A Szentháromság Gyermekeinek Engesztelő Családja

 

Magyarország a Szűzanya engesztelő országa. A magyar engeszteléssel szoros kapcsolatban áll az égiek által Magyarország engesztelő szentélyének szánt kápolna felépítése Budapesten a Normafa közelében található Szent Anna Réten. Az első kérés erre vonatkozóan 77 évvel ezelőtt hangzott el, de a kápolna mindmáig nem épült fel. E kérés Kovacsics Mária Natália nővéren keresztül hangzott el. Nála az is szerepelt – ahogyan egyre halasztódott a kápolna felépülése – hogy a kápolna és az Égiek által kért engesztelő szerzetesrendeknek ügye együtt fog előre mozdulni. Pillanatnyial a kápolna még mindig nem épült meg, és bizony ezek a szerzetesrendek sem virágoznak, sem Natália nővér rendje, sem a férfi rendek.

Az Újszövetségben mind egy templom, mind egy kápolna, nem elsősorban kőből, fából, vagy bármilyen anyagból emelt épület, hanem Krisztus misztikus testének a része. Egy földi anyagokból készült templomnak is előbb lelkileg kell épülnie. Ugyanígy van ez egy szerzetesrenddel is. Mielőtt annak a szervezeti, egyházjogi keretei létrejönnének, azelőtt egy lelki építkezésre van szükség.

Egy ilyen lelki építkezésre hívja mindazokat a Szentháromság Gyermekeinek Engesztelő Családja, akik számára fontos az engesztelés, és aki Magyarország engesztelő hivatását élni szeretnék, és szeretnék azt is, hogy felépüljön végre valahára az engesztelő kápolna, és működjenek az engesztelő rendek.

Erre hív ez a 2021 Húsvétján alakult engesztelő család, amelynek részletesebb leírása, működési szabályai itt találhatók .

Így vitték körbe az Oltáriszentséget a Margit körúton

Húsvétvasárnap különleges látványban- és legfőképpen kegyelemben – részesültek azok, akik az Országúti Ferences Plébánia környékén jártak, hiszen az ünnepi körmenet a járvány ellenére sem maradt el.

Az Oltáriszentséggel a pap és az asszisztencia a Margit körúton és a Mechwart ligetnél haladt, közben szentségi áldásban részesülhettek az emberek. A felvételeken jól látszik, hogy sokan letérdeltek az Eucharisztia előtt, amelyben a katolikus hit szerint Jézus valóságosan is jelen van.

A közösségi médiában több pap is beszámolt arról az elmúlt napokban, hogy milyen megrendítő számukra is kilépni az utcára az Oltáriszentséggel, megtapasztalni azt ahogyan az emberek reagálnak. Sokan értetlenül nézik a történéseket, de elmondásaik alapján meglepően sokan reagálnak, akár egy meghajlással, egy keresztvetéssel – vagy térde ereszkedéssel.

 

Jakob Tscharntke: Isten megmutatja mindenhatóságát

 

Mottó: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1 Tessz 5,21)

Jakob Tscharntke pásztor (akinek előadásaira már többször felhívtam a figyelmet) prédikációja 2021. április 4-én, Húsvétvasárnap
A felvétel itt nézhető meg: „Gott zeigt seine Allmacht” – „Isten megmutatja mindenhatóságát”

A prédikáció Hanna (Anna) hálaénekére épül (Anna sokévi meddőség és Istenhez szóló áhítatos könyörgése után szülte meg első fiát, Sámuelt, akit hálából az Úrnak ajánlott fel): (1 Sám 2,1-10), Káldi-féle 1930-as Biblia: 1 Kir 2,1-10:
„Ujjongóvá vált a szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílott a szám ellenségeimmel szemben. Mert örvendezem segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól. Mert mindentudó Isten az Úr, s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék. Elszegődnek a kenyérért, kik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek. S míg sokat szül, ki meddő volt, kinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá, és élővé, visz le az alvilágba s hoz vissza onnét. Az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá, porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön, s elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úréi a föld sarkai, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét. Szentjeinek lábát megóvja, s sötétségben némulnak el az istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert. Félni fognak az Úrtól ellenségei, mennydörögni fog felettük az egekben, meg fogja ítélni az Úr a föld határait, s hatalmat ad királyának, s felemeli felkentjének szarvát.”

