzenet.”[10]
Tim Keller azt mondja, hogy „a
világ és a szívünk összetört. Jézus élete, halála, és feltámadása egy
végtelenül nagy áron megvalósult megmentési művelet, amelynek célja az,
hogy helyreállítsa az igazságot az elnyomottak és a társadalom peremére
szorultak számára, hogy gyógyulást adjon a betegeknek és haldoklóknak,
közösséget az elszigetelteknek és magányosoknak, és lelki örömöt és
kapcsolatot azok számára, akik elidegenedtek Istentől.”[11]
Úgy magyarázza, hogy „Jézus
vérét ajánlotta fel azért, hogy az erkölcsi igazságnak eleget tegyen,
és irgalmas szeretetet nyújtson, azért hogy egy nap minden gonoszt
megsemmisíthessen, anélkül, hogy minket megsemmisítene.” Azt is állítja, hogy „amikor Jézus szenvedett, akkor az elnyomottakkal azonosult, nem pedig az elnyomókkal.” [13]
Néhány bibliai alapokon álló keresztyén – esetenként tágkeblűen –
ezekbe az érzelmekbe evangéliumi üzenetet olvashat bele, de Tim Keller
célja ezzel nagymértékben nem egyezik, sőt egyenesen antagonisztikus
ellentétben áll az evangéliumnak Isten Igéjében kinyilvánított
céljával. Bátran kijelenti: „Jézus az elnyomottakkal azonosult.”[14] Hasonlóképpen, a felszabadítás teológiája azt állítja, hogy „az Isten, aki a bibliai hagyományokban általában, Jézus Krisztusban pedig különösképpen is kijelentetik, akarja az elnyomottak felszabadítását, és a világban ezzel a szándékkal cselekszik.”[15]
Amit Tim Keller úgy állít be, mint ami az ő „újfajta gondolkodásmódja a
Bibliáról”, lényégét tekintve a latin-amerikai Római Katolikusok régi
felszabadítás-teológiája. Juan Luis Segundo, a felszabadítás
teológiája-mozgalom egyik legfontosabb személyisége így ír: „Jézus Krisztusban Isten maga vállalta, és vesz részt velünk az emberré válás és felszabadítás történelmi folyamatában, mert ez Isten terve az emberiség számára”[16].
Hozzájuk hasonlóan – a társadalmi kérdést tekintve – Tim Keller
elkanyarodik az Írás központi üzenetétől, ami szerint ez egy kudarcra
ítélt világ, amit nem lehet helyreállítani, az csak Jézus
visszajövetelével és az utolsó idők eseményeivel mehet végbe. A
felszabadítás teológiájával egybecsengve Keller azt állítja, hogy „Isten
lelkének munkája nem csak a lelkek megmentésére irányul, hanem a föld
színének, az anyagi világnak gondozására és annak művelésére”[17].
A Szentléleknek az Írásban kijelentett sokféle munkája között azonban
nem található, hogy az anyagi világot annak helyreállítása és
megtisztítása érdekében gondozná, gondoskodna róla. Ez olyan elhajlott
gondolkodók találmánya, akik nézeteit Tim Keller magáévá tette, azért,
hogy „új módon gondolkozzék a Bibliáról”. Ezeket a téves értelmezéseket
arra használja fel, hogy megtámogassák az ahhoz való ragaszkodását,
hogy az egyház hivatása a társadalmi változás előidézése. Ez olyan
tétel, amelyik inkább a korszellemmel, mintsem Isten szellemével,
lelkének munkájával van összhangban.
Tim Keller társadalmi igazságossága
Generous Justice c. könyvében (2010) Keller a Hit és kételkedés-ben
lefektetett ideológiai alapra építve részletesebben fejti ki, hogy mit
ért társadalmi igazságosságon. Ebben megerősíti, hogy a szegénység
problémáját pontosan úgy érti, mint azt a marxizmus Frankfurti Iskolája
teszi. Azzal kezdi a művet, hogy emlékeztet arra, hogy „a Biblia
Istene minden más vallás isteneitől abban különbözik, hogy Isten az
erőtlenek és a szegények iránti igazságosság oldalán áll” [18].
Aztán megemlíti, hogy a latin-amerikai teológus, Gustavo Gutierrez A
felszabadítás teológiája c. könyvében (1973)[19] arról beszél, hogy „Isten szíve szerint a szegények ügyét választja”
[20]. Azt azonban nem mondja el az olvasónak, hogy Gutierrez egy
dominikánus pap volt, széles körben a felszabadítás-teológia
alapítójának tekintett személy.
