Martin Lenz: Két "egyház"

 

1965. december 8-án ért véget az ú. n. II. Vatikáni Zsinat. Ennek majdnem hatvan éve már, és azóta létezik a "zsinati egyház" (Benelli elnevezése szerint) vagy a zsinategyház (Montini elnevezése szerint).
[Montini elnevezése nem kertel: világosan kifejezi, mi a cél: egy szinódusi "egyház", azaz parlamentáris "egyház" megvalósítása, ami éppen most, Prevost alatt válik teljes valósággá. Ebből is látszik, hogy a pápaság szétzúzásán dolgozó erők nem rejtőzködtek, nem csaptak be senkit, világosan, érthetően megmondták, hogy mi a céljuk. Ez az, ami miatt egyetlen katolikus sem mentheti magát tudatlansággal. Nem mondhatja azt, hogy „én ezt nem tudtam”. „én erről soha nem hallottam”.]

Ez a zsinati "egyház" alapvetően különbözik a katolikus Egyháztól. És a "katolikusok" ma, hatvan évvel később, még mindig nem képesek ezt felfogni, és elszakadni ettől az "embercsinálta-egyháztól". Nem is olyan régen, amikor ez az "egyház" új főnöket választott magának, meghökkenten lehetett megfigyelni, hogy miként ápoltak tősgyökeres és edzett szedesvakantisták is valamelyes reményt, hogy talán tévedésből vagy csoda folytán mégis egy valódi pápa kerül ki ebből a "konklávéból". Valóban hiú remény!
Ameddig ez így van, és a katolikusok nem képesek ezen "egyházzal" kapcsolatban szembe nézni az igazsággal, nekünk soha nem lesz lehetőségünk helyzetünk valamifajta javulására, mert aki mind a két lábára sántít, az nem jut előre. Ez a helyzet csak akkor változhatna meg előnyére, ha a maradék katolikusok készek lennének a valósággal szembe nézni.

Hogyan néz ki ez a valóság? A "zsinati" – vagy amilyen elnevezést ma használnak: "szinódusi egyház" nem a katolikus Egyház, sőt, semmi köze hozzá: homlokegyenest különbözik tőle. A "zsinati egyház" valójában az, amit a Szentírás Babilon kéjnőjeként ír le, aki „a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja” – „ördögök lakóhelye, minden tisztátalan szellem tanyája, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja” (Jel 17,5; 18,2). Ezzel szemben a katolikus Egyház Krisztus szent és szeplőtelen menyasszonya. Nagyobb ellentétet e kettő között még elgondolni sem lehet.
Hogy miért nevezik a "zsinati egyházat" a nagy paráznának? Az Ószövetségben Isten gyakran hányja szemére választott népének, hogy szellemi házasságtörést követett el ellene; ez alatt nem mást, mint a pogányok bálványainak bemutatott áldozatukat, vagyis a bálványimádásukat értette. Hajszál pontosan ez az, amit ez a zsinati szekta tesz. És nem Bergoglio Pachamama-akciója volt az első alkalom arra, hogy ezt a katolikusok felfedezhessék, hiszen korábban is megvoltak e bálványimádásnak a világos jelei: például Wojtyla Assisi-találkozója, amit Ratzinger megismételt, aki ráadásul mitráján (amit a tiara helyett használt) a pogány bakkecske Pán-isten képét hordta.
[Lásd a honlap következő cikkét: Érosz (Ámor), Pán és a kéjnő]

Ez tökéletesen megfelel ezen "egyház" új tanításának, ahogy azt az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton kihirdették, ahol a pogány vallásokkal kapcsolatban a zsinat kijelentette, hogy „semmit sem utasít el abból, ami ezekben a [pogány] vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsokat, melyek sokban különböznek attól, amit őmaga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. … Buzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről, s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket” [Nostra Aetate, DH 4196] – ahogy ezt Wojtyla 1986-ban Assisiben példásan demonstrálta.