Anna hálaéneke nem más, mint Isten végtelen hatalmát dicsőítő himnusz – ezért lett Húsvét szentleckéje: „Az Úr tesz halottá, és élővé, visz le az alvilágba s hoz vissza onnét.” (1 Kir 2,6) Ez az ének az Ószövetségben hirdeti már a feltámadás bizonyosságát.
Mégis, sok keresztény van, aki kételkedik Isten mindenhatóságában. Holott egyfelől a Biblia több helyen is egyértelműen beszél erről. Például Mózes első könyvének 18. és 21. fejezetében, amikor az Úr közli Ábrahámmal, hogy 90 éves felesége, Sára fiút fog neki szülni. („Miért nevetett Sára, mondván: Szülhetnék-e én vén asszony létemre? Van, ami az Úrnak lehetetlen? [Vajon nehéz-e valami Istennek?] Amint megmondottam, esztendő fordultán, ilyen időtájban, visszatérek hozzád s fia leszen Sárának.” (1 Móz 18,13-14)) – Istennek semmi sem lehetetlen, az sem, hogy egy meddő 90 éves asszonyt anyává tegyen.
Másfelől a logika is ezt mondja, hiszen milyen isten lenne az olyan, aki nem mindenható? Mi lenne akkor a mi hitünkből? Az igaz keresztény hithez elválaszthatatlanul hozzátartozik az Isten mindenhatóságában való hit. Például Jeremiás, Dániel próféták az Ószövetségben, Máté evangéliuma az Újszövetségben beszél Istenről, mint a Mindenhatóról; az utóbbiban maga Urunk Jézus Krisztus mondja, hogy „Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).

Húsvét hite az Isten mindenhatóságában való hit!

Minden hitbeli kérdésnél alapjában véve csak két témáról van szó: Isten mindenhatóságáról és Isten szeretetéről. E két kérdés helyes felfogásában van az egész keresztény hit elmélete és gyakorlata összefoglalva. Az Isten mindenhatóságáról feltett kérdésben: Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten mindenre képes; Az én életemben is minden bajt el tud hárítani, ha Ő úgy akarja, vagy nem? És az Isten szeretetéről szóló kérdésben: Feltételezem-e, tudom-e, hogy Isten szeret engem, hogy minden dologban a legjobbat akarja számomra? Teljesen függetlenül attól, hogy én felfogom-e, hogy az adott pillanatban ez a legjobb az én számomra. Nem értem, de bízom Istenben, tudom, ebbe kapaszkodom, hiszem, mert Isten ezt ígérte meg.
E két kérdésen áll vagy bukik a keresztény hit.

Isten mindenhatósága a Benne való feltétlen bizalomnak megkerülhetetlen logikus előfeltétele. Ha Isten nem maga a mindenhatóság, akkor azzal kellene számolnunk, hogy olykor kicsúszik a kezéből a gyeplő, hogy történhet olyasmi, amikor nem Ő a helyzet ura. Sőt, előfordulhat az is, hogy a mi életünkben is elkövet valamilyen hibát. Ha Isten nem mindenható, akkor Vele is előfordulhat ilyesmi. Például előfordulhat, hogy ígéretét nem tudja teljesíteni. Mint ahogy ez az embereknél, a szülőknél előfordul olykor, akik jó szándékkal megígérnek valamit a gyermekeiknek, be is akarják tartani, de aztán a körülmények ezt lehetetlenné teszik a számukra: hiszen ők nem mindenhatók.
Istennél ilyesmi SOHA nem fordulhat elő. Ebben sziklaszilárdan bíznom kell, tudnom kell, hogy Istenben mindig abszolút megbízhatok.
Különösen fontos ez akkor, ha valami számunkra teljesen érthetetlen baj ér bennünket. Amikor kiszolgáltatva, minden evilági segítségtől megfosztva állunk, és azt kérdezzük: Hogyan engedheti ezt meg Isten? Pont ilyenkor elengedhetetlen az Isten mindenhatóságába vetett bizalmunk.
Nem ez van: Isten nem tudta megakadályozni ezt a bajt; Hanem: Isten pontosan így akarta, hogy megtörténjen, bármennyire is felfoghatatlannak tűnik ez most a számunkra. Az a gondolat, hogy valami azért történt, mert Isten nem tudta megakadályozni, SOHA nem merülhet fel bennünk. Keresztény hitemnek tudnia kell, hogy az adott dolog azért történt, mert Isten számomra legjobbként pont így akarta, hogy történjen.

