Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:

- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?

- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.

- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.

A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:

"Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."

Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt  rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.

"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."

"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."

Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.

"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.

"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."

"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."

S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:

"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"

Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

Kegyelmekben gazdag áldott karácsonyi ünnepeket Urunk Jézus Krisztus oltalmazó szeretetében minden idelátogatónak.

A beiglit told egy kicsit félre, olvasd el az sms-t végre, közben gondolj csupán a szépre! Ragyogjon Rád is a szeretet fénye, melegítsen és emeljen fel az égbe!


A hó alatt alszanak a házak, az egész világ csupa varázslat. S mint valami tündérálom, jön el hozzánk Szentkarácsony. Békés ünnepeket kívánok!


A távoli hegytetőn csillag táncol a havon. A szobában gyertya sejlik sötét alkonyon, a kályhában parázs, mintha álom lenne, karácsonyfát körülállják békességben, csendben. Boldog Karácsonyt!!!


"Angyalok az égből szálljanak le hozzád, boldogság és béke fátylát házadra borítsák! Békés Boldog Ünnepet!"


Békességet boldogságot csengőszót és gyertyalángot ajándékot szeretetet s mindent mai fontos neked ajtód elé fehér bársonyt így kívánok én neked szép és boldog Karácsonyt!



"Épp most küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon Rád,
de visszajött és azt mondta, hogy nem tud,
mert az angyaloknak nem kell vigyázniuk egymásra!
Boldog ünnepet!"


Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos, álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik! Boldog Karácsonyt!


"Itt volt egy angyalka, s azt súgta nekem: Gondolj ma azokra, kik szívedbe férnek! eszembe jutottál Te és a Családod, ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!"



"Jeles ünnep, szép zöld fenyő,
csengő csilingel a fákon,-
legyen békés, boldog ünnepetek,
szívemből kívánom!"


Karácsonykor az angyalok mind a földre szállnak, térjenek be hozzád, és maradjanak nálad!


Kései szán fut, csillog a hó. Jégrögös úton villog a patkó. Cinke szeméről foszlik az álom. Csenget egy csengő, itt a Karácsony! Boldog Ünnepeket.


Kései szán fut, porzik a porhó jégrögös úton villog a patkó. Cinke szeméről foszlik az álom, csenget a csengő itt a Karácsony!t Boldog ünnepeket!


"Kiskarácsony, nagykarácsony, angyal csókja rátok szálljon. hozzon nektek minden jót, ne csak almát, mogyorót. Boldogságot, békességet, szép jövőt, melegséget. Békés Karácsonyt kívánva neked!"


Kívánd, hogy amott ma éjjel gondoltál ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután.Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet.Én pedig békés karácsonyt kívánok Neked!


Leszállt egy angyalka és azt súgta nékem, gondolj ma azokra kik szívedbe férnek: Eszembe jutottál te és családod, ezúton kívánok boldog karácsonyt!



Leszállt egy angyalka azt súgta nékem
Gondolj most azokra kik szeretnek téged.
Eszembe jutottál te és a családod
Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!


Mikor éjjel két angyal a párnádra száll mindkettő jót akar, mégis mást ajánl, azt súgja az egyik: mindig jó legyél a másik csak rádkacsint, tedd amit szeretnél! Békés boldog ünnepeket az egész családnak!


Mikor kigyúlnak a fények, pajkos koboldok zenélnek. Huncut mosollyal egy rádkacsint és közben csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Kellemes Ünnepeket!


"Mindenkinek szívét járja át a szeretet ennél többet nem kívánhatok senkinek...Szívtek adjátok oda karácsonyra abból fakad a szeretet!"



...ölelésből és mézből sohasem elég- gondolkozott micimackó. Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár. Boldog Karácsonyt!



Szálljatok le betlehemi angyalok! Zörgessetek ma este meg minden piciny ablakot, s házikókba, palotákba egy örömet vigyetek: Boldog Békés Ünnepeket!



Szellemes Karácsonyt! Elemes zseblámpát, világító matracot, bort, búzát, békességet, porszívót meg turmixgépet, tűlevelű lóherét és Békés Boldog Szentestét!


Szép karácsony alkalmából nem kívánok egyebet, csendes léptetek kísérje a szeretet, szívetekbe béke,lelketekbe nyugalom,legyetek boldogok ezen a szép Karácsonyon!



Távolság már nincsen, új idők járnak,
Huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.
Szeretetet visznek, sok szép üzenetet,
Boldog Karácsonyt így kívánok nektek!


Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba. Meghittség, boldogság, szeretet és béke legyen a családod örökös vendége! Boldog Karácsonyt!

http://www.jacquielawson.com/viewcard.asp?code=2008434989170&source=jl999