Ami a keresztények és a muzulmánok kapcsolatát illeti, „a szentséges zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsönös megértésre, és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot” [Nostra Aetate, DH 4197], mintha nem a mi Urunk Jézus Krisztus lenne „minden ember számára a társadalmi igazságosság, az erkölcsi értékek, a béke és a szabadság” egyedüli garanciája.
De ez az "egyház" nem csak a pogányokhoz, hanem az elszakadt egyházakhoz és közösségekhez is új viszonyt ápol. Mintha az Egyház nem állandóan óvna a szakadástól és az eretnekségtől, a "zsinati egyház" számára az eretnek és szakadár szekták „ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.” [Unitatis Redintegratio, DH 4189]

Miközben a katolikus Egyház magát az üdvösség egyetlen bárkájának tartja, addig a "zsinati egyház" a megváltott emberiség középpontjaként fogja fel magát, melyhez már minden ember és minden közösség ilyen vagy olyan mértékben hozzátartozik. Ily módon a "zsinati egyház" igazi "emberiség-egyház", melynek nincs más feladata, mint minden embernek a tudomására hozni, hogy már meg vannak váltva, akár tudják ezt, akár nem, akár akarják ezt, akár nem.
[Karl Rahner és Wojtyla: "mindenki meg van váltva", más néven: "anonim kereszténység" tana, lásd a honlap számos ezzel foglalkozó cikke közül e kettőt:
Az Egyház fogalma a II. Vatikáni Zsinat előtt és után Írta: Dr. Josef Wilhelm
Krisztus Egyháza és Assisi egyháza – III./1. rész Írta: B. Zaby]

Ahogy Wojtyla a Redemptor hominis körlevelében (1979.) fantáziálta: „.. ez az ember – életének egész valóságával, lelkiismeretével, bűnre való hajlandóságával, és egyúttal szüntelen igazságra, szépre, jóra, igazságosságra és szeretetre való vágyódásával együtt … – az egyház útja, és erre az útra épül minden más út, melyen az Egyháznak járnia kell. Mert Krisztus az embert – mégpedig kivétel nélkül minden embert – megváltott. Krisztus minden emberrel – kivétel nélkül mindegyikkel – valamilyen formában kapcsolatban van, akkor is, ha az ember ennek nincs tudatában: Krisztus, aki mindenkiért meghalt és föltámadt, Szentlelke által világosságot és erőt ad az embernek – bárkinek az emberek közül és az összes embernek együtt –, hogy megfelelhessen nagyszerű hivatásának.” [az enciklika szövegének magyar forrása: https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=206]
Ennek az embercsinálta-egyháznak a "mindenki meg van váltva"-tan az alapvető tanítása. Ezzel szemben a katolikus Egyház mindig is azt tanította, hogy az embernek a megváltásához szüksége van az igaz katolikus hitre és a keresztség által a katolikus Egyházhoz való tartozásra, hogy a kegyelmi eszközöket és egy valóban keresztény élethez szükséges útmutatást megkaphassa, és ezek segítségével lelkét megmenthesse.

A "zsinati egyháznak" azonban nem csak saját tanai, de saját erkölcse, saját "liturgiája", saját "szentségei" is vannak, melyeket azért kellett kitalálni és megalkotni, hogy különbözzenek a katolikustól. Ezen kívül még saját egyházjoguk, és a "zsinati pápák" és a "zsinati püspökök" személyében saját vezetésük is van.

Annak, hogy mindezen látható ellentét ellenére miként sikerült a katolikusok túlnyomó részét mégis megtéveszteniük, és magukat a katolikus Egyháznak kiadni, véleményünk szerint két oka van. Az első egy történelmi: a "zsinati egyház" látszatra szervesen nőtt ki a katolikus Egyházból. Nem volt nyílt lázadás, nem voltak püspöki csoportok, akik ellenálltak és tiltakoztak volna. Sajnos, ilyen püspökök nem léteztek. Bár a "zsinaton" akadtak heves viták – ez megszokott, normális jelenség –, de a végén majdnem mindannyian megadták beleegyezésüket és aláírásukat a "zsinati" dokumentumokhoz. Majd szépen hazamentek egyházmegyéjükbe, többnyire nem is realizálva, hogy a "zsinat" végére katolikus püspökökből egy új "emberiség-egyház" funkcionáriusaivá váltak.