Tim
Kellerben egy keresztyén utópista gondolkodót látunk, aki egy másik
változatát képviseli annak az újraértelmezett „társadalmi
evangéliumnak”, amit az 1970-es években Ronald Sider könyve (Gazdag Keresztyének az Éhség Korszakában) húzott alá, és amiben feltette a kérdést: Isten marxista?
A Generous Justice
az evangélium komolyan eltorzult értelmezését mutatja az ember
problémájáról (a proletariátusnak a kapitalista burzsoázia
következtében történt áldozattá válása): egy „keresztyénizált”, de
alapvetően marxista szemléletmóddal. A megoldást illetően is hasonlóan
gondolkodik (a jogok helyreállítása, a javak újraelosztása
erőszak-mentes társadalmi-politikai akció keretében). Tim Keller persze
keresztyén nyelvezetet használ – kétség kívül őszintén –, de üzenete
súlyosan terhelt a Frankfurti Iskola tanításával, aminek bűvkörébe
egyetemi évei alatt került. A Generous Justice-ban sehol nem
olvashatjuk, hogy az egyháznak és igaz küldetésének kimagasló
prioritása az, hogy „tanítvánnyá tegyen minden népeket, megkeresztelve
őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) Az
ember problémája Tim Keller elgondolásában nem csak a szent Isten
elleni lázadás, hanem a társadalmi igazságtalanság is. A megoldás az
ember számára nem csupán az egyedül Jézus Krisztusba vetett személyes
hit, hanem a társadalmi igazságosság is.
Keller
továbbá biztosítja olvasóit arról, hogy megvalósíthatják a kívánt
társadalmi reformációt –miközben az Írás azt tanítja, hogy azt egyedül
Isten képes megtenni a Krisztus visszatérésével kapcsolatos eseményeken
keresztül. Ez vonzó üzenet azok számára, akik egy „dísztelen”
megtérésre szóló hívásra nem felelnének, ugyanakkor lehet, hogy a
megreformált földi társadalom (emberileg) vonzó célkitűzésének
megvalósításban való részvétel céljából Krisztushoz jönnek. A világi
szív válaszolni fog az olyan hívásra, amelyik a világi társadalom
helyreállítását célzó heroikus küldetésben való részvételre irányul. Ez
a teológia nagyon sok anglikán számára válik vonzóvá az Egyesült
Királyságban (is), inspiráló társadalmi cél utáni vágyukra építve.
Amikor pedig mindez a világi szórakozás és kifejezésmód iránti
szeretettel párosul (ahogyan Tim Keller gyülekezeteinek csoportjában
történik), akkor erős vonzalmat jelent a természetes elme számára. Az
új-kálvinisták általában ügyesek az emberi vonzerő kiaknázásában.
Tim Keller nézete a megváltásról
2006-ban
egy, a Redeemer Gyülekezet által támogatott fórumon Tim Keller
kiábrándulásának adott hangot a konzervatív keresztyénekkel
kapcsolatban, a következőket mondva:
„A
konzervatív gyülekezetek azt mondják: ’ez a világ nem a mi otthonunk –
végül el fog égni. Ami igazán számít, az a lelkek mentése. Tehát az
evangélium hirdetése, tanítványság, és a lélekmentés azok, amelyek
fontosak’. Mi pedig (vagyis a Redeemer Gyülekezet) azt mondjuk, hogy
majdnem fordítva igaz. Hogy a megváltás célja az, hogy megújítsa a
teremtést. Hogy ez a világ önmagában egy jó (hely).”[21]
A Hit és kételkedésben Tim Keller tovább részletezi a társadalmi helyreállítást: „A
Keresztyénség nem csupán annyi, hogy valakinek a személyes bűnei
megbocsáttatnak, hogy azután mehessen a mennybe. Ez egy fontos eszköze
az isteni megváltásnak, de nem annak végpontja, vagy végcélja.” Amint korábban láttuk, Tim Keller hiszi, hogy a megszabadítás végső célja az, hogy rendbe tegye a világot. „Röviden:
a keresztyén élet nem csupán a keresztyén közösség építését jelenti
azzal, hogy másokat a Jézus Krisztusban való hitre bátorítunk, hanem az
emberi társadalomnak az igazság cselekedetein és szolgálatán keresztül
való felépítését is. Ezért a keresztyének az igazi forradalmárok, akik az igazságosságért és az igazságért harcolnak...”[22]
Tehát Keller legfőbb „megváltása” a világ igazságtalanságból és
elnyomásból való megmentéséről szól, amíg a bűnből való megváltás
evangéliuma (csupán) eszköze ennek a célnak.