A Bibliában több tucatszor van szó Isten mindenhatóságáról, a legtöbbször Jób könyvében, a látszólag értelmetlen szenvedés könyvében. Jób a Gonosz rettenetes erejével került szembe, át kellett élnie, miként teszi ez a Gonosz majdnem teljesen tönkre az életét. De miért hagyja Isten, hogy Jób ennyire szenvedjen? Miért engedi meg Isten a Gonosznak, hogy egy istenfélő embernek ennyi mérhetetlen szenvedést okozzon? Valóban Isten áll mindezen bajok mögött, illetve fölött, tehetjük fel a kérdést? Pont egy istenfélő, Isten parancsait híven követő ember számára érthetetlenek az ilyen történések. Pedig e káosz felett is Isten uralkodik. Vagy mégsem? Ha ez utóbbi igaz lenne, akkor az ilyen helyzetekben nem lenne többé remény az ember számára.
A „miért”-re nem kapunk választ Jób könyvében. E könyv válasza az, hogy Isten felfoghatatlan mindenhatóságára utal, mikor ezt mondja: Ember, ki vagy te, hogy Isten utjait meg akarod érteni a magad csekély korlátozott értelmével? (lásd Jób 40,6-42,6)
Mindazonáltal a szenvedéssel kapcsolatban egy dolgot tisztáz ez a könyv: Sátán is alá van rendelve Isten mindenhatóságának. Nem teheti azt a földön, különösképpen az emberrel, Isten képmásával nem, amit akar. Meg kell jelennie Isten előtt az engedélyért, mielőtt valamit megtehet. Sátán semmit nem tud tenni anélkül, hogy Isten ne adjon neki erre engedélyt. Sátán minden tombolása, dühöngése felett Isten keze lebeg. A világon nincsen semmi, rossz sem, amit nem Isten keze kísér, és aminek nem az Ő keze szab határt – és ez a tudat pont ebben a mostani időben nagyon nagy vigaszt kell nyújtson a számunkra. Jób számára is az a bizonyosság adott reményt és nyújtott vigaszt, hogy semmi nem történhet vele Isten tudta és engedélye nélkül.

Az Újszövetség is sokszor (ha jól számolom, tízszer) beszél Istenről, mint a Mindenhatóról, akit az Újszövetségben görög kifejezéssel élve Pantokrátornak, a világ mindenek felett álló uralkodójának nevez.
Szent Pál korintusiaknak írt második levelében ezt írja: „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2 Kor 6,17-18) – De vajon Isten mindenhatósága miért pont a világtól való elkülönüléskor nyer különösen nagy fontosságot? Miért van pont ebben az elkülönülési parancsban szó az Úrról, mint a Mindenhatóról? Azért, mert amikor kimegyünk e világból, amikor szembekerülünk a korszellemmel, akkor elég gyorsan megtapasztaljuk, hogy igencsak hamar egyedül maradunk. És akkor ebben a helyzetben különösen fontos az Úr ígérete: Ne féljetek, nem maradtok egyedül. „Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2 Kor 6,17-18)
Mire kell nektek a világ? Miért van szükségetek a világra? Hiszen, én, a Mindenható vagyok veletek! – Micsoda ígéret! Pont a mostani időben! A Mindenhatóban való támasz és biztonság nélkül aligha lesz képes bárki is ezt az előttünk álló időt túlélni.
Azok, akik látják, hogy mi folyik most a világban, teljesen egyedül fognak maradni, mert az állítólagos keresztények is süketen és vakon együttműködnek ezzel a totális, sátánista, embert-megvető korszellemmel. Akik nem engedik magukat beoltatni, azok egyre inkább a társadalom kivetettjeivé fognak válni. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, években extrém magányosakká válnak e világban. A társadalom számára veszélyforrásnak lesznek kikiáltva. Mindenütt bevezetik az oltásigazolványt, holott az oltás – a gyártóik szerint is – se a betegségtől, se a fertőzéstől, se ennek továbbadásától nem véd meg.