A második ok tünetjellegű, és a katolikus Egyház összes külső javának, sőt még a legtöbb jelnek és szimbólumnak a zökkenőmentes átvételéből állt. Ezeket lépésről lépésre "modernizáltak", ami lehetővé tette, hogy e változtatásoknak "reform" jelleget adjanak. A miseruhákat, az énekeket, a templomépületeket stb., egyáltalán mindent "modernizáltak", ami ugyan sok katolikusnak nem tetszett, de mégis elfogadta.
Montini letette az "időszerűtlenné" vált tiarát, és csak a mitrát tartotta meg a fején. Wojtyla-ig legalább még a pápai címerben megmaradt a tiara, de aztán a "legkonzervatívabb" Ratzinger onnan is száműzte. Hogy a tiara eltüntetése valójában mit jelentett, nevezetesen Krisztus királyi jogának és hatalmának a tagadását, azt alig néhányan vették csak észre.

Az ellenség befurakodása az Egyházba legfeltűnőbb módon a templomokban vált tetten érhetővé: az áldoztató rácsokat, a szószéket és nagyon gyakran magát a főoltárt is, együtt a mellékoltárokkal eltávolították, és háttal az oltárral, szemben a néppel egy gyakran formátlan, otromba "népoltárt" állítottak fel.
[Példaként lásd a következő cikkeket:
Hogyan veszik el tőlünk az utolsó kis lelki menedékeket
Az új mise – Az Egyház rítusa?]

A tabernákulumot oldalra helyezték, hogy helyet adjon az "ember kultuszának" (Montini) az arany borjú körül lejtendő táncával, amit "tevékeny részvételnek neveznek (II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű dokumentuma).
[Itt is közbe kell szólni: A hívek "tevékeny részvételét" nem a "zsinat", és még csak nem is Roncalli találta ki és vezette be, hanem évtizedekkel korában X. Pius. Ami megint csak azt húzza alá, hogy a hitehagyás nem 1965-ben kezdődött, ott csak befejeződött és hivatalossá lett téve: Lásd erről a következő tanulmányt:
„Tevékeny részvétel”]

A "zsinati egyház" vallása tehát egyértelműen egy új vallás, egy, a katolikus vallással homlokegyenest ellentétes vallás. A híveknek "reformként" adták el, és a túlnyomó többség elfogadta, hiszen a plébános püspöke utasítására vezette be, és ami onnan jött – vélték engedelmes, de tudatlan katolikus hívőként, nem lehet helytelen. Bár ezen intézkedések után láthatóan megfogyatkozott a templomba-járók és a szeminaristák száma, de hát ezt kizárólag a modern kor velejárójának tekintették.

A "zsinat" után természetszerűleg megjelentek az ellenállók, az ú. n. "tradicionalisták", akik szembe helyezkedtek a modernistákkal, mindazonáltal mégis éppen ők voltak azok, akik a lehatározottabban ragaszkodtak ahhoz, hogy a "zsinati egyház" a katolikus Egyház, ahol csak néhány dolog félresikerült, és ami emiatt válságba került. Ahelyett, hogy szembeszálltak volna a "zsinati egyházzal", csak az volt a céljuk, hogy „a tradíciót visszavigyék” oda, ami valójában nem jelentett mást, mint hogy hagyják őket a régi misét bemutatni.
Voltak azonban néhányan, akik világosabban átlátták a helyzetet, és belátták, hogy a "zsinati egyház" "pápái" nem igazi pápák – őket nevezték el szedesvakantistáknak –, mindazonáltal közöttük is akadtak elegen, akik nem voltak képesek ettől a hamis "egyháztól" egészen elszakadni. Ezek kitaláltak egy tézist, amely szerint a "zsinati pápák" materiálisan igazi pápák, és ha megtérnek, akkor egészen pápákká lesznek. Ami magyarul azt jelenti, hogy a "megváltást" ők is a "zsinati egyháztól" várják, mint azok a "tradicionalisták" – az elfogadni és ellenállni lefebvre-i ideológia követői –, akik ebben továbbra is a hivatalos Egyházat látják.
[lásd ezzel kapcsolatban Myra Davidoglou tanulmányát a Cassiciacum-tézisről – (más néven: Papa materialiter non formaliter vagy szedeprivácionizmus)]

