Sokszor gyakorlatilag végigüvöltik a
kereskedelmi csatornák esti műsorait. A szereplők így biztosítják
maguknak, hogy képernyőn maradjanak, a nézők pedig elégedetten figyelik
az egymással acsarkodó házaspárokat. Az ilyen szórakozás azonban
előbb-utóbb visszaüt, és mire észbe kapunk, egy sima mosogatásból is
hatalmas veszekedés keveredhet otthon.
Este
fél nyolc előtt a Való Világból megismert Baukó Éva és nővére kezdi,
utána Győzike és Bea asszony folytatja a kiabálást a TV2 Édes élet című
magyar realityjében. A műsorban celebek mindennapjait mutatják be, a
szereplők között nem egy olyan páros van, amelynek tagjai adásról adásra
üvöltözve vitáznak egymással. Ilyen például Győzike és testvére, vagy
az énekes L.L. Junior és felesége. Veszekednek a féltékenység és az
egymás bosszantására kitalált gyerekes csínyek miatt, de egy egyszerű,
"vidd le a szemetet, drágám, mert mindjárt itt vannak anyámék" –
párbeszéd is könnyen lármás perpatvarba torkollik.
Az
Édes élet előtt egy másik realityműsor, az Élet show-ja megy a TV2-n, a
különbség a kettő között csak annyi, hogy ebben kevésbé vagy egyáltalán
nem ismert emberek szerepelnek, a kiabálós karakterek azonban ebből sem
hiányoznak.
A TV2 kreatív vezetője, Ökrös Gergely szerint az Édes élet és az Élet show-ja adásainak átlagosan 5-6 szereplője közül legfeljebb ketten vannak, akik kicsit hangosabbak, mint a többiek, jelenségről így semmiképp sem lehet beszélni.
A TV2 kreatív vezetője, Ökrös Gergely szerint az Édes élet és az Élet show-ja adásainak átlagosan 5-6 szereplője közül legfeljebb ketten vannak, akik kicsit hangosabbak, mint a többiek, jelenségről így semmiképp sem lehet beszélni.
A nézőnek joga van látni
Nem
új jelenség, hogy a televízióban kiabálnak, sok amerikai, majd az
azokhoz hasonló sémára épülő magyar talk show gyakorlatilag másról sem
szólt, mint hogy egymásnak eresztenek olyan embereket, akik tele vannak
sérelmekkel, így szinte borítékolható, hogy kialakul köztük valamilyen
konfliktus – mondja Heller Mária, az ELTE Társadalomtudományi Kar
Médiaszociológiai Kutatóközpontjának vezetője. "Minél hangosabb egy
műsoranyag, annál jobban magára vonja a nézők, hallgatók figyelmét" –
írta egy 2011-es jelentésében a Médiatanács.
Az
egyik leghíresebb amerikai talk show-ban, a Jerry Springer show-ban
szinte állandó elem volt, hogy a szereplők egymással kiabáltak, sőt
gyakran egymásnak is estek. "Szakítottak a korábbi szerkesztési
gyakorlattal, amikor a kiabálást és a verbális – sőt nem ritkán a
fizikai – agressziót beengedték a műsorba. Előtte, ha volt valamilyen
átkozódás, hajcibálás, kiabálás, azt kivágták az adásból. Amikor azonban
a Universal Studios megvásárolta a show-t a Multimediától, az új
tulajdonos azt mondta: Ha megtörténik, mutassátok meg! A nézőknek joguk
van látni az életet, még akkor is, ha nem mindig épületes látvány. 'A
nézettség kiverte a plafont. Az első alkalommal tíz év után meghaladtuk
Oprah nézettségét, mi lettünk Amerika egyes számú show-ja'" –idézi
Srinper szavait egy tanulmány.
Életünk a tévében
Heller
szerint mára odáig jutott a televíziózás, hogy önmagában a szüntelen
ordítozás már nem növeli a nézettséget. Az egyszerű tévénézőknek
megpróbálnak olyan műsorokat készíteni, ami mintha az ő életükről
szólna, a celebekből is a magánéletük az, ami ezt a kukucskáló
nyilvánosságot a legjobban érdekli.