A tiszta bizonyságtétel elnémítása
Keller
kifejezi nemtetszését azokkal szemben, akiket keresztyén fanatikusoknak
nevez. Szerinte az átlagember számára a keresztyénséggel kapcsolatos
legnagyobb elrettentő erő a fanatizmus. A következőképpen ír: „Sok
hitetlennek vannak barátai, rokonai, akik ’újjászületett’ emberek, de
úgy tűnik, hogy túlzásba viszik. Hamarosan elkezdik kinyilvánítani
egyet-nem-értésüket meghatározott csoportokkal, társadalmi ágakkal –
különösen filmekkel, televízióval, a demokrata párttal, a
homoszexuálisokkal, az evolucionistákkal szemben... Amikor hitük
igazsága érdekében érvelnek, gyakran tűnnek intoleránsnak és
ön-igaznak. Ez az, amit sok ember úgy nevez: fanatizmus.”[23]
Nyilvánvaló, hogy Keller itt a hívőknek nem egy kis létszámú, oktalan,
negatív gondolkodású csoportjára utal, hanem mindazokra, akik
bizonyságtételük módját tekintve egyenesek: őket a keresztyénség
„legnagyobb elrettentőinek” nevezi. Úgy érvel, hogy ezek az
újjászületett keresztyének „erőszakosak, ön-igazultak, nagyképűek,
érzéketlenek és nyersek.”
Úgy tűnik, az evangélizációhoz sokkal visszafogottabb, „nem ítélkező”
hozzáállást tart kívánatosnak, amelyik nem kockáztatja meg a sértést.
Ez ugyanaz, mint ami az „új evangelikalizmus (New Evangelicalism) ”
irányelve. Az ilyen megközelítés általában a hitvédelmi érveket
hangsúlyozza, és inkább a vallás pozitív, evilági hasznait, mint a
bűnből való megváltást hangsúlyozza.
Zűrzavar az örök kárhozat kérdésében
2011
augusztusában Kellert meghívta a Veritas Forum (egyetemi akadémikusok
és hallgatók összejövetele az Egyesült Államokban), hogy a Hit és kételkedés-ben
felmerülő kérdésekről beszélgessenek. Martin Bashir, az NBC újságírója
által készített interjúban Keller kifejtette intellektuális érveit az
Istenben való hitre nézve. Az interjú elérhető az interneten és sok
ezer ember megtekintette már. [24] Kellert arról kérdezi, hogy Jézus
Krisztus az egyetlen út-e Istenhez.
Bashir: „Arról
a sok millió muszlimról, sikh-ről, és zsidóról beszélek, akik hallottak
Jézusról. Velük mi történik az Ön elmélete szerint?”
Keller: „Ha
Jézus az, akinek mondja magát, akkor hosszú távon Isten nem az övék.
Másfelől ha... mindig csak annyit tudok mondani erről, hogy Isten még
nekem, mint lelkésznek is csak annyi információt ad, amennyit tudnom
szükséges... Ha jelen pillanatban valaki nélkülözi Jézust, szüksége van
arra, hogy megszerezze. Ha meghal Jézus nélkül, nem tudom... azt
biztosan tudom, hogy Isten bölcsebb nálam, kegyelmesebb nálam, és
tudom, hogy amikor végül majd megértem, hogyan bánik Isten minden egyes
lélekkel, nem lesznek többé kérdéseim ezzel kapcsolatban.”
Bashir sürgetésére, hogy mi történik más vallások híveivel, Keller válaszol: „Más
vallások hívői, hacsak nem találják meg Krisztust – nem tudok más utat.
De az is igaz, hogy annyit tudok csak, amennyit tudnom szükséges,
szóval, ha volna is valamiféle ’menekülő ajtó’, vagy hasonló, ilyenről
nem tudok...”
Tim
Keller azt mondja, hogy keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy a lelked
„megszerezze” Jézust. És nagy közönség előtt egy figyelemreméltó
állítást tesz, miszerint Istennek elképzelhető, hogy van egy „menekülő
ajtaja” a hitetlenek számára, amiről nem beszélt nekünk. Keller azt
sejteti, hogy Istennek lehet egy, a kijelentésben nem szereplő útja a
mennybe, azok számára, akik nem térnek meg, és nem vetik hitüket Jézus
Krisztusba. Az ilyen „menekülő ajtó” lehetősége azonban nem biblikus és
mélyen eretnek, mivel arra utal, hogy a Szentírással ellentétben, a
Jézus Krisztusba vetett hit nem kizárólagos útja az üdvösségnek az
értelmes felnőtt emberek számára.