Ezzel szemben mit mond az Üdvözítő? Mit mond Isten Babilonról, a nagy városról? „Menjetek ki onnan, én népem, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!” (Jel 18,4). – Hiszen a "zsinati egyház" ahelyett, hogy a mi megmenekülésünk lenne, mindazokat, akik nem szakadnak el tőle teljesen, magukkal rántják a kárhozatba.

„Egy erős angyal követ vett föl, olyant, mint egy nagy malomkő, és a tengerbe veté, mondván: "Ily erővel döntetik le Babilon, a nagy város, és többé már nem találtatik meg!” (Jel 18,21)

(forrás: Antimodernist folyóirat – 2025. július)https://www.katolikus-honlap.hu/2501/lenz.htm

Amapola nővér általi Visszahívás 2025. július Adjátok nekem ezt az augusztust!

2025. július 24.

Szent Mária.  „Adjátok nekem ezt az augusztust.” 

(Ez az üzenet angolul hangzott el, és ez a nővér spanyolra fordította.) (MEGJEGYZÉS:  A lábjegyzeteket nem az Úr diktálta.  A nővér adja hozzá őket.  Néha azért, hogy segítsen a olvasónak megérteni, amit a nővér érzékelt a szavak vagy kifejezések jelentésével kapcsolatban, máskor pedig azért, hogy átadja az Úr hangnemét.) 

Írj az egész világon élő gyermekeimnek, akik minden nemzetben és népben szétszóródtak. [1]

Szeretett gyermekeim, szeretlek benneteket.

Én vagyok a ti Anyátok, aki szorgalmasan vigyáz rátok a Mennyből – a Szentháromság Szívéből.

Fiaim és leányaim, vigyázzatok!

Az ördög, mint leselkedő és falánk oroszlán, figyel titeket, kísért titeket, készen arra, hogy lecsapjon a lelketekre, és elragadja őket a sötétségbe, a pokolba.

Legyetek éberek, szeretteim!

A éjszaka hamarosan beköszönt, és készen kell állnotok.

Az éjszaka, amikor a zavar uralkodik.

Az éjszaka, amikor a normális látás és hallás már nem elég.

Az éjszaka, amikor a kártevők előbújnak, hogy szennyezzenek.

Az éjszaka, amely a gonoszság és a bűn leple.

Fel kell készítenem titeket erre az éjszakára, szeretteim.  Kicsinyeim, akiket karjaimban hordozok.

Szavaim mindenkinek szólnak – de milyen kevesen figyelnek rájuk és fognak figyelni rájuk.

Fény, remény és igazság szavait hozom nektek, hogy tápláljanak és vezessenek titeket ezen az éjszakán.

Legyetek éberek.

Látom, gyermekeim, hogy mivel kell szembenéznetek, és mivel kell hamarosan szembenéznetek.  És azért jöttem, hogy kiképezzelek benneteket, figyelmeztesselek benneteket, kézen fogjalak benneteket, hogy ne tévedjetek el az éjszaka közepén és a viharban, amely rátok zúdul.

Látom a szereteteteket, az erőfeszítéseiteket, az áldozataitokat, imáitokat és bizalomteljes cselekedeteiteket.  És elviszem őket az Atya trónjához, hogy könyörületét kérjem. Ezért kérem, hogy adjatok nekem mindent, kicsinyeim, mindent.