Ha
kapcsolgatjuk a tévét, és az egyik csatornára érve épp azt látjuk, hogy
egy bájos kisgyerek sétál egy kutyával a réten, míg a másikon éppen
kiabál egymással férj és feleség, szinte biztosra vehető, hogy az utóbbi
mellett döntünk – mondja Heller Mária, aki szerint az emberek tele
vannak konfliktusokkal, problémákkal, és érdeklődnek az olyan műsorok
iránt, amelyekben a saját nehézségeiket fedezik fel.
A
botrányok mindig érdekesebbek, de ha szinte csak ezeket látjuk,
halljuk, amikor leülünk a képernyő elé, az hosszú távon igen súlyos
következményekkel járhat. „Az emberek egyre frusztráltabbak, sokkal
alacsonyabb a tűrésküszöb. A magánéletben is egyre hamarabb fortyanunk
fel és kezdünk kiabálni a másikkal. Ha a szórakozás óráit jelentő
tévénézés közben is ezt látjuk, csak ráerősít arra, hogy ez így rendben
van” – mondja Heller.
„Az
emberek nem azért néznek híradót, vagy olvasnak újságot, mert
kíváncsiak, hanem mert fel akarnak háborodni. Azoknak pedig, akik
tartósan szemtanúi a tévében zajló erőszaknak, nagy eséllyel torzul a
személyiségük" –írja Stachó László és Molnár Bálint Médiaerőszak: tények
és mítoszok című 2003-as tanulmányukban.
Szórják az aknákat a szerkesztők
„Realityshow-ba
három szempont szerint lehet szereplőt válogatni" – állítja egy
névtelenséget kérő, korábban hasonló műsorok készítésében részt vevő
producer. „Egyrészt vannak azok, akik borítékolhatóan hozzák a
nézettséget, leginkább a nevük miatt. Nem szimpatikusak, de legalább
jókat lehet szórakozni a butaságukon. A második kategóriába azok
tartoznak, akik műsort csinálnak, úgy reagálnak le dolgokat, hogy abból
mindenképpen valami nagy, hangos jelenet keveredik ki. Végül vannak az
úgynevezett 'eye-candy' szereplők, akik jól néznek ki, és várható, hogy
előbb-utóbb kiteszik a mellüket."
A
tévés szerint a napi realityk szerkesztői igyekeznek minél több aknát
elszórni a jelenetekben, ezzel is növelve a konfliktusok számát. „Ha két
szereplő boldogan fogja egymás kezét, abból nem lesz műsor” – mondta.
Szerinte olyannyira meg van tervezve egy-egy jelenet, hogy a forgatás
közben odasúgnak a szereplőknek, hogy mikor mennyire akadjanak ki.
Jóból is megárt a sok
Annak
ellenére, hogy jobban eladható egy-egy műsor, ha kiabálva vitatkoznak
benne, a szerkesztőknek figyelniük kell rá, hogy megtalálják az
egyensúlyt – mondja Hammer Ferenc szociológus, aki szerint egy reality
szerkesztőjének azt kell mérlegelnie, hogy minden karakterből legyen
legalább egy a műsorban. Szükség van a harsányabb figurákra is, viszont
az sem szerencsés, ha csak ilyenekkel töltik meg az adást.
Ha
a kiabálós karakterek oldaláról nézzük, őket motiválhatja a képernyőn
maradás mindent felülíró szándéka, ennek érdekében pedig bármit
bevetnek: ha kell, veszekednek, ordítanak, csak hogy a műsor készítői
nézettségnövelő tényezőként tartsák számon őket. Heller Mária szerint
azonban, ha valaki végigordít egy párbeszédet, és képtelen higgadt
hangnemben megnyilvánulni, az előbb-utóbb nevetségessé teszi magát.
Arról,
hogy tudatosan tartják-e sokáig műsoron például az állandóan óbégató
Győzikét és testvérét, Ökrös az Origónak azt mondta: összetett dolog,
hogy egy-egy szereplő mitől lesz népszerű. Önmagában az, hogy valaki
balhés, nem jelenti azt, hogy tetszik is a nézőknek. „Nem ez alapján
döntjük el, hogy ki, mennyi ideig szerepeljen. Bár vannak állandó
szereplők, a formátum egyik alapvető jellegzetessége, hogy a szereplők
folyamatosan cserélődnek."
(Prókai Eszter, origo)