Mindezt tovább fokozva – Tim Keller azt mondja, hogy „nem tudja”, mit
történik azokkal a hitetlenekkel, akik Krisztus nélkül halnak meg. Azt
mondja: „Ha meghal Jézus nélkül, nem tudom...” Természetesen egy
olyan teológusnak, mint ő, ismernie kell, mit mond a Szentírás azokról,
akik Krisztus nélkül halnak meg: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete
van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Jn 3,36).
Szóval, miért nem a Szentírásra való hivatkozással válaszol Tim Keller
Martin Bashir kérdésére? Kínosnak tartja az igazsághoz való
ragaszkodást? Vajon nem az evangélium ítéletről szóló alkotóelemeinek
ügyes kikerülgetése vezet elkerülhetetlenül olyan nehéz helyzetekhez,
mint amilyenben Tim Keller találta magát ebben az interjúban?
Rokonszenv Rómával
A Hit és kételkedés-ben Tim Keller teista evolúciós meggyőződéséhez a római katolikus egyházban keres támogatást. A következőt írja: „Például
a katolikus egyház a világ legnagyobb egyházaként hivatalos
nyilatkozatokat tett az evolúció, mint keresztyén hittel
összeegyeztethető támogatása érdekében.” [25] Úgy tűnik, Rómára
valódi egyházként tekint, mint legnagyobbra a világon, azért, hogy a
keresztyéneket az evolúció elfogadására bátorítsa. Keller olyan
definíciót ad a keresztyénségre nézve, amelyik magában foglal minden
ortodoxot, római katolikust és protestánst, akik vallják a hagyományos
hitvallásokat, mint például az apostoli hitvallást. Azt írja: „Mi a
keresztyénség? Célunk érdekében úgy határoznám most meg, mint azoknak a
hívőknek a testületét, akik vallják ezeket a nagy ökumenikus
hitvallásokat... Ebben a könyvben a keresztyénség igazsága érdekében
érvelek – nem egy meghatározott részének igazsága érdekében.” [26]
Ez a kijelentés jól mutatja, hogy nem tesz nagy különbséget a
protestáns hit és a római katolicizmus között, amikor a teljes
egyházról beszél. A római katolicizmust úgy tekinti, mint a
keresztyénség egyik érvényes ágát, a protestantizmus valószínűleg egy
kisebb „ág”, és az evangelikalizmus pedig egy még kisebb. Nem úgy
tűnik, mint aki az örömüzenet evangéliumi módon történő értelmezését
tekinti kizárólagosan hatékonynak és legitimnek.
Katolikus szerzők és miszticizmus
Tim Keller azt írja a Hit és kételkedés-ben,
hogy Isten kegyelmének munkáját meg tudná mutatni legalább száz híres
lelki életrajzban, például Pál apostoléban, Ágostonéban, Luther
Mártonéban, John Wesleyében. De van egy kedvence: „A kedvenc példám a kegyelem megrázó erejére az, amelyiket Flannery O’Connor ábrázol 'Kinyilatkoztatás' [27]című írásában.” Ezután két oldalt szán arra, hogy összefoglalja O’Connor történetét, mielőtt levonja a következtetést: „Micsoda radikális gondolat! A szörnyszülöttek és a bolondok előbb mennek a mennybe, mint a morálisan kifogástalanok kasztja?” [28].
Tim Keller további helyeslő utalásokat tesz Mary Flannery O’Connor
írásaira. A New World Encyclopedia úgy írja le O’Connort, mint aki
egész életében római katolikus volt, akinek az írásait a szentségek
nagymértékben befolyásolták. „Ironikus, enyhén allegorikus
szépirodalmi műveket írt többnyire egyértelműen kétes szereplőkről,
akik fundamentalista protestánsokként olyan jellemváltozáson mennek át,
amelyek őket O’Connor vélekedése szerint közelebb hozta a katolikus
gondolkozáshoz.”[29]
A tény, hogy Tim Keller O’Connor írásait választja a kegyelem
illusztrációjaként, sokat elmond valódi nézeteiről, valamint arról,
hogy azok mennyivel tágabbak, mint a protestáns hitvallások –amelyeket
egyébként vall. A reformátori lelki irodalom hatalmas
tengere ellenére – amelyekben vallják, hogy megváltás egyedül
kegyelemből, egyedül hit által és egyedül Krisztusban lehetséges –
Keller egy katolikus írót választ, aki „fundamentalista protestáns
keresztyének” karikatúrájával ássa alá a reformátori hitet. Teológiai
és filozófiai érvei megtámogatására Tim Keller olyan katolikus
hírességeket idéz, mint Malcolm Muggeridge, G. K. Cherston és J. R.