Korunk történéseiben világosan felismerhető a sátánista, embert megvető gonoszság – de aki ezt felismeri és erről beszél, az nagyon-nagyon magányos lesz. Szent Pál szavai: „Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük”, ezért most egészen sajátos jelentést kapnak.
Emberi szintről nézve ezért nagyon fontos, hogy azok a kevesek, akik ezt megértik, egyre szorosabban összefogjanak, segítsenek egymásnak, úgy próbáljanak meg élni, mint ahogy az ú. n. klánok tagjai teszik. Senkit ne hagyjanak magára, mindenkit húzzanak magukkal, tartsanak össze, ne engedjék, hogy bárki is elessen közülük. A mai ember az ilyen nagyfokú összetartozást, összefogást már nem ismeri, az ilyesmi szokatlan a számára. A mai ember csak saját magában és a bankszámlájában bízik. De ez már nem elég. Megint szükségünk lett egymásra, újra és intenzíven.

Lelki szinten mindenekelőtt azt kell tudunk, hogy Isten mindenhatóságában biztonságban vagyunk. Mit nekem a világ? Mit számít, ha megpróbáltatások várnak rám, ha elveszítem munkahelyemet, vagy nem vesznek fel az egyetemre, a továbbtanulásom kerül veszélybe, ha a Mindenható az én oldalamon áll? Mi szükségem van akkor a világra?
Attól tartok, hogy az elkövetkezendő időkben sokan fognak ilyen és ehhez hasonló kérdések előtt állni. És akkor minden azon a kérdésen áll vagy bukik, hogy vajon egész életemet a Mindenható szeretetében bízva és az Ő kezeitől vezetve élem-e, és ezért minden következménnyel együtt az egyenes, helyes úton tudok tovább járni, vagy nem tudok helyesen választani, és mindkét oldal felé sántítok. Ez utóbbit eleddig senkinek nem sikerült tartósan megvalósítani, nekem sem fog sikerülni, és nektek sem.
Mit nekem a világ, ha a Mindenható áll az oldalamon? Aki ezt nem tudja, az előbb vagy utóbb meghajlik a társadalom elvárásai előtt. Aligha lesz meg az ereje, hogy a nyomásnak ellent álljon. A nyomás már ma is gigantikus, holott amit ma átélünk az csak egy kis része annak, ami a jövőben vár ránk.

