István, Magyarország első királya

Mit tud egy átlagember István királyról? Általában annyit, hogy ő volt az első királyunk, rokonságát kivégeztette, írt egy levelet Intelmek címmel fiának, Imre hercegnek és élete végén utód nélkül és méltatlanokkal körülvéve, a Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat. Képi megjelenítése és szobrai egy szakállas vénemberként ábrázolják. A részigazságokból összeállított kép összességében hamis, és nem adja vissza a király valódi képét.

Hogy István életútját megérthessük, ismernünk kellene édesanyjának, Sároldnak az életét, mert tudatosan és igen körültekintően ő készítette fel Istvánt az uralkodásra.

A fiatal István - a bambergi lovas

Ha Sároldot, a magyar történelemnek ezt az egyedülálló jelenségét megismerjük, egy csodálatos világ nyílik ki előttünk. Benne valami természetfeletti erő jelenlétét kell feltételeznünk, amelyik sodorta előre, hogy minden ellenállás dacára véghezvigye a nagy életformaváltását a magyarságnak. Ez az elvarázsolóan gyönyörű és vonzó asszony egyenértékű volt a legkülönb férfiakkal. Híres lovas volt és kardforgató. A személyét ért sértésekért maga vett elégtételt nyilvános párviadalokban, melyek ellenfelei halálával végződtek. Bizánci neveltetése okán kiváló tudással és egyesek szerint démoni erővel is rendelkezett. Talán az erdélyi hagyomány világít rá belső lényegére. Szülőföldjén ösztönszerűen felismerték Sárold különleges, természetfölötti őserejét. A nép tudatában a hagyomány szerint nem is halt meg, hanem ő vezette családja kiválóbb tagjait és bölcs tanácsokat adott nekik. Utoljára III. Bélának. Időnként ez az aranyhajú, zöldszemű asszony vágtató lovával feltűnik az erőelvi bércek között, akit Magyarok Asszonyának neveznek.

Fiát, Istvánt kisgyermek korától kezdve királlyá nevelte. Kiváló tudós papok, híres lovagok okították az amúgy is rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkező ifjút. Geyza halála után azonban halál várt volna a fiatal Istvánra, ha Sárold kiváló diplomáciai, és ravasz hitegetési politikája ezt meg nem akadályozza. Koppány, aki a régi szokások alapján igényt tartott a királynő kezére, éveken keresztül reménytelen szerelmet táplált Sárold irányában. Valamikor ő volt Geyza küldötte a leánykérésnél, és azóta ezt az mély és reménytelen érzést nem tudta felejteni. Geyza halála után érvényesíteni akarta a régi szokást, és igényt tartott Sárold kezére.

Sárold egy évig hitegette, de ezalatt hadakat gyűjtött és fiát ennek a seregnek a vezérévé tette. Amikor Koppány erővel akarta érvényesíteni akaratát, és megindult Veszprém -az Asszonyvár- ellen, a 17 éves István seregével találta szembe magát. Ebben a seregben voltak a német lovagok is, akik vezére Vencelin lovag volt. Vencelin a csata előestéjén lovaggá avatta Istvánt, és így mint lovag vezette a csatát, melyben Koppány és serege katasztrofális vereséget szenvedett. Miért kellet egy fiatal embernek, még ha Geyza által kijelölt utód is volt, részt vennie ebben a csatában? Egyrészt mert az ő sorsáról volt szó, másrészt pedig a királyi hadak rá esküdtek fel, valamint Árpádok ellen (Koppány) csak egy másik Árpádfi harcolhatott. A csata után István királyságát senki nem vonhatta kétségbe.

Ekkor István mint egy rendkívül energikus, jól felkészült és nagyon fiatal király, Sárold segítségével kialakította a Magyar Királyságot. Élete egy harc volt a belső és külső ellenségei ellen. Nem volt olyan Lovagkirály, mint Szent László, de győzelmei biztosították a magyarság jövőjét. Mindezt nem egy szakállas roggyant vénemberként (ahogy ábrázolják), hanem ifjú királyként. Kevesen ismerik a híres Bambergi Lovas szobrát, mely a bambergi dómban található és Istvánt ábrázolja, aki Bajorországba látogatott Gizellát (a későbbi Késla királynét) megkérni. Ez a szobor hitelesnek tekinthető, és ez ábrázolja Istvánt, a Magyarok Királyát, az elsőt, aki sok vérrel és áldozattal, de véghezvitte Sárold álmát. Megteremtette és örökre biztosította a magyarságnak a hazát. A sok vér és szenvedés ellenére óriási volt a mű, és ezért szentként tiszteljük Istvánt, az első királyunkat.

Kassai Ferenc