Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten
akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a
kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény
élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme
bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik
királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s
más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben
világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és
javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel
bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén,
bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek,
szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is,
úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben
tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük
mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb
hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó
figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni
bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:
Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...
[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]
akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Ebből
a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel
parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten,
sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és
vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője
a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örökösévé tett,
széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas
méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s
kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával
kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis
a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta
fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait, gőgjében
pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai
helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették
onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy,
gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden
gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok
fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész
életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek,
az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság
elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem
itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra
figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.
FEJEZETEKRE OSZTÁS
A katolikus hit megőrzéséről
Az egyházi rend becsben tartásáról
A főpapoknak járó tiszteletről
A főemberek és vitézek tiszteletéről
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A tanács súlyáról
A fiak kövessék az elődöket
Az imádság megtartásáról
A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL
Minthogy
a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók
nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.
Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg,
tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus
és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden
Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi
személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül
bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak.
Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé
nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem
itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában
nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja
is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és
látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri
el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről
beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden
teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus
Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az
egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki
szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával,
mint egyetlen tökéletes oszthatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely
hozzád ne férjen. "Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja -
ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor
uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe
fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani
próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a
szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy
magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek
a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne
történjék meg, különös gondod legyen.
II. AZ EGYHÁZI REND BECSBEN TARTÁSÁRÓL
A
királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az
egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el
magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették
át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen.
És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek
tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint
ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s
szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket
mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és
restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert
aki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy
Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a
szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: "Péter vagy, erre a
sziklára építem egyházamat." Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s
nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan
nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben
kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a
saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház
tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása
szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger
mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak
egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és
vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a
szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is
nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat
nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed
boldogabb és hosszabb legyen.
III. A FŐPAPOKNAK KIJÁRÓ TISZTELETRŐL
A
királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban
ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy
vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled,
ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz
mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította
ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek
felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség
részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állíttatnak, nem
is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha
irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magadat is kétségkívül
megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az ő kezükbe van
lerakva a bűnből oldás és a bűnbe kötés hatalma. Mert Isten megegyezett
velük örök szövetségben, és elkülönítette őket az emberektől, a maga
nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király
szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket:
"Fölkentjeimet ne érintsétek!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit,
ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való
férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvánosság elé
hurcolja. Teljességgel megtiltom fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan
akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent
elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van,
kárhoztatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! -, figyelmeztesd
háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha
akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a
következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak. Mert ha e
rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.
IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL
Az
uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége,
serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védő falai, a
gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói.
Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts
szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne
szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül,
békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember
azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az
alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető
leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni
fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az
ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a
királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az
erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal
felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak,
hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.
V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL
A
türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása.
Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra.
És ugyanő másutt:
Király vagy, az igazságosságot szereted.
A
türelemről így beszél Pál apostol: "tanúsítsatok mindenki iránt
türelmet." És az Úr evangéliumban: "Ha [türelemmel] kitartotok,
megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz
szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod
tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet
érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja,
türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted;
bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az
ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány
ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz
utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj
bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes
királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig
egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal
összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz
majd koronád dicséretes és ékes.
VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
A
vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a
királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a
római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római
királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról.
Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik
szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a
vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és
fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy
nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom
neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben
tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit
összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez
ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek
nagyságosnak tartsák.
VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL
A
királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács
állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát,
csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a
barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy
pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű
emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a
tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének
ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé
bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés
véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert
a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a
bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a
bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek
Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a
bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi:
Jósággal közeledsz a jóhoz,
az igazhoz igaz vagy.
A tisztával tisztán bánsz,
a hamissal azonban hamis módra.
Ezért
hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az
ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell
teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha
életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden
cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.
VIII. A FIAK KÖVESSÉK AZ ELŐDÖKET
Őseink
követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A
legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után
járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai
elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy
fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót
fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert
minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a
korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az
egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én
rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt
királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy
a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül
kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban
nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a
latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin
módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló
így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.
IX. AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL
Az
imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a
királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos
imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig fiam,
valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a
király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: "Küldd le [Uram, a
bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem
legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden
időben]." És ismét: "Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok
gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot
távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a
tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az
imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel
fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy
mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a
tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények
összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan
ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul,
ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed
pályáját.
X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL, VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL
Az
erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok
közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi
serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz
parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a
többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és
kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak
kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége,
sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és
mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a
rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz
és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt
mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a
legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd
szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem
áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem
azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a
szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy
alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd
mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy
szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy
szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy
elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez,
amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt
nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.
Kuruc Ágnes fordítása