Aki ma hagyja magát beoltatni, az nagy valószínűséggel majd a fenevad bélyegével is hagyja magát megjelöltetni. Hogy miért? A történések belső logikája mindkét esetben ugyanaz. A népesség egy része totálisan süket és vak, és egyáltalán nem fogja fel, hogy mi történik körülötte; fogalma sincs, hogy valójában mi is zajlik ma a világban. Egy másik rész nem is akarja ezt tudni. Nem akar ezzel foglalkozni. Kényelmes életet akar élni, egy ideig talán elmanőverezget egy kicsit, de végül, ha a nyomás növekedik, beadja a derekát. Valójában soha nem akart komolyan foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Mindig kitért a kényelmetlen kérdések elől. Fejét a homokba dugta, annak ellenére, hogy látta a viharfelhőket és hallotta a mennydörgéseket.
Egy harmadik rész pontosan tudja, hogy ez helytelen, de nincs ereje, hogy a nyomásnak tartósan ellenálljon.
Amit legkevesebb egy év óta a világ átél, az egy professzionista és ultimatív felőrlési taktika ennek összes formájában és az élet minden területét behálózva. A társadalom egy része mély kómában alszik, vagy hagyja magát az orránál fogva vezetni, e csoporthoz különösen sokan tartoznak a "keresztény" közösségek tagjai közül. A másik részt, amelyik legalább töredékében felfogja, hogy mi zajlik itt, a korona-őrület naponta változó intézkedései lelkileg felőrlik, hogy végül minden ellenálló képességüket elveszítsék, és ily módon a kimondhatatlan sátánista gonoszság lehetőleg akadálytalanul elterjedhessen, és a világ népeit megtizedelhesse és rabigába hajthassa.

Jób könyve után a második könyv, amelyben a legtöbb szó esik az Úr mindenhatóságáról, Szent János apostol Jelenések könyve. E könyv pont ezzel az alapkérdéssel foglalkozik: Kié lesz a hatalom minden felett az idők végén? Vajon az Antikrisztus és általa a Sátán győzedelmeskedik-e a világ felett, az emberiség felett, Isten teremtése felett? Vajon sikerül Sátánnak a végén mégis mindent elpusztítani, amit Isten teremtett?

Az idők végén csak egy győztes lehet – de ez nem Sátán lesz, hanem Jézus, a Pantokrátor.

Ebben a tomboló antikrisztusi gonosz időben, amikor pont Nagycsütörtök és Húsvét között, 2020 után idén is, az év legfontosabb keresztény ünnepei alatt a jogtalanság és önkény eszközeivel uralkodók egy öt napos szigorú kijárási tilalmat rendeltek el azzal a szégyentelen, másképp nem lehet nevezni, mint istenkáromló kéréssel, hogy mindenki maradjon otthon. 2020 után újra megtiltják az istentiszteleteket Húsvét előtt és Húsvétkor! Ez az istenkáromlásnak olyan foka, aminek abszurditását már nem lehet felülmúlni. Egyedül ebből az intézkedésből is világosan meglátszik az abszolút sátánista gonoszság és embermegvetés, amivel ma kormányozzák az emberiséget. Ha az előző 13 hónapban semmit sem fogtunk volna fel ebből a szellemiségből, akkor ez az egyetlen intézkedés elég arra, hogy mindent megértsünk. Többre nincs is szükség ahhoz, hogy valaki megértse, hogy micsoda embermegvető, sátánista, antikrisztusi szellem garázdálkodik körülöttünk. És ha ehhez még a kereteket is megfigyeljük!
Akinek csak egy csipetnyi józan esze van, az rájön, hogy micsoda aljasság szükségeltetik ahhoz, hogy az iskolabezárások után, de még Húsvét előtt pár napra kinyissák az iskolákat, ami egyértelműen csak arra szolgálhat, hogy a gyermekeket végigtesztelhessék. Gondoljuk csak meg, micsoda lelki pusztítást végeznek ezek a tömeges gyorstesztek a fiatal, kiszolgáltatott gyermekekben? Képzeljük el azt a jelenetet, ahogy a gyermekek a padban ülve mereven nézik a tesztjeiket, hogy azok vajon pozitív vagy negatív jelet mutatnak-e. – „Mi lesz velem, ha pozitív a tesztem, milyen következményekkel jár ez rám nézve és szüleim, testvéreim számára? Hogyan fognak a többiek rám nézni? Hogyan fognak kikergetni az osztályból, az épületből?” – Micsoda pszicho-terror ez! Micsoda visszaélés ez a védelemre szorulókkal, a tanárok gondjára bízott gyermekekkel szemben? Súlyosan, súlyosan kriminális! Minden tanár, aki ebben részt vesz, a rendelkezés kiagyalóival együtt börtönbe való. És ez csak egy ezredrésze az egész korona-terrornak, ennek a sátánista, embert megvető, antikrisztusi őrületnek. [Németországban Merkel Nagycsütörtöktől kezdve 5 napra abszolút kijárási tilalmat rendelt el, és betiltott minden istentiszteletet, és felszólította a lakosságot, hogy ez idő alatt mindenki maradjon otthon. A felzúdulás azonban akkora volt, hogy vissza kellett vonnia, illetve enyhítenie kellett rendelkezésén – ami nem teszi meg nem történtté eredeti tettét.]
Merkel ezzel a bejelentésével végérvényesen leleplezte magát, és teljesen nyíltan megmutatta mélységesen anti-keresztény fizimiskáját. Amit tett, az a legnagyobb gaztett a Mindenhatóval szemben: az embereket Nagypénteken és Húsvétkor távol akarta tartani Isten dicsőítésétől! Ezzel a Mindenhatótól rabolja el a tiszteletet, direkt Istennel szegül szembe! Háborút üzent a Mindenhatónak. [De nem csak ő, hanem mindazok a világi és egyházi "kollégái", akik ugyanilyen rendelkezéseket hoztak/hoznak.]
Merkelnek és a többieknek tudniuk kell, hogy mit csinálnak. Nekünk pedig fel kell készülnünk arra, hogy ellenálljunk a Gonosz erőinek.

