2000. június 16.
Látomásban, láttam a Haláltusát vívó Jézus Krisztust a kereszten, vérét ontani. Hosszasan rám nézett, majd így szólt:
„Fiam,
a drága percek hamarosan elmúlnak, az ellenség rettenetes napja gyorsan
közeledik. Azon a napon majd, minden ember megbánja, hogy nem értékesen
használta fel a drága perceket. Esdeklem hozzátok, szeretett
gyermekeim, hogy használjátok ki a rendelkezésetekre álló drága időt!
Életetek minden egyes másodpercét tartsátok meg szentnek, és jól
hasznosítsátok azt. Drágák ezek a pillanatok. Nem kapjátok vissza őket
újra, ha már azok tovatűntek.
Értsd meg
fiam, hogy én, haláltusámnak minden egyes pillanatát megéltem, azokat a
perceket, melyekben elveszítettem szeretett enyémeket, akiket Vérem árán
szereztem. Kerestem valakit, aki megvigasztal engem, de senkit nem
találtam. Ahogy a napok teltek, egyszer csak megtaláltalak téged.
Felismertelek, hogy kiválasztottam vagy. Örültem, hogy újra láthatlak.
Fiam, de a drága percek még most is úgy múlnak el, hogy azokat nem jól
használják fel. Sokan elvesznek, mert senki nincs, aki imádkozna értük,
így hát arra kérlek téged, tanítsd őket, és mutasd meg nekik a
világosság útját.
Tájékoztasd
az embereket július nagy kilencedéről! Végezzék azt családokban,
közösségekben, és az egész egyházban. Kiválasztottam a júliust, hogy
Drága Vérem rendkívüli tiszteletére szentelt hónap legyen. Ebben a
hónapban megnyitom Vérem óceánját, hogy irgalmat és megmentést
nyerjetek. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, a Szeplőtelen
Bárány!
Szeretlek titeket, megáldalak benneteket!”
A látomás hirtelen eltűnt.