Ami jó, hogy azt az Atyának ajánlhassam vigasztalásul és jóvátételül minden sértésért, amellyel a szíve megsértődött – folyamatosan megsértődött – gyermekei lázadásával.

Kérem, adjátok nekem a sebeitek, bűneitek, hibáitok, gyengeségeitek, hogy az én szívemben meggyógyuljanak, megbánjátok őket, hogy megkapjátok a bűnbánatot és az erőt, hogy jóvátegyétek a bűneitek által okozott kárt.

Gyermekeim, adjátok nekem fájdalmatokat, szenvedéseiteket, bánatotokat, amiért megsértettétek a Szeretetet, vágyatokat, hogy tiszták, hűségesek és erősek legyetek.

Hadd segítsek nektek.  Kicsikéim, hadd segítsek nektek. [2]

Olyan keveset láttok.  Olyan keveset értetek.  Olyan keveset fontolgattok.  És ez gyengévé tesz titeket, amikor abban a kevésben bíztok, amit láttok, értetek és figyelembe vesztek.

Az ellenség cselvetései csábítóak, látszólag logikusak, módszeresek, finoman működnek, tele vannak csalással.

Az én segítségem nélkül nem tudtok ellenállni nekik.

Nem tudtok ellenállni nekik az Atya által nektek adott isteni fény nélkül, hogy láthassatok, hallhassatok és megérthessétek az Ő akaratát.

AZ ELLENSÉG ISMERETE HATÁRTALAN ÉS MÉLY.  ÉS GYŰLÖLETE NINCS HATÁRA.

DE ISTEN MAGA AZ ISMERET, KEZDET NÉLKÜL ÉS VÉG NÉLKÜL.

ÉS EZ AZ ISMERET SZÓVÁ VÁLT, HOGY FOGADHASSÁTOK, HOGY GYÖKERET VERJEN BENNETEK. [3]

Az Isteni Ige testet öltött az én méhemben szeretetből irántatok – hogy megtisztítson titeket az Ő Vérével és Tökéletes Engedelmességével, hogy tiszta szívvel fogadjátok be a mindent magában foglaló Végtelen Bölcsességet – az Atya Szeretetét.

NE VÉGZETETEK A SZAVAKAT, AMELYEKET AZ ATYA KÜLD NEKTEK, MINT HŰSÍTŐ ÉS ÉLETET ADÓ HARMATOT, MINT JELÉT AZ Ő GONDOSKODÓ SZERETETÉNEK, amely minden szükségeset megad nektek a megfelelő időben és módon.

Szívem gyermekei, HALLGASSÁTOK az Atyátok hangját, aki szeret titeket.

HALLGASSÁTOK JÉZUS hangját, aki mindig mellettetek van.

HALLGASSÁTOK a Szentlélek hangját, aki továbbra is a szívetekben cselekszik.

HALLGASSÁTOK anyátok hangját, kicsinyeim, aki szeretlek benneteket, és szerettelek benneteket attól a pillanattól kezdve, amikor Jézusom a kereszten minden Isten gyermekét az én gondjaimra bízta.

Két szív, amelyet az Atya akarata átszúrt és megnyitott, hogy életetek, fényetek, védelmetek és az Atyával való egyesülésetek legyen örökké.

Ne vetessétek meg szavaikat, gyermekeim.
Gyermekeim, a világ – minden, ami teremtetett – megtisztításra, megtisztulásra, eredeti szépségének, szentségének és rendeltetésének helyreállítására szorul.

A világot elárasztotta a bűn. Az ellenség teljes uralma alá került.  Egyszer, kétszer, háromszor is beburkolta a sötétség: a gőg fátyla, a hit hiánya fátyla, a kétségbeesés fátyla.