Ha én az elmúlt hónapokban, mint e közösség pásztora valamiben hibát vétettem, az nem az volt, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat engedtem, és túl sok mindenbe beleegyeztem.
Amin nekünk, Jézus követőinek mennünk kell, az egy nagyon, nagyon keskeny út, ami ráadásul napról napra keskenyebbé válik. És azon helyzetek száma, amelyekben már kötelező ellenállnunk, amiben már egészen biztosan nem vehetünk részt, az elkövetkezendő hónapokban egyre csak növekedni fog. Ehhez nagyon sok bölcsességre, sok bátorságra és a Mindenható iránti abszolút bizalomra van szükségünk.
Ezzel pontosan abba a helyzetbe kerülünk, mint amiben a tanítványok voltak csaknem 2000 évvel ezelőtt, az első keresztény Húsvét előtt.

Röviddel Húsvét előtt így nézett ki számukra a világ: a Gonosz hatalma hihetetlen győzelmet ünnepelt, hiszen Jézus, a szabadító, a megváltó meghalt. Vajon képesek vagyunk-e teljes súlyával elképzelni a távolban megbúvó tanítványok határtalan megrendülését. Inukba szállt bátorsággal, remegő térdekkel csak messziről mernek a keresztre nézni, amelyen az ő Mesterük függ. Merő zavarodottság, ijedtség, a félelemtől, csalódottságtól szinte megbénult, nyomorúságos alakok. Júdás, a zsidó főtanács és Pilátus közreműködésével a Sátánnak sikerült Isten Felkentjét eltenni láb alól. A Gonosz szembeszállt a Mindenhatóval és látszólag győzött.
A Biblia arról tudósít, hogy az Antikrisztus idejében ugyanez fog történni: Az Antikrisztus istennek fogja beállítani magát, és az egész világ előtt meg fogja mutatni, hogy erősebb, hatalmasabb a Mindenhatónál. Ez a szörnyű nap el fog jönni.

De nem ez lesz az utolsó nap!

De előtte, Nagypénteken, látszólag legyőzetett az Isten Fia. Jézus nem szállt le a keresztről. Akiben annyi ember bízott, az most tanítványai, követői szeme előtt nyomorúságosan távozott az élők sorából.
Jézus halála előtt sötétség borult a világra (lásd Mt 27.45: „A hatodik órától a kilencedik óráig [ekkor halt meg Jézus] sötétség borult az egész földre”). A Gonosz erői győzelmüket ünnepelték e három órában, mialatt Isten elrejtette arcát a föld színe elől. Isten visszavonult, és a földet kiszolgáltatta a Gonosznak. A „föld megrendült” (Mt 27,51), a legalul lévő került felülre. Az Isten elleni lázadás – úgy tűnik – sikeres volt. Egy pillanatig úgy néz ki, mintha a Gonosz győzelmével átvette volna a hatalmat a világ fölött. – De akkor jön Húsvét! A halott visszatér, mert legyőzte a halált! A halált, ami a Gonosz utolsó nagy harcosa.