Tolkien. A First Things című, Amerika első számú katolikus lapjának adott interjúban azt mondta: „Nem akarok csupán egyféle keresztyénséget védelmezni. Azt hiszem, az apostoli hitvallást akarom védeni.”[30]
Azt szeretné, ha hitetlenek az apostoli hitvallást elfogadva
eldöntenék, hova akarnak tartozni. Ebben az interjúban Keller
egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy szándéka az, hogy – miként
fogalmaz – a „teljes hitet” védelmezze, ami magában foglalja a Római Katolikus Egyház védelmét is.
Újra hangsúlyozzuk, hogy semmi esetre sem tekinthetünk rá úgy, mint az
üdvösség kérdésében kizárólagosan az evangéliumi nézet képviselőjére.
Tim Keller római katolikus egyházhoz való alkalmazkodásának gyümölcse a
katolikus miszticizmus gyakorlatainak – az általa vezetett Redeemer
Gyülekezetben történő – elfogadása és népszerűsítése. 2009-ben egy
előadás-sorozatot vezetett abból a célból, hogy a gyülekezetet „A szerzetes útja”
gyakorlatára tanítsák, egy olyan imádkozási és dicsőítési gyakorlatra,
amelyik a katolikus misztikában gyökerezik.[31] Tim Keller
megnyilatkozásai a katolikus miszticizmus kérdésében a 16. századi
katolikus misztika kifejezett elfogadását mutatják. Elfogadja
üdvösségüket, mély lelkiséget tulajdonít neki, és lelkesen helyesli
misztikus elmélkedési technikáikat.
A
Redeemer Gyülekezet honlapja leírja a Lectio Divina katolikus
meditációs technikáját, a Biblia-olvasás bencés módszerét, ami az
isteni jelenlétbe való misztikus önkivetítést is magában foglalja. A
honlap ezen kívül tanácsokat ad Loyolai Ignác, a jezsuita rend
alapítójának Lelkigyakorlatok c. művével kapcsolatban is. Egy cikk a
honlapon, aminek címe: „Elmélkedés: Nem olyan titokzatos”, a következő tanácsot adja: „Loyolai
Lelkigyakorlatok c. művében található módszereit évszázadok óta
használják. Ő arra hívta az embereket, hogy mind az öt érzékükkel
közelítsenek az Íráshoz: látással, hallással, ízleléssel, tapintással
és szaglással.” [32]
A Redeemer nyájának egy tagját annyira zavarta mindez, hogy a következőt írta: „Végül
el kellett hagynom a gyülekezetet, mivel megtudtam, hogy arról tartanak
alkalmakat, miként imádkozzunk a Lectio Divina, az elmélkedő
imádság/meditáció módján, sőt még arról is, hogy hogyan teremtsük meg
’saját kolostorunkat’ (a kurzus címe: a „Szerzetes útja” volt). Ez a
legkevésbé sem volt számomra elfogadható, így néhány hónapja a
lelkésznek és elöljáróknak címzett levélben foglaltam össze
kétségeimet, de semmilyen választ nem kaptam.” [33]
Tim Keller teista evolúciója
Tim Keller erőteljes képviselője annak, amit ő maga „progresszív evolúciónak” nevez. A Hit és kételkedés-ben
úgy kíván segíteni a kétségek legyőzésében, hogy meggyőzi az embereket
a teista evolúció igazságáról, egy olyan elméletről, amely lehetővé
teszi keresztyének számára, hogy egyszerre vallják mind a teremtést,
mind pedig az evolúciót.