Gyermekeim, Fiam Testét eladják, elárulják, megkorbácsolják, szétzúzzák, átlyukasztják, felakasztják, kigúnyolják, az ellenség és seregei sértéseinek kitéve.

És TI MEGENGEDTÉTEK.[4]

Szeretett gyermekeim.  Kérem, adjatok nekem időt augusztusban – ebben a hónapban, amely az enyém – és töltsétek velem.

KÉREM MINDEN GYERMEKEMET – SZERETETT GYERMEKEIMET, AKIK HALLGATJÁK A HANGOMAT – HOGY ADJÁK NEKEM EZT AZ IDŐT.

Kérem, hogy bízzátok rám a szíveteket.

Hogy megtisztíthassam és felkészíthessem őket.

Hogy eltávolíthassam az Isten akaratának útjában álló akadályokat, amelyek még mindig jelen vannak bennük.

Hogy megerősítselek titeket [szünet][5] az én Fiam kegyelmében, amely csak a bűnbánat és az Ő akaratának elfogadása által érhet el titeket.

Kicsinyeim, legyetek olyanok, mint az én Jánosom[6], aki egy rövid pillanatnyi félelem és gyengeség után az Olajfák kertjében félelem nélkül visszatért, hogy Péterrel Jézust, majd engem is elhozza.

Velem volt a Kálvárián, a Kereszt lábánál. Látott. Hallott. Hitt. Szeretett. És a Két Átlyukasztott Szívvel együtt felajánlotta a sajátját. Abban az Órában.

Fiaim és leányaim – most már értitek, mit kérek tőletek?

Hogy gyertek és maradjatok velem a kereszt lábánál, míg megölik Fiam misztikus testét.  Maradjatok  velem.  A kínok, a csapások, a gúnyolódás, a sértések és az árulás idején.

MARADJATOK VELEM.

Maradjatok velem, míg Fiam egész képmása eltűnik látható Egyházából.

Maradjatok velem, míg az Egyházat Fiam sírjába helyezik.

MARADJATOK VELEM A SÍRBAN, IMÁDBAN, ÉS AZ A BIZTOS HITBEN, HOGY AZ EGYHÁZ ÚJRA ÉLETRE KEL, HELYREÁLL, MEGGYÓGYUL, GYÖNYÖRŰ LESZ, SZENTSÉGESEN RAGYOG – nem emberi beavatkozás vagy erőfeszítés által, hanem Isteni cselekvés által.

Ti is közreműködtök ebben a feltámadásban, ha VELEM maradtok.  Bennem.

Gyermekeim. [7]

JÖJJETEK HOZZÁM FÉLELEM NÉLKÜL.

A SZÍVEM MENEDÉKÉBEN FOGADTAM AZ APOSTOLOKAT, AKIK ELHAGYTÁK A FIAMAT.

És megszereztem nekik azt a kegyelmet, hogy ne essenek kétségbe az ellenség szüntelen támadásai alatt, amelyek úgy zúdultak rájuk, mint egy falka éhes farkas.

És fájdalmam nektek is megadta a kegyelmet, hogy megbánjátok bűneiteket, higgyetek, és visszatérjetek az Atya házába.

MARADJATOK BENNEM, FIAIM.
Ami előttetek zajlik, az egy rejtély.  Emberi ésszel nem lehet megérteni, ugyanúgy, ahogyan az én Fiam halála sem volt emberi ésszel felfogható.

Maradjatok közel hozzám.  Kövessétek a példámat, gyermekeim.

Én is engedelmeskedtem az Atyának abban az órában.

Én is mindent feláldoztam abban az órában.

Én is fenntartások nélkül átadtam magam az Atya akaratának.

Én is HITTEM Fiamnak és az Ő szavaiban.

Gyermekeim.

NE FÉLJETEK.

Bennem találjátok meg Fiam igazi egyházát, ahogyan Ő akarta.

Bennem találjátok meg a tökéletes tabernákulumot, amelyben a Szentháromság lakozik.

Bennem találjátok meg Fiam minden szavát.

