Az ördögűzésről szóló római konferencia teológus-pszichológus előadója hangsúlyozza, hogy a gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja, és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak.
Május 5. és 10. között zajlott az Ördögűzés és felszabadító ima
elnevezésű képzés, amelyet immár kilencedik alkalommal rendeztek meg a
római Regina Apostolorum Pápai Egyetemen és a bolognai Veritatis
Splendor Intézetben. Öt kontinens harminchárom országából mintegy kétszázan vettek részt a megbeszéléseken, amelyeknek központi témája az exorcizmus volt. A résztvevők között voltak papok, pszichológusok, pszichiáterek, hitoktatók, tanárok, ügyvédek is. A cél nem az, hogy ördögűzőket képezzenek, hanem hogy szembenézzek ezzel a témával, segítséget kapjanak a pasztorációhoz, az okkultizmus, sátánizmus bűvkörébe került fiatalok és családjaik támogatásához.
Porzia Quagliarella pszichológus és teológus – aki a képzés egyik előadója volt – a SIR hírügynökség kérdésére hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni a sátán jelenlétét a világban. „Amikor döntést kell hoznunk az életünkben, gondoljunk mindig a sátán kacajára” – figyelmeztet. Ő maga mindig imádkozik a pácienseiért, még ha ők nem is tudnak róla.
Nem szeretünk a sátánról beszélni, de amikor a gonosz megérinti egy ember az életét, akkor bizony jól teszi, ha elgondolkodik róla. Sajnos manapság inkább gúnyt űznek ebből a kérdésből, középkori, divatjamúlt témának tartják. Pedig VI. Pál egyszer azt mondta: aki elutasítja a gonosz, a sátán jelenlétét, az nem olvasta a Szentírást.
Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus már nem olyan, mint XIV. Lajos korában, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be, megszentségtelenítették a szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, pénzsóvárság, hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy sátánista marketing.
Olyan időben élünk, amelyben nincsen szilárd, a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja, és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, megérteni, mitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is erős leszek.
A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve: személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincsen spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból, és akkor csak a saját érzékeinkre hallgatunk. Hiányoznak a közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, hiányoznak a testvéri kapcsolatok. Sajnos sokszor meglévő közösségeink is csak olyanok, mint egy színház, ahol saját éretlen személyiségünk szerepel. Pedig ha nincs mibe kapaszkodnunk, törékennyé válunk.
Nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját: az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe. Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a húsvét, a megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, az árnyoldalait is, és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.
Magyar Kurír