Az evolúció tudományára úgy tekint, mint ami nem is kérdés, a Bibliát
pedig oly módon értelmezi, hogy az a tudomány „igazságaihoz”
alkalmazkodjon. Tim Keller mindezt úgy teszi, hogy kijelenti, Mózes
első könyvének 1. fejezete egy költemény, ezért nem lehet szó szerint
érteni.[34] Azt írja: „Azt
hiszem, Mózes első könyve egy költemény ismertetőjegyeit viseli magán,
s ezért ez egy ’ének’ Isten teremtésének csodájáról és annak
értelméről... csak a rend kedvéért: azt hiszem, Isten valamiféle
természetes kiválasztódási folyamatot irányított, ugyanakkor
visszautasítom az evolúció elgondolását, mint mindent felölelő
elméletet.”[35]
Egy tv-interjúban, ahol arra kérték, tisztázza a teista evolúció
elméletének nyilvánvaló problémáit, Tim Keller a következőt mondta: „Miként
létezhetett halál Ádám és Éva bukása előtt? A válasz az, hogy nem
tudom. De azt tudom, hogy az állatok is ettek bogarakat - nem igaz? A
bogarak is ettek növényeket – nem igaz? Kellett, hogy legyen halál. Más
szóval, amikor eljutsz arra a pontra, hogy ’várjunk csak, ez tényleg
bonyolult’ ...”[36] Keller elismeri, hogy teista evolúcióról szóló beszámolója zavaros, mégpedig azzal a magyarázattal, hogy ő a „rendetlen”
megközelítést részesíti előnyben. De ez a megközelítés – ahogyan
magyarázni próbálja – úgy tűnik, nélkülöz minden logikát és
következetességet, így ellentmondásos.
Az evangélium kontextualizálása
Tim Keller hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az evangéliumot
kulturálisan érzékennyé tegyük. Kijelenti, hogy az ember evangéliummal
szembeni visszautasítása lényegileg kulturális eredetű –ami egy nem
biblikus, anti-kálvinista nézet, s amit az új-kálvinisták egyre növekvő
mértékben vallanak. Ezért – mondja ő – „az evangéliumot az adott
kulturális kontextussal összefüggésben kell bemutatni – Jézus kell,
hogy legyen a válasz azokra a kérdésekre, amiket a kultúra felvet. Ne
feledd – ez egyes evangéliumok úgy mutatják be Jézust, mint aki a
válasz valamilyen emberi, kulturális kérdéscsoportra... Az evangélium
hirdetésének minden esetben kulturálisan megtestesült formában kell
megtörténni, és fel kell vállalnia néhány elsődleges fontosságú
problémakört. A keresztyénséget úgy kell bemutatni, mint ami válaszokat
ad kultúránk legfontosabb kérdéseire és törekvéseire.”[37]
Az evangélium bemutatása során – mondja Keller – válaszolnunk kell a
kérdésre: Mi teszi rendbe a világot? Azt is el kell magyaráznunk,
hogyan lehetünk részesei a világ rendbetételének. Ezek a nézetek nem
csupán kifejezésre juttatják Tim Keller arra vonatkozó meggyőződését,
hogy „a megváltás elsődleges célja a kulturális megújulás – a jelenvaló világ jobbá tétele”,
[38] de azt is mutatják, hogy gyakorlatilag mellékesként kezeli az
ember Istentől való szándékos és bűnös elidegenedéséről szóló
reformátori nézetet, ami mellett egyébként hitet tesz. Pedig ezek a
hiteles evangélizálás egyetlen szilárd alapját jelentik.
Konklúzió
Tim
Keller az új kálvinizmus egyik fő ereje. Nézeteit széles körben
népszerűsíti az Evangéliumi Koalíció, a Redeemer Gyülekezet, az
Egyesült Királyságban a Proclamation Trust, valamint különféle
konferenciák világszerte. Miközben szilárd protestáns keresztyén
vezetőként tisztelik, valójában a reformátori hit alapelveitől sok
szempontból nagyon messze áll. Egyfajta ál-intellektuális, filozofikus
megközelítésmódot alkalmaz annak céljából, hogy a keresztyén tanítást
népszerűsítse. A nagy missziói parancsot jogtalanul terjeszti ki a
„globális társadalmi helyreállítás” feladatára. Kiterjeszti az „egyház”
értelmét azokra is, akik nem ismerik el az evangéliumi értelemben vett
örömhír kizárólagos, a lélekmentésben hatékony voltát. Népszerűsíti a
teista evolúció elméletét. Kontextulizálni igyekszik az evangéliumot,
hogy társadalmilag elfogadhatóvá tegye, ami a gyakorlatban abban
nyilvánul meg, hogy világi, szórakoztatóipari alapokon álló
evangélizációs és dicsőítési formák válnak elfogadottá.
Az új-kálvinisták archetípusa (őskép-minta) ő, aki a gyakorlatban messze szakadt a reformáció hitétől és gyakorlataitól.
(fordítás angol nyelvről magyar nyelvre)
Felhasznált irodalom