Bennem találjátok meg keresztre feszített Jézusomat.

Bennem találjátok meg dicsőséges Jézusomat.

Bennem, gyermekeim, Őt találjátok meg, minden emberi gyengeségetek és korlátaitok nélkül.

Gyermekeim, csak bennem találjátok meg ŐT.  Az én Jézusomat.

Csak Őt.

Ezért kérem, hogy legyetek közel hozzám, maradjatok a szívemben, hogy így maradjatok az Ő SZÍVÉBEN, VELE.

Gyertek tehát, és töltsétek ezt az időt Velem.

Adjátok nekem különösen a fületeket, kicsinyeim, tegyétek a kezembe.[8]  Hogy megtisztítsam őket minden szennyeződéstől és hazugságtól, amivel az ellenség megpróbál megtéveszteni titeket.

LEGYETEK ÉBEREK.

Fogadom szeretetetek, és mosolyt adok nektek. [mosoly]

Látom minden erőfeszítéseteket, hogy egyre inkább az enyémek legyetek, hogy katonáim legyetek, hogy rendelkezésemre álljatok.

Áldalak titeket, szeretett seregem.

Ne féljetek, ti az enyéim vagytok.

Ahogyan egy kapitány a csatát megelőzően megszervezi csapatait, úgy cselekszem én is.

Mindannyiótokat oda helyezlek, ahol szükségem van rátok, oda, ahol kegyelmetek és küldetésetek van.

Én vagyok az, aki egyesít titeket a szívemben.

Különböző küldetések.  Különböző felkészülések.   Különböző kegyelem.   Különböző megjelenés.

De mindannyian velem dolgoztok és együttműködtek velem, hogy egyesítsétek Fiam seregét és felkészítsétek a csatára.

Kis katonáim, ti kis csatákat vívtatok, és ezeken keresztül formáltalak és tanítottalak titeket, hogy kizárólag a mi kegyelemre és segítségünkre bízzatok, hogy szemeiteket CSAK JÉZUSRA szegezzétek. CSAK RÁ.

NE FÉLJETEK. BÉKÉBEN LEGYETEK.

DE MARADJATOK ÉBEREN.

A gonoszság misztériuma működik, cselekszik. [9]

Fiam ellenségei továbbra is hatalmukban vannak. [10]

A csalódás és a megtévesztés továbbra is jelen van, és finomságuk miatt még veszélyesebbé válik.

LEGYETEK ÉBEREK.

BÍZZATOK FIAIMBAN.

HIGYJETEK ÉS FOGADJÁTOK EL SZAVUNKAT.

EZEK AZ ELLENSZER A HAZUGSÁGOKRA, AMELYEK FOLYAMATOSAN SZÖVÖDNEK KÖRÜLETEITEKBEN.

Megáldalak mindannyiótokat, kicsiny hűséges csapatom. [11]

Ne féljetek.  Szeretlek titeket és vigyázok rátok.

A Fájdalom Óráját el kell viselni, hogy eljöjjön a Kegyelem és a Helyreállítás ideje.

ELJÖN, SZERETETTEIM. VÁRJATOK VELEM.

VIGYÁZZATOK VELEM.
Döntsétek el velem: „Atyám, legyen meg a Te akaratod bennem és minden teremtményedben. Ámen.”

ÁMEN, gyermekeim.

A Mennyei Anyátok,

Szent Mária,

az Egyház Királynője, az Apostolok Királynője,

Isten minden gyermekének Anyja. +

[1] Úgy tűnt számomra, hogy ez egy szélesebb közönséghez szól, nem csak az Ő „seregéhez”.  Mint egy meghívás és egy figyelmeztetés.  Talán ezért is komolyabb és visszafogottabb a hangvétele ennek az üzenetnek.  Mindig nagy szeretettel, de mint egy anya, aki veszélyt lát és figyelmeztetnie kell gyermekeit.  Azonban, amikor közvetlenül a „seregéhez” szól, hangja mindig tele van gyengédséggel, anyai büszkeséggel, ahogyan az ember azokhoz szól, akikre számíthat.