Érdemes a halálról kissé bővebben elgondolkodni. A halál nem egyszerűen egy esemény. A halál egy személy. A halál a Gonosz utolsó nagy harcosa. A Gonosznak is megvannak a maga harcosai, a maga fejedelmei, a maga istenei. És a halál az utolsó és a legerősebb ezek között.
Ez egészen világosan megmutatkozik a Jelenések könyvében. Jel 19,20-ből megtudjuk, hogy Jézus látható visszatértekor először „a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát vetették elevenen a kénköves, tüzes tóba” [no meg velük együtt azokat, „akik felvették a vadállat bélyegét, és akik imádták annak képét”]. Tehát „a Lovas és serege”, azaz a dicsőségben visszatérő Jézus elsőként az Antikrisztus megszemélyesítőivel végez. Ezzel kezdődik Isten nagy feltakarítása a Gonosz bajnokai között. Aztán az ezeréves birodalom végén a Sátánt, mint a Gonosz következő harcosát „vetették kénköves, tüzes tóba” (lásd Jel 20,9-10). Egy azonban, a halál még mindig hátra van. Őt csak a nagy végelszámoláskor, a második halálkor fogják a tüzes tóba vetni az összes kárhozottal együtt. (Jel 20,13-15: „A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.”)

Ma reggel eszembe jutottak az ú. n. Georgiai iránymutató kövek (The Georgia Guidestones), amiket 1980-ban állítottak fel Amerikában. [Szinte napra pontosan 40 évvel a világméretű koronaőrület kitörése előtt!] A korona nem a mennyből vagy a pokolból bukkant csak úgy hirtelen fel. A mennyből nyilván nem, inkább a pokolból, de onnan sem tegnap óta. Ezeket a dolgokat hosszú ideje tervezik és nagyon, nagyon gondosan, aprólékosan dolgozták ki. Akik ma a világot kormányozzák és az embereket leigázzák, nyilván ugyanazok, akik ezeket a köveket 41 évvel ezelőtt megtervezték és felállíttatták, és 1980. március 22-én felavatták.
Ezek a kövek több mint 5 méter magasak és két méter szélesek, és több nyelven a jövőre szóló üzenetek vannak rajtuk, amit sokan az „Antikrisztus tízparancsolatának” neveznek. Az első követelés így hangzik: „Tartsátok 500 millió alatt a népességszámot összhangban a természettel.”
[Lásd e kövekről a következő videót: Az Antikrisztus tízparancsolata – A Georgiai Iránymutató kövek rejtélye – De ne felejtkezzünk el a Lisszaboni EU szerződésről sem, amit 2007. december 13-án írtak alá: Abban például Magyarország csupán 6 millió lakossal szerepel!]