[2] Nagy szeretettel és sürgősséggel mondva.

[3] Az első mondatot nagybetűvel nagyon komolyan, figyelmeztetésként mondta.  De a második mondatot teljesen más hangnemben mondta: egy ragyogó igazság örömteli kijelentése.  A következő mondatot pedig imádattal mondta.  Mindig meglep, hogy mennyit lehet átadni néhány egyszerű szó kimondásával.


[4] Nem vádló vagy haragos hangnemben mondta ezt a mondatot.  Nem is szemrehányóan.  Szomorúan, igen.  De inkább úgy, mint egy nagyon komoly kijelentés egy igazságról, amelyet el kell ismerni, és amelyre a lelkünknek reagálnia kell, hogy orvosolhassa.  Ráébresztve minket arra, hogy mindannyian hozzájárultunk az egyház jelenlegi állapotához.  És ahhoz, hogy teljes mértékben együttműködhessünk az Atya tervével, el kell ismernünk és elfogadnunk ezt az igazságot, megbánnunk és jóvátennünk  az általunk okozott kárt egy megújult hit, bizalom és az Ő akaratának való alávetés által.  Legalábbis ezt sugallta számomra ez a mondat és az, ahogyan Ő mondta.

[5] Itt több órás szünet következett a diktálás közepén.  A diktálás első része a Szent Óra alatt történt, a többi pedig sokkal később, ugyanazon az éjszakán.

[6] Szent János apostol.

[7] Minden alkalommal, amikor ezeket a szavakat mondja, az olyan, mint egy simogatás és egy felhívás, hogy legyünk figyelmesek.

[8] Ez a kép kissé furcsának tűnhet számunkra. De nagyon is reális – talán azért, hogy közölje velünk azt a konkrét cselekedetet, amelyet akaratunknak kell végrehajtania, hogy „átadjuk” fülünket az Ő gondjaira.

[9] Lásd 2 Thesszaloniki 2,7.  Lásd még a Katolikus Egyház Katekizmusát, 675. pont:  „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak egy utolsó próbatételen kell átesnie, amely sok hívő hitét megrendíti (vö. Lk 18,8; Mt 24,12).  A földi vándorlásukat kísérő üldözés (vö. Lk 21,12; Jn 15,19-20) feltárja a „gonoszság titkát” egy vallási csalás formájában, amely az embereknek látszólagos megoldást kínál problémáikra, az igazság elhagyásának árán. A legfőbb vallási csalás az Antikrisztusé, vagyis egy ál-messianizmusé, amelyben az ember dicsőíti önmagát, Isten és a testben megjelent Messiás helyébe lépve (vö. 2 Thessz 2, 4-12; 1 Thessz 5, 2-3; 2 Jn 7; 1 Jn 2, 18.22).

[10] Az egyházon belüli ellenségeire utal.

[11] Nagy szeretettel mondja.  Egy nagyon személyes szeretettel.  Itt érzem, hogy különösen azokhoz szól, akik IGEN hallgatnak rá, akik IGEN engedelmeskednek Istennek, akik IGEN áldozatot hoznak, akik IGEN szeretik Istent.  Ha az üzenet nagy részében MINDENKIHEZ szól, ebben a részben, amikor a Seregéhez beszél, az tele van egy nagyon különleges gyengédséggel és közelséggel.

Égi Édesanyánk üzenete 2025. július 25-én Medjugorjéból

Üzenet, 2025. július 25.
„Drága gyermekeim,  a kegyelem idején, amikor a Magasságos megengedi, hogy szeressem és vezesselek titeket a szentség útján, a Sátán a nyugtalanság és a gyűlölet kötelével akar megkötözni titeket. Ne engedjétek, hogy győzzön, hanem, gyermekeim, küzdjetek minden élet szentségéért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.” (Egyházi jóváhagyással)