„Tartsátok 500 millió alatt a népességszámot” – Mi áll ezen utasítás mögött? Az embert, akit Isten saját képmásaként a teremtés koronájának teremtette, ezek a gonosz és mélységesen sátáni lények bajnak, problémának, egyfajta leküzdendő nyavalyának, globális betegségnek tekintik.
És ezek után nézzünk szét, hogy mi történik jelenleg az egész világon. Olyan dolgok zajlanak évek óta körülöttünk, amiket korábban el sem tudott volna senki képzelni. Klíma-terror, korona-terror. Az emberiségnek koronavírusa van, ezért ki kell irtani – így szól a zöld-ideológia, amit ma reggel olvastam az interneten. Az ember, mint veszély a bolygó számára! Az emberiséget tehát alaposan meg kell ritkítani, vagy még inkább, egészen kiirtani, hogy aztán a bolygó megint megpihenhessen, és Isten képmása nélkül nyugodt, zöld életet élhessen.
Washingtonban a napokban egy őrült a nyilvánosság előtt, valamilyen gyűlésen azt üvöltözte, hogy az embereknek meg kell enniük saját bébijüket, hogy a földet megóvhassuk a túlnépesedéstől. És ezt az őrültet nem hallgattatták el, nem vezették el, sőt még csak le sem intették. A jelenlevő politikusok közül senki sem tiltakozott, senki nem háborodott fel. A német zöldek szerint sem szabad gyermekeket világra hozni, mert túl sok CO2-t produkálnak.
Mi más ez, mint az embermegvetés kultúrája. A Gonosz utolsó harcosának, a halálnak kendőzetlen pofája. Már ez a kicsi fazetta megmutatja, hogy milyen háború közepette élünk. Nem csak évek múlva, hanem már most… a harc már régen elkezdődött…

De Isten a Gonosz látszólagos győzelme idején is Mindenhatónak bizonyul. Csak az élhet nyugodt hitbizonyosságban, aki tudja, hogy Istené minden hatalom, Ő a Mindenható. Ennek pont Húsvét az egyik világos bizonyítéka. És most éppen a második bizonyíték felé haladunk, Urunk Jézus Krisztus újraeljövetele felé, amikor már nem csak a hívők, hanem az egész világ látni fogja az Úr mindenhatóságát. Akkor majd Urunk korunk minden jogot tipró és embert megvető zsarnokát letaszítja a trónjáról.
Micsoda vigasz tudni, hogy a Bíró biztosan el fog jönni. Erről beszél a prédikáció elején felolvasott bibliai részben Anna is. „Nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk.” (1 Kir 2,2) Anna még életében megtapasztalta Isten mindenhatóságát. Hálaénekében Isten magasztalása után e világ hatalmasai felé fordul: „Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék.” (1 Kir 2,4) – Most sem azoké lesz az utolsó szó, akik ma leigázzák az emberiséget, hiszen „az Úr tesz halottá, és élővé” (1 Kir 2,6).

Az Úr ellen lázadók el lesznek tiporva, de nem általunk: Merkelnek és a többieknek tőlünk nem kell félnie. A Mindenhatótól kell félniük, nekik is, és mindazoknak, akik e gaztettekben részt vesznek.De pont a sötétség ezen ijesztő óráiban, amikor látszólag a Gonosz korlátlanul éli ki magát, kell Húsvét örvendező bizonyosságát magunkban felébreszteni és ébren tartani.
Micsoda hatalmas Istenünk van – ezt soha nem szabad elfelejtenünk. És Isten ma is tehet és tesz is csodát. A Gonosz a jövőben is biztosan támadni fog bennünket, ezért minden nap, szakadatlanul rá vagyunk utalva Isten védelmére. Ha ki tudunk tartani, az nem a mi érdemünk, hanem az Övé. Sok imára van szükség, hogy Isten védőfallal vegyen körül bennünket.

De soha ne feledjük: Isten ma sem kevésbé mindenható, mint Ábrahám, Mózes, Anna idejében volt. Ne engedjük elvenni tőlünk örvendező hitbizonyságunkat. Függetlenül attól, hogy mi jön, mi vár ránk a jövőben. És Istentől az utolsó leheletünkig valami nagyot várjunk. És azt is lássuk meg, amit ma tesz teremtményeiért: sokan vannak, akik csak most, a gonoszság ekkora térhódítása idején fedezik fel Jézust. Az Úr fénye ebbe a mostani sötétségbe is besugárzik, ebben a sötétségben is utat tör magának, hogy megvédje azokat, akik Őt hívják segítségül.
Isten mindenhatóságában cselekszik. Ezért soha ne legyünk kishitűek. Istenbe, a Mindenhatóba vetett bizalmunk a mi életünk és reményünk alapja most és a jövőben is. Amen.

http://katolikus-honlap.hu/2101/predik3